Felejthetetlen élmény

Eredetileg már tegnapra tervbe volt véve, hogy írok, de kicsit sűrűre sikeredett a napunk.

Reggeli után egyből indultunk a Friguia Parkba, ami egy Yasmine Hammamettől nem messze levő, szuper kis (na jó, nem is olyan kicsi) állatkert, amely rendelkezik delfináriummal is és van lehetősg úszni a delfinekkel. Elsősorban ez utóbbi miatt mentünk, hiszen jó néhány állatkertben jártuk már, de persze a többi állat is érdekelt :-)

Na szóval elindultunk, de mivel Tunézia nem  jól szervezett tömegközlekedéséről híres, nem igazán volt más mód a parkba baló eljuásra, mint a taxi. A taxizás itt úgy működik, hogy leintesz egy taxit, megmondod, hová akarsz menni, és megalkudtok az árban. Így találtunk mi is egy taxist, aki 20 dínárért (1 dínár kb. 140 forint) vitt el minket a parkhoz. Mikor odaértük, felajánlotta, hogy ha megmondjuk, mikor akarunk hazamenni, akkor visszajön értünk, és ugyanennyi pénzért vissza is visz minket. Mivel úgy tudtuk, 11:30-tól van a delfinúszás, 12:30-ra kértük a taxit (ennek még jelentősége lesz a későbbiek során).

Nagyon korán érkeztünk, a park még nem volt nyitva, így ráérő időnkben egy arra járó, helyes, fiatal, vörös-fehér cirmos cicával haverkodtunk, amíg ezt a maccs meg nem unta :-)

Nyitáskor egyből mentünk be, s a pnztárnál mondták, hogy 11-re jöjjünk ide vissza a delfinúszáshoz. Így volt még két óránk a parkban, megnézni az állatokat. Rengeteg féle állat van, de a legkülönlegesebb a nagyragadozók (tigrisek, oroszlánok, leopárdok, hiénák) területe. Hatalmas kifutójuk van, ahol szabadon lehetnek, és a kifutók felett jó magasan függőhidkon (persze fixen lerögzítve, ráccsal körbevéve, hogy még véletlenül se legyen a látogatókból tigriskaja) közlekednek az emberek. Tehát nem az állat van bezárva, hanem te :-) Láttunk egyébként fehér tigrist és három hónapos bengáli tigriskölyköket, illetve egy nagy rakás szurikátát, persze a szokásos állatkerti állatokon felül.

Az elengedhetetlen fókashow-t is megnéztük, majd utána irányt vettük a pénztár felé a delfinúszás végett. Mondták, hogy csak 11:45-kor kezdődik, addig delfinshow van, aminek a megtekintéséhez külön jegyet kellett volna váltani, így aztán addig kint vártunk, míg le nem ment a show.

Nagy nehezen bejutottunk a delfináriumba. Mindannyian, akik úsztunk, kaptunk neoprén ruhát, neoprén cipőt (igazán higiénikus, többször használatos...) és mentőmellényt, ebben a felszerelésben mehettünk a delfinek közé. Három delfin volt, Luna, Sandy és Taichi (ha jól értettem a nevüket), mindhárman nőstények. Fantasztikus állatok, tényleg egy életre szóló élmény testközelben lenni velük, megsimogatni, megpuszilni őket, fogni a hátúszójukat, miközben húznak téged a vízben, kezet (vagyis uszonyt) fogni velük, vagy csak egyszerűen úszkálni közöttük. Ismét rá kellett jönnöm, hogy pályát tévesztettem, nekem valami delfinidomárnak vagy delfinkutatónak kellett volna mennem, nagyon tudnám élvezni ezt a munkát.

Majdnem egy óra hosszat tartott a program. Miután vége volt, gyors átöltözés, majd rohanás kifele. 12:50 volt és a taxink sehol sem volt. Volt még ott néhány másik taxi, de mindegyik rendelésre jött, így nem tudott elvinni minket. Ott álltunk a sivatag kellős közepén, mindössze kettő deci vízzel, volt vagy 45 fok, és elképzelésünk se volt, hogy jutunk haza. A taxis mondjuk nem tudom, mi az ördögöt képzelt, hogy hogyan mentünk haza, amikor nincs busz és minden taxi rendelésre megy oda. 

Miután kellőképpen kibosszankodtuk magunkat, Biyadhoo-nak eszébe jutott, hogy kb 200 méterre van egy vasútállomás, ahol ha felszállunk a vonatra, azzal majdnem hazáig tudunk menni, és ahol leszállunk, ott sok taxi van, onnan már könnyű hazajutni a szállodánkba. Épp jókor értünk az állomásra, jött is a vonat, aminek jönnie kellett. A menetrend szerint meg kellett volna hogy álljon ezen az állomáson, ámde nem tette. Közben odaért egy másik pár is, nálunk volt egy frissebb menetrend és abban az volt, hogy fél órával később megint jön egy vonat, ami meg fog itt állni. Ennek ellenére visszamentünk a parkhoz, ahol egy ember ígért nekünk taxit. Megegyeztünk, hogy 20 dínár lesz a taxi. Taxi megérkezik, majd közli az ember, hogy akkor 30. Na nekünk se kellett több, otthagytuk a fenébe, és visszamentünk a vasútállomásra, reménykedve, hogy jó a menetrend és tényleg jön a vonat. Szerencsénk volt, jött és meg is állt, úgyhogy meg voltunk mentve. Laza 20 perc vonatozás után már csak kb 10 percet taxiztunk és már itthon is voltunk. Az ebédet lekéstük ugyan, de uzsonnára mindig van fánk meg szendvics, azt ettünk, úgyhogy nem haltunk éhen.

A vacsoránál meg megismerkedtünk egy fiatal nászutas párral, Beával és Petivel, akik tegnap érkeztek. Szárnyaink alá vettük őket, elmondtuk meg megmutattuk nekik a legfontosabb dolgokat. A 40 fokban való rohangálástól és nem-ivástól ugyan eléggé elfáradtunk, de azért vacsi után kimentünk még a Medinába meg a tengerparton is sétáltunk egy nagyot. Így aztán tegnapra ugrott a blogírás, mert mire visszaértünk, örültünk, hogy az ágyunkat megtaláltuk.

Jó kis nap volt az a tegnapi, a delfinek minden pénzt és fáradságot megértek!


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search