Az igazi szabadság

Ma kimentünk megint a szép tengerpartra, Boynton Beach-re. Szikrázó napsütés, irdatlan szél, és úgy 1.5-2 méteres hullámok az óceánban. Imádom az ilyen körülményeket, és az óvatos fürdőzésre figyelmeztető sárga zászló ellenére előszeretettel megyek be a vízbe. Nem túl mélyre, csak annyira, hogy amikor nincs hullám, akkor leérjen még a lábam. Ez kell a biztonságérzetemhez.

A hullámok között ugrándozva azon gondolkoztam, hogy ez az igazi szabadság: kellemes langyos vízben ugrálni a habokban, ahol (a józan ész és a képességeid határain belül persze, de) azt csinálsz, amit akarsz. A vízben sokkal könnyebb mozogni, súlytalan az ember, még így a nyaralás alatt felszedett kilók birtokában is :-), és sokkal több  "akrobatamutatványt" lehet véghez vinni, mint kint a szárazon. Valami egészen különleges dolog együtt mozogni a hullámokkal, élvezni, ahogy dobálnak jobbra-balra, de mégsem terítenek be.

Állítom, ez a tevékenység több boldogsághormont szabadít fel, mint a csokievés. Ez az egész persze csak akkor ilyen isteni, ha mindvégig tudatában van az ember, hogy - ahogy Petőfi írja - "Habár fölűl a gálya / S alúl a víznek árja, / Azét a víz az úr!"

Úgy telik el ilyenkor az idő, hogy észre se venni. Egy fél óra olyan, mint ha csak néhány perc lenne, és mikor kijövök a partra, meglepődöm saját fáradtságomon.

Nekem delfinnek (lehetőség szerint kardszárnyúnak - azok a kedvenceim ugyanis) kellett volna születnem: ha lehetne, sose jönnék ki a szárazföldre, csak ugrálnék a vízben, és ugrálnék, és ugrálnék...


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search