Szép tavaszi hétvége

Ahhoz képest, hogy úgy indult ez a mostani hétvége, hogy semmi dolgunk sincs, eléggé bepörögtünk a végére.

Mivel gyönyörű idő volt, Biyadhoo-val elhatároztuk, hogy tavaszt csinálunk a teraszon. Kihúztuk a padlástérből a slagot, Biyadhoo vett 100 liter virágföldet, én pedig elültettem a virágládákba a büdöske magokat. Biyadhoo eközben kitakarította a kocsit, lemosta az ablakokat, aztán kimostuk a függönyöket is.

Tegnapra pedig Apámékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de mivel szép tavaszi időt ígértek, végül úgy határoztunk, hogy lemegyünk Agádra a fürdőbe, pancsolunk egy kicsit, aztán ott Agárdon megebédelünk.

 Így is tettünk,  valamikor 11 óra körül értünk a fürdőbe. Voltak néhányan, de nem volt vészes a tömeg. Az agárdi fürdőben termálvíz van, ennek megfelelő „illatokkal” a medencetérben. Gyerekkoromban a gyógyvizeket „elefántvíznek” hívtam, mert emlékeztetett a szaga az állatkerti elefántházban érezhető szagokra. Most viszont inkább a záptojás jut róla eszembe. Szerencsére üzemelt egy kültéri medence is, igaz, abban is gyógyvíz volt, de nem volt annyira rossz szaga, így Biyadhoo-val egy ideig ott pancsoltunk. A víz is jó meleg volt, a nap is sütögetett, így aztán kellemesen elvoltunk. Később bementünk a belső medencébe, hogy apámékkal is beszélgessünk, de eddigre már eléggé megszokta az orrunk a gyógyvíz szagát, úgyhogy nem is igazán éreztük.

Fürdés után beültünk ebédelni a Csutora Vendéglőbe, aztán a meleg vízben való pancsolástól elpilledve pihiztünk még egy kicsit az agárdi házban, majd hazamentünk apámékhoz. Vacsoráztunk velük, aztán indultunk haza, mert még mára ebédet kellett készíteni, és kenyeret kellett szerezni.

A kenyérvásárlás nagyobb kihívás volt, mint gondoltam, mert ugyan beálltam egy rövidnek látszó sorba, ahol egy vevő éppen fizetett (fullra pakolt bevásárlókocsit – ennek még jelentősége lesz), és egy másik állt mögötte három tétellel. Igen ám, de az éppen fizető  vevő Erzsébet utalvánnyal fizetett, és volt még valami ezer forintos kedvezménykuponja. Az utalványokat le tudta húzni a pénztáros, de a kedvezménykuponnal volt valami baj, azzal nem tudott mit kezdeni. Ezért telefonálgatott jobbra-balra, majd kiderült, hogy a kupont hamarabb kellett volna lehúzni, mint az Erzsébet utalványt, ezért a vevő most vagy nem használja fel a kupont (április közepéig jó amúgy), vagy újra kell blokkolni a teljes kocsit. A vevő az újrablokkolást választotta... Azért jópofa a dolog egyébként, mert vásárolt 20 ezerért kb., ebből adott kb. 17 ezerért Erzsébet utalványt, a maradék 3000-ből 1000-et pedig mindenáron a kuponnal akart kifizetni. Hát nekem esküszöm nem ért volna meg annyit az a rohadt kupon, hogy egyrészt meg akarjon lincselni a mögöttem álló sor, másrészt hogy megint ki kelljen pakolni a szalagra a kocsi teljes tartalmát (mondom, púposra volt pakolva a kocsi, annyit vásároltak). Neki ezek szerint megérte… Na szóval kénytelen voltam átmenni másik sorba ezek után, de a többi sorban meg már sokan álltak, úgyhogy szívtam, mint a torkos borz.

Ezt követően már nem is vágytunk másra, mint hogy gyorsan megfőzzük az ebédet és beüljünk a fürdőkádba, aztán eldőljünk és aludjunk egy nagyot.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search