Végre megvan...

... de hogy mi, az majd mindjárt kiderül :-)

Már ezer éve nem írtam új bejegyzést, de ez csak azért volt, mert a legutóbb emlegetett szilveszteri buli óta semmi említésre méltó nem történt. Pontosabban történt, de az meg nem blogba való (ne aggódjon senki, nincsen baj!). Viszont egy dolog mégiscsak eszembe jutott, amit elmesélhetnék.

Még jó sok évvel (konkrétan néggyel) ezelőtt box aerobic edzésekre jártam, és borzasztóan szerettem. Alapvetően azért, mert egy ilyen órán nagyon jó pörgős zene van, szuper volt az oktató, és nem utolsósorban remekül le tudtam vezetni vele a feszültséget. Nem tagadom, időnként előfordult, hogy óra közben magam elé képzeltem valaki fejét, és azt ütöttem-rúgtam :-) Határozottan segített lenyugodni. Igen ám, de az edzés hatására és saját akaratomtól teljesen függetlenül elég gyorsan fogyni kezdtem, olyannyira, hogy az átlgosan kéthetente esedékes esküvői ruhapróbán a varrónő lecseszett, hogy jó lenne, ha abbahagynám a fogyókúrát, mert minden egyes alkalommal beljebb kell vennie a ruhámat. Minekutána nem fogyóztam, más lehetőségem nem lévén, a boxot kellett abbahagynom. Sajnáltam, de hát esküvője (jó esetben) mégiscsak egyszer van az ember lányának, és annak érdekében, hogy tökéletes legyen a ruhám, mindent be kellett vetni :-)

Az esküvő után szépen el is kényelmesedtem. Egy ideig nem sportoltam semmit, aztán kicsit megint jártam tornára, aztán kicsit megint nem. Aztán megint igen, aztán megint nem. Mígnem mostanság ott tartunk, hogy a kondim a béka feneke alatt, az én fenekemen meg jónéhány kilócska éktelenkedik, és még a kedvenc halásznadrágomba se férek bele.

Úgyhogy éppen kapóra jött a blogban már oly sokszor emlegetett Krisztina invitálása, hogy járjak el vele tornázni. Még tavaly vettem egy bérletet, amit becsülettel le is jártam. Jólesett a mozgás, de ismét tudatosodott bennem, amit alapból eddig is tudtam: a jó kis boxos kondimnak reszeltek.

Mindig, mikor gondolkoztam, hogy melyik órára menjek, kacérkodtam a spinninggel, de ahogy rágondoltam, egyből el is vetettem, mert egy barátnőm próbálta, és utána  vagy két hétig nem tudott rendesen menni. Igazából olyan tornatermet kerestem volna, ahol van box, de a közelünkben sajna nincs, ezért aztán mindig fél órát filóztam, hogy milyen órára is menjek.

Aztán egyszer csak följött Krisztina, hogy nem megyek-e vele spinningre. Először elhajtottam a sunyiba, de végül meggyőzött, hogy tán ki kéne próbálni, mielőtt mások elmondása alapján véleményt formálok róla.

Így esett, hogy elmentem életem első spinning órájára. És egyből rá is jöttem, hogy a barátnőmnek mi volt a baja: valószínűleg neki nem mondták el rendesen, hogy hogy kell a spinnert (ami lényegében egy kicsit tovább fejlesztett szobabicikli) jól beállítani, illetve, hogy mire kell kezdőként és haladóként figyelni. Nekünk szerencsére elmondták, így - bár az óra végén alig álltam a lábamon, és másnapra szép kis izomlázam lett - nagyon megtetszett a dolog. Van olyan kemény, mint a box, és le lehet vele vezetni rendesen a stresszt is :-)

Eddig összesen három órán voltam, és még mindig nagyon bejön. Csodálkoztam nagyon, hogy a második alkalom teljesen kihúzta a lábamból az izomlázat, ami a harmadik óra után se jött vissza. Úgyhogy végre-végre úgy fest, rájöttem, mi a nekem való sport :-)

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search