Úgy látszik, hogy az idei év a lángospartik jegyében fog telni :)

Most szombaton is vendégeink voltak, négy kedves ismerős személyében, és találjátok ki, mit kértek: természetesen LÁNGOST! :D  Biyadhoo annyira megtanulta a lángossütés minden csínját-bínját, hogy mondhatom, minden vendéglátós megirigyelhetné. Hatalmas, finom, puha, de mégis pirosra sült lángosokat tud készíteni, de azért egy kis dicsőség nekem is jár, mert a tésztát ő dagasztja és ő nyújtja ki belőle a lángosokat, de a sütés mindig az én feladatom. Azt hiszem, remek párost alkotunk ezen a téren is <3

A buli annyira jól sikerült, hogy valamikor vasárnap hajnali fél 4 körül keveredtünk ágyba :) Andi és Róka hamarabb hazamentek, mert Rókának másnap futóversenye volt, de Fannival és Olivérrel kora hajnalig dumáltunk a teraszon. A szomszédokat (és persze minden bizonnyal Biyadhoo-t és Olivért is) a sírba kergettük Fannival, amikor éjnek évadján fennhangon Eddát, Bon Jovit, és ehhez hasonló dolgokat énekeltünk :D Hatalmas élmény volt, hogy egy egyetemista lány ilyen előadók dalait jobban fújja, mint én :)

Végül álljon itt egy kép a díszes kompániáról, amit Olivér barátunk készített, még valamikor délután:

insider20180602

Köszönjünk, srácok, hogy itt voltatok, reméljük, hogy lesznek még hasonló alkalmak, mert ez a mostani hihetetlen jól sikerült!

Rá kellett jönnöm, hogy mi nem tudjuk megunni Amsterdamot. Hiába volt ez már kb. a tizenharmadik alkalom, hogy ott jártunk, mindig találunk magunknak valami rácsodálkoznivalót.

Például ezeket a csodaszép felhőket, amiket útközben láttunk...

felho

... vagy ezt a virágot, ami egy cserépben van kint az utcán, és eszébe sem jut senkinek, hogy elvigye:

lilavirag

De az igazi rácsodálkoznivaló ez a kalauz hölgy volt a villamoson:

kalauzneni

Ő a világ csodája: Messziről látszik rajta, hogy imádja a munkáját. Mindenkihez van egy kedves szava, megkérdezi, hogy hová szeretnél eljutni, segít, hogy ehhez hol kell leszállni és merre kel utána továbbmenni. Azt mesélte, hogy húsz évig volt ápolónő, onnan váltott a kalauz szakmára, és nagyon élvezi.  Ezt le se tagadhatná, csak rá kell nézni, sugárzik a boldogságtól. Hosszú időre rám ragasztotta a vidámságát, és szerintem még sok más emberre is. Egy élmény volt találkozni és beszélgetni vele :)

Egyik délután fogtuk magunkat és kimentünk sétálni, meglátogatni kedvenc helyeinket, a Vondelparkot, a Blue Amsterdam kávézót, és persze csak úgy mászkálni a városban, mert az annyira jó. 

Kedvenc nílusi lúdjainkkal most is sikerült interakcióba lépni :)

ludetetes2

ludak1

Határozottan meglepő volt a hattyúk viselkedéséből kiindulva, hogy ez a lúdmama nem kergetett meg, a fiókáját védelmezendő, hanem egyenesen odajöttek és boldogan ették a zsemlét, amit vittünk nekik. A képeken nem igazán látszik, de mindegyik madár meg van gyűrűzve mindkét lábán, és ez alapján sikerült beazonosítani, hogy a két felnőtt lúd közül az egyikkel tavaly is találkoztunk, akkor is etettük őt :)

Lúdetetés után jól esett egy finom kávé / sör a Blue Amsterdamban, majd egy séta a Museumplein érintésével.

blue

IAmsterdam

csatorna

Persze nem csak sétálgattunk, főztünk is mindenféle finomságokat, ami a Hollandiában kapható alapanyagokból nem is olyan nehéz :)

Egyik nap pedig T-ék bulit rendeztek, ahová amsterdami magyarokat hívtak meg, megünneplendő Biyadhoo, T, és az én szülinapomat. Biyadhoo-val lángost sütöttünk, ipari mennyiségben, aminek hatalmas sikere volt :) Hollandiában nem igazán kapni lángost, így mindenki nagyon örült, hogy ez volt a vacsora, nem is maradt belőle egyetlen árva morzsa sem :) Ha már szülinap, akkor jár a torta is, és nem apróztuk el, egy eszméletlen jó cukrászdában vettünk egy normál tortát T-nek és egy parfétortát Biyadhoo-nak. Mindkettő hihetetlen finom volt, nem is értem, hogy itthon miért nem kapni ilyeneket.

MIndezek után talán nem csoda, ha nem igazán akaródzott hazajönni, szívesen maradtunk volna még egy keveset :)

Egy szó, mint száz, nagyon jól telt ez a néhány nap, szuperül éreztük magunkat ismét!

 

Néhány nap, és ismét megyünk Amsterdamba, meglátogatni a barátainkat, immár tizenkettedik vagy tizenharmadik alkalommal. :)

Természetesen most sem maradhat ki kedvenc helyünk, a Vondelpark, azon belül is a Blauwe Theehuis meglátogatása...

 theehuis

... valamint kedvenceink, a nílusi ludak megetetése :)

nilusilud 

Szintén kötelező program egy finom kávé a Blue Amsterdam kávéházban, ahonnan megcsodálhatjuk a városra nyíló csodás kilátást is.

 blueAMS

Hiába ismerjük már úgy a várost, mint a tenyerünket, mégis mindig nagyon várjuk, hogy mehessünk, mert nagyon szuper kis hely! :D

Hát ezért:

homebeach02

Mert nekünk van a legkirályabb teraszunk a világon :D Na jó, biztosan van ennél jobb is, de mi imádjuk. Körbevesz minket az "erdő",...

erdo

... tele vagyunk csodaszép növényekkel, van teraszklímánk, sörpadunk, szóval minden, ami kell ahhoz, hogy itthon is a strandon érezzük magunkat.

Épp most héfőn voltak itt a barátaink, és lángospartit rendeztünk. Kár, hogy nem készült róla kép, pedig eszméletlen jól sikerült. A gyerekek és a felnőttek is úgy ették a lángost, hogy öröm volt nézni :D Két hatalmas adag készült, és miután az elfogyott, még sütöttünk krumplit, bélszínrolót (igen, azt az igazi retró fajtát), háromszögletű camambert sajtot és halrudacskákat. Arno a maga alig három évével úgy tobzódott, hogy csak lestünk. Ő nagyon érdekesen nyilvánítja ki, ha ízlik neki valami: nem szól egy szót se, de evés közben folyamatosan, hangosan morog :D Hát most úgy morgott, hogy zengett tőle a környék :)

Azt hiszem, ennél nagyobb elismerésre egy szakácsnak sincs szüksége :D

 

Már jó egy hete hazajöttünk a nyaralásból, de mindig volt valami, amiért nem jutottam el a blogíráshoz, így most pótolom :)

Sok szuper helyen voltunk már, és Thaiföld is ezt a listát bővíti.

Már akkor elkezdtük nagyon jól érezni magunkat, amikor felszálltunk itt Budapesten az Emirates járatára Dubai felé. Sejtettük mi, hogy mind az Emirates, mind a Boeing 777-300 nagyon fog tetszeni, de amit láttunk, az minden várakozásunkat felülmúlta. Kényelmes székek, hatalmas lábtér, minden igényt kielégítő fedélzeti szórakoztató rendszer, eszméletlen kedves és szolgálatkész személyzet, na és hát az ételek és italok.... 

 IMG 0978

IMG 0974

IMG 2220

Egy szó mint száz, szuper repülésünk volt. Odafelé menet egy éjszakát megaludtunk Dubai-ban, egy nem túl jó szállodában, de arra mindenképp jó volt, hogy ne a reptéren csövezzünk, hanem ágyban aludjuk és a második repülés előtt tudjunk fürdeni egyet.

Phuketre megérkezvén várt bennünket az előre megrendelt transzfer és elvitt minket az első szállodánkba. A szobánk, amit elsőre kaptunk, nem volt az igazi: utcára néző, emiatt igen zajos volt, és ráadásul a bútorszéf sem volt rögzítve, ami enyhén szólva is aggályos biztonsági szempontból. Másnap viszont kaptunk egy nagyon jó ki szobát, ez már a kertre nézett és egészen csendes volt. 

Az első hetet pihenéssel, lazulással és a kulináris élvezeteknek való hódolással töltöttük, sokat fürödtünk Patong beach-en illetve a szállodánk medencéjében. Egyik nap pedig voltunk egy egésznapos sznorkelezős hajókiránduláson, ami szintén szuper volt.

 C94A7C46 0143 4F43 A796 80707D55471D

IMG 2241

P1010398

P1010449

Az első hét végeztével áthajókáztunk Phi Phi szigetére, ami Phuketnél klasszisokkal szebb hely. Eleve, itt nincsenek autók, csak 1-2 kis platós kocsi, azon kívül csak robogó és gyalogos közlekedés van. Nagyon hangulatos a belváros is, különösen este.  A szállásunk meg.... Gyönyörű volt. Fent a hegyoldalban, csupa fából készült házak, gyönyörű növények, és infinity pool :) Ez utóbbi hatalmas élmény, ücsörögsz a mendencében és nézed a kilátást, alattad pedig a hegyoldal :) Olyan szerencsés volt a szállásunk fekvése, hogy akár minden este a medencéből nézhettük a naplementét.

IMG 1201

 IMG 1035(1)

IMG 1051

IMG 1184

IMG 1185

IMG 1224 EFFECTS

IMG 1239

IMG 2278

Itt Phi Phi-n is voltunk egy sznorkel túrán: bejártuk a környék összes kis szigetét, láttunk majmocskákat, voltunk a Maya Bay-nél, kétszer is sznorkeleztünk, melynek keretében láttunk teknőst, kis cápákat, és nagyon szép halacskákat. Hajóról néztük a naplementét, majd már teljes sötétségben világító plaktonok között úsztunk. Állítólag ilyen nem sok helyen van a világban, és nagyon nagy élmény. Minél jobban kapálózól a kezeddel-lábaddal, annál több, kéken világító kis pöttyöt látsz magad körül. Ezt sajnos nem tudta a fényképezőgép megörökíteni, de a kirándulás többi részét igen :)

IMG 1092 

IMG 1099

IMG 1103

 

IMG 1118

IMG 1122

IMG 1139

Nagyon sajnáltuk ismét, hogy haza kellett jönni, mert szuper két hetet töltöttünk itt. Ha lehetne, akár már most csomagolnék és indulnék vissza :)

Utazások előtt én úgy szoktam lenni, hogy jó ideig valahogy nem is gondolok rá, hogy megyünk, de aztán az indulás előtt 1-2 héttel már elkezd nagyon izgatni a dolog és akkor turbófokozatra kapcsolom a várakozást :) Most sincs ez másképp, ami talán érthető is, mert csütörtöktől kezdve két hétig itt

... és itt

fogjuk lógatni a lábunkat :) 

Előtte azért még van pár feladat, többek között két nap munka, el kell menni fodrászhoz, aztán meg össze kell csomagolni. Ez az utóbbi számomra a leginkább nemszeretem feladat, valamiért rendkívüli módon utálok csomagolni.

Na és persze a repülés részét is várom a dolognak, mert eddig még sosem sikerült feltenni a hátsómat az Emirates fedélzetére, és a Boeing 777-300 is új géptípus lesz a listánkon :)

Egy szó mint száz, most már nagyon de nagyon be vagyok sózva és jó lenne már 3 nappal öregebbnek lenni :)

Tegnap volt a 11. házassági évfordulónk, amit már péntek este elkezdtünk ünnepelni :) Nálunk ez már amolyan hagyomány, hogy az ünnepnapokat a megelőző estén ünnepeljük kettesben. Nem volt ez máshogy most sem: pénteken munka után ezekkel az ajándékokkal várt Biyadhoo :)

Ilyen cuki miniorchideát sosem láttam még, teljesen odavagyok érte, valami hihetetlen szép. A Barnängen krémek pedig szintén az új kedvenceim. Amióta Biyadhoo felfedezte ezt a márkát, azóta gyűjtjük a termékeiket. 

Péntekre nem volt még vége ezzel az ünneplésnek, mert eztán jött még csak a vacsora:

Eredeti svájci edami sajt, hozzá Rambol diós sajt, valamint a nagy kedvencünk, a dupla tejszínes francia fromage d'affinois. Mindehhez elengedhetetlen az olivaolajba mártogatott friss kenyér, és egy jóféle francia vörösbor :)

A finomságok nagy részéből maradt még tegnapra is, hogy egy kis lazacos sajtkrém kíséretében tobzódhassuk az ünnepi finomságokban.

Ma pedig családi körben fogunk ünnepelni, egy jó kis tatár beefsteak party keretében :)

Azt hiszem, rendesen el vagyunk kényeztetve, ami a kulináris élvezeteket illeti :)

Tegnap kirándulni voltunk, néhány Telekomos ismerősünkkel illetve unokaöcsémékkel. Heten voltunk, mint a gonoszok :)

Reggel korán repültünk Eindhovenbe. Épp felszálláshoz kaptunk egy jó kis havazást, de szerencsére néhány perc késéssel sikerült elindulnunk. A szembeszél is betett nekünk, így szokatlanul sokat, közel két órát repültünk, de még így is menetrend szerint szálltunk le. A havazás persze semmit sem rontott a hangulaton:

biyaolikacsa

Megszereztük a többieknek az egynapos bérletet (nekünk volt még pénz a chipkaart-unkon), és bebuszoztunk a központba, ahol először alaposan bereggeliztünk a McDonalds-ban, aztán elindultunk sétálni. Van egy Evoluon nevű hely, ami kívülről úgy néz ki, mint egy UFO, belül pedig rendezvényterem, múzeum és hasonlók működnek benne. Egy sétálóutcai térkép alapján navigáltuk magunkat az ott megadott GPS koordinátákhoz, ám amikor egy park kellős közepén Olivér azt mondta, megkérkeztünk, igencsak meglepődtünk, hogy hova tűnt az UFO :D Kiderült, hogy rossz koordinátákat kaptunk, valójában az Evoluon még vagy három kilométerre van onnan. Sebaj, gondoltuk, szép az idő (Eindhovenben ragyogó napsütés és olyan +4 fok volt, nem úgy mint Budapesten) és a legközelebbi buszmegálló is vagy két kilométer még, így folytattuk a gyaloglást. Amit jól tettünk, mert így legalább keresztülmentünk az egész parkon, ami ugyan nem akkora, mint Amsterdamban a Vondelpark, de itt is van kis tó, rajta híddal, szóval ez is nagyon jól néz ki.

vondel

vondel2

Jó 40-45 perc séta után megérkeztünk, és hát ekkor derült ki, hogy az UFO hétvégén zárva :D Ha már bemenni nem tudtunk, legalább kívülről lefotóztuk, így néz ki:

ufo

Bánatunkban nem  volt nagyon ötletünk, merre mehetnénk tovább, így kitaláltuk, hogy sétálunk visszafelé, mert ott láttunk egy nagy Albert Heijn áruházat, ahol Rókáék szerettek volna sajtot venni, meg azért mindenki más is szívesen betért volna, mert kezdtünk megint éhesek és szomjasak lenni. 

Sajnos a sajtpultot nem sikerült lefotózni, de Olivér megörökítette a sörpultot, hát az is nagyon jól néz ki:

sorpult

Vásárlás után tartottunk egy kis pihenőt, ettünk-ittunk, de eddigre a társaság jó része már kezdett fáradni, és arra is figyelni kellett, hogy a gépünket elérjük, így kitaláltuk, hogy megkeressük a legközelebbi buszt, amivel be lehet jutni a központba, ahol keresünk egy sörözőt és iszunk valamit. Amsterdamból már tudjuk, hogy nagyon hangulatos helyek a holland sörözők, úgyhogy sejtettük, hogy nem nyúlunk mellé.

Persze a buszhoz még kellett egy keveset gyalogolni, és az alatt is láttunk ezt-azt:

utca

templom2

 

templom

fa

ter

 Ez a bevásárlóközpont azért érdekes, mert pont úgy néz ki, mint egy borg hajó :)

 borg

 A hosszú séta (egy Apple Watch kiszámolta, 16,3 km) után mindenkinek jól esett egy finom söröcske egy ilyen hangulatos kis helyen, amiről természetesen Cukikacsusz se maradhatott le:

guiness

Innen aztán már nem volt időnk másra, mint kibuszozni a reptülőtérre, és hazarepülni.

Hazafelé is kellemes utunk volt, és ezúttal a hóesést is megúsztuk Budapesten. Nagyon jó kis nap volt, úgy láttam, mindenki jól érezte magát. Ma már csak az eszméletlen izomlázzal küzdünk, nem vagyunk ugyanis ilyen hosszú sétáláshoz hozzászokva - azt hiszem, jó döntés volt, hogy a harmadik csúszónapomat ma vettem ki :) 

BÚÉK!

Jó gyorsan eltelt ez a december és megint vége lett egy évnek.

A karácsony egészen csendesen telt, viszont vannak szomorú hírek is: a családunk két szeretett tagja is az ünnepek alatt hagyott itt bennünket :( 

Az év vége meg nem éppen mulatozással, hanem munkával telt a zárás miatt, bár azért voltunk szilveszterezni sógornőméknél. Amolyan kis öreges, májkímélő pizsamás szilveszter volt, de jól mulattunk így is :D Igaz, nem maradtunk sokáig, már 1 óra körül hazajöttünk, mivel január 1-jén is dolgoztam, de a hazajutásunk az megér egy mesét. Taxify-t ugyanis lehetetlenség volt szilveszter éjszaka szerezni, a 6x6 Taxi ugyan azt mondta, hogy 10-12 perc múlva jön a kocsi, de nem sokkal később visszatelefonáltak, hogy jaj bocs, mégsincs autó. Így aztán harmadik próbálkozásra, a Főtaxival jutottunk haza. 

Most pénteken nagy pezsgőzés volt nálunk, mert ez volt az első eszkalációmentes zárásom :) Küzdöttem érte, mint malac a jégen, de megcsináltam, így járt a (már néhány nappal korábban a hűtőben figyelő) pezsgő :) Most pedig a zárás utáni jól megérdemelt csúszónapjaimat töltöm éppen. Nálam ma van december 30-a :D

A hétvégén Biyadhoo megújította a honlapunkat. Az elmúlt pár évben nem voltak benne komolyabb változások, úgyhogy eljött az ideje a megújulásnak. Eddig két honlapunk volt, amit most egyesített Biyadhoo, így most egy helyen lehet rólunk megtalálni mindent, a fotóinkat, a blogbejegyzéseinket és a repüléssel kapcsolatos dolgainkat. Szép lett szerintem :) 

Most nézem csak, hogy már két hónapja nem írtam semmit, úgyhogy ideje pótolni. Lássuk csak, mi minden történt ez idő alatt.

Egy kicsit megkavartuk a márciusi nyaralásunkat, mert nem csak Phi Phi-n fogjuk tölteni az időnket, hanem egy hetet eltöltünk Phuket-en is, így két legyet, vagyis szigetet ütünk egy csapásra. Biyadhoo ismét nagyon szuper szállásokat talált, úgyhogy nem opció, hogy ne érezzük jól magunkat :)

Vettünk Wizz-jegyet Eindhovenbe, januárban megyünk egy kisebb társasággal egy egynapos kirándulásra. 

Aztán lecseréltük az erősítőnket, ami már kb 9 éves volt. Egy Denont vettünk helyette, ami már kezeli az Atmos-t is, így igazából venni kellett hozzá még két kicsi hangfalat, amit közvetlenül a mennyezet alá kellett felszerelni. És hát a hangja... A beállítás úgy működik, hogy van hozzá egy segédprogram, aminek meg kell adni, hogy milyen és hány darab hangfalat kötsz az erősítőre, utána be kell kötni a beállító mikrofont, és a program megmondja, hogy hová, hogyan helyezd el. Ezek után szépen magának bemér mindent, és durván 15 perc alatt kész is a beállítás. A korábbi erősítőnél a mélynyomó hangja nagyon idegesített, itt viszont nagyon kis kellemes, egyáltalán nem dübörög túlságosan. Az Atmos-ban hallgatható zenék, filmek meg a megtestesült gyönyörűség. Pedig nekem aztán igazán bot fülem van, de ez a cucc nagyon tetszik :)

A szervereinkkel is ügyködött egy keveset Biyadhoo. Az egyiket, ami már baromi hangos volt, lecserélte egy Raspberry Pi-re, illetve az Alexa vezérléséhez használt Android TV helyett is már egy Banana Pi dolgozik - stabilabb is és Alexát is felgyorsította.

Le kellett már cserélni az autónkon a gumikat, így négy év után :) Ismét egy négyévszakosat választottunk, a Vredestein Quatrac 5 lett a befutó, ami nagyon jó teszteredményekkel büszkélkedhet. Az alig két hetes gumival a remek minőségű budapesti utakon sikerült közelebbi ismeretséget kötni egy, az úton heverő tégla- vagy betondarabbal, amitől a guminak szerencsére semmi baja sem lett, de a vasfelninek (!) annyi. A gumis, aki a felnit cserélte, ő is azt mondta, hogy nagyon jó választás volt a Vredestein :)

És szintén közel négy év után, új szemüveget csináltattam. Ilyen nehezen még sosem sikerült keretet választani. Manapság olyan hülye szemüveg divat van, hogy a divatos keretek közül (ami az üzlet kínálatának 95%-át fedi le) egyik borzasztóbban néz ki rajtam, mint a másik. Végül az eladó kétségbeesésében már mondta, hogy akkor nézzük meg a férfi kereteket, hátha ott akad nekem való. Akadt is, de azzal meg az volt a gond, hogy nem lehetett volna elég vékonyra csiszolni bele a lencsét. Végül valahonnan a fiók mélyéről előkerített az eladó egy másik keretet, amibe lehet vékony lencsét rakni, és még tetszett is, úgyhogy közel egy órás szenvedés után sikerült megrendelni a szemüveget :) Most nagyon boldog vagyok vele, remekül látok, és tegnap kipróbáltam a fényre sötétedő funkcióját is, egészen sötét szürke lett a lencse, úgyhogy nagyon szuper :)

Azt hiszem, más említésre méltó nem történt :)

Hát, ez a nyaralás is gyorsan elmúlt. De amilyen gyorsan eltelt, legalább annyira szuper is volt.

A repülés ismét nagyon rendben volt, na meg előtte ettünk némi sajtos rolót a MasterCard váróban :) Egy izgalom volt csupán, mégpedig az, hogy Dubaiban a reptéren elérjük-e a 20.30-kor induló buszt. Ha ugyanis erről lekésünk, a következő busz 21.30-kor megy, ami azért rossz, mert niután bejutunk a városba, vár még ránk egy több mint másfél órás buszozás Abu Dhabi-ba, illetve egy kis taxizás a szállásunkig.

Szerencsére flottul ment minden, 20.27-kor felszálltunk a buszra, ami pontosan 20.30-kor el is indult. Hihetetlen egyébként, annyira tökéletesen pontosan indulnak itt a járművek, hogy arra senki sem apellálhat, hogy á, biztos késik pár percet a busz és akkor elérem. Nem, nem késik. Egyáltalán. Egy percet sem.

Már elmúlt éjfél, mire a szállodánkba értünk, mert Abu Dhabi-ban a buszállomásnál még kellett vennünk vacsorát és innivalót. A bejelentkezés nagyon gyorsan ment, ilyen udvarias, mármár alázatos recepcióssal még életemben nem találkoztam, mint aki kiadta a szobánkat. Annak ellenére, hogy már éjszaka volt, és már 14 órától kezdve elfoglahattuk volna a szobánkat, volt valami gond, valami még nem volt teljesen készen a szobánkban. A recepciós kb. 15-ször kért elnézést ezért, és mintegy kárpótlásul adott nekünk +2 óra late check out-ot, vagyis a hazautazásunk napján nem kellett délben elhagyni a szobánkat, csak délután 2-kor (ami nekünk pont tökéletes volt a hazautazásunkhoz), továbbá mindketten kaptunk egy hatalmas pohár, jéghideg, frissen facsart narancslevet, ami nagyon jól esett, tekintve, hogy még éjnek évadján is 33-34 fok van kint az utcán (az épületek és járművek kivétel nélkül légkondicionáltak).

Már ettől a bánásmódtól, amit eddig láttunk, teljesen el voltunk ragadtatva, de lelkesedésünk csak tovább fokozódott, amikor megláttuk a szobánkat. Hatalmas szoba, óriási franciaágy, minibár, eszméletlen nagy fürdőszoba, márvánnyal burkolva, külön fürdőkád és zuhanyfülke, fejenként vagy 3 féle törölköző. A szobánk terasza az emír palotájára valamint az Emirates Palace szállodára nézett, mindkettő gyönyörű, monumentális épület, és éjszaka különösen csodás, mert színváltós fényekkel van megvilágítva.

A liftek is gyönyörűek, ezt már érkezéskor megfigyeltük. A négy liftből kettő panorámalift, ezekkel nagyon nagy élmény felmenni a 21-dik emeletre, majd lejönni onnan. Pechünkre a szobánk a harmadik emeleten volt, így csak egyszer jutottam fel a 21-dikre, amikor éppen nem volt senki rajtam kívül a liftben. Ezt az utazásomat persze le is videóztam :)

Álmélkodásunkat másnap folytattuk, több okból is. Meglepve tapasztaltuk, hogy a szállodai személyzet minden egyes tagja hangosan előre köszön, mosolyog, megkérdezi, hogy vagyunk, stb. No hát aztán a reggeli.... Fel sem tudom sorolni, mennyi féle étel volt. Négyféle üdítő, rengeteg féle péksütemény, amerikai palacsinta, gofri, főtt tojás, lágytojás, tükörtojás, rántotta, sült csirkekolbász, grillezett paradicsom, felvágottak, sajtok, joghurtok, valamilyen tésztás ill. valamilyen rizses meleg étel, számtalan féle müzli, vaj, lekvár méz, gyümölcs, tea, kávé.... Esélyünk se volt végigenni mindent. Viszont minden reggel jól telekajáltuk magunkat, így napközben már kevesebb ennivaló kellett. Víz viszont annál több. Ezen az éghajlaton 3-4 liter víz simán lecsúszik egy nap.

Reggeli után elmentünk még boltba, mert semmi innivalónk nem volt, csak az a két félliteres víz, amit a szobába minden nap betesznek a takarítók. Így első nap elég későn értünk le a strandra, ennek megfelelően vadászni kellett két egymás melletti szabad napozóágyat. Ebből tanulva, a következő naptól kezdve Biyadhoo minden reggel 7 órakor már lent volt és letette a törölközőinket két napágyra. Pontosabban azokat a törölközőket, amiket a szállodától kaptunk - a strand kijáratánál ugyanis ipari mennyiségben állnak a frissen mosott strandtörölközők, amik ingyenesen járnak mindenkinek.

A medence hatalmas és gyönyörű, tiszta, a vizét pedig HŰTIK, úgy 31 fokosra. Ami nagyon meglepő volt, hogy a víznek egyáltalán nem volt az a szokásos, klóros medence szaga, teljesen szagtalan, tiszta víz volt. A tengerpart is egy karnyújtásnyira van, tekintve, hogy tengerparti szállodában laktunk :) A tenger egyébként úgy 34-35 fokos, olyan meleg, mint itthon a fürdővíz. Viszont legnagyobb sajnálatunkra több ízben is kitették a lila zászlót, ami veszélyes tengeri élőlényekre (jelen esetben medúzákra) figyelmeztet, így igyekeztünk óvatosan, és nem túl hosszú ideig fürdeni a tengerben. 

Nagyon nagy nyugalom volt, mert nem igazán voltak gyerekek, tekintve, hogy iskolaidőben voltunk. Viszont két napon keresztül nagyon sok helyi volt ott, gyerekekkel, mert most volt az iszlám újév, amit a legtöbben strandolással ünnepeltek, és a szállodánk strandját díj ellenében külsősök is használhatják. Ez a két nap kicsit zajosabb volt, de egy-két esettől eltekintve, nem igazán zavartak mimnket a helyiek sem.

Második vagy harmadik napon megismerkedtünk egy német házaspárral, ők szólítottak meg minket. Mint kiderült, nem igazán tudnak angolul, úgyhogy én voltam a némettudásomra hagyatkozva, ami, lássuk be, igencsak megcsappant az elmúlt évek alatt. Borzasztó nehezemre esett egy épkézláb mondatot kinyögni németül, miközben amúgy mindent értettem, amit ők mondtak. Szerencsére több alkalommal is beszélgettünk, így a végére már jobban belejöttem, de tisztán látszik, hogy irdatlan sokat felejtettem :(

A kertben nagyon sok madár volt, ráadásul volt egy helyi fazon (elképesztően gazdag, és elég nagy ember lehet, mert a személyzet kezét-lábát összetörve ugrálta körül folyamattosan), aki kenyérrel etette őket, így volt alkalmunk gyönyörködni bennük. No és volt egy "céges" macska is, nagyon barátságos kis jószág volt. Hamar megtalált minket magának, minden nap eltöltött nálunk egy kis időt a medenceparton. Természetesen az allergiám a tengeri levegő hatására nem jött ki, úgyhogy kedvemre vegzálhattam szegény jószágot :)

Olyan eszméletlen hőség van ilyenkor az Emirátusokban, hogy napközben ki se tettük a lábunkat a szállodából, csak esténként mentünk el sétálni illetve bevásárolni. Egy Waitrose nevű áruházlánc egyik boltja ott volt tőlünk 7-8 perc sétára, illetve a sétatávolságra levő dolgokat, mint pl. az emír palotája, annak bejárata, és az előtte levő, éjszaka színesen világító szökőkút, is megnéztük.  Itt már az is élmény, ha az ember sétál az utcán a hatalmas, tiszta, fényes, csupa üveg felhőkarcolók között. A szállodánk szerencsére olyan jó helyen volt, hogy vagy a szobánkból, vagy pedig a kertbőll ill. a vízpartról láthattuk Abu Dhabi szinte összes nevezetességét (leszámítva a nagymecsetet, az nagyon messze volt).

Utolsó előtti napon megismerkedtünk egy másik magyar házaspárral, Ágival és Tamással, akik a tizedik házassági évfordulójukat ünnepelték meg ezzel az utazással. Olyan jól összemelegedtünk, hogy estére áthívtak bennünket magukhoz beszélgetni és rumos kólázni :) Ennek az lett az eredménye, hogy utolsó este az addig megszokott 9 óra helyett éjfél után feküdtünk le, és másnap olyan fejfájással ébredtem, hogy azt se tudtam, merre van előre. Szerencsére a reggeli jót tett, és a late checout-unknak hála, egész délelőtt tudtunk még strandolni.

Nagyon szomorú voltam, hogy haza kellett jönni. Szerintem minden nyaralás után azt írom, hogy ilyen jól még sosem éreztem magam, és jelen esetben ez halmoozottan igaz. Ilyen gyönyörű szállodában talán még sosem voltunk, ötcsillagos szállodában meg egyáltalán nem nyaraltunk, és a környezetet is maximum a Maldív vagy a Seychelles múlhatja felül.

A hazaúton sem volt semmi probléma, leszámítva, hogy a reptéren az átvilágítást követően a biztonságiak elvették a kedvenc hosszabbítónkat, ami már bejárta velünk a fél világot, arra hivatkozva, hogy 1 méternél hosszabb a kábele, ami valami furcsa oknál fogva szerintük veszélyes a repülésre. :(

Igazi passzív pihenéssel telt ez az egy hét, és ha tehetném, már holnap indulnék vissza. Holnapután mondjuk megy egy Wizz Air gép Dubaiba, valahogy fel kéne jutni rá, és be kéne csempészni magunkat a 309-es szobába a Rotanában :) Sokkal jobb lenne, mint itthon, a hideg őszben zárni :D :D

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search