Villámlátogatás

Tegnap sajnos (vagy ha más nézőpontból nézzük, akkor szerencsére) eljött egyszer csak a pillanat, amikor ki kellett jönnünk a jó kis MasterCard váróból, mert menni kellett a gépünkhöz. A nagytudású BA Rt-nek köszönhetően már a reggeli első járatok is késve indultak, így mire a mi járatunk következett, amely annak a repülőgépnek aznapra már a harmadik köre volt, addigra sikerült is összeszedni egy csinos, közel másfél órás késést.

De hát mivel repülni még mindig nagyon szereünk, és nem is rohantunk sehová, különösebben nem izgatott minket a késés. Még jó is volt a dolog, mert így pont naplementekor repültünk, ami a felhők felett nagyon szép látvány volt. Alattunk a felhők rózsaszínben és szürkében játszottak, az ég felettünk meg gyönyörű kék volt, szóval meseszép látvány volt.

Az mondjuk már kevésbé volt meseszép, amikor szálltunk lefele, és már hallottuk, hogy kiengedte a gép a futóművet, de mi még mindig a felhőben voltunk. Mire kiértünk a felhőrétegből, már majdnem a kifutópályán voltuk, pár másodpercet repültünk már csak, és meg is érkeztünk Charleroi-ba.

Kint a reptér előtt van a Brüsszelbe menő shuttle-bus megállója. Gyorsan megvettük a jegyeket, és még szaladnunk is kellett, hogy elérjük az épp indulni készülő buszt. Ha nem sikerült volna, akkor sincs gond, félóránként mennek a buszok, de azért jobb volt így, ha már eleve volt egy rakás késésünk.

Kb. 40-45 perc buszozás után beértünk Brüsszelbe, az egyik vasútállosmása, ahol Maitai már várt ránk. Rövid metrózás és egy kis séta után meg is érkeztünk hozzájuk.

Maitai főzött nekünk vacsorát, meg sütött sütit, mi meg hoztunk egy üveg rosét, amit vacsi után megiszogattunk. Aztán az utazástól elfáradva bedőltünk az ágyba.

Ma miután felkeltünk, Biyadhoo elment valami reggelirevalóért a boltba, közben mi is összeszedtük magunkat Maitai-jal, akinek 10-re kellett mennie dolgozni. Reggeli után együtt indultunk el, ő munkába, mi meg a nyakunkba vettük a várost.

Egyébként a tömegközlekedés baromi jól van megcsinálva, a metrókkal gyakorlatilag bárhová el lehet jutni, de ahova nem, oda is megy villamos vagy busz, szóval akárhová mész, nem kell sokat  gyalogolnod, és a járművekre se kell órákhosszat várni. Az állomásokon nagyon jó és egyértelmű a tájékoztatás, úgyhogy viszonylag nehéz dolog eltévedni. 

Miután Maitai-tól elváltunk, először elvillamosoztunk az Atomiumhoz. Utána irány vissza a városba, hogy megnézzük a pisilő kisfiú, majd a pisilő kislány szobrát. Ezután elmentünk az Európai Parlamenthez, és eddigre el is telt a délelőtt, és menni kellett oda, ahol Maitai dolgozik, hogy együtt ebédeljünk. 

Van ott a közelben egy nagyon jó sültkrumpli árus, ott ebédeltünk. Az árus amúgy kint van az utcán egy bódéban, de az egyik helyi vendéglátóipari egységgel megállapodott, hogy az ő vendégei a nála vett kajával bemehetnek ebbe a vendéglátóipari egységbe, leülhetnek, megehetik a krumplijukat, és "cserébe" eme vendéglátóipari egységben vesznek innivalót maguknak. Így tettünk mi is, mert eddigre már térdig lejártuk a lábunkat, és jól esett egy kis ücsörgés.

Mikor Maitai visszaindult dolgozni, mi még bemetróztunk a városba, mert egy utcai plakáton láttunk egy ruhát, amit a H&M-ben árultak, és meg akartuk nézni. A valóságban persze messze nem nézett ki olyan jól a cucc, mint a plakáton, úgyhogy "gazdagodtunk" 20 euróval annak révén, hogy nem vettük meg a ruhát :-) Eddigre már menni se nagyon bírtunk (azért még nem vagyunk 100%-ig meggyógyulva), úgyhogy hazajöttünk, és most várjuk, hogy Maitai is megérkezzen.

Este lehet, hogy bemegyünk még a városba, vacsizunk valamit, esetleg beülünk egy helyre sörözni meg ilyesmi. Holnap meg már megyünk haza, 2-kor indul a buszunk innen Brüsszelből vissza Charleroi-ba.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search