Síelés Val d'Allos 2010.01.02-09 - az ott töltött napok

A korábbi bejegyzésben részletesen ecsetelt rémesen hosszú utazástól halálosan kifáradva az első éjszaka a teljes csapat 12 órát aludt, ennek köszönhetően másnap mindannyian frissen-fitten-kipihenten indultunk a sípályára.

A pályák nagyon közel voltak a szállásunkhoz, mindössze kb 100-150 métert kellet sétálni. Ez a szállástól a pályák felé igen rövidnek tűnt, egyrészt mert még reggel volt és frissek voltunk, másrészt mert lefelé kellett menni, harmadrészt pedig havasabb napokon léccel is le tudtunk csúszni. Visszafelé azonban igen fárasztónak bizonyult az út (ami reggel még előny volt, az estére hátrány lett).

Rengeteg féle pálya volt, az egészen halványzöldtől a koromfeketéig (úgy 260 km), így mindenki megtalálta a neki ideális pályát, ahol a legjobban érezte magát. Már az első napon "klikkesedtünk", több csoportban síeltünk. Voltak, akik átmentek Pra Loup-ba, ahová kb 45 perc felvonózással-síeléssel lehetett átjutni, voltak, akik csak a kis kezdő pályákon nyomultak, és voltunk mi, akik hol síoktatót játszottunk (Pétert és Nofrát tanítgattuk, kisebb-nagyobb sikerrel), hol a málnatortás hüttés pályán rémisztgettük az embereket, hol meg csak ücsörögtünk ama bizonyos málnatortás hüttében.

Miért málnatortás? Mert első nap, mikor bementünk, ott mosolygott ránk jópár szelet málnatorta, amiből alaposan belaktunk, tekintve, hogy valami isteni finom volt. Ettől kezdve minden nap ebben a hüttében ebédeltünk - persze nem mindig málnatortát :-)

Esténként a szállásunkon ingyenesen használhattuk a szaunát, gőzfürdőt, pezsgőfürdőt és medencét. A medence kivételével a többire előre kellett helyet foglalni, de miután megtudtuk, hogy így működik a rendszer, nem rugdostak ki minket többször a szaunából :-)

Pancsolás után vacsorát főztünk magunknak, társasoztunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ja, és piáltunk!!! Annyi sok innivaló volt, hogy mi pl. 3 üveg sangriát is hazahoztunk. Egy nap kivételével elég korán mentünk mindig aludni - azért a síelés, a friss levegő és a magasság eléggé kifárasztja az embert.

Szerencsénk volt, mert az utolsó nap kivételével minden nap tudtunk síelni (egy nap havas idő volt, a többi napon ragyogó napsütés). Az utolsó napon csak azért nem, mert reggelre leesett kb. fél méter hó, és egész nap kitartóan esett. Emiatt az orrunknál tovább nem lehetett látni, és a friss, szűz hóban nem a legnagyobb élmény síelni. Akkor győződtünk meg végleg, hogy jól tettük, hogy nem mentünk ki, amikor Maitai és Jar Jar, a csapat legjobb síelői is fél óra után visszajöttek, hogy nem bírják :-) Ezen a napon inkább társasoztunk és lustultunk, készülve a másnapi nagy megmérettetésre, az 1400 km-es hazaútra.

Azért nem volt teljes a lustulás: ha már síelni nem tudtunk, hát kirándultunk, bár nem ez volt az eredeti elképzelésünk. Kitaláltuk, hogy utolsó este már ne bohóckodjuk a vacsoragyártással, inkább menjünk vissza abba a pizzériába, ahol első nap is ettünk, vacsorázzunk ott. Mivel korán szerettünk volna lefeküdni a hosszú út előtt, már este 6-kor elindultunk. Átsétáltunk az étterembe, ahol is közölték velünk, hogy majd csak este 7-től lehet enni, most még nincs konyha. Hát köszi.

Gondoltunk egy nagyot és merészet, és elindultunk lefelé a hegyről, hátha a lentebbi településeken találunk olyan helyet, ahol ilyenkor is lehet enni. Mentünk párszáz métert, újabb étterem jött velünk szembe. Itt közölték, hogy majd csak fél 7-től lesz konyha (ekkor már negyed 7 volt), de mi annyira türelmetlenek voltunk, hogy továbbmentünk. Még néhány száz méter, és megérkeztünk a harmadik étterembe, ami már az alattunk levő faluban, Val d'Allos 1500-ban volt.

Láss csodát, itt is közölték, hogy 7-től van vacsi. Na itt már begorombultunk és elhatároztuk, hogy akkor visszamegyünk az eredeti helyre, mire visszasétálunk, úgyis kb. 7 óra lesz. Épp az egyik sípálya aljánál voltunk, így megindultunk a pályán felfelé. Ez ugyan sokkal rövidebb volt, mint ha a rendes úton mentünk volna fel, viszont sokkal meredekebb, így sokkal fárasztóbb is.

A túrázástól rendesen kifáradva és megéhezve visszamentünk a jól bevált helyünkre. Némi vacilálás után a csapat kért egy tányér (12 db) csigát előételnek, aztán következett a vacsi: kinek pizza, kinek lazacos penne, kinek borjúsült.

A nagy lakmározást követően pedig mindenki villámgyorsan ágyba bújt, mert tudtuk, hogy hosszú és fárasztó napnak nézünk elébe.

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search