Key Largo

Már pár napja beszéltünk róla, hogy hétfőn, azaz ma jó volna elmenni sznorizni egyet Key Largo-ba.

A tegnapi este kicsit hosszúra sikeredett, sokáig beszélgettünk Zsuzsival, meg utána még kimentünk sétálni az éjszakába, így elég későn keltünk ma. Ennek ellenére Biyadhoo rápattant a netre, hogy mikor hova hogyan érdemes menni. Talált egy túrát, ami 12.15-kor indul, és délután 5-ig tart, háromszori, összesen két óra hosszú merüléssel. Felhívtuk őket telefonon, hogy van-e még hely, mondták, hogy van. Kérdeztük, hogy kb. mennyi az út Boca Ratonból oda, azt mondta a csajszi, hogy 2.5 óra, de 11.30-ra oda kellene érni.

Nos ekkor volt 8.45 és még nem reggeliztünk, nem mosakodtunk, satöbbi. Úgyhogy viharszerű gyorsasággal összekaptuk magunkat és 9 után nem sokkal elindultunk.

Végül csak 2 óra hosszat tartott az út, de nagyon tetszett. Egyrészt az amerikai közlekedés alapból bejön: soksávos széles utak vannak, így a nagy forgalom ellenére sincs dugó, illetve a helyiek nagyon kulturáltan közlekednek: nincs dudálás, villogás, cikkázás, mutogatás meg egymás felmenőinek szidalmazása. Másrészt pedig nagyon szép tájakon mentünk keresztül. Leginkább említésre méltó talán az Everglades nemzeti park, amelyen keresztülmentünk. Ez egy irdatlan nagy mocsaras lápvidék, amin egyetlen út visz keresztül - épp a Key Largo-ba tartó. Az út mellett egyből kezdődik a mocsaras terület, és gyönyörű zöld minden. Az útra érvényes sebességhatár elég lassú ahhoz, hogy kocsiból is lehessen gyönyörködni a tájban. A sebességhatárt kockázatos túllépni, mert sosem tudhatod, hol várnak a rendőrök csak arra, hogy téged megbüntethessenek, ráadásul nem is kevésre.

Key Largo-ba érkezvén bejelentkeztünk a merülésre, megkaptuk a "beszállókártyánkat", és elmagyarázta a néni, hogy hogyan jutunk el a hajóhoz.

12.15-kor tényleg elindultunk ki az óceánra. Jó egy órás út után álltunk meg először merülni. Legnagyobb bánatunkra kötelező volt viselni ezt a szörnyű sárga mentőmellényt, de mivel anélkül nem engedtek be a vízbe, kénytelenek voltunk felvenni.

Ezen az első merülőhelyen egész sok halat láttunk,viszont a korallok egyáltalán nem voltak színesek, halottnak tűnt a korallzátony legnagyobb része.

Nagyjából 40-45 perc után továbbálltunk a második merülőhelyre, ahol ugyanez volt a helyzet. A harmadik helyen annyival volt jobb, hogy kicsit több élő korall volt, illetve látható volt egy elsüllyedt Jézus szobor is.

A három merülés végeztével elindultunk vissza a kikötőbe, ahová majdnem pontosan 5-kor érkeztünk meg.

A meleg és az egész napos úszkálás miatt eléggé fáradtak voltunk már, de még hátra volt két órányi autózás, és tankolnunk is kellett, ami itt Amerikában egy külön élmény. A kútnál elvileg előbb kell kifizetned a kért mennyiségű benzint és csak utána tankolhatsz, de a hitelkártyás fizetés valahogy nem jött össze, úgyhogy végül a kutas néni beállította, hogy előbb tankolhassunk és csak utána kelljen fizetni, úgy mint otthon.

Ez is megvolt, indulás haza. Alig jövünk pár km-t, Biyadhoo-nak éktelenül elkezdett fájni a feje, de persze semmi gyógyszer nem volt nálunk. Időközben beértünk az Everglades-be, ahol semmi sincs, se benzinkút, se parkoló, se étterem, se bolt, semmi, illetve az egész úton tilos a parkolás. Így más megoldás nem lévén, ilyen fejfájósan kellett ezt a részt átvészelnünk. Miután kiértünk, találtunk egy benzinkutat, ahová bementem megkérdezni, van-e fejfájásra gyógyszer. Hogyne, mondta a kutas csávó, és adott egy általam ismeretlen nevű pirulát. Megvettem, lesz ami lesz alapon. Szerencsére jónak bizonyult, mert Biyadhoo nem lett rosszul tőle (ami azért jó hír, mert az amerikai gyógyszerek tök mások, mint az otthoniak, így aggódtam, hogy nincs-e benne valami olyan hatóanyag, amit ő nem bír), és pár perc alatt elmúlt a fejfájása is.

Ezek után már  eseménytelen utunk volt hazáig, ahol is az első dolgunk a vacsora volt. Itt még alkottam egy utolsót, ugyanis az olajos halat sikerült ráborítanom Zsuzsi kárpitozott székére... Na, Anya gyorsan kimosta vízzel meg mosószerrel. Úgy tűnik, sikeres volt a dolog, bár a szék még szárad idekint a 30 fokban (jelzem, hogy már este fél 10 van és még mindig meg lehet kettyenni, olyan meleg van).

Jó nap volt ez a mai, csak kicsit elfáradtunk, úgyhogy most irány a szundi.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search