Ezt az évet azt hiszem, rendesen kimaxoltuk, már ami az utazást és a 40-50 éves szülinapunk méltó megünneplését illeti. Amikor már úgy tűnt, hogy idénre vége a kiruccanásoknak, akkor jött szembe még egy jó Wizzair ajánlat, amivel a fennmaradt pontjainkat fel tudtuk használni, mielőtt lejárnának :) Így esett, hogy múlt hét végén elmentünk egy kicsit lazítani Eilatba :)

Három nap arra kevés, hogy útba ejtsük Jeruzsálemet és a Holt-tengert, Eilat maga pedig nem bővelkedik látnivalókban, így aztán a fő programunk a láblógatás, napozás és sznorkelezés volt. 

Biyadhoo talált egy nagyon király szállást, ahová a reptértől is elég egyszerű volt eljutni, 2-300 métert kellett csak sétálni a megállótól, ahol a reptéri busz letett bennünket. Szavak helyett beszéljenek inkább a képek, ennél jobban el se tudnám mondani, milyen szuper helyünk volt:

hotel01

hotel04

hotel05

hotel07

hotel02

hotel03

hotel06

Érkezéskor egyébként így vártak minket:

welcome

És persze Cukikacsuszt se felejtettük itthon, ő is nagyon jól érezte magát. Megtalálta a közös hangot a törölköző-hattyúkkal :D

kacsasunbed

Egyébként reggelente minden napágyra hajtogattak ilyet, nagyon jól nézett ki, és nem utolsósorban praktikus volt, nem keleltt a saját strandtörölköző megszárításával bajlódni esténként :)

A szállásunk egy hegyoldalban volt, az utca egyik oldalán, a kerítés mentén csodaszép virágokkal, a másik oldalon pedig a hamisítatlan holdbéli tájjal:

outside01

outside05

outside06

Na és a személyes kedvenceim, a macskák :) Annyi macska volt itt, hogy meg se lehetett számolni, lépten-nyomon lehetett találkozni velük. 1-2 kivételtől eltekintve nem nagyon hagyták megfogni magukat, de fotót azért lehetett készíteni róluk :)

cats01

cats02

cats03

cats04

Ha lesétáltunk a tengerpartra, simán átláttunk Jordániába:

outside02

A lakott területeken kívül pedig olyan volt, mint ha valóban a Holdon járnánk, pedig ez itt csak az izraeli-jordán határ :)

outside03

outside04

A tenger egyébként nagyon kis kellemes volt, lehetett jókat sznorkelezni benne, olyan 26 fok körül volt, szóval nem fáztunk :) Csak azt sajnáltam, hogy ezen a részen nem volt valami sok korall. Azt mondják, a jordán oldalon több van, úgyhogy egyszer majd azt is meg kell néznünk :)

Egy szó mint száz, nagyon kellemes kis hétvégénk volt, még a tél előtt feltöltődtünk egy kicsit meleggel és napsütéssel. Így könnyebb lesz kivárni a februárt, amíg ismét utazunk :D

 

Már nagyon rég volt, hogy utoljára borkóstolón jártunk, Villányban, Sauskáéknál. Nem pártoltunk el tőlük, továbbra is szeretjük a boraikat, csak hát Villány messze van, meg macerás is: ha az ember tényleg borozni szeretne és utána nem akar kissé kapatosan, egy önfeláldozó családtag vagy barát segítségével hazakocsikázni, netán hazavonatozni, akkor meg kell szállni egy éjszakára, szóval nem olyan egyszerű ügy :)

Néhány éve itt tőlünk nem messze nyílt egy Borháló bolt, és az üzletvezetővel egészen jól összebarátkoztunk. Láttuk már többször kiírva, hogy szervez borkóstolókat, de valahogy sosem jutott eszünkbe elmenni. A mostani alkalomra, amely tegnap került megrendezésre, viszont kifejezetten invitált minket, mert tudta, hogy kedveljük annak a borásznak a borait, aki a mostani kóstolót tartja. Ő nem más, mint Szentpéteri Attila, a Szentpéteri Borpince vezetője és borásza. 

Szentpéteriék először egy olaszrizlinggel lopták be magukat a szívünkbe: ilyen illatos, ízes olaszrizlinget még sosem ittunk ugyanis. Innen kezdve elkezdtük tudatosan megkóstolni a többi borukat is, és eddig még sosem csalódtunk bennük. Hát így esett, hogy befizettünk a tegnap esti kóstolóra. 

Attila kb. 2,5 órán keresztül mesélt nekünk, nem csak a borokról, amiket megkóstoltunk, hanem megosztott velünk történeteket is, amik az egyes borokhoz fűződnek, és persze jogos büszkeséggel mesélt a díjakról is, melyket a fiával közösen készített boraikkal nyertek. 

A borok mellé kaptunk frissítőnek szódát, valamint isteni friss, puha zsíros kenyeret, és almát, amire szükség is volt az összesen 9 tételből álló kóstolón :) No és akkor mutatom, hogy miből is állt a program :)

 szentpeteri

A kilencedik, meglepetés-tétel nem szerepelt a lapon: ez egy chardonnay volt, abból is egy nagyon finom és illatos fajta.

A kóstoló végeztével lehetőség nyílt a vásárlásra is, illetve a felbontott üvegben maradt borokból még mindenki kedve szerint repetázhatott. Az esemény este 7-től 10-ig volt meghirdetve, de a kóstoló után még sokáig ott maradtunk páran beszélgetni Attilával és kiélvezni a finomságokat. Mi 11 után értünk haza, és 5 perc sétára lakunk a bolttól :)

Nagyon jól éreztük magunkat, szerintm megyünk majd még máskor is.

 

Amikor 2007. február 19-én a nászutunkról hazaindultunk, nem hittem benne, hogy valaha is visszajutunk még a Maldív-szigetekre, annyira elérhetetlennek tűnt, ám most, 12 évvel később mégiscsak visszatérhettünk a földi Paradicsomba.

Ez alkalommal kipróbáltuk a harmadik öbölmenti légitársaságot, a Qatar Airwayst is. Ötcsillagos légitársasághoz méltó kiszolgálásban és ellátásban volt részünk, a nagy, kétfolyosós gépek nagyon kényelmesek is voltak, de Dohából hazafelé egy Airbus A320-szal jöttünk, ami majdhogynem kényelmetlenebb volt, mint egy fapados légitársaság hasonló repülője. Még nekem is, aki nem vagyok valami magas, szűk volt a lábér, nagyon beszorítva éreztem magam. Nade panaszkodás helyett inkább mutatom, hogy milyenek voltak a nagy gépek :)

Itt azért el lehetett férni kényelmesen:

QR01

Nem maradtunk éhen :)

QR02

Budapestről nyilvánvalóan nincs közvetlen járat a Maldívra, így aztán Dohában kellett átszállnunk. A dohai reptér hasonlóan nagy, fényes, csillogó, mint bármi az Emirátusokban. 

DOH03

DOH01

DOH02

Maléba megérkezésünk után ki kellett deríteni, hogy honnan is megy a hajó Thulusdhoo-ra. A leendő szállásadónk szépen leírta, hogy a Refcool Express-t kell keresnünk, ami 11 órakor fog indulni, de akárkit kérdeztem meg ott a hajóállomáson, ami egyébként közvetlenül a reptér kijáratánál van, senkinek még csak elképzelése se volt róla. Bevallom, emiatt kicsit megijedtem, hogy mi lesz, de végül 11 után pár perccel megérkezett a hajó és rendben el is vitt minket Thulusdhoo-ra. Maléban, ahol nagy hajóforgalom van, még a kikötőben is ilyen csodaszép a víz egyébként, szóval már itt kedve lenne az embernek csobbanni egyet, de hát sajnos itt még nem lehet :)

Male

Thulusdhoo-n ez volt az előre lefoglalt szállásunk, ami végül amolyan túrórudinak bizonyult, kívül csoki, belül meg egy nagy túró:

Canopus

Volt velük néhány probléma, ami megérne egy külön bejegyzést, itt most annyi a lényeg, hogy sorozatos átverésekre épült az egész, így aztán egy éjszaka után úgy határoztunk, hogy nekünk ebből elég, és átköltöztünk egy másik hotelba, ami viszont már tökéletes volt. A booking com segítségével közben kardoztunk ezekkel a kutyaütőkkel, hogy visszaszerezzük a pénzünket, ami végül kb. két hét alatt sikerült is.

A Season Paradise, ahová átmentünk, végül tökéletes választásnak bizonyult: kényelmes szoba, finom, svédasztalos reggeli nagy választékkal, szuperkedves személyzet, gyönyörű kert és infiniti pool az ötödik emeleten, a tetőn, ahonnan csodaszép kilátás nyílt körbe a szigetre és az Indiai-óceánra.

SP01

SP02

SP03

SP04

A buliból természetesen Cukikacsusz se maradhatott ki :)

SP05

Itt aztán 10 napig tökéletes semmittevéssel, pihenéssel, feltöltődéssel és a környezetünkben való gyönyörködéssel töltöttük az időt.

taj01

taj02

taj03

taj04

taj05

taj06

taj07

taj08

taj09

taj10

 Egyik nap voltunk egy sznorkelezős hajókiránduláson, ahol rengeteg csodaszép halacskát és korallokat láttunk. A goproval csak videók készültek a víz alatt, képek nem, így halacskákat nem tudok mutatni, de nézzétek, a Sandbank, vagyis homokpad, ami körül úszkáltunk, mennyire szép kis hely:

sandbank01

Szerencse, hogy ilyen felhős volt az idő, mert így a kb. két órás úszkálás alatt nem égtünk szénné, a víz viszont kellemes meleg volt - egyszóval tökéletes "kirándulóidőnk" volt :) Az időjárással egyébként hatalmas szerencsénk volt: szeptember még vastagon az esős évszak ideje, de amíg ott voltunk, tán kétszer vagy háromszor áztunk el, a többi napon remek idő volt, a nap is elég sokat sütött, így aztán fogyott a 30-as naptej rendesen :) 

A 10 nap eltelte után nem nagyon akaródzott hazajönni, az egyetlen, ami vigasztalt minket, hogy jövőre ismét megyünk, ezúttal februárban, amikor arrafelé tombol a nyár. Bónusz, hogy a házassági évfordulónk idején és Valentin-napkor is ott leszünk, épp úgy, mint 2007-ben. 

Rá kellett jönnünk, hogy ez a hely számunkra az, ahol tökéletesen ki tudunk kapcsolódni, fel tudunk töltődni, így az a tervünk, hogy minden évben visszamegyünk ide :) 

 

Kisautónkat közel négy hónapja, amióta nálunk van, változatlanul imádjuk. Többen mondták rá, hogy mennyire kis cuki (szerintem egyébként NAGYON cuki, különösen azóta, hogy a díszítőelemek is rákerültek), ezért aztán hamar ráragadt a Cukiság név, most már mindig csak így hivatkozunk rá :) Eddig is tudtuk, hogy mivel Ausztriából hozták, kicsit extrább, mint a magyarországi ugyanilyen autók, de hogy mekkora túlélő, az csak most derült ki. 

Történt ugyanis, hogy egyik nap autózunk hazafelé egy főútvonalon, amelyre több melllékutca is csatlakozik. Az egyik ilyen mellékutcában áll egy kocsi, vezetője szemlátomást körülnéz, hogy kinek kellene elsőbbséget adnia, majd amikor mi már majdnem odaérünk, fogja magát, és kihajt elénk. Annyira féktávon belül volt, hogy az ütközés és Cukiság porrá törése szinte elkerülhetetlennek látszott, ám Biyadhoo, reflexeinek és lélekjelenlétének köszönhetően, végül elrántotta a kormányt, és ahelyett, hogy nekimentünk volna ennek az okostojásnak, végül egy jó magas padkán keresztül bementünk egy használaton kívüli villamossínre. 

Az ember, aki kijött elénk, egyből elismerte a felelősségét és hetvenszer megköszönte, hogy nem mentünk neki. Az ő autójának így semmi baja nem lett, mi viszont nem tudtuk, hogy Cukisággal mi történt. A sín ugyanis nem az úttal egy szintben van itt, hanem kiemelkedik belőle, meg a padka is elég magas, így az autó teljesen fennakadt rajta. Miután a járókelők segítségével sikerült letolni a sínről és a padkáról, akkor láttuk, hogy az első gumiknak annyi, de más olyan sérülést nem érzékeltünk rajta, amivel az aborncscserét követően ne lehetett volna hazajönni. Azért csak elvittük szerelőhöz, aki szétszedte ízekre és lebiztosítóztatta, és lássatok csodát, tulajdonképpen a kerekeken kívül egy valami torony- vagy milyen csapágyat és pár kapcsolódó apróságot kell kicserélni benne, meg kellett neki egy futómű állítás a biztonság kedvéért, de ezen kívül SEMMI BAJA!

Azóta se tudok napirendre térni felette, hogy a padka- és sínjárást ilyen olcsón megúszta és nem kell hetekre szervizbe adni. A biztosítózás után megrendelték az alkatrészeket, azt majd egy nap alatt kicserélik, de addig is lehet közlekedni vele. Abba meg már belegondolni se merek, hogy ha Biyadhoo nem lenne ilyen rutinos vezető, akkor most valami roncstelepen sínylődne a Cukiság totálkárosra törve. 

Biyadhoo és Cukiság, a tökéletes páros :) 

 

 

 

Az előbb ott hagytam abba, hogy ma TV-t vettünk, csak már nem értem rá a részleteket elmesélni. 

Biyadhoo-nak volt az ötlete, mivel látta egy ismerősünknél, hogy mennyire jól néz ki, hogy szerezzünk Philips Amblilight-os TV-t. Az Ambilight az, hogy a TV hátulján gyárilag vannak kis ledek, amik az éppen aktuálisan látott képpel harmonizáló színeket vetítenek a TV mögé a falra. Ennek a kezdetleges megoldását mi már alkalmaztuk egy ideje, ami úgy nézett ki, hogy egy színváltós ledszalag volt a TV hátuljára ragasztva, és attól függően, milyen hangulatunk volt, állíthattuk a színét. Tévézés közben nagyon jó a szemnek, ha a TV mögött a fal meg van világítva, nem fárad el olyan könnyen a szem akkor sem, ha egyébként sötétben tévézünk.

Na szóval ma délelőtt egyszer csak a semmiből (mert amúgy a fenti ötletet eddig nem osztotta meg velem :)) azt mondja nekem Biyadhoo, hogy van Jászakárhol egy ilyen TV, vegyük meg. Namost rólam azért azt tudni kell, hogy minden  nagyobb beruházás előtt ezerrel szoktam tiltakozni, és találok mindenféle okokat, hogy miért nem kell nekünk az a cucc, aztán a végén Biyadhoo mindig meg tud győzni, hogy miért is kell nekünk mégis, és a végén, amikor már megvan, akkor persze úgy örülök neki, mintha az egész valójában az én ötletem lett volna :D 

Nem volt ez másképpen ma sem, de elég gyorsan felhagytam a tiltakozással, amikor kiderült, hogy az E-Digitalban éppen akció van, és a kinézett típusból az egész cégnél összesen 1 db van raktáron, a Pólusban. Nosza, meg is rendeltük a neten és el is mentünk érte rögtön.  

Odáig még jól is ment a dolog, hogy megvettük, kifizettük, ellenőriztük, hogy nem törött-e, rendesen bekapcsol-e, a problémák inkább akkor kezdődtek, amikor be kellett volna rakni a Cukiságba. Cukiság ugyanis nem 65 colos TV-k szállítására van kitalálva, különösen úgy, hogy velünk volt D. is, mert jött átt hozzánk délután, és a tévévásárlás előtt még őt is felvettük. Így aztán jobb híján rendeltünk egy taxit, amibe beraktuk a TV-t meg engem, Biyadoo és D. pedig jött a Cukisággal.

Hát, őszintén mondom, nagyon jól jött ki, hogy velünk volt D. is, mert sem a TV második emeletre való felcipelése, sem a falra való felszerelése nem (vagy csak sokkal több szenvedés árán) ment volna nélküle :) Így is beletellett vagy három órába, mire a régi TV-t leszedtük, a fali tartót és az egyik hangfalat, ami szintén a falon van, átszerelte Biyadhoo, majd felszenvedtük a TV-t a falra. Ráadásnak a dolgok áthelyezése miatt maradt néhány lyuk a falon, amit be kellett tömni gipsszel, majd le kellett fehérre festeni. De megvan minden, készen van, és nagyon nagy most a boldogság ismét :) Igen, én örülök neki jobban, pont mintha nem én tiltakoztam volna a megvétele ellen az elején :D

No és akkor meg is mutatom Nektek a kicsikét (leírást, termékjellemzőket pedig itt lehet olvasni róla):

PhilipsTV

Még két hete, rögtön zárás után elmentünk egy kicsit kirándulni. Az utolsó wizz pontjainkat még beváltottuk két athéni repülőjegyre, így aztán ismét eggyel bővült azon városok száma, ahol már jártam :) Athénban ugyanis nem voltam még sosem, így nagyon vártam ezt az utazást.

Szokásomtól eltérően már jó előre nekiálltam olvasgatni, hogy hogyan működik a városi tömegközlekedés és milyen látnivalókat érdemes egy ilyen rövid kirándulásba besűríteni. Szerencsére találtam egy eszméletlen jó honlapot, ahol angolul, részletesen és értelmesen le van írva minden, amire kíváncsi voltam. Innen válogattuk hát ki, hogy mi mindent szeretnénk megnézni.

Szombat délután, mikor megérkeztünk, először elmentünk és elfoglaltuk a szállásunkat, ami nagyon jó helyen, az egyik metróvonal közvetlen közelében volt, aztán medencéztünk meg ettünk-ittunk egy kicsit. Megvártuk, míg esteledni kezd és hűvösebb lesz, akkor indultunk csak el, hogy megnézzük az Acropolist. Napközben ugyanis a hőség miatt le van zárva, meg aztán abban a nagy melegben nekünk se volt kedvünk gyalogolni, tudtuk, hogy másnap úgyis pont ezt fogjuk csinálni, így igyekeztünk rápihenni a vasárnapi mászkálásra :)

Jól tettük, hogy este mentünk, mert még így kellemes időben, nem túl nagy tömegben tudtunk sétálni. Egészen a hegytetőig persze nem mentünk fel, az azért nem nekünk való, de így is láttuk, amit szerettünk volna, és egy nagyon jó kis estét töltöttünk el itt.

akropolis1

akropolis2

akropolis3

akropolis4

Másnap reggeli után pedig ismét nyakunkba vettük Athént, a már említett oldalon kiválasztottunk pár helyet, amit mindenképp látni szerettünk volna. Ilyen volt például a városi könyvtár épülete és annak környéke:

seta1

seta3

seta11

seta12

seta13

A városi park:

park3

park1

park2

A Zeusz templom:

seta10

seta9

És végezetül a Lycabettus-hegy. Ez a hely arról nevezetes, hogy itt terem a legjobb szőlő, amiből Metaxát lehet készíteni, valamint a hegytetőről csodaszép kilátás nyílik a városra. Ide eljutni szép kihívás, mert a metrótól többszáz lépcsőt kell megmászni, mire eljut az ember a Funicular-hez, vagyis a siklóhoz, ami a hegy belsejében visz fel a hegytetőre. Akármilyen fárasztó is volt 35 fokban felmászni oda, minden egyes lépés megérte, mert ilyen gyönyörű volt odafent:

seta4

seta5

seta6

seta7

seta8

Egy szó mint száz, nagyon jó kis hétvégét töltöttünk itt, jó volt megint kimozdulni egy kicst.

Aztán múlt héten meg a lakásunkon dolgoztunk egy keveest. Kitaláltuk, hogy szeretnénk kicserélni a légkondinkat egy modernebbre, aminek már van wind-free funkciója is. Ez egy nagyon hasznos dolog, mert pl. éjszaka nyugodtan lehet hűteni, anélkül, hogy szélben kellene aludnunk, de napközben is hasznos, mert anélkül, hogy nagy légmozgást csinálna, kellemesen tudja hűteni a lakást. 

Odáig még rendben ment minden, hogy megrendeltük a kondit és kihozta a futár, de szerelőt találni, aki nem augusztus végén, szeptember elején jönne szerelni, hát az egy művészet volt. Szerencsére Biyadhoo két nap alatt talált egy nagyon rendes, jófej klímást, aki még pénteken délután kijött és bekötötte mindkét klímát. Úgyhogy most nagy a boldogság, várjuk, hogy jöjjön a meleg és lehessen egy kicsit húteni vele :)

Aztán ha már így benne voltunk a szerelésben, kicseréltük a fürdőben a törölközőszárítós radiátort is, mert borzalmasan nézett már ki. Szintereztetni is lehetett volna, de a szinterezés nem sokkal kerül kevesebbe, mint egy új, ígyhát inkább újat vettünk, és Biyadhoo szépen kicserélte. Végezetül pedig átfestettük újra a hálószobát: már régen meg kellett volna ezt tenni, csak az a színárnyalatú festék, amivel eredetileg be volt festve, jó ideig nem volt kapható, de most végre sikerült szerezni, így a hálószoba is nagyon szép lett.

Ma pedig TV-t vettünk, de erről majd később, most megyek vissza segíteni Biyadhoo-nak a szerelésben, festésben, takarításban.

 

 

Van ugye a Mastercardnak ez az újfajta bohóckodása, hogy most már az aranykártyákkal nem látogatható ingyen Lisztferihegyen a váró, és lényegében az aranykártyával egy szintre hozták értékben a Wizz hitelkártyát, amit akár úgy is lehetne fordítani, hogy az aranykártya értéke csökkent. Mindegy is, lényeg az, hogy ez rendszeresen repülőként nekünk nem igazán tetszik. Magunktól is és a bankárunk segítségével is keressük már egy ideje az alternatívát, de hitelkártya fronton semmi olyat nem találtunk se mi, se ő, ami érdekes lehetne számunkra. Az volt a preferenciánk, hogy valami módon hozzájussunk egy platina hitelkártyához, de ezt sehogy se tudtuk kivitelezni, ezért aztán jobb lehetőség nem lévén, kitaláltuk, hogy számlát nyitunk a Gránit Banknál, ahol igaz, hogy betéti kártyaként, de mégiscsak lehet kapni platinakártyát, elélg jó feltételekkel (utasbiztosítás, autókölcsönzési kedvezmények, reptéri várók látogathatósága világszerte kedvezményes áron, Budapesten és Bécsben pedig ingyenesen, stb.).

Eddig ez csak a bevezető volt, amiért írni akartam erről, az a Gránit számlanyitási folyamata. Teljesen digitalizált az egész, egyáltalán nem kell bemenni a bankfiókba, otthon a fotelből egy számítógép segítségével elintézhető az egész. Az azonosítás, az igazolványok "lemásolása" videotelefon segítségével zajlik, az ügyintéző szépen lefotózza az igazolványokat, elvégez pár adategyeztetést, elmondja a szükséges jogi blablát és kész is. Néhány órán belül megjön a netbankhoz és a telebankhoz a kezdeti jelszó, és innen kezdve teljes értékűvé vált a bankszámla, a kártyagyártás pedig a szokásos 1.5-2 hét. Őszinte meglepődéssel tekintettünk erre a folyamatra, annyira innovatív és kényelmes. Nem tudom, más banknál létezik-e ilyesmi, de nagyon hasznos lenne, ha a többi bank is bevezetné, sokaknak könnyítené meg az életét

Van aztán itt másik mesélésre érdemes téma is: ma reggel érkezett a Qatar Airways hírlevele, hogy nagy akciózásba kezdtek. Nyilván nem hagyhattuk ki, és megnéztük, mit adnak mennyiért. Nem kispályáztak az akciókkal, ígyhát kemény 1000 EUR-ért ma reggel óta boldog tulajdonosai vagyunk két darab repülőjegynek Maldívra és vissza, dohai átszállással :D Már lefoglalt szállásunk is van, ami persze még az utazásig jópárszor megváltozhat, de most úgy fest, hogy itt fogunk sínylődni jövő tavasszal (Dohában pedig az új kártyánkkal remélhetőleg a prémium várót is letesztelhetjük) :D

palmlodge4

palmlodge1

És remélhetőleg a napi 2-3 órás sznorkelezés közben mi is fogunk látni ilyen szépségeket:

palmlodge2

palmlodge3

Nagy most az örülés, az biztos :D

 

A napokban van pontosan tíz éve, hogy itt lakunk, és ez alatt a tíz év alatt nagyon sokat fejlődött, szépült a lakásunk. Néhány havonta történik valami, időnként csak egész apróságok, időnként nagyobb dolgok.  Amit ma csináltunk, azt már terveztük egy ideje, de eddig sosem alakult úgy, hogy a terveinket tett kövesse :) Mígnem ma délelőtt a neten való szörfözés közben Biyadhoo rá nem akadt egy akcióra az OBI-ban: a 3m x 2m-es kitekerhető napellenző most akcióban van náluk, mi pedig pontosan egy ilyet szerettünk volna a teraszunkra. Egy 4m x 3m-esünk már van a terasz egyik felén, ezt pedig a másik oldalra szántuk, oda, ahol jó időben főzőcskézni, sütögetni szoktunk.

Fogtuk is magunkat, és elrongyoltunk a legközelebbi OBI-ba, hogy megszerezzük az áhított napellenzőt. Volt belőle szép számmal, vettünk még hozzá jó hosszú csavarokat, amikkel biztonságosan fel lehet szerelni, majd irány haza, legózni. 

Már a régi kitekerővel is megszenvedtünk, mert annak a fajta facsavarnak, ami elég nagy egy ilyen cucc tökéletes megtartásához, olyan feje van, amit nem lehet a fúrógéppel betekerni, tekintve hogy nincs a csavarhúzókészletünknek olyan eleme, ami illene hozzá. Ígyhát maradt megint a jó öreg csőkulcs és a kézihajtányos megoldás :( Igencsak fárasztó dolog négy darab, egyenként kb 15 centi hosszú csavart kézzel betekerni a tömör fába, de Biyadhoo nem ijed meg az ilyenektől, simán megoldotta ezt a feladatot is :)

A nehezebbik része ez után következett, amikoris fel kellett emelni és helyére kellett illeszteni magát a napellenzőt, ami bizony jó 20 kg. Elsőre, köszönhetően a szerencsétlenkedésemnek és a nemlétező karizmaimnak, nem is sikerült betennünk, csak másodikra. Innen kezdve viszont már viszonylag egyszerű volt a dolog, rögzíteni kellett csak, majd beállítani a dőlésszögét. Jó sokáig tartott, mire elkészült, de megvan, és nagyon jó lett :)

kitekero

Az a barna valami ott a képen egy fali szekrény, aminek az ajtaja lenyitható, és asztalka lesz belőle. Ez a kinti főzőhelyünk, és ez mostantól nagyszerűen árnyékban lesz, nyugodtan tudunk főzni a legnagyobb napsütésben is. Úgyhogy most boldogság van, na! :D

Már csak azért is, mert a kisautónkat továbbra is imádjuk! Biyadhoo rendelt hozzá mindenféle kiegészítőket, amiktől majd még szebb lesz, mint eredetileg volt. Végre-valahára, durván két hét alatt sikerült az autócserével kapcsolatos összes ügyet elintézni. Már csak azért se szeretnék az elkövetkező tíz évben autót cserélni, mert az a rengeteg adminisztráció, ami ezzel jár, hát az nem nekem való. Régi kötelezőt, régi casco-t lemondani (nálunk ez se ment egyszerűen, a kötelezőnél a biztosító valamit elbénázott és először díjnemfizetés miatt szüntette meg a biztosítást, miközben mindig minden pontosan be volt fizetve, és erről ők maguk küldtek igazolást... no comment), új kötelezőt, új casco-t megkötni, nyomon követni, hogy rendben van-e minden, első díjat befizetni, eredetvizsgát elintézni, kormányhivatalban kocsit átíratni... még felsoroli is sok. De most már minden letudva, úgyhogy nincs más dolgunk, mint tovább örülni a kis cukiságnak! :)

Naptár szerint még csak ma van a 40. születésnapom, de már eddig is rengeteg minden történt, ami emlékezetessé teszi, nem csak a mai napot, de ezt az egész évet is.

Kezdődött ugye a karibi nyaralással, amiről már meséltem itt. Vissza is kanyarodok ide egy picit, ugyanis Martinique-on történt, hogy gyakorlatilag eldöntöttük, hogy milyenre szeretnénk lecserélni az autónkat. A csere már egy ideje tervbe volt véve, de mostanra valósult meg a csillagok olyan szerencsés együttállása, hogy nyélbe is tudtuk ütni a "bizniszt".

Annak rendje s módja szerint meghirdettük az autónkat a neten, és 3 napon belül meg is érkezett rá a vevő. Csütörtökön szépen eljött, megnézte, kifizette és azon nyomban el is vitte. Ígyhát itt maradtunk autó nélkül, és mivel ez alkalommal nem tudtunk senkitől se kölcsönkérni autót arra az átmeneti időre, amíg meg nem vesszük az újat, eléggé igyekeznünk kellett, hogy másnap megvegyük a megfelelőt. Még aznap este komolyan nézni kezdtük a használtautós hirdetőoldalt, és meg is találtuk, amit meg szerettünk volna nézni (a Martinique-on kinézett típust, annak is a nagyon felspécizett verzióját).

Biyadhoo fel is hívta másnap a kereskedőt, ámde kiderült, hogy nem hozható el rögtön az autó, mert jelenleg ki van vonva a forgalomból, hogy a kereskedőnek ugye ne kelljen rá biztosítást, adót, meg egyebeket fizetni, így csak kb. 4 nap múlva hozhattuk volna el. Volt egy másik lehetőség is, ott is ugyanezt mondta a kereskedő, így ez se volt járható út. Mondhatom, nagyon el voltunk keseredve, hogy ittmaradunk hétvégére autó nélkül, amikor vendégeket is várunk, meg lenne még egy csomó intéznivaló, ami BKV-val eléggé nehezen kivitelezhető. 

És ekkor megtörtént a CSODA :D Megjelent a használtautón egy új hirdetés: éppen a kinézett típust hirdette egy magánember, kevés km-rel, frissen szervizelve-vizsgáztatva, rendszámmal, azonnal elhozhatóan, 3 évesen, és telepakolva extrákkal (mint pl. ülésfűtés, kormányfűtés, guminyomás ellenőrzés, kihangosító rendszer, és még egy csomó minden más is, felsorolni se tudom). Biyadhoo azonnal felhívta az embert, és mondta neki, hogy már veheti is lefele a hirdetést, nekünk KELL az autó és még ma megyünk-fizetjük-hozzuk. 

Így is történt, így péntek óta a miénk ez a kis gyönyörűség:

RJU blur

Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire boldogok vagyunk vele! Még az átíratás feladatai hátra vannak, kötelezőt meg CASCO-t már kötöttem rá, de a többi nemszeretem feladat jövő hétre maradt. 

Mára hollandiai barátaink jelentkeztek be hozzánk látogatóba, így a családdal múlt héten ünnepeltük a születésnapomat. Apusomtól egy a csodaszép csokrot kaptam:

Rozsa40

Az elmúlt egy hétben kicsit már veszített a szépségéből, de mivel vizes szivacsba vannak beleszúrkálva a növények, így még mindig elég jól néz ki, remélem, hogy még néhány napig meg tudjuk tartani.

Most pedig ideje befejeznem az írkálást, mert nemsoká jönnek a vendégek, aztán, kívánságuknak eleget téve, indul a lángosparti!

 

 

 

Az idei nyaralásainkat igyekeztük nagyon különleges helyekre szervezni, mert Biyadhoo-val mindketten kerek születésnapot ünneplünk: ő 50 éves lesz, én 40. Ilyen jeles évfordulókat pedig extra helyeken kell ünnepelni :)

Mindjárt kezdtük a sort márciusban a Karib térség meghódításával :) Párizson keresztül elrepültünk Martinique-re, ott voltunk egy hétig, majd átrepültünk Guadelupe-re, ahol újabb hetet töltöttünk, aztán onnan vissza Martinique-re, majd Párizsba, onnan pedig haza.

Kb 11 hónappal előre vettük meg a jegyünket, így a Level (a légitársaság, amivel utaztunk) okozott néhány meglepetést, amikor ide-oda tologatta a járatunk indulási idejét. Végül a tervezettnél egy nappal hosszabbra nyúlt a nyaralás, mert a végén Martinique-on el kellett töltenünk plusz egy napot, mert csütörtök helyett péntekre tették át a Párizsba visszajövő járatunkat.

No de haladjunk csak szépen sorjában. 

Azért, hogy Párizsban biztosan elérjük a Martiniqe-re tartó gépünket, egy nappal korábban már odarepültünk. Így volt időnk egy kicsit nézelődni is a hosszú repülés előtt. Orly repterétől nem messze láttuk ezt a Concorde-ot kiállítva, természetesen nem hagyhattuk ki a közös szelfit vele :)

Concorde

Nagyon jót repültünk Martinique-ig, még egy vészkijárati sori ülőhelyet is sikerült megcsípni magunknak, illetve mivel nem volt tele a gép, így még aludni is elég kényelmesen tudtunk, mert épp mögöttünk volt egy üres széksor, amire el lehetett feküdni :)

Martinique-ról tudni kell, hogy a közlekedés igen macerás, különösen este 7 után. Ilyenkor a reptér gyakorlatilag csak taxival közelíthető meg, amit nyilvánvalóan a helyi taxisok ki is használnak az ármeghatározás során, vagyis nem kicsit drága ilyenkor taxizni, de hát este 9-kor, esőben mi mást lehet tenni :)

A szállásadónk viszont, aki már várt minket, egy hihetetlen jófej fickó volt. Egyetlen szót se beszélt angolul, csakis franciául, viszont nagyon jól áthidalta a kommunikációs nehézségeket az okostelefonján levő fordító applikáció segítségével: ő mondta franciául, az app fordított angolra, mi mondtuk angolul, az app fordított neki franciára. Tökletesen megértettük egymást :) A további napokban is váltottunk pár levelet, akármi kérdésünk volt, mindenre 1-2 órán belül válaszolt. Az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb szállásadónk volt.

Az apartmanunkkal is nagyon meg voltunk elégedve, eszméletlen jól fel volt szerelve mindenféle konyhai eszközzel, kávéfőzővel (erre majd még visszatérünk :)), mikróval, grillsütővel, volt légkondi és plusz még ventillátor is, és az ágy is nagyon kényelmes volt. Martinique legszebb strandja is 200 méteren belül volt.  Az egyetlen feneség az volt, hogy normális bolt csak nagyon messze volt, amit vagy taxival, vagy hajóval lehetett elérni. Rögtön mellettünk volt egy kisbolt és nem messsze egy pékség is, de itt a választék nem volt túl nagy, cserébe viszont elég drága volt. Ígyhát a nagybevásárlást életünkben először hajóval intéztük :D 15 perc alatt bent voltunk Fort de France-ban, ott pedig már volt Carrefour, ahol aztán lehet kapni minden földi jót.

Mivel a közelekdés ennyire nehézkes és drága, ezért alapvetően csak strandolással, láblógatással, és a szűk környékünkön való sétálgatással (meg persze szokásunk szerint a kulináris élvezeteknek való hódolással) töltöttük az időnket. Mindeközben láttunk csuda hangulatos kis házakat, kerteket, szebbnél szebb növényeket, és hát a strand.... De helyettem inkább beszéljenek a képek (természetesen Cukikacsusz is velünk volt - hogyan is maradhatott volna ki egy ilyen utazásból :D):

M01

M02

M03

M04

M06

TroisIlets01

TroisIlets03

TroisIlets07

TroisIlets02

TroisIlets04

TroisIlets06

TroisIlets05

FDF01

Egy hét elteltével, ahogy már mondtam, átrepültünk Guadelupe-ra, az Air Caraibes légitársasággal. Kis picike ATR-72 típusú géppel mentünk, és mindössze 35 perc volt a repülési idő, de ezt is nagyon élveztük. Ilyen rövid időre nem megy fel a gép túl magasra, így remekül láthattunk fentről nem csak Martinique szigetét, de Dominikát is és Guadelupe-t is. Fentről is csodaszépek :)

Guadelupe-n a közlekedés már egyszerűbb is és lényegesen olcsóbb is, mint Martinique-on. Van rendes busztársaság, rendes honlappal, ahol ki lehet nézni, hogy milyen busszal kell eljutnod a célodhoz. Nekünk a reptértől két buszra volt szükségünk. Az első nagyon szuper, kényelmes, légkondicionált volt, és a sofőr beszélt angolul. A másik busz már nem volt ennyire fancy: kicsi és tömött volt, olyan nehezen haladt, hogy azt hittem, lerobban az út közepén, és itt már ismét nyelvi nehézségeink akadtak a sofőrrel, de azért megoldottuk, és a szállásunktól 100-200 méterre sikerült leszállnunk (köszi google maps, köszi ingyenes EU roaming!).

Az itteni szállásunk is szuper volt: a főúton laktunk, de szerencsére a mi szobánk hátra nézett, így csendes volt, és északi fekvésének köszönhetően jól hűthető is. Hatalmas, táncterem méretű szobánk volt, itt is nagyon jól felszerelt konyhával és kényelmes ággyal. Két házinénink volt, az egyikük egyetlen árva szót se beszélt angolul, de vele nem sikerült a fordító appot használni, az istennek se volt hajlandó belebeszélni, így maradt a kézzel-lábbal mutogatás, de így is megértettük magunkat. A testvére már minimális szinten tudott angolul, vele azért elboldogultunk, de ő általában nem volt ott, telefonálni kellett neki, ha akartunk tőle valamit. A szállásunktól itt is kb 150-200 méterre volt Sainte Anne (és talán Guadelupe) leggyönyörűbb strandja, szintén pár lépésnyire volt 3 szupermarket is, köztük egy Carrefour, szóval megvolt mindenünk, amire szükségünk volt.

Guadelupe-n van egy elég fura szabály: minden negyedik napon esta 6-tól másnap reggel 6-ig központilag elzárják a vizet. Van egy honlap, ahol lehet követni, hogy melyik városban mikor nem lesz víz. Ez a kormányzat úgymond harca a helyiek ellen, ők ugyanis azt akarják, hogy a lakosok anyagilag is járuljanak hozzá a vízhálózat fejlesztéséhez, amire a lakosság azt mondja, hogy márpedig nem, oldják meg kormányzati pénzből. A vezetés meg próbálkozik, hogy hátha előbb-utóbb feladják az emberek és hajlandók lesznek fizetni, csak hogy ne vegyék el négynaponta 12 órára a vizüket. Tulajdonképpen nagy bajt nekünk ezzel nem okoztak, tudtuk a fürdést, mosogatást úgy időzíteni, hogy ne a vízhiány alatt csináljuk, éjszaka meg végülis tökmindegy, hogy van-e víz, úgyis alszik az ember :) A szállásadóink egyébként elég előrelátóak voltak, be volt az apartmanba készítve műanyag flakonokban durvan 60-70 liter víz, így akár még fürdeni is tudtunk volna a vízhiány alatt is.

Nagy kultúrprogramokat itt se szerveztünk magunknak, most valahogy a láblógatáshoz sokkal több kedvünk volt :) Azért megmutatom, hogy Sainte Anne is milyen csodaszép hely:

SainteAnne01

SainteAnne02 ok

G01

G02

G03

G04

Egyébként nagyon érdekes volt, hogy itthon fizikai fájdalmat jelent reggel korán felkelnem, ott pedig minden nap már 6 óra előtt kidobott az ágy :) Ez azért volt nagyszerű, mert már reggel 8 körül lent voltunk a strandon, és ilyenkor még senki sem volt, ki tudtuk választani a legjobb helyet magunknak, és nagyon lehetett élvezni a csendet, a nyugalmat. Egyébként később, amikor már sokan lettek, akkor se volt nagy zaj, valahogy mindenki nagyon csendesen volt, még a nagyobb társaságok is úgy beszélgettek, hogy nem zavarták a többieket. Szóval minden adott volt a kikapcsolódáshoz és feltöltődéshez, amire már nagyon nagy szükségünk volt.

Mivel Martinique és Guadelupe is Franciaországhoz tartozik, fel voltunk rá készülve, hogy gondjaink lesznek, amiért nem tudunk franciául, de azt azért nem gondoltuk, hogy összesen 3-4 ember lesz, aki érteni fog angolul. Bizonyára nincsenek rászorulva az angoltudásra, mert amennyire meg tudtuk ítélni, a turisták minimum 92-95%-a francia (vagy esetleg kanadai), úgyhogy jól megvannak ők igy is.

Itt is villámgyorsan eltelt az egy hét, és máris menni kellett vissza Martinique-ra, ahol volt még egy napunk a hazaút előtt. Egy nagyon helyes kis pici szállodában laktunk, aminek gyönyörű kertje volt:

Ducos01

Ducos02

Innen viszont már sajnos nem volt visszaút, muszáj volt elindulni vissza Párizsba :(  A hosszú, éjszakai repülés után még volt kb. 8 óránk, ebbe még belefért egy szelfi az Eiffel-toronynál:

Paris01 ok

Innen meg aztán már egyenes út vezetett hazafelé. Mindenestül elég hosszúra nyúlt a hazaút, így érkezés után azonnal bezuhantunk az ágyba, és aludtunk. Kellett is, mert egy napunk volt csak aklimatizálódni, utána máris kezdődött a munka.

Ismét egy hihetetlen szuper, emlékezetes nyaralásban volt részünk, és nagyon kár, hogy ilyen hamar vége lett, még pár hétig simán tudtan volna itt lógatni a lábacskáimat :)

P.S. Mondtam, hogy visszatérünk a kávéfőzőre. Na szóval, a martinique-i szállásunkon Tassimo-s kávéfőzőnk volt, kaptunk hozzá kapszulákat is. Egy-egy kapszulából ketten kényelmesen megkávéztunk reggelente, és nagyon-nagyon finom volt, így aztán pár napja vettünk is magunknak egy hasonlót és bevásároltunk kávékból is. Nagyon élvezzük, egyelőre jó döntésnek tartjuk, hogy lecseréltük a(z amúgy nagyon szuper, sokat tudó és nagyon finom kávét készítő) kávéfőzőnket.

Utoljára még december elején írtam, azóta azért történt egy s más :)

A karácsony szerencsére megint csendesen telt, mérsékelt zabálással :) Mondtam is, hogy milyen jók ezek az "öreges" karácsonyok, hogy nem kell magunkat agyon stresszelni az ajándékok és a rengeteg főzni- és sütnivaló miatt. Persze azért volt ünnepi vacsora szenteste, meg Apusomnak is sütöttem a születésnapjára kétfélét is, illetve 25-én itt voltak sógornőmék hatan, nekik is főztünk, de összességében nem uralkodott el rajtunk az az őrület, ami ilyentájt az emberek jó részén erőt vesz :)

A 444-en egyébként pont volt egy cikk arról, hogy miért is jó dolog nem ajándékozni karácsonykor. Minden szavával egyetértek, ezért Nektek is megmutatom.

A két ünnep között én már dolgoztam, kezdődött a zárás, de azért jutott idő megnézni a négysáncversenyt is (na jó, négy állomásból összesen hármat fogunk látni, az utolsó épp holnap lesz). Szilveszterkor pedig sógornőméknél voltunk, már az új házban. Nagyon szépen haladnak, már nem sok van vissza az építkezésből. Szilveszter este ismét haverkodtunk Lucival, a maine coon cicájukkal:

LuciKinga

Már karácsony előtt elkezdett Biyadhoo nézelődni új kombinált sütő után, ami nem csak sütő, hanem egyben girll és mikrosütő is. Eddig is ilyenünk volt, immár 10 éve, de azért ennyi idő alatt már elég sokat fejlődött ez a technológia ahhoz, hogy érdemes legyen cserélni, továbbá karácsonykor kiderült, hogy Lacikáék pontosan ilyen sütőt szeretnének a saját konyhájukba, így mondtuk is nekik, hogy ha nekünk meglesz az új, akkor ezt megkaphatják. Nem tudjuk, meddig működik még, mert a mikro funkcióján már érezni, hogy romlott a teljesítménye, de talán még pár évig elketyeg náluk is :)

Hosszas keresgélés és nézelődés után végül ő lett a befutó, tegnapelőtt meg is vettük. A linken található videón nagyon szépen elmondja az úr, hogy mennyi mindent tud ez a sütő, hát ez így is van, alig győzzük tanulni, de azért már alakul. Tegnap bolognai spagettivel töltött levelest sütöttünk, ami az alsó sütésnek köszönhetően ezúttal alul is gyönyörűen megpirult, nem úgy, mint korábban, amikor fehér, sőt, ha nem figyeltünk eléggé, még nyers is maradt.

bolognaileveles

Ma pedig stefánia vagdalt készült, így:

suto

Másik téma, hogy már hetek-hónapok óta mászkálunk itt Pesten jobbra-balra, hogy szerezzünk egy új függönyt a nappaliba, mert a régi már igencsak a végét járja, több helyen el van szakadva, annyira, hogy hiába varrom meg, a varrás mellet elszakad újra. Valami furcsa oknál fogva a mi 265 cm magas lakásunkba egyszerűen nem találtunk normális fehér függönyt, mármint készen. Vagy túl rövidek, vagy túl hosszúak vannak, így megunva a keresgélést végül Biyadhoo Kínából rendelt függönyt, készre varrva, tökéletes méretben. És van benne egy kis extra is:

fuggony

A függöny épp tegnap érkezett, és karácsonyfa ide vagy oda, azért csak feltettük. Kár, hogy ma tiszta felhő volt minden, és havazott, mert nagyon szerettem volna látni, hogy milyen napsütésben, de kiindulva a fentiekből, biztosan nagyon szép lesz. 

Így közel 10 év után ma sokadszor is arra a megállapításra jutottam, hogy napról napra jobban szeretek itt lakni, mert mindig egy picit fejlődünk, modernizálódunk, "okosodunk", és egyébként is, a "Kacsafészek" a legszuperebb hely a világon! :D

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search