Újfent Amsterdam

Mivel már rég jártunk D-éknél, épp időszerű volt, hogy ismét tegyünk egy hétvégi kiruccanást Hollandiába.

Hajnali 3-as kelést és 4-es indulást követően reggel 6 után nem sokkal indult a gépünk Eindhovenbe. 8-ra meg is érkeztünk, felvettük a bérautónkat, majd elmentünk D-hez a lakáskulcsért. A lakásban gyorsan ledobáltuk a cuccainkat, és mivel szép napos idő volt, elhatároztuk, hogy gyorsan veszünk valami kaját, aztán irány a tengerpart. A holland tengerparton még egyikünk sem volt, hovatovább, Domi még nem is látott sosem tengert.

Egy Zandvoort nevű városba kellett eljutnunk, ez a legközelebbi tengerparti város. Már az odavezető út is nagyon szép volt, minden szép zöld, tele növényekkel. A város maga pedig kimondottan gyönyörű. Nekem amolyan meseváros hangulata van. Alacsony, jellemzően kontyostetős házak, szűk, de nagyon szépen karban tartott, tiszta utcák, rengeteg park, és az utak mentén is sok-sok növény.

A tengerpartra leérve kicsit Miami Beach feelingem támadt :-) Baromi hosszú és baromi széles homokos strand, és a part mellett, kicsit távolabbi településeken volt néhány gyermek-felhőkarcoló (vagyis a helyi viszonyok szerint magas, de amúgy nem annyira óriási épüet).

Persze meg kellett nézni, milyen hideg a víz. Hát nagyon. Amolyan tappancsusz belefagyandusz effektus. És ugyan szikrázó napsütés volt, a szél miatt elég hideg volt. Ennek ellenére a lányok ledobták a cipőt és bokáig bementek  a vízbe :-) Amit a környéken sétáltatott kutyák közül is megirigyeltek páran, de ők (mármint az ebek) nem vacakoltak, egyenesen fejest ugrottak a 10-12 fokos vízbe.

Tengerpartozás után hazafelé bevásároltunk, aztán megebédeltünk, majd pihi.

Következő programunk a szokásos városi séta volt, P-féle idegenvezetéssel, rögtönzött történelemórával,  némi Haagen Dazs fagyival és Madam Tussaud panoptikumának meglátogatásával fűszerezve.

A panoptikumban már jó régen voltam (úgy 12-13 éve), úgyhogy jó volt megint ottlenni. Végigmenni a XVII. századi Amsterdamot bemutató mesén, és különböző mai és kevésbé mai hírességek élethű viaszmásképei között nézelődni, fényképezkedni.

A XVII. századi mese egyébként marha jól meg van csinálva. Van néhány terem, amin végig kell menni, és viaszszobrok illetve korhű ruhába öltözött élő emberek mutatják be a város életét. Van egy terem, ami a börtönöket mutatja be, hát az nagyon brutális. A bejáratnál ki van téve, hogy 12 éven aluliak és szívbeteg emberek nem mehetnek be. Érthető is, mert belül végig sötét van, szörnyűbbnél szörnyűbb hangokat lehet hallai, időnként emberek ijesztgetnek börtöncellákból kikiabáva,vagy láncra verve, és jobbnál jobb módszerekkel kivégzett emberek viasszobrait lehet látni. Persze vannak békésebb termek is, amelyekben az akkori mindennapi élet mozzanatait lehet látni, illetve van egy makett, amely az Amsterdam madártávlatból címet viseli, és egy korabeli térkép alapján készítették.

A többórás panoptikumi illetve városi sétától kifárdva jól esett egy kis pihenés.

Amikor már kellőképpen kipihentük magunkat, megvacsiztunk és az eső is elállt, kimentünk sétálni a piroslámpás negyedbe. Amsterdamnak ez a része igazából péntek és szombat este érdekes, ekkor van ott a legnagyobb élet. Az utcán és a bárokban hemzsegnek az emberek, mindenhol terjeng a füves cigi semmivel sem összetéveszthető szaga, és ilyenkor dolgozik a legtöbb lány is. Mégpedig legálisan, ellenőrzött körülmények között. Mindenkinek van egy kis helyisége, olyasmi, mint egy kis üzlet, üvegezett ajtóval. Az ajtó mögött igencsak lenge öltözékben illegetik magukat a lányok, mint ha egy kirakatban állnának. Aztán ha kuncsaft érkezik, akkor egy sötét függönyt húznak az ajtó elé, így jelezve, hogy éppen "action" van.

Ugyan azt mondják, hogy az egész terület be van kamerázva, és egyáltalán nem veszélyes, én nem éreztem teljes biztonságban magam, főleg akkor nem, amikor még csak D-vel és a lányokkal sétáltunk (Biyadhoo és T. közben parkolóhelyet kerestek a kocsinak). Borzasztóan utálom a tömeget, és egyáltalán nem voltam meggyőződve róla, hogy négy lánynak teljesen frankó egyedül sétálgatnia az amsterdami éjszakában. Amikor megérkezett Biyadhoo és T. is, akkor már egy kicsit jobb volt, de még ekkor is tartottam tőle, hogy elveszek, ezért úgy kapaszkodtam Biyadhoo karjába, hogy szegénynek elzsibbadt a keze :-) Az viszont elvitathatatlan, hogy érdekes, különleges hangulata van ennek a városrésznek, és ha Amsterdamban jár valaki, annak szinte kötelező ide is ellátogatnia.

Másnap már csak shoppingoltunk kicsit a lányokkal - pontosabban ők shoppingoltak, mi meg voltunk hozzá a díszkíséret :-), megebédeltünk, összepakoltunk és jöttünk haza.

Jól esett ez a hétvégi kirándulás, és azt hiszem, Domi és Viki is nagyon jól érezte magát.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search