Síelés Val d'Allos 2010.01.02-09 - utazás odafelé

A január 2-9 közötti egy hetet Franciaországban, közelebbről Val d'Allos-ban, egy síterepen töltöttük tizenegyedmagunkkal.

Még valamikor október-november táján kezdtünk el szervezkedni, és kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de sikeresen összehoztuk az utazást.

Mivel közel 1400 km-t kellett autóznunk a célig, már január 1-jén este elindultunk. Volt az utazás körül némi bonyodalom, mert végül a 11-ből háman már 1-jén reggel elindultak, a maradék 8 Mber, köztük mi is 2 kocsival és egy síbox-szal kellett hogy beérje. Az egyheti csomagok, síruhák, sícipők, lécek, botok és kaják mennyiségét és méretét tekintetbe véve nem volt valami tágas a hely, de nagy nehezen beszuszakoltuk magunkat a kocsikba és úgy este fél 7 körül elindultunk.

Iszonyat unalmas órák következtek, melyeket különböző autópályákon zötykölődve töltöttünk. Közben próbáltunk aludni, de vagy a hely volt kevés, vagy épp elzsibbadt a lábunk, vagy túl hangos volt a zene, vagy mittudomén. Szóval nagyjából ébren töltöttük az egész éjszakát, mígnem reggel fél 10-re eljutottunk oda, hogy már csak 16 km választott el bennünket Val d'Allos-tól, a célunktól.

Történetesen ott álltunk Pra Loup-ban, amely annak a hegynek a másik oldalán fekszik, amelyen Val d'Allos is van. A 8 hullafáradt, ámde síelni vágyó M a lehető legrosszabb hírt kapta, amit Mber ilyenkor kaphat: ugyan 16 km-re vagyunk a céltól, de ezt a 16 km-t egy hágón kellene megtenni, amely egész télen le van zárva. Így tehát kerülni kell, nem is akármennyit: 160 km-t, ami a helyiek szerint közel 4 óra (mivel a hegyen kell keresztülmenni, szerpentines utakon).

Az elkövetkező 3,5 órát (nekünk ennyire sikerült leredukálni az utat) szívesen kihagytam volna:  száguldozás a hegyek közt, olyan tempóban, hogy izomlázam lett a kapaszkodástól, mindez nem kevés k...anyázássl fűszerezve :-)

Sebaj, végül csak megérkeztünk a szállásunkhoz. Itt a csak franciául beszélő, angolul igencsak makogó recepciós néni elmondta, hogy a szobánk még nincs kész, kb. 1 óra múlva lesz csak meg, de addig menjünk el ebédelni oda szembe az Etoille (jól írom?) étterembe. No ez remek ötletnek bizonyult, mert eddigre nem csak hullafáradtak, de farkaséhesek is lettünk.

Megettük életük egyik legjobb pizzáját, majd visszamentünk a szállásra, ahol elfoglaltuk a szobánkat. Majd elkezdtük keresni Nofráékat hol walkie-talkie-n, hol mobilon, hogy mégis merre járnak. Kb. másfél órás küzdés után végül megékeztek. Kiderült, hogy az eggyel lentebbi faluban keringtek, nem csoda, ha nem találták a szállást :-) Azért szerencsésen befutottak, akárcsak Krisztina a 3. kocsival (aki korábban indult és megszállt egy éjszakára Milánóban). A síelés aznapra már ugrott, mert mire megjöttek Nofráék a tetőbox-szal, benne a lécekkel, botokkal, addigra bezát a pálya. Így utólag nem bánom, mert olyan fáradtan könnyebben történhetett volna valami baleset a pályán.

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search