Az autóbérlés csodái

Miután laza másfél óra alatt kivergődtünk a reptérről, a következő feladat a bérautó felvétele volt.

Bíztunk benne, hogy a reptéren vannak a kölcsönzők, de megszívtuk, mert nem. A reptértől minden kölcsönző cég saját buszt üzemeltet, amivel a bérlőket a reptér és a kölcsönző között szállítják.

Megtaláltuk a buszunkat, elmentünk vele a kölcsönzőbe. Ember előássa a foglalásunkat, minden oké. Kéri a jogsit meg a hitelkártyát. Még mindig minden oké. Közli, hogy akkor tán döntsük el, milyen biztosítást szeretnénk az autóhoz. Jó, de akkor mondja meg, melyik  mennyi. Megmondja. Kiderül, hogy ahhoz képest, ami a neten meg volt adva bérleti díj, még nagyjából kétszer annyi lenne a biztosítás. Na hát itt kezdődtek a gondok, mert annyi pénz a világban nincs, amit ezek kérni akartak.

Úgyhogy nem vettük fel a kocsit. Innentől viszont meg voltunk lőve, fogalmunk se volt róla, mit csináljunk. Hulla fáradtak, hulla éhesek és hulla szomjasak voltunk,  és kb 70 km-re voltunk a célunktól. Visszabuszoztunk hát  a reptérre és egy másik kölcsönző buszával átmentünk a másik kölcsönzőhöz, ahol szintén volt egy foglalásunk tartaléknak. Nem, nem vagyunk teljesen megkettyenve, csak a kölcsönzők között nincs átjárás, mert elég messze vannak egymástól...

Nagy nehezen megérkeztünk a másik kölcsönzőhöz, ahol is közölte az ember, hogy a foglalásunk törölve van (hogy ki és miért törölte, arról lövésünk sincs, mert mi biztos nem). Úgyhogy újra számolta nekünk a díjat, s így még másfélszer annyi lett volna az autóbérlés, mint az előző helyen. Így ezt sem kértük.

Itt már nagyjából a gutaütés kerülgetett bennünket, aminek a tényleges bekövetkezése ennyi szívás, valamint az itt uralkodó 35 fok és 80-90%-os páratartalom mellett nem is olyan elképzelhetetlen következmény.

Fel akartuk hívni Zsuzsit, hogy ki tud-e jönni értünk, de nem értük el... Viszont megláttunk egy taxit nem messze a kölcsönzőtől, megkérdeztük a sofőrt, mennyiért vinne el minket Boca Raton-ba, ahová valójában igyekszünk. Azt mondta, 120 dollár. Gyors kupaktanácsot tartottunk s mivel más megoldást nem tudtunk kitalálni, elindultunk a taxival. Szerencsére emberünknek tankolnia kellett, így amíg ő üzemanyagot, addig mi vizet vételeztünk a benzinkútnál.

Kb. egy óra alatt odavitt minket a taxi Zsuzsiék házához. Ekkor újra felhívtuk Zsuzsit, hogy engedjen be, és végre elértük. Lepakoltuk a cuccainkat, és lementünk a medencéhez. Megvacsiztunk, ittunk egy kis sört, aztán Zsuzsi levitt minket az óceánpartra.
Visszajöttünk, de addigra már olyan hullák voltunk, hogy szegény Zsuzsit elhajtottuk az összes esti programötletével a bánatba, csak arra vágytunk, hogy megfürödhessünk és lefeküdhessünk. Végül valamikor helyi idő szerint este 8-9 körül lefeküdtünk, és úgy reggel 8-ig aludtunk. Egyetlen előnye volt a dolognak: így rögtön az első nap sikerült átállnunk az itteni időszámításra, ami 6 órával kevesebb, mint otthon. Tavaly csak -5 órás különbséget kellett áthidalnunk és az kb 3 napig tartott. Mint az közismert, minden rosszban van valami jó.

Ma felkelés után megint nekiálltunk autót keresni a neten, és végül találtunk egy kölcsönzőt, ahol itt Boca-ban fel tudjuk venni a kocsit és Miamiban a reptéren adhatjuk le. Zsuzsi reggeli után elvitt minket, elintéztük a bérlést, kifizettük amit kellett, aztán elmentünk vásárolni. Most pedig ebédelünk, aztán lemegyünk fürödni.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search