Utazás hazafelé

Ezt a bejegyzést már itthonról írom, szerencsésen, ámde problémáktól nem mentesen hazaértünk. Mindjárt el is mesélem, hogy mi történt.

Utolsó napon már csak ennivalót  vettünk magunknak, meg ekkorra halasztottuk az ajándékvásárlást is, aztán már csak strandoltunk. Valami furcsa oknál fogva délután megint volt animáció, bár csak egy animátor vezette a játékokat, de ő legalább jó arc volt.

Este igyekeztünk korán lefeküdni, mert másnap a hazaút miatt viszonylag korán fel kellett kelnünk. Fél 9-kor indultunk a szállásunkról a reptérre, ahol leadtuk a bérautókat, majd a bőröndjeinket. A bőröndöknél volt egy kis kavarodás, mert egynémelyik nehezebbre sikerült 15 kg-nál, úgyhogy pakolászni kellett a csomagok között. Végül fölvették az összes csomagot és mehettünk a tranzitba.

A repülőbe való beszállásnál jött a következő probléma. Laciék egyik kézipoggyásza túl nagy méretű lett ezért nem akarták felengedni a gépre. Ki kellett vegyenek belőle pár cuccot, amit egy másik szatyorba raktak át, de ennek a mutatványnak a mi ventilátorunk látta kárát - ott kellett hagyni a reptéren :-(

Végül nagy nehezen felszálltunk. A repülés megint nagyon jó volt, ráadásul az egyik légiutaskísérő egy magyar srác volt, akivel tök jól elbeszélgettünk, amikor épp volt szabad ideje. És életemben először volt szerencsém repülőgépen dohányzó utashoz. Egy idős fickó a hátulsó mosdóban gyújtott rá. Következmény: az utasokat leültették, nem lehetett mászkálni egy ideig, és az embert Pisában a rendőrök kísérték le a gépről. Úgy 2-3000 euróra fog rúgni a bírság, amit kap majd. De hát az ilyen idióta meg is érdemli.

Pisában leszállás után elhoztuk a parkolóból a kocsijainkat, és elindultunk hazafelé. Közben Viki és Rita összevesztek, így Viki átült Laciékhoz a hazaútra. Rögtön az első benzinkúthoz kiálltunk tankolni, ahol is kiderült, hogy Laciék kocsijának van valami baja, a motorolaj felforrt vagy vizet kapott vagy valami hasonló baja volt. Mikor lehűlt, töltöttek hozzá még olajat, aztán elindultunk. Mentünk úgy 100 vagy 150 km-t, amikor is Laciéknak felforrt a hűtővize... Na itt már mondtuk nekik, hogy jobban járnának, ha megkérnék az ismerősüket, hogy jöjjön értük egy trailerrel, mert ez a kocsi nem jön el hazáig. Jó oké. Mivel már elég késő kezdett lenni és még majdnem 900 km volt előttünk, elindultunk nélkülük (Viki és Lacika átült hozzánk, így ötösben autókáztunk hazafelé). Egy idő után felhívtak Laciék, hogy merre kell jönni, mert ők is elindulnak. Hát ez az elindulás nem tartott soká, 600 km-re itthonról végleg lerobbantak.

Hajnali fél 4-kor elindult valaki feléjük egy alkatrésszel, ami Laci szerint a bajt okozta. Ki is cserélték, de ezzel együtt folyt a hűtővíz, így valami cuccal meghekkelték a tartályt és végül nagy nehezen hazajöttek. Mi hajnali 4-re értünk haza, ők meg úgy 12 órával később.

Mikor hazaértünk, lefeküdtünk pár órára aludni, de azért délben felkeltünk hogy ma este időben le tudjunk feküdni. Holnaptól ugyanis kezdődik újból a robotolás.

Mindent bosszankodást beleszámítva, szerintem jó nyaralás volt, én legalábbis jól éreztem magam.


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search