Az eredeti tervünk az volt, hogy szeptember 6-án megyünk Maldívra, vagyis most éppen ott lennénk. Igenám, de augusztus 19-én este jött a nagy bejelentés, hogy szeptember 1-től a járvány miatt hatalmas szigorítások jönnek, meg "satu" a határokon, meg ehhez hasonlók. Így hát aztán még aznap nekiálltunk átfoglalni mindent: repülőjegyet, szállást, és végül két nap múlva, 21-én elindultunk azzal, hogy szeptember 2-án érünk haza, satu ide vagy oda (olyan úgyse lehetséges, hogy magyar állampolgárként nem engednek be az országba). Mondhatom, volt aggódás, hogy másfél nap alatt sikerüll-e minden fontosat elintézni, és nem hagyunk-e itthon semmi nélkülözhetetlent. Végül minden összejött, és ha kicsit kapkodósan is, de elindultunk.

Qatar Airways-szel repültünk, innen Dohába Dreamlinerrel, Dohából Maléba pedig A359-cel. Mindkettő szép nagy gép, de  jelen helyzetben nagyon kevés utas volt. Ennek ellenére nagy a fegyelem, és az elővigyázatosság: nem elég a maszk, még az általuk adott arcpajzsot is kötelező viselni a repülés teljes időtartama alatt. Így aztán pont úgy néztünk ki, mint az űrlények:

maszkpajzs

Ennek ellenére jót repültünk, és Maléban a beléptetés is meglepően zökkenőmentes volt.

Eredeti tervünk szerint Maafushira mentünk volna, ahol februárban is voltunk, de a maldív kormány, előzetes kommunikációjával ellentétesen, nem engedte augusztus 1-jén kinyitni a lakószigeteken levő szállásokat a járvány miatt (a mai információk szerint október 15-én nyithatnak), így "kénytelenek" voltunk egy resortot választani. Így kerültünk Paradise Island-re, ami Malétól mindössze 20 perc hajóútra van, és ugyanaz a holland cég üzemelteti, amelyik Sun Island-et is, ahol nászúton voltunk. Így aztán sejtettük, hogy olyan nagyon rossz dolgunk nem lehet majd itt :)

Megérkeztünk, megkaptuk a szobánkat, ami kialakításában kísértetiesen hasonlított a Sun Island-i szobánkhoz. Elhelyezkedtünk, majd elindultunk megkeresni a medencét, hogy ebéd előtt hűsöljünk egy kicsit. Nos, medence az nincs, vagyis van, csak szét van verve. Mint utóbb kiderült, ez is a járvány miatt van, mert a hatóságok azt mondták, hogy túl kicsi a medence a megfelelő távolságtartáshoz, ezért aztán nekiálltak felújítani és megnagyobbítani. Nem csak a medencét, hanem a közelében levő éttermet is. Emiatt az étkezések a vízi villákhoz vezető mólón levő étteremben vannak. Mivel nagyon csalódottak voltunk a medence hiánya miatt (ez az infó sehol a neten nem volt feltüntetve ugyanis, így itt szembesültünk vele), így az is csak fokozta a boldogtalanságunkat, hogy a teljesen árnyékmentes mólon kellett egy csomót gyalogolni az étteremig. Már majdnem ott voltunk, hogy kész, elég, kicsekkolunk, aztán lesz, ami lesz, amikor a front office manager kis hölgy monda, hogy na gyertek, üljetek fel velem egy buggy-ra (kis elektromos golfautó), mutatok én Nektek olyan szállást, ami tetszeni fog, mert ez a beach bar közelében van, ahol napközben az all inclusive-ot kihasználva lehet korlátlanul inni bármit. Így is volt, valóban első látásra beleszerettünk ebbe a mesebeli házikóba, amelynek saját medencéje is van, és kb 10 lépésnyire van az óceántól is. 

haz01

haz02

haz03

beach01

 

Ugyan nem keveset kellett pluszban fizetni érte, mégis átköltöztünk gondolkodás nélkül. Az már csak hab volt a tortán, hogy kiderült, a felújítási munkálatok miatt bárki bármikor igénybe veheti a buggy-kat, csak telefonálni kell, és jönnek értünk, ahova csak akarjuk, és elvisznek bárhová a szigeten. No így már megbékéltünk a helyzettel :)

Ettől kezdve a következő 10 napban mást se csináltunk, mint lazítottunk, élveztük a csodás időt, a kellemes meleg óceánt, a gyönyörű környezetet, valamint természetesen a kulináris élvezeteket :) Itt az AI ellátás úgy működik, hogy a reggeli és vacsora svédasztalos, az ebédet viszont feltálalják. Először meg voltunk kicsit illetődve, ám amikor rájöttünk, hogy igazi fine dining-ban lesz részünk minden ebédkor, minden kétségünk eloszlott. Mutatok néhányat a csodaszép és még annál is finomabb előételekből, főételekből és desszertekből:

appetizer01

appetizer02

appetizer03

maindish05

maindish04

maindish02

dessert02

dessert03

dessert04

 Ezeket a fenséges ételeket csodás környezetben költhettük el: az étterem kint van a mólon, gyakorlatilag a vízre épült, így bármelyik asztalnál ültünk, mindig gyönyörű volt a kilátás, sőt, még vendégünk is volt, egy nagy szürkegém személyében, aki előszeretettel koldult bármit, ami hús vagy hal :)

etterem01

etterem02

etterem04

Az egyik pincérlánnyal, Danushi-val nagyon összehaverkodtunk, a kedvünkért még a számukra kötelezően előírt maszkot is levtte, hogy szelfizhessünk egyet :) 

Danu

Egyébként itt a szigeten is borzasztó kevesen voltak, szerintem a személyzet tagjai többen voltak, mint a vendégek, így aztán egyáltalán nem okozott gondot a távolságtartás. A parton például ilyen hatalmas "tömeg" volt :D

beach03

beach04

beachbar01

beachbar02

beach06

beach07

beach08

Cukikacsusz se maradt itthon, és ismét remekül érezte magát :)

beach02

Itt Maafushi-val ellentétben nem lehetett túl sok halacskát meg korallt látni a vízben, fekete úszójú szirticápát viszont annál többet :) Nagyon cuki is jószágok, jobban félnek az embertől, mint az ember tőlük, ennek ellenére párszor azért sikerült lencsevégre kapni őket:

shark01

shark02

Minden este hét órakor a móló legvégén cápaetetés a program: a teraszról dobálják be nekik a húst vagy halat, és olyan okos kis jószágok ezek, hogy pontosan tudják, mikor van este hét, és akkor tömegével jönnek ki a mólóhoz vacsorázni:

shark03

Volt közülük kettő, amelyiket már megismertük, és minden alkalommal kerestük. Jöttek is minden este, sőt, az egyiküket még napközben is láttam az étterem környékén úszkálni.

Amikor éppen nem starndoltunk, vagy ettünk-ittunk, akkor pedig a környezetben gyönyörködtünk. A trópusi növényzet mindig lenyűgöz minket, azt hiszem, érthető módon :)

environment01

environment02

environment03

environment04

environment05

environment06

environment07

environment08

environment09

environment11

environment10

Ilyen fantasztikus helyen sajnos nagyon gyorsan megy az idő, így hamar eljött a hazautazásunk napja. Aznap Danushi gyönyörűen feldíszített regelizőasztallal lepett meg bennünket:

bucsureggeli

Egyébként az időjárással is hatalmas szerencsénk volt, végig gyönyörű napsütés volt, annak ellenére, hogy az esős évszakban vagyunk. Csak a hazautazásunk napján volt borús, esős idő, de még ilyen időben is csodaszép errefelé:

beach09

A hazautunk is kényelmesen, eseménytelenül telt. Dohában 9 órás várakozási időnk volt, így aludtunk egyet a reptéri tranziton belül egy amúgy nagyon szuper kis hotelben, emiatt aztán a szokásosnál kevésbé fáradtan értünk haza :)

Fájó szívvel jöttünk haza erről a mesebeli helyről, de vígasztal a tudat, hogy ha a járványhelyzet keresztbe nem tesz, akkor februárban megyünk ismét "haza", Maafushi-ra :)

Már öt hónapja tart nekünk a home office, és úgy fest, hogy még legalább ennyi ideig tartani is fog. Egy ideje beszélgettünk már arról, hogy ha esetleg örökös itthoni munkára leszek "kárhoztatva", akkor majd átalakítjuk a dolgozószobát, hogy ne a nappaliban kelljen dolgoznom, illetve jövőre teszünk majd be ide is egy légkondit, mert ha egész nap itt ücsörgünk és dolgozunk, akkor bizony nem elég nyáron a ventillátor.

Aztán múlt héten már odáig jutottunk a gondolkodásban, hogy akár van lifetime home office, akár nincs, csak meg kéne csinálni azt a dolgozószobát. Ilusnak is mondtuk, hogy miben gondolkodunk, mire ő: "Minek várnátok tovább, miért nem csináljátok meg már most?" Ezzel annyira beleültette a bogarat a fülünkbe, hogy másnap már neki is álltunk a munkának: kinéztük az új íróasztalunkat a neten, Biyadhoo elment, megvette, aztán szétvertük a dolgozószobát :) Kiraktuk a régi íróasztalokat, Biyadhoo gyártott nekem is plusz polcokat a falra, aztán nekiálltunk összelegózni az új asztalokat. 

Ezzel a mutatvánnyal elment az egész nap, és napokig izomláunk volt utána, de megérte, mert ilyen menő irodánk lett :)

homeoffice

Aztán vasárnap, amikor éppen tombolt a kánikula, kitaláltuk, hogy ha már ilyen menő irodánk van, akkor nem várunk még egy évet azzal a légkondival, megvesszük és berakatjuk most. Úgy tűnik, a koronavírus a légkondi iránti keresletet is letörte, mert sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy augusztus elején egy vasárnap délután felhívjuk az első szimpatikusnak tűnő légkondis céget, és ők azt mondják, hogy másnap délután (!) jönnek is szerelni.

Jöttek valóban, hoztak mindent, és két óra alatt beüzemelték a klímát.

kondi

Ez még csak hagyján, attól viszont már tényleg teljesen el voltam érzékenyülve, hogy gyönyörűen összetakarítottak maguk után, nekem semmit sem kellett csinálnom, miután elmentek, a fizetés pedig.... Ember előkapta a kis tabletjét, előállította az elektronikus számlát, elküldte emailen, én pedig rögtön átutaltam neki. Ő felhívta az irodában a kisasszonykát, aki már mondta is, hogy megkapták a pénzt. Tiszta modern megoldás, nagyon tetszett! 

Úgyhogy most már igazi, "A" kategóriás irodánk van, nagyon élvezzük! :)

 

Ez a koronavírus és az általa okozott bezárkózás eléggé felborította az utazási terveinket, de az a helyzet, hogy mi nem adjuk ám olyan könnyen a bőrünket, így aztán ha nem is pont az eredetileg tervezett időpontban, és nem is feltétlenül az eredetileg tervezett helyekre, de végül a határok megnyitása után csak sikerült kimozdulnunk egy kicsit.

Elsőként még zárás előtt elugrottunk pár napra lazítani Bulgáriába, a Napospartra. Amsterdam idén több okból sem jött össze, de azt ugye mindenki belátja, hogy valahová muszáj volt elmennünk :D :D, így végül itt kötöttünk ki. Júniusban ugyanis Bulgária, mint minden más európai ország, nem volt karanténköteles.

Most nem akartunk városnézni meg mászkálni, csak passzív pihenésre, láblógatásra, evésivásra vágytunk, így keveretünk egy RIU szállodába, ami nagyszerű választásnak bizonyult. 

A repülés egyébként nagyon vicces volt: a 180 fős repülőgépen voltunk kb. 50-en, mindenki maszkban, a légiutaskísérők még kesztyűben is. A maszkban úgy néz ki mindenki, mint egy marslakó, és ezt muszáj volt az utókor számára megörökíteni :)

mars2

mars1

Nagyon szép, és hatalmas tengerparti szállodában laktunk, mindjárt mutatom is a képeket. Amikor mi voltunk, akkor kezdett éppen újraindulni az idegenforgalom, így nagyon nagy volt az odafigyelés, minden sarkon kézfertőtlenítő, kötelező maszkviselés zárt térben, az étteremben nem csak maszkot kellett hordani, hanem adtak ilyen egyszerhasználatos nylon kesztyűt is, amit az ételek kiválasztása alatt viselni kellett. Az asztalnál nyilván nem kellett se maszk, se kesztyű, enni azért hagyták az embert :) Volt animáció, mindenféle játékokkal, de itt is, hiába voltunk szabad téren, nagyon ügyeltek a távolságtartásra és a higiéniára. A játékokat folyamatosan fertőtlenítették, és mindenkinek minden alkalommal, amikor megérintette a játékokat, kezet kellett fertőtleníteni. Amúgy tök ügyes volt az animátor srác, nagyon jól beépítette a játékba a kötelező fertőtlenítést, így olyan volt, mint ha a játék része lenne, szóval nem volt zavaró egyáltalán. A távolságtartás egyébként könnyen megoldható volt, mert ahogy ez az animátor srác mondta, állítólag 30%-on volt a szálloda töltöttsége. Én mondjuk ezt nagyon élveztem, nagyon tetszett, hogy alig voltak körülöttünk idegenek.

No és akkor a képek, amiket ígértem:

Hatalmas, csodaszép kert volt, két óriási medencével és poolbarral:

kert1

kilatas1

hotel1

hotel2

poolbar1

Természetesen Cukikacsusz most se maradt itthon:

hotelkacsa

A tengerpart közvetlenül a kert és a medencék mögött volt. Nagy tömeg nem voltt itt sem, viszont elég jól nézett ki:

 beach2

 beach1

beach3 

beach4

Gyorsan eltelt ez a négy nap, és nem nagyon volt kedvünk hazajönni, de vigasztalt a tudat, hogy lemegy a zárás, és utána utazunk megint, ez alkalommal Németországba, Berlin mellé, a Tropical Islands nevű helyre. Ahová egyébként még áprilisban kellett volna mennünk, csak hát ez a fránya vírus meg a karantén közbeszólt.

Ez egy régi Zeppelin hangárból kialakított létesítmény durván 40 km-re Berlintől, ahol gyönyörű trópusi környezetet alakítottak ki, fehér homokkal, csodaszép növényekkel, csúszdákkal, trópusi hangulatú házakkal, és 70% körüli páratartalommal. Van két óriási medence, amik a tengert hivatottak szimbolizálni. Valóban egyedülálló létesítmény, hatalmas elme lehetett, aki kitalálta és megvalósította.  Mutatom is, nézzétek milyen jól néz ki:

kornyezet1

kornyezet2

kornyezet3

kornyezet4

kornyezet5

kornyezet6

Persze Cukikacsusz most sem maradt itthon, muszáj volt velünk jönnie, és szemlátomást jól érezte magát ő is :)

tropicalkacsa

Két napot és egy éjszakát töltöttünk itt, és nagyon jól éreztük magunkat, jó kis kikapcsolódás volt. Itt egyébként nem volt annyira szigorú a vírus elleni védekezés: mivel a hangár hatalmas, és nagyon magas, így hiába zárt tér, olyan, mintha a szabadban lennénk, emiatt sehol sem volt kötelező a maszk. A távolságtartásra igyekeztek emlékeztetni az embereket, inkább kisebb mint nagyobb sikerrel. Fertőtlenítő sok helyen van kitéve, mi használtuk is, de csak reménykedni tudunk benne, hogy mások is :)

A két nap letelte után visszavonatoztunk Schönefeldre. Meglepve tapasztaltuk, hogy még Németországban is van olyan putri kinézetű vasútállomás, mint idehaza:

putri

Viszont a német vonatok nem összehasonlíthatóak a magyarokkal, sokkal jobban néznek ki:

vonat

Schönefelden megaludtunk még egy éjszakát egy szuper jó kis hotelban a reptér mellett, ahol isteni bécsi szeletet vacsoráztunk, egy még istenibb vörösbor kíséretében :)

Jó kis hétvége volt ez is, ha nem is aludtuk kockásra a fejünket (oda is, vissza is korán repültünk, a közbenső napon meg alvás helyett inkább a trópusi klímát élveztük :)), mégiscsak kikapcsolódtunk kicsit. Aztán most várjuk, hogy Cilinéni mit kezd az ázsiai országokkal a következő hat hétben, mivelhogy szeptemberben ismét esedékes, hogy menjünk Maldívra :) Ezúttal Klárikával együtt, akinek legalább annyira (ha nem jobban) be van sózva a hátsó fele, mint nekünk :)