Megint szuper kis nyaralásban volt részünk, és azt hiszem, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy semmi, de semmi kedvünk nem volt hazajönni :) Persze, amikor már itthon vagyunk, akkor már jó, mert imádunk itthon lenni, de elindulni hazafelé, hát az nem a legfelemelőbb érzés :) Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Az utunk odafelé nagyon sima volt, és pontosan is érkeztünk Barcelonába. A repülőről mindig szívesen nézegetjük a felhőket, vagy az alattunk levő tájat, és ez alkalommal ilyen gyönyörű naplementében volt részünk:

naplemente

Barcelonában még jó 80 km-re voltunk a célunktól, és már este fél 9 volt. A Salou-ba való buszozás nem volt éppen a legegyszerűbb, mert akit kiállítottak a buszmegállóba, hogy információt szolgáltasson, annak sajnos nem volt erőssége az angol nyelv, nekünk meg nem erősségünk a spanyol. Így aztán csak második nekifutásra értettük meg a jegyvásárlási folyamatot, de mikor ez megvolt, onnan már egyszerűen eljutottunk a szállásunkra. 

Már rögtön a bejelentkezésnél meglepődtünk: éjfél felé járt az idő már, és épp azon gondolkoztunk, hogy ha lepakoltuk a csomagjainkat, akkor el kell menni még vacsorázni, amikor is a recepciós átadott nekünk két papír zacskót, benne szendviccsel, almával és vízzel, hogy mivel lemaradtunk a vacsoráról, készítettek nekünk egy kis hidegcsomagot. Itt már nagyon meg voltunk hatódva, de még nem volt vége: felértünk a szobánkba, ahol is jégbe hűtött pezsgő és ásványvíz várt minket :) Enyhén szólva is leesett az állunk, mert egyébként nem valami luxusszállodáról, hanem egy háromcsillagos hotelről van szó. 

A technológiájuk egyébként hatalmas: mindenki kap egy karszalagot, amiben van egy RFID chip. Ez van felkódolva, és ezt kell használni a szoba nyitásához (ami nagyszerű, mert nem kell kulccsal bajlódni, vigyázni rá, hogy el ne veszítsük), és az étteremben is ezt csipogják le, hogy ellenőrizzék, jogosult-e az ember az adott étkezésre.

Másnap reggeltől pedig kezdetét vette a "Nagy zabálás" című showműsor :D Szokásunktól eltérően most teljes ellátásra fizettünk be, és nem bántuk meg: minden étkezésnél hihetetlen választék állt rendelkezésre, alig tudtuk végigenni mindazt, amit meg szerttünk volna kóstolni, pedig hősiesen próbálkoztunk :) Egy biztos: hódoltunk a kulináris élvezeteknek rendesen :)

A szálloda nagyon szép volt, nézzétek csak:

poolmorning

kacsuszpool

jaimepark2

jaimepark1

jaimepark3

palma

kacsuszbuli

Egyik nap vendégünk volt, egy csodaszép macsek személyében, aki teljesen magától úgy döntött, birtokba vesz először engem, utána pedig a törölközőmet :)

macskusz2

macskusz1

Az időnket egyébként passzív láblógatással, sok pancsolással és sétálgatással töltöttük. 

A tengerpart nagyon jól nézett ki és a víz is kellemes volt, de figyelni kellett rá, hogy korán reggel menjünk ki, mert 11 óra körül már kezdett számunkra túl nagy lenni a tömeg, így ilyentájt már mindig visszamentünk a szállodába, ott sokkal kevesebben voltak.

beach1

beach2

beach3

Esti sétáink során pedig ilyen szép helyeken és hangulatos utcákban, tereken jártunk:

seta1

seta2

seta3

seta4

seta5

seta6

seta7

seta8

seta9

seta10

szephaz

Ez a színes SALOU felirat egyébként nagyon sok helyen megtalálható a városban, de még a buszokra és a szelektív szemetesekre is fel van festve - mintha egy brand-et építettek volna maguknak rá, nagyon ötletes. 

Még mielőtt elutaztunk volna, egy ismerősöm azt mondta, hogy ő nagyon szereti Salou-t, mert nagyon szép, elegáns hely. Tökéletesen osztom a véleményét, és azt hiszem, a fenti képek is ezt támasztják alá :)

Egy szó, mint száz, ismét fantasztikusat nyaraltunk, és feltöltődtünk az előttünk álló őszre és télre, na meg a hamarosan kezdődő zárásra :)

 

Az elmúlt napokban észrevettük, hogy mintha valami gond lenne a hűtőnkkel. Mikor kinyiottuk az ajtaját, volt egy eléggé fura hangja, úgy hangzott, mintha az ajtónyitással párhuzamosan a motor is leállna. Mivel ilyen hanggal eddig nem találkoztunk, kezdett a dolog gyanús lenni, és tegnapra a probléma ki is csúcsosodott, egy újraindítást követően a kijelző szerint már +14 fok volt a hűtőben (a mélyhűtő rész rendben volt). A motor ment, de nagyon furcsa hangja volt, és nem hűlt semmit a hűtő. Persze mikor történjen ez, ha nem szombat délelőtt, amikor egyébként tele van a hűtő, mert éppen családi ebédre készültünk.

Nosza, gondoltam, itt az ideje, hogy a tökéletesen működő autómentési szolgáltatás után kipróbáljuk a bankunk által biztosított háztartásigép-javítási szolgáltatást is. Ez sajnos nem jött össze, mert ahhoz, hogy ők szerelőt küldjenek, aki a biztosítás keretében ingyenesen megjavítja az elromlott gépet, az kell, hogy meglegyen az eredeti számla, a jótállási jegy, a gép maximum 48 hónapos legyen, satöbbi-satöbbi. Ebből kb. egyetlen feltétel se teljesült a hűtőnk esetében, így hát maradt a kerületi Kisokos újság, ebből kerestünk hűtőszerelőt. Biyadhoo felhívott egy számot, ezt nem vették fel, hívta a következőt, azt felvették. Mondta az ember, hogy délután 1-ig biztosan ideér. Szuper.

11 után nem sokkal meg is jelent, meghallgatta a hűtő motorját, egyből mondta, hogy szerinte mi a baj, és hogy akkor most pakoljuk ki csontra a hűtőt, mert a hátlapját le kell szednie  a javításhoz. Meg is találta, hogy hol van a gond, valami vezetékben nem úgy áramlott a csí, ahogy kellett volna (persze ennél ezt lehetne szofisztikáltabban is elmondani, de kb. a felét nem értettem a magyarázatnak - szerencsére Biyadhoo ott állt az emberünk nyakán, hogy megtanulja, mit kell csinlani, ha legközelebb is gond van). A szerelő kiszedett valami vezetéket, ami szerinte meg volt sérülve, műszerrel kimérte, hogy hol van a gond, utána össze-szigszalagozta és visszarakta. Közben hajszárítóval jégmentesített, ahol kellett (a jég már önmagában gond ebben a fajta hűtőben, mert elvileg tökéletesen jégmentesnek kelllene lennie), szóval úgy tűnt, érti a dolgát.

Összerakott mindent, majd összepakolta a szerszámait, elkérte a munkadíját és távozott, azzal, hogy kicsit takarítsuk ki a hűtőt, utána dugjuk vissza az áramba és minden oké lesz. Így is tettünk és valóban elkezdett hűteni, mint a kisangyal. Nálunk a mélyhűtő -19 fokra van beállítva, a normál hútő pedig +6 fokra. A mélyhűtő rendben volt, de a normál hútő 9 foknál nem hűlt lejjebb, akármit csináltunk. Így hát Biyadhoo visszahívta emberünket, hogy valami itten nem stimmel, tán ha vissazjönne és megnézné. Csávókám közölte, hogy márpedig ő vissza nem jön, a hűtőnek semmi baja, várjunk türelemmel, le fog hűlni. Nos, nem hogy nem hűlt le, de újra elkezdett melegedni, immár nem csak a hűtő, de a mélyhűtő is. -19-ről +8 fokig melegedett egy óra alatt, ami eleve elég nagy képtelenség, tekintve, hogy a mélyhűtő ajtaját egyszer se nyitottuk ki.

Emberünket újra felhívtuk, most már mindenféle szankciókkal fenyegetőzve, de ő csak annyit tudott javasolni, hogy forduljunk pszichológushoz (!).

Biyadhoo, megmérgesedve a szerelő hozzáállásán, fogta a szerszámosládáját, kipakolt ismét mindent a hűtőből és ugyanúgy ízekre szedte, mint ez a remek szaki. Valami csatlakozókat kihúzott-bedugott, és csodák csodájára a hűtő elindult. Gyorsan visszapakolt, és kezdődött a heves imádkozás :)  Szépen lassan elérte először a mélyhútő, aztán a normál hútő is a kívánt hőfokot, és azóta is remekül megy :) Úgy tűnik, csávókám valamit nem tökéletesen illesztett össze, ez okozta a bajt, mert most már több mint 24 órája minden rendben van, jéghideg van mindkét hűtőben.

Szuper, hogy végül sikerült megjavítani a hűtőt, nem is kevés pénzért, de azt azért eléggé felháborítónak tartom, ahogy ez a szaki lepattintotta Biyadhoo-t magáról, és ahogy nem volt hajlandó visszajönni és megnézni, hogy mi a gond. A röhej az egészben az, hogy folyamatosan hirdet a kerületi Kisokosban, amiről az ember azt gondolná, hogy ez egyfajta garancia arra, hogy megbízható szakemberrel állunk szemben. 

Nos, nem. Egyáltalán nem. Mondjuk van pozitív példa is, mert apukámék is a Kisokosból hívtak magukhoz mosogatógép-szerelőt, és náluk minden rendben volt, tökéletesen elégedettek voltak.

Most már viszont Biyadhoo is megtanulta, hogy mit és hol kell szétszerelni a hűtőben, így ha legközelebb lesz valami probléma, egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogja tudni javítani szerelő közreműködése nélkül is. És, mint a mellékelt ábra mutatja, az a biztos, amit ő csinál :D

 

Amióta megvannak az iPhone-jaink (úgy 2.5 éve), azóta vagyunk jó barátságban a almás dolgokkal, csak hát eddig valahogy nem jött össze, hogy újabb Apple cuccokhoz jussunk. Eddig. Most ugyanis Biyadhoo rájött, hogy hogyan lehet nem horrorisztikus összegekért hozzájutni egy iMac-hez, vagyis egy iMac-nek látszó tárgyhoz :) Hát így :)

Mac

Fogni kell egy ilyen helyes kis számítógépet (ami egyébként egy jópár, azt hiszem, 5 vagy 6 éves modell), és rá kell telepíteni a legújabb Mac OS-t :) Oké, leírni egyszerűbb, mint megcsinálni, de kivitelezni sem egy ördöngősség, és ráadásul semmi illegális sincs benne.

Szerettem a linuxot is, de ezt egyenesen imádom! Már csak azért is, mert pont a névnapomra rakta nekem össze Biyadhoo :) De komolyra fordítva a szót, az első dolog, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, az volt, amikor kb 3 kattintással fel tudtam telepíteni a digitális aláírásaimat, amivel a linux alatt félórákat szórakoztam. De egyébként bármilyen más beállítás, programtelepítés is csak néhány kattintás. Aztán a másik ilyen a beépített email alkalmazás sokoldalúsága. Színekkel és flag-ekkel, az előbbit akár előre definiált szabályokban használva, tökéletesen átláthatóvá lehet varázsolni a levelek tömegét, nagyon könnyen ki lehet szelektálni azokat, amikre éppen szükségem van. No és hát a kedvenc játékom, a Fishdom, így néz ki nagy képernyőn:

fishdom

Egy élmény így játszani vele, csak hát sajnos ha nem figyelek oda, akkor igen sok időt el lehet szórakozni vele :) 

Biyadhoo-nak a sajátját megcsinálni kicsit időigényesebb volt, mert az első gépnek volt valami gond az alaplapjával, a másodikban meg a hangkártya nem volt az igazi, de ezt sikerült orvosolnia egy 900 forintos USB hangkártyával. Úgyhogy most már nála is egy ilyen kis masina ketyeg, és ő is legalább annyira boldog vele, mint én az enyémmel!

 

 

Végre ez is eljött :) Elmúlt a zárás, ami most az átlagosnál kicsit küzdelmesebbre sikeredett számomra, illetve Biyadhoo-nak is sok munkája volt mostanában, így mindkettőnkre ráfért egy kis kikapcsolódás, ezúttal egy kétnapos római kirándulás formájában.

Kellemes repülésben volt részünk odafelé, de kb. fél óra késéssel érkeztünk. Ez még önmagában nem lett volna baj, de egy kisebbfajta kihívás volt megtalálni, hogy pontosan melyik is az a busztársaság, amelyikkel a legkedvezőbb áron lehet bejutni a reptérről Rómába. Ugyanis a római közlekedési bérlet a reptéri buszokra nem érvényes, miért is lenne az :). Végül pont elcsíptük az induló buszt, amivel bejutottunk a Termini állomásra, ami az egyik legnagyobb közlekedési csomópont. Innen néhány perc gyaloglásra volt a szállásunk, így először elfoglaltuk azt, hogy lepakolhassuk a felesleges holminkat, mielőtt nekiindulunk a gyaloglásnak.

Valamikor délután 4 körül indultunk el, de még ekkor is pokoli meleg volt. Először azt gondoltuk, nem veszünk bérletet, mert elérhető sétatávolságra van minden, amit látni szeretnénk. Ezt aztán a Colosseum meglátogatása után felülbíráltuk, egyrészt azért, mert rájöttünk, hogy a 4-5 km-ek számunkra nem sétatávolságok, másrészt azért is, mert többféle kihívással is szembe kellett néznünk a nap folyamán. Nagyítóval kell keresni ugyanis az olyan boltokat, ahol kapni hűtött innivalót, és lehet kártyával fizetni, ami ilyen forróságban eléggé megviselt minket. A másik kihívás a jegyváltás a helyi BKV-re. A metróállomásokon, illetve kis trafikokban, lottózókban lehet jegyet kapni, viszont a kártyát ezek egyike se eszi, így keríteni kellett egy bankautomatát, amiből azon a környéken, ahol épp jártunk, nem igazán volt egy se. 

No de azért nem adjuk mi fel olyan könnyen, végül szereztünk innivalót is, bérletet is, így már szabad volt a vásár, lehetett mászkálni. Igyekeztünk Róma legtöbb nevezetességét besűriteni ebbe az egy délutánba-estébe. Végül minden nem jött össze, de eljutottunk a Colosseumhoz, a Szent Péter térre, láttuk az Angyalvárat, keresztül sétáltunk a Piazza Navonán, majd elmentünk a Trevi kúthoz és végül a Spanyol Lépcsőhöz. Természetesen Cukikacsusz is velünk tartott az úton :)

Colosseum

Bazilika

StPeterKacsa

Angyalvar

Trevi

SpanyolLepcso

A nagy sétától kifáradva a Spanyol Lépcsőtől nem messze találtunk egy picike, ámde nagyon hangulatos éttermet, Hosteria da Giggi névre hallgat. Ennyire szuper helyen már régen vacsoráztunk! A pincérek hihetetlen kedvesek, közvetlenek, de épp csak annyira, hogy kellemesen érezze magát a vendég, lesik minden kívánságunkat, és hát a vacsora... Már hetek óta négysajtos pennéről álmodoztam, szentül elhatároztam, hogy ezt szeretnék vacsorázni. Az étlapon volt ezer féle tészta, de ez pont nem. Biyadhoo javasolta, hogy kérdezzem meg, nem kaphatnék-e mégis. A pincér széles mosollyal vágta rá, hogy dehogyisnem :) Ilyen finom négysajtos tésztát az életemben nem ettem még soha, maga volt a földöntúli boldogság! Biyadhoo azt mondja, a lasagne is isteni volt, amit ő evett. És egy ilyen kimerítő, forró nap végén mi eshet a legjobban a vacsorához? Természetesen egy jeges Aperol spritz :)

Giggi

A vacsora után némiképp feltöltődve visszamentünk a szállásunkra és bedőltünk az ágyba.

Másnap szerettük volna megnézni a Victor Emanuelle emlékművet, okosan ki is néztem a metrótérképen, hogy ehhez hová kell elmenni. Csak épp az volt a baj, hogy a Victor Emanuelle tér az valójában egy zsebkendőnyi kis parkocska, durván 5 km-re a keresett emlékműtől :) Mivel az előző napi gyaloglás után komoly izomlázzal küzdöttünk mindketten, úgy határoztunk, hogy ennyi elég volt a gyaloglásból, kimentünk hát inkább a reptérre. Ahol persze tovább folytattuk a gyaloglást, hogy valamivel elüssük az időnket a gépünk indulásáig. Ami egyébként szintén megér egy mesét.

Budapestről a gép tökéletesen időben érkezett, tán még picit előbb is. De a rómaiak addig-addig szerencsétlenkedtek, míg a már eleve fél órával későbbre tolt indulásunkat eltolták további egy órával. Ezzel nem az volt a fő baj, hogy ücsörögtünk a repülőgépben, hanem az, hogy a gép személyzete már nagyon közeledett az aznapi munkaidejének a végéhez. Az egyik légiutaskísérő mondta, hogy ha mostantól (amikor az egy óra már majdnem letelt) számítva fél órán belül nem szállhatunk fel, akkor ittragadunk Rómában, mert a személyzet nem indulhat el úgy, hogy útközben járjon le a munkaideje. Szerencsére még épp időben kaptunk felszállási engedélyt, így hazajutottunk, nagyjából másfél órával később, mint kellett volna.

Mindent összevetve nagyon szuper kis kirándulás volt, hihetetlen jól éreztük magunkat!

Úgy látszik, hogy az idei év a lángospartik jegyében fog telni :)

Most szombaton is vendégeink voltak, négy kedves ismerős személyében, és találjátok ki, mit kértek: természetesen LÁNGOST! :D  Biyadhoo annyira megtanulta a lángossütés minden csínját-bínját, hogy mondhatom, minden vendéglátós megirigyelhetné. Hatalmas, finom, puha, de mégis pirosra sült lángosokat tud készíteni, de azért egy kis dicsőség nekem is jár, mert a tésztát ő dagasztja és ő nyújtja ki belőle a lángosokat, de a sütés mindig az én feladatom. Azt hiszem, remek párost alkotunk ezen a téren is <3

A buli annyira jól sikerült, hogy valamikor vasárnap hajnali fél 4 körül keveredtünk ágyba :) Andi és Róka hamarabb hazamentek, mert Rókának másnap futóversenye volt, de Fannival és Olivérrel kora hajnalig dumáltunk a teraszon. A szomszédokat (és persze minden bizonnyal Biyadhoo-t és Olivért is) a sírba kergettük Fannival, amikor éjnek évadján fennhangon Eddát, Bon Jovit, és ehhez hasonló dolgokat énekeltünk :D Hatalmas élmény volt, hogy egy egyetemista lány ilyen előadók dalait jobban fújja, mint én :)

Végül álljon itt egy kép a díszes kompániáról, amit Olivér barátunk készített, még valamikor délután:

insider20180602

Köszönjünk, srácok, hogy itt voltatok, reméljük, hogy lesznek még hasonló alkalmak, mert ez a mostani hihetetlen jól sikerült!

Rá kellett jönnöm, hogy mi nem tudjuk megunni Amsterdamot. Hiába volt ez már kb. a tizenharmadik alkalom, hogy ott jártunk, mindig találunk magunknak valami rácsodálkoznivalót.

Például ezeket a csodaszép felhőket, amiket útközben láttunk...

felho

... vagy ezt a virágot, ami egy cserépben van kint az utcán, és eszébe sem jut senkinek, hogy elvigye:

lilavirag

De az igazi rácsodálkoznivaló ez a kalauz hölgy volt a villamoson:

kalauzneni

Ő a világ csodája: Messziről látszik rajta, hogy imádja a munkáját. Mindenkihez van egy kedves szava, megkérdezi, hogy hová szeretnél eljutni, segít, hogy ehhez hol kell leszállni és merre kel utána továbbmenni. Azt mesélte, hogy húsz évig volt ápolónő, onnan váltott a kalauz szakmára, és nagyon élvezi.  Ezt le se tagadhatná, csak rá kell nézni, sugárzik a boldogságtól. Hosszú időre rám ragasztotta a vidámságát, és szerintem még sok más emberre is. Egy élmény volt találkozni és beszélgetni vele :)

Egyik délután fogtuk magunkat és kimentünk sétálni, meglátogatni kedvenc helyeinket, a Vondelparkot, a Blue Amsterdam kávézót, és persze csak úgy mászkálni a városban, mert az annyira jó. 

Kedvenc nílusi lúdjainkkal most is sikerült interakcióba lépni :)

ludetetes2

ludak1

Határozottan meglepő volt a hattyúk viselkedéséből kiindulva, hogy ez a lúdmama nem kergetett meg, a fiókáját védelmezendő, hanem egyenesen odajöttek és boldogan ették a zsemlét, amit vittünk nekik. A képeken nem igazán látszik, de mindegyik madár meg van gyűrűzve mindkét lábán, és ez alapján sikerült beazonosítani, hogy a két felnőtt lúd közül az egyikkel tavaly is találkoztunk, akkor is etettük őt :)

Lúdetetés után jól esett egy finom kávé / sör a Blue Amsterdamban, majd egy séta a Museumplein érintésével.

blue

IAmsterdam

csatorna

Persze nem csak sétálgattunk, főztünk is mindenféle finomságokat, ami a Hollandiában kapható alapanyagokból nem is olyan nehéz :)

Egyik nap pedig T-ék bulit rendeztek, ahová amsterdami magyarokat hívtak meg, megünneplendő Biyadhoo, T, és az én szülinapomat. Biyadhoo-val lángost sütöttünk, ipari mennyiségben, aminek hatalmas sikere volt :) Hollandiában nem igazán kapni lángost, így mindenki nagyon örült, hogy ez volt a vacsora, nem is maradt belőle egyetlen árva morzsa sem :) Ha már szülinap, akkor jár a torta is, és nem apróztuk el, egy eszméletlen jó cukrászdában vettünk egy normál tortát T-nek és egy parfétortát Biyadhoo-nak. Mindkettő hihetetlen finom volt, nem is értem, hogy itthon miért nem kapni ilyeneket.

MIndezek után talán nem csoda, ha nem igazán akaródzott hazajönni, szívesen maradtunk volna még egy keveset :)

Egy szó, mint száz, nagyon jól telt ez a néhány nap, szuperül éreztük magunkat ismét!

 

Néhány nap, és ismét megyünk Amsterdamba, meglátogatni a barátainkat, immár tizenkettedik vagy tizenharmadik alkalommal. :)

Természetesen most sem maradhat ki kedvenc helyünk, a Vondelpark, azon belül is a Blauwe Theehuis meglátogatása...

 theehuis

... valamint kedvenceink, a nílusi ludak megetetése :)

nilusilud 

Szintén kötelező program egy finom kávé a Blue Amsterdam kávéházban, ahonnan megcsodálhatjuk a városra nyíló csodás kilátást is.

 blueAMS

Hiába ismerjük már úgy a várost, mint a tenyerünket, mégis mindig nagyon várjuk, hogy mehessünk, mert nagyon szuper kis hely! :D

Hát ezért:

homebeach02

Mert nekünk van a legkirályabb teraszunk a világon :D Na jó, biztosan van ennél jobb is, de mi imádjuk. Körbevesz minket az "erdő",...

erdo

... tele vagyunk csodaszép növényekkel, van teraszklímánk, sörpadunk, szóval minden, ami kell ahhoz, hogy itthon is a strandon érezzük magunkat.

Épp most héfőn voltak itt a barátaink, és lángospartit rendeztünk. Kár, hogy nem készült róla kép, pedig eszméletlen jól sikerült. A gyerekek és a felnőttek is úgy ették a lángost, hogy öröm volt nézni :D Két hatalmas adag készült, és miután az elfogyott, még sütöttünk krumplit, bélszínrolót (igen, azt az igazi retró fajtát), háromszögletű camambert sajtot és halrudacskákat. Arno a maga alig három évével úgy tobzódott, hogy csak lestünk. Ő nagyon érdekesen nyilvánítja ki, ha ízlik neki valami: nem szól egy szót se, de evés közben folyamatosan, hangosan morog :D Hát most úgy morgott, hogy zengett tőle a környék :)

Azt hiszem, ennél nagyobb elismerésre egy szakácsnak sincs szüksége :D

 

Már jó egy hete hazajöttünk a nyaralásból, de mindig volt valami, amiért nem jutottam el a blogíráshoz, így most pótolom :)

Sok szuper helyen voltunk már, és Thaiföld is ezt a listát bővíti.

Már akkor elkezdtük nagyon jól érezni magunkat, amikor felszálltunk itt Budapesten az Emirates járatára Dubai felé. Sejtettük mi, hogy mind az Emirates, mind a Boeing 777-300 nagyon fog tetszeni, de amit láttunk, az minden várakozásunkat felülmúlta. Kényelmes székek, hatalmas lábtér, minden igényt kielégítő fedélzeti szórakoztató rendszer, eszméletlen kedves és szolgálatkész személyzet, na és hát az ételek és italok.... 

 IMG 0978

IMG 0974

IMG 2220

Egy szó mint száz, szuper repülésünk volt. Odafelé menet egy éjszakát megaludtunk Dubai-ban, egy nem túl jó szállodában, de arra mindenképp jó volt, hogy ne a reptéren csövezzünk, hanem ágyban aludjuk és a második repülés előtt tudjunk fürdeni egyet.

Phuketre megérkezvén várt bennünket az előre megrendelt transzfer és elvitt minket az első szállodánkba. A szobánk, amit elsőre kaptunk, nem volt az igazi: utcára néző, emiatt igen zajos volt, és ráadásul a bútorszéf sem volt rögzítve, ami enyhén szólva is aggályos biztonsági szempontból. Másnap viszont kaptunk egy nagyon jó kis szobát, ez már a kertre nézett és egészen csendes volt. 

Az első hetet pihenéssel, lazulással és a kulináris élvezeteknek való hódolással töltöttük, sokat fürödtünk Patong beach-en illetve a szállodánk medencéjében. Egyik nap pedig voltunk egy egésznapos sznorkelezős hajókiránduláson, ami szintén szuper volt.

 C94A7C46 0143 4F43 A796 80707D55471D

IMG 2241

P1010398

P1010449

Az első hét végeztével áthajókáztunk Phi Phi szigetére, ami Phuketnél klasszisokkal szebb hely. Eleve, itt nincsenek autók, csak 1-2 kis platós kocsi, azon kívül csak robogó és gyalogos közlekedés van. Nagyon hangulatos a belváros is, különösen este.  A szállásunk meg.... Gyönyörű volt. Fent a hegyoldalban, csupa fából készült házak, gyönyörű növények, és infinity pool :) Ez utóbbi hatalmas élmény, ücsörögsz a mendencében és nézed a kilátást, alattad pedig a hegyoldal :) Olyan szerencsés volt a szállásunk fekvése, hogy akár minden este a medencéből nézhettük a naplementét.

IMG 1201

 IMG 1035(1)

IMG 1051

IMG 1184

IMG 1185

IMG 1224 EFFECTS

IMG 1239

IMG 2278

Itt Phi Phi-n is voltunk egy sznorkel túrán: bejártuk a környék összes kis szigetét, láttunk majmocskákat, voltunk a Maya Bay-nél, kétszer is sznorkeleztünk, melynek keretében láttunk teknőst, kis cápákat, és nagyon szép halacskákat. Hajóról néztük a naplementét, majd már teljes sötétségben világító plaktonok között úsztunk. Állítólag ilyen nem sok helyen van a világban, és nagyon nagy élmény. Minél jobban kapálózól a kezeddel-lábaddal, annál több, kéken világító kis pöttyöt látsz magad körül. Ezt sajnos nem tudta a fényképezőgép megörökíteni, de a kirándulás többi részét igen :)

IMG 1092 

IMG 1099

IMG 1103

 

IMG 1118

IMG 1122

IMG 1139

Nagyon sajnáltuk ismét, hogy haza kellett jönni, mert szuper két hetet töltöttünk itt. Ha lehetne, akár már most csomagolnék és indulnék vissza :)

Utazások előtt én úgy szoktam lenni, hogy jó ideig valahogy nem is gondolok rá, hogy megyünk, de aztán az indulás előtt 1-2 héttel már elkezd nagyon izgatni a dolog és akkor turbófokozatra kapcsolom a várakozást :) Most sincs ez másképp, ami talán érthető is, mert csütörtöktől kezdve két hétig itt

... és itt

fogjuk lógatni a lábunkat :) 

Előtte azért még van pár feladat, többek között két nap munka, el kell menni fodrászhoz, aztán meg össze kell csomagolni. Ez az utóbbi számomra a leginkább nemszeretem feladat, valamiért rendkívüli módon utálok csomagolni.

Na és persze a repülés részét is várom a dolognak, mert eddig még sosem sikerült feltenni a hátsómat az Emirates fedélzetére, és a Boeing 777-300 is új géptípus lesz a listánkon :)

Egy szó mint száz, most már nagyon de nagyon be vagyok sózva és jó lenne már 3 nappal öregebbnek lenni :)

Tegnap volt a 11. házassági évfordulónk, amit már péntek este elkezdtünk ünnepelni :) Nálunk ez már amolyan hagyomány, hogy az ünnepnapokat a megelőző estén ünnepeljük kettesben. Nem volt ez máshogy most sem: pénteken munka után ezekkel az ajándékokkal várt Biyadhoo :)

Ilyen cuki miniorchideát sosem láttam még, teljesen odavagyok érte, valami hihetetlen szép. A Barnängen krémek pedig szintén az új kedvenceim. Amióta Biyadhoo felfedezte ezt a márkát, azóta gyűjtjük a termékeiket. 

Péntekre nem volt még vége ezzel az ünneplésnek, mert eztán jött még csak a vacsora:

Eredeti svájci edami sajt, hozzá Rambol diós sajt, valamint a nagy kedvencünk, a dupla tejszínes francia fromage d'affinois. Mindehhez elengedhetetlen az olivaolajba mártogatott friss kenyér, és egy jóféle francia vörösbor :)

A finomságok nagy részéből maradt még tegnapra is, hogy egy kis lazacos sajtkrém kíséretében tobzódhassuk az ünnepi finomságokban.

Ma pedig családi körben fogunk ünnepelni, egy jó kis tatár beefsteak party keretében :)

Azt hiszem, rendesen el vagyunk kényeztetve, ami a kulináris élvezeteket illeti :)

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search