Uszoda a házban

 

Ilyenkor ősszel már mindig sötétben megyek haza, így volt ez tegnap is, fűszerezve némi esővel, amit különösen utálok. Nem is szoktam ilyen esetben felvenni a telefont, ha hívnak, kivéve, ha valaki fontos keres. Tegnap épp Biyadhoo csörgött rám menet közben, hogy beszéltem-e Krisztinával. Ő az a Krisztina, aki januárban síelni volt velünk a gyerekeivel (akik mellesleg Apámék keresztgyerekei), és aki egy házban lakik velünk. Mondom neki, nem hívott, de délután már beszéltem vele.

Hát kiderült, azért kellett volna hívnia, mert a házban az elsőn a 4 lakásból három beázott, és most próbálják kideríteni, hogy melyik fönti lakásból jön a víz, ezért szerettek volna bejutni hozzánk, hogy minálunk van-e a gond. Végül Ilus átment hozzánk, és megnyugodhattunk, mert nálunk nem volt semmi baj. Nem folyt semmi, nem ázott el semmi, szóval biztos nem tőlünk kapták a lentiek az égi áldást.

Mire én hazaértem, elég izgis állapotok voltak a házban: a lépcsőház fala is tök vizes volt, alul a 4 lakásból 2 olyan szinten beázott, hogy áram se volt náluk, és állt a víz a lakásban. A harmadik lakás is kapott a vízből, de nem olyan brutális módon, a negyedik, mialattunk levő lakás pedig teljesen száraz volt – ez is azt támasztja alá, hogy nem tőlünk jött a víz.

Kiderült időközben, hogy melyik szomszéd áztatott el mindenkit, és az is kiderült, hogy mennyire nem volt együttműködő a csávó. Felhívták, hogy haza kéne jönni, mert ázik három lakás is és meg kéne nézni, nem tőlük jön-e a víz. Ember válasza: hát ő erre most nem ér rá, majd úgy 2 óra múlva hazaér, de tőle biztos nem ázik senki. Aztán mikor 2 óra múlva hazament, kiderült, hogy elcseszte, mert igenis tőle ázott mindenki, és ha hazament volna akkor, amikor szóltak neki, sokkal kisebb kár érte volna azt a három szerencsétlen szomszédot.

Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire, hogyismondjam, tahó… Ha csak a gyanúja felmerül, hogy áztatok valakit, az a minimum, hogy rohanok haza, hogy ha tényleg tőlem áznak, akkor mielőbb elzárjam a vizet vagy akármi. Csávókám meg elintézte annyival, hogy „hát bocsi”. Édes, nem?

Krisztina minden hűtenivaló cuccát felhozta hozzánk, nálunk fürödtek (mivel áram híján a kazán sem működött, így nem volt meleg vizük), cserébe viszont hozott finom bolognai spagettit vacsorára, meg egy üveg pezsgőt. Jól bekajáltunk és búfelejtés gyanánt bepezsgőztünk.

A pezsgőnél ismét bebizonyosodott, hogy eléggé kifinomult ízléssel rendelkezem: alapból utálom a pezsgőt, nem vagyok hajlandó meginni, de ez, amit Krisztina hozott, kimondottan ízlett. Utóbb kiderült, hogy a 7.5 dl-s üveg több mint 4 ezer forintba került. Fene a gusztusomat, hogy nekem is csak a bazi drága pezsgő jó :-)))

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search