Tavaszvárás

Tegnap végre testközelből kezdtem érezni a tavaszt, és ettől az érzéstől egészen felvillanyozódtam.

Délelőtt mindenféle házimunkával voltam elfoglalva, ezért szinte észre se vettem, hogy zuhogott az eső. Ebéd után viszont gyönyörű napsütés volt, így kimentem az erkélyre eltüntetni a tél nyomait. Már hónapok óta nem volt felmosva, mert vagy tiszta hó volt minden, vagy olyan hideg volt, hogy felmosás után korcsolyapályát nyithattam volna az erkélyen.

Kifejezetten élveztem azt a negyed órát, amit kint töltöttem: egészen melegen sütött a nap, szinte semmi szél nem volt, és érezni lehetett a délelőtti esőtől átázott föld és fű semmi máshoz nem hasonlítható illatát.

Egyből el is kezdtem gondolkodni rajta, hogy április környékén már megvehetjük az idei adag virágföldet, és ismét teleültethetem a virágládákat szép színes virágokkal.

Régen nem voltam egy nagy kertész. Utoljára gyerekkoromban kertészkedtem Jutka Nénivel, a fogadott nagymamámmal, és  arra úgy emlékszem vissza, hogy nagyon-nagyon jó volt. Hozzáteszem, minden, amit Vele csinálhattam, az jó volt. Aztán kamaszkoromban más lett fontos, később elköltöztem 2 évre Szegedre, aztán mikor visszajöttem Pestre, elköltöztem a kertes társasházból a panelba. Így jó sok évre kimaradt az életemből a kertészkedés.

Aztán tavaly, mikor ideköltöztünk (te jóságos ég, az már tavaly volt!), valami egészen eufórikus érzés volt újra lemenni a kertbe locsolni, gyomlálni, meg borostyánt ültetni Ilussal (épp most néztem, túlélték a borostyánok a telet). Majd megvettük a virágládákat az ekélyre, és  teleültettem őket virágokkal. Mindig is ez volt a szívem vágya, egy erkélyes lakás, az erkélykorlát pedig teleaggatva szebbnél szebb virágokkal.

Egészen más hangulatom lett, miután mindezt végiggondoltam. Főleg mikor az is eszembe jutott, hogy néhány hét múlva már felhozhatjuk a kerti bútorokat is a pincéből, és végre ki lehet majd ülni enni. Még az étel is sokkal jobban esik, ha odakint ehetem meg a napsütésben.

Örülök, hogy lassacskán véget ér a tél, már épp elég volt belőle. Itt a városban semmi jó nincs benne.

Valahogy ebben a lakásban egészen filozofikus hangulatom lett. Akárhová nézek, mindenről eszembe jut, hogy mennyire jó itt, és hogy milyen nagyon szeretek itt lakni. Mintha a fél életem megváltozott  volna azon a tavaly májusi hétvégén, amikor átcuccoltunk ide.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search