Tele van a hócipőm

Amióta hazajöttünk a nyaralásból, kb. örülök, hogy élek. Nem is nagyon tudtam blogolni, annyira sok dolgom volt. A nyakamba szakadt egy rakás munka, ami így negyedévet követőn különösen sok(k) tud lenni. Tetézve még mindezt egy kis adóellenőrzéssel, rendszer upgrade-del, és egy marhára nem segítőkész kollégával, aki több órányi szívástól kímélhetett volna meg néhányunkat, ha megosztja velünk a birtokában levő információkat, ahelyett, hogy a hangját emelgeti és üvöltözik mindenkivel. Szerencséje, hogy épp szabin volt aznap, amikor kiderült, hogy felültetett minket a felhő szélére, különben biztos nem rakta volna zsebre, amit kapott volna... Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy idegbeteg fajta, de ekkor nem sok híja volt, hogy a földhöz vágjak valamit...

Aztán csak hogy teljes legyen a boldogságom, még a postán is átvertek. Fel kellett adnom egy rakás pénzt céges ügyben, és nem elég, hogy a postáskisasszonynak fogalma se volt róla, hogyan kellene számlát írjon a postaköltségről, még a visszajáró pénzt sem sikerült jól kiszámolnia. Persze mindezt már csak bent vettem észre, amikor vissza akartam tenni a pénztárba a megmaradt pénzt. Fú, ne tudjátok meg, milyen ideges lettem. Nem is az 1000 Ft zavart igazán, amit saját pénzből be kellett tennem a pénztárba, hanem az, hogy azért vertek át, mert nem figyeltem oda, nem számoltam ki, hogy mennyi jár vissza, csak simán elraktam a pénzt, mert rohantam, mint állat. Ugyanezen a napon még egy motoros is majdnem hanyatt verte magát előttem, amikor a zöld lámpára elindulva fölrántotta a motor elejét.

Apám már ötödik hete tüdőgyulladással küzd, köszönhetően a zseniális magyar orvosoknak, akik először nem veszik észre, hogy ez a baja, majd amikor észreveszik, ráírják ugyan a beteglapjára gyönyörű latin kifejezéssel, ámde neki a szemébe azt mondják, nincsen tüdőgyulladása. Végül két hét után mondta meg neki a nemtomhanyadik orvos, hogy "De hát uram, önnek tüdőgyulladása van"... Nincs túl jó bőrben, aggódom érte :-((

Múlt hét pénteken barátaink voltak nálunk vendégségben. Ez az este határozottan jól sikerült,  jó sokáig beszélgettünk velük.

Másnap a hőségriadón felbuzdulva kimentünk Vikivel hármasban az Aquaworldbe. Iszonyat sokan voltak, amikor jöttünk haza, láttuk a bejáratnál kiírva, hogy "A fürdő megtelt!". Egész jól eloszlott egyébként a tömeg, nem tűnt vészesen soknak a nép :-) Azt viszont nagyon elszúrták, hogy a gyros-t nem a benti nagy étteremben készítik, hanem a kint kis büfében, ahol eddig csak kávét, italokat meg palacsintát árultak. Itt ugyanis rettentő lassan sült a hús, ezért mikor megrendeltük a gyros-t, mondták, hogy 15-20 percet várni kell rá. Vártunk majdnem másfél órát... Mondjuk megérte, mert rohadt finom gyrost adnak, de hát akkor is, ha egyszer várható, hogy hatalmas tömeg lesz, miért nem olyan helyen sütik azt a húst, ahol gyorsan elkészül??

Vasárnap anyámnál voltunk ebédelni, és felfedeztük a tökéletes megoldást a csokifondüre. Péntek este ugyanis a barátainkkal akkora siker volt, hogy gondoltuk, anyámhoz is visszük a hozzávalókat. Csak hát csokit kellett szereznünk, de az a fondücsoki, amit péntekre vettünk, nem volt valami jó, mert nagyon nehezen olvadt meg. Vettünk hát sima egyszerű töltetlen, mogyorómentes, alap Milka csokit, próba cseresznye alapon. Esküszöm, a legjobb! Gyorsan megolvad, de nem lesz túl folyós, és tök fincsi! Banánnal meg egyszerűen abbahagyhatatlan, kész hízókúra :-)

A viszonylag kellemes múlt hétvége után jött az össznépi szopás folytatása a munkahelyen. De legalább annyi sikerélményem volt, hogy elkészítettem életem első IFRS riportját, és az auditorok szerint csak egy hiba volt benne, ami tekintve, hogy még sosem csináltam ilyet, szerintem nem rossz.

Remélem most már kicsit szebb idők elé nézünk.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search