Rövidke világjárás

Az elmúlt két napot Isztambulban töltöttük és ezt nagyon jól tettük :)

Kedden utaztunk és szerdán már jöttünk is vissza. Odafelé is visszafelé is sikerült kialkudni, hogy a középső vészkijárati sorban ülhessünk (mivel nem volt senki, akinek eleve oda szólt volna a foglalása, és a vészkijárati sorok semmiképp sem maradhatanak üresen), így nagyon kényelmesen utaztunk.

Kedden érkezés után az első feladatunk a helyi BKV-ra történő jegyvásárlás volt. Isztambul is hasonlóan működik ebből a szempontból, mint Amsterdam: van egy kártya, amire pénzt kell tölteni, és amíg a kártyán van pénz, addig lehet utazni. Itt nem távolság alapján határozódik meg a viteldíj, hanem úgy, mint Budapesten, fix jegyár van, ami egy megállóra és 25 megállóra is ugyanannyi. Viszont minden megállóban van lehetőség a kártya töltésére, így sosem kerül bajba az ember, hogy hopp, nem tudok felszállni a villamosra, mert nincs pénz a kártyámon. Ráadásul ketten, vagy akár többen is használhatunk egy kártyát, lényeg, hogy ha ketten vagyunk, akkor kétszer kell a kártyát lecsipogni. Nagyon jó, jól használható rendszer.

A szállásunkra érve elhelyezkedtünk. Picike, ám annál szebb szobát kaptunk. A szobához járt törölköző, egyszer használatos papucs, TV, légkondi, WIFI (e 3 dolog ingyen), hajszárító, sampon, tusfürdő, szóval nagyon kis fullos volt. A reggelit a szobába szervírozták, az előzetesen megbeszélt időpontban. Ilyen gyönyörűen tálalt (és nem mellékesen kiadós és finom) reggelit már régen kaptunk, teljesen el voltunk olvadva tőle :)

Első nap lepakolás után bementünk sétálni a városba. Végiggyalogoltuk az egész sétálóutcát (legalább 3-4 km), lesétáltunk a Boszporuszhoz és sétáltunk annak a partján, közben fotózkodtunk, és utaztunk Füniküler-en. A Füniküler hasonlóan néz ki, mint pl. a Mölltal-on a Gletscherbahn. Egy kocsi, sok ülőhellyel, ami egy drótkötélpályán megy egy alagútban. Ilyen módon a dombtetőn található állomásról a folyóparton levő állomás 2-3 perc alatt elérhető (miközben sétálva néhány óra). Este volt valami nagyon fontos focimeccs, mert a helyi szurkolókkal tele  volt a sétálóutca, és miután nyert a csapatuk, egész éjjel hatalmas buli volt a városban. A sétálóutca egyébként nagyon hangulatos, rengeteg üzlet van benne, és jár rajta egy eszméletlen régi fajtájú villamos, még az a fajta, ahol nem rendes ajtó van, hanem egy rácsot húznak be, hogy ne essenek ki az utasok. A nagy séta után aludni próbáltunk - ami az említett focidrukkerek környébeli bulizása miatt kicsit esélytelen volt, ugyanis csak kora hajnalra csendesedtek el.

Másnap megettük a reggelinket és ismét nyakunkba vettük a várost, immár a csomagunkkal felszerelkezve. Elvillamosoztunk az Aya Sofia-ig, onnan átmentünk a Kék Mecsethez, majd a nagy bazárba. Az Aya Sofia és a Kék Mecset közötti rész gyönyörűen meg van csinálva, szép parkot építettek, szökőkutakkal, éttermekkel, kis boltokkal. Nagyon hangulatos. Egyik műemléket sem tudtuk belülről megnézni, mert irdatlan sor állt mindkettő előtt, nekünk pedig nem volt sok időnk, 14.40-kor indult haza a gépünk. A bazárban még vásároltunk egy kicsit, aztán nekiindultunk a reptér felé, 3,5 órával gépindulás előtt.

Eljutottunk arra az állomásra (4.Levent a neve), ahonnan a reptéri busz indul. Odaértünk, meg is találtuk, hogy honnan indul a busz, de sajnos nagyot koppantunk: másfél óránként megy a busz, és a következő járat 13 órakor indult volna, ami nekünk nagyon nem lett volna jó, mert több mint egy óra az út a reptérig, a mi gépünk pedig ugyebár 14.40-kor indult, és ezen a reptéren nem lehet előre becsekkolni a neten, csak ott, a repülőtéren. No hát jobb ötletünk nem lévén, mikor rájötünk, hogy kezd a dolog neccessé válni, megkérdeztünk egy taxist, hogy mennyiért vinne ki minket. Mondta, hogy 100 liráért, ami kb. 10.000 Ft-nak felel meg. OK, legyen, gyorsan kivettünk 150 lirát és indulás. Ekkor nagyjából 12.20 volt, és azt mondta az emberünk, hogy ha jó a forgalom, akkor kb. 30 perc múlva ott leszünk. Átmentünk egy hídon, és rámentünk az Isztambul körüli körgyűrűre. Ez egy négysávos út, ami ez alkalommal úgy állt, mint a szög... Kiderült, hogy baleset   van az úton, a taxis szerint tőlünk kb. 5 km-re. A reptér pedig még 25 km-re volt. Akkora dugó volt, hogy 1 km-t durván 1 óra alatt tettünk meg. Na itt már elég idegesek voltunk és nagyon esélytelennek láttuk, hogy elérjük a gépünket. Valami oknál fogva taxisunk semmiféle segítőkészséget nem mutatott, pedig GPS-szel még a kerülőutat is megkerestük neki, de nem volt hajlandó arra menni. Mondtuk neki, hogy na jó, ebből elég, itt térjen le az autópályáról, álljon meg, kiszállunk. Így is lett, majd fogtunk egy másik taxit, aki pechünkre még az előzőnél is rosszabbul tudott angolul, de azt szerencsére megértette, hogy NAGYON sietünk. Ekkor 13.40 volt és durván 20 km-re voltunk a reptértől. A becsekkolásra pedig 14.00-ig volt lehetőség. Hatalmas szerencsénkre a dugó jó részét ő kikerülte, így 13.56-kor kiszálltunk a reptéren. Rohanás be. Itt először van a biztonsági átvilágítás és csak utána a check-in. Végül 13.59-re beestünk a check-in pulthoz, amit már éppen bezártak, de valami főember elérte, hogy mégis megkaphassuk a beszállókártyánkat. Ekkor volt 14.10. További rohanás az útlevélellenőrzéshez, ahol az előttünk álló sort egy laza mozdulattal lenyomtuk és beálltunk harmadiknak. Itt átjutottunk, és újabb rohanás a beszállítókapuhoz. 14.20. Szerencsénk volt, mert a gépünk késett, és még ott állt mindenki, nem kezdték meg a beszállítást. Így végül elértük a gépünket és hazajutottunk. Valaki minket odafent biztosan szeret, hogy ilyen mázlink volt :D

Összességében a török emberek mind nagyon segítőkészek voltak, akárkitől akármit kérdeztünk, igyekezett válaszolni, segíteni, egyedül ez az első taxis volt egy kicsit rosszindulatú.

Ezt a kis repteres közjátékot leszámítva eszméletlen jól éreztük magunkat és nagyon örülök, hogy elmentünk, szuper kis kirándulás volt! :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search