Két összefolyt nap

Már szeptemberben írtam róla, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve szerveztünk egy találkozót két volt iskolatársammal, és nagyon jól sikerült a tali, mert nagyon értelmes ember mindkettő, így nagyon szuperül el tudtunk beszélgetni. Mivel Andi, a két iskolatárs egyike jelenleg külföldön dolgozik, és csak ritkán jár haza, egészen mostanáig nem adódott alkalom a találkozó megismétlésére.

Most viszont még további három srácot elhívtunk, akikkel iskolás korunkban jóban voltunk. Meg is beszéltük, hogy tegnap fogunk találkozni, a Belvárosban, egy kávézóban. A szeptemberi találkozóról ódákat zengtem itt a blogomban, hogy mennyire értelmesen, milyen komoly dolgokról lehetett beszélgetni velük. Hát hasonlóakat mondhatok most is. Persze, beszélgettünk politikáról, fociról, meg mindenki elmondta, hogy a gimi óta merre vitte a sora (a három "új" srácot érettségi óta nem láttuk), de ahogy egyre telt az idő, egyre több kávét (esküszöm, tényleg csak kávét, és egy szál alkohol se volt egyikben se :-)) ittunk, egyre komolyabb témák kerültek elő. Szerintem nagyszerű az, hogy 13 éve nem látott emberekkel lehet beszélgetni szerelemről, párkapcsolatról, gyerekvállalási kérdésekről, és mindenféle úgymond "komoly" dologról. Gimis koromban is éreztem, hogy különleges emberkékkel vagyok körülvéve, de most még inkább meggyőződtem róla.

Végül záróráig, este 10-ig voltunk ott, aztán mindenki ment a maga dolgára, ki haza, ki a felesége elé, ki koncertre. Mielőtt elváltunk volna, megegyeztünk, hogy mivel mindannyian nagyon jól éreztük magunkat és örültünk, hogy láttuk végre egymást, a jövőben is tartunk ilyen találkozókat.

Én is hazajöttem, egy gyors fürdés után bebújtam az ágyba, mert tudtam, hogy ma nem aludhatok akármeddig, megyünk ugyanis Vikivel meg Lacikával Aquaworld-be. És itt jön be a képbe a bejegyzés címe, ugyanis attól a kb. fél liter tejeskávétól, amit sikerült meginnom, ugyan hullafáradt voltam, de mégsem bírtam aludni. Egész éjjel egy órát ha aludtam, akkor sokat mondok...

Végül eljött a reggel 7 óra, amikor végre fel lehetett kelni. Azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, olyan fáradt voltam, de még mindig jobb volt felkelni, mint az ágyban vergődni.

Összeszedtük magunkat, reggeliztünk, stb, aztán mentünk Lacikáért, majd az Aquaworld-be.

Tél lévén megint nem voltak sokan, nem kellett várni a csúszdákra, de a nagy kedvenc, az UFO sajna le volt zárva, mert éppen javítják, vagy felújítják, vagy mit csinálnak vele. Viszont ért kellemes csalódás is: a csúszdákban, és az érkezőmedencében levő víz is isteni meleg, olyan, mint a fürdővíz, itthon a kádban. És most a pancsolómedencében is nagyon kellemes volt a víz.

Én nem csúszkáltam ma sokat, mert a nemalvástól eléggé fájt a fejem, így inkább a pancsimedencében meg a jacuzzi-ban múlattam az időt.

Mikor lejárt az időnk az Aquaworld-ben, bementünk még vásárolni, aztán hazajöttünk, ebédet csináltunk és jóízűen befaltuk.

Utána pedig nekiálltunk az erkélyre tavaly fölhekkelt nádat leszedni, mert le akarjuk cserélni műanyagra, mivel a nád nagyon koszol, és nem is túl tartós. Hétközben Biyadhoo megvette hozzá a cuccokat, csak épp az nem volt bekalkulálva, hogy a műanyag lapokat valahogyan ketté kell vágni. Apáméktól kértünk mindenféle szerszámokat kölcsön, meg vettünk is pár dolgot, de elég hosszú időbe tartott rájönni, hogyan is kell csinálni, hogy jó legyen... Mire meg rájöttünk, addigra kezdett sötétedni és nagyon hideg is lett, úgyhogy majd holnap délelőtt befejezzük.

Holnap is sűrű nap vár ránk: délelőtt erkélyhekkelés, vasalás, ebédfőzés, némi kis takarítás, mert jönnek át Apámék ebédre.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search