Csapatmunka

Az elmúlt, nem túl izgalmas hetek után tegnap végra kicsit kimozdultunk. Gyimiék a gittegyleti listán meghirdették, hogy segítő kezekre lenne szükségük a gondozásukra bízott kiskert rendbe tételében. Jobb programunk nem lévén, jelentkeztünk mi is. 

A kiskert valahol az isten háta mögött van Budakalász környékén, egy egyébként szép, csendes helyen. Gyimiék a munka iráni lelkesedést felkeltendő, gulyást ígértek a résztvevőknek :-) Mivel Biyadhoo azt nem eszi, így vettünk zsírt, kenyeret meg lilahagymát, az amúgy is népszerű ennivaló.

Nem voltunk túl sokan, ha jól számolom, összesen 8-an, de jól haladtunk nagyon. Szinte az egész kertet felástuk, gyomtalanítottuk, kiszedtünk egy rakás szederbokrot meg egyéb felesleges növényeket, az erősebbek a kapu előtti "küszöböt" szedték rendbe (vagyis a kukásautó által átkonfigurált betondarabokat rakták a helyükre), Endre meg közben főzte a gulyást - szabad tűzön, bográcsban. Mivel nem nagyon akartak főni a dolgok benne, elég sokára lett ebéd, úgyhogy rendkívüli sikere  volt a zsíros kenyér - lilahagyma kombinációnak is :-)

Mire elkészült az ebéd, már kezdtünk fáradni, úgyhogy evés után túl sok mindent már nem csináltunk. Néhányan legyalogoltunk a boltba, pótolni az elfogyott bort, közben késhegyig menő vitát folytattunk a boltossal, hogy miért nem fogad el kártyát, és ebből a végére mintenféle makrogazdasági meg politológiai okfejtések alakultak ki. Gyimiék se mennek többet abba a boltba, úgy néz ki :-)

Este, amikor már kezdett sötétedni, újból tüzet raktunk, ezúttal szalonnasütéshez. Pont mint régen, az iskolai táborban, úgy ültük körül a tüzet és sütögettük a szalonnánkat. Gitár és éneklés helyett maradt a beszélgetés meg a poénkodás, de nagyon jó hangulat volt így is.

Egész későig maradtunk, mire hazaértünk, már csak arra volt erőnk, hogy lemossuk magunkról az egész napi koszt, meg megszabaduljunk a szabad tűz okozota förtelmes füstszagtól :-) 

Azért látszik, hogy nem vagyok szokva a fizikai munkához: tiszta izomláz vagyok, pedig csak  gyomláltam, igazán nehéz munkát nem is végeztem.

Ma este pedig régi iskolatársaimmal találkozom, akikkel időről időre beülünk valami kávézóba elbeszélgetni az élet nagy dolgairól :-)

Régi barátokról jut eszembe: múlt héten lett volna Jánosos party, de végül nem lett, mert időközben a Jánosos társaság Biyahdoo melletti másik oszlopos tagja egy amúgy teljesen jelentéktelen hülyeségen úgy besértődött, hogy minden kapcsolatot megszakított Biyadhoo-val, és furcsa mód eme vita kirobbanása után páran le is mondták a Jánosos party-t. Igyekeztem jobb belátásra téríteni az embert, hogy gondolja már át egy kicsit a dolgokat, de mint ha a falnak beszéltem volna... A Jánosos party végülis nem ezért maradt el, valahogy nem lett normálisan leegyeztetve semmi, nem volt fixre megbeszélve semmi. De én szentül hiszem, hogy ha ez a jóember nem vágja be a durcit, akkor a bulit is megtartottuk volna...Az mondjuk különösebben nem zavar, hogy nem volt  buli, az viszont sokkal inkább, amikor valaki annyira fafejű, hogy nem lát az orránál tovább, valamint - ahogy a mondás tartja: más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában még a gerendát sem...


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search