Heringek a kánikulában

Ma úgy döntöttünk, hogy ezt a nagy meleget az Aquaworld-ben vészeljük át. Sejtettük, hogy sokan lesznek, hiszen hétvége is van, nem csak kánikula, de azért ez a mennyiségű ember, aki ma ott volt, hát az nem volt gyenge. Hazafele jövet láttuk is, hogy a bejáratnál kint van a MEGTELT tábla...

Reggel 8.45-kor értünk oda, de már akkor egész sokan voltak. Szerencsére találtunk jó kis medence melletti, napernyővel ellátott helyet magunknak. Direkt az ernyő két oldalára tettük le a napágyainkat (ennek még jelentősége lesz), hogy látható legyen, az ott a mi ernyőnk. Majd elindultunk sörért. Hát reggel 9-kor ez nem jött össze, minden büfé zárva, csak 9.30-kor nyit a benti nagy büfé, pedig már alakult a tömeg. A kinti bárok viszont csak 11-kor nyitnak (jól megy nekik bizonyára, hogy így ráérnek), szóval örüljünk, hogy legalább már 9.30-tól lehetet kapni valami innivalót. Nálunk is volt finom, jégbe hűtött (értsd: csonttá fagyasztott) ásványvíz, de hát azért strandon az ember csak megiszik 1-2 sört, kávét, ilyesmit.

A medencében állati jó meleg pancsivíz van, az élményelemek is működnek, de már délelőtt 11-kor annyian voltak, hogy meg se nagyon lehetett mozdulni :-( Ezzel együtt ebédidőben szinte alig kellett sorban állni, gondolom, a legtöbben hozták a kis kolbászos szendvicsüket és azt ették...

A legédesebb sztori meg a következő: valamikor dél körül megjelenik egy társaság, egy idősebb és egy fiatalabb nő, egy 5-6 éves forma kislánnyal és egy egész pici, pár hónapos babával. A napágyaink épp napon voltak, de a reggel elhelyezett módon, tehát a napernyőnk mellett. Az imént említett női szakasz ennek ellenére mindenféle kérdés-kérés nélkül megfogta magát, hoztak magunknak székeket meg napágyat és lepakoltak szépen a MI ernyőnk árnyékába, gondolom azzal a felkiáltással, hogy a kisbabának árnyékra van szüksége, ami igaz is, de azért basszus legalább megkérdezhették volna, hogy odajöhetnek-e.  A végén már annyira elterpeszkedtek, hogy úgy néztünk ki, mint ha egy társaság lennénk, teljesen belemásztak a személyes terünkbe. Mázlijuk volt, mert inkább a medencében voltunk, mint a napágyainkon, így nem lettek elhajtva délre.

Késő délután indultunk haza. Nagyon jó kis nap volt, jól esett egy kicsit strandolni, pancsolni, napozni. De ebben a hatalmas kánikulában annyira elfáradtunk, hogy most még mozdulni se nagyon van erőnk...


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search