Szép őszi hétvége

Szóval az úgy kezdődött, hogy az idén már megint hamarabb jött hozzánk a Jézuska, mint kellene (mi valahogy úgy vagyunk vele, hogy nem az ajándékozástól karácsony a karácsony, ezért aztán ha akarunk venni egymásnak valamit, vagy az egyikünk nagyon szeretne valamit, akkor azzal nem várjuk meg az ünnepeket, megvesszük ott és akkor). Tavaly én kaptam előbb ajándékot (milyen érdekes, hogy éppen október 30-án írtam arról is :)), az idén pedig Biyadhoo, mégpedig egy igen szép méretes, távirányítható RC modell helikoptert. Amióta megvan a kicsike, azóta vagy nem értünk rá kimenni játszani vele, vagy rossz idő volt, úgyhogy igazából tegnap vittük ki először. Kimentünk ide a közeli parkba, gondoltuk, ebben a szép őszi időben levegőzünk egy kicsit, meg végre megnézzük, hogy repül a heli.

Igenám, de még a legelső próbálkozásnál, ami a helikopter megvételének napján történt, Biyadhoo valamit csúnyán benézett, mert a helikopter akkuja nem volt rendesen feltöltve, hiába hitte azt Biyadhoo, hogy fel van, ezért amint felszállt vele, a heli rogtön le is esett és az egyik rotorja eltörött. Emiatt teljes új rotorszettre van szükség, amit meg is rendeltünk, csak éppen valahonnan Ázsiából, ezért idő, mire megérkezik. Hogy játszhassunk vele, egy modellboltban vettünk másik rotorszettet, de az nem pont ehhez a típushoz való, bár a mérete stimmel. Sebaj, gondoltuk jó lesz ez, menjünk repülni.

A parkban találtunk egy szép kis tisztást, ott akartuk reptetni a helit. Fel is szállt vele Biyadhoo, egész jól ment a repülés, csak hát 3-4 méter magasan kicsit nagyobb szél volt, mint lent a földön, ezért a helikopter Biyadhoo akarata ellenére elindult az út, és a magas fák felé. A távirányító "vissza" parancsára meg nem reagált, így jobb híján Biyadhoo fölirányította egy fa tetejére, nehogy kimenjen az útra és ott essen le, mert akkor porrá törik és még az autók is átmennek rajta.

Na ez a művelet annyira szuperül sikeredett, hogy a helikopter kb 6 méter magasan kötött ki egy fán, és úgy beékelte magát az ágak közé, hogy nem lehetett újra elindítani, mert akkor az ágak teljesen összetörik a mogzó alkatrészeket. Úgyhogy más leszedési módszer után kellett nézni. Először Biyadhoo fel akart mászni a fára, de rá kellett jönnie, hogy már nem 20 éves, így ez nem fog menni. Oké. Akkor keressünk valamit, amivel meg lehet dobni az ágat, amin van, hátha akkor leesik. Találtunk valami pala-darabot, de az nem volt célravezető, valamint egy viszonylag vastag ágdarabot, de azzal se sikerült olyan erősen megdobni az ágat, hogy leessen a heli. Kitaláltuk, hogy kérünk Iluséktól spárgát, és azt a vastag ág segítségével átdobjuk az ágon, és a spárgával addig rángatjuk, míg leesik a helikopter.

Az ötlet remeknek tűnt, ám végül elég nehezen kivitelezhetőnek bizonyult. Sok-sok próbálkozás után végül sikerült a megfelelő ágon átdobni a spárgát, és csak leénekeltük a helikoptert alkalmi parkolóhelyéről. Ugyan Biyadhoo igyekezett elkapni, de mégiscsak leesett és egy kicsit eltört egy pici darabon, de szerencsére pillanatragasztóval és szigszalaggal javítható.

Játszottunk még egy kicsit a sérült kütyükével, aztán elindultunk haza, mivelhogy közben ebédidő lett. Visszavittük Iluséknak a spárgát, akik épp akkor indultak  Agárdra. Mondták, hogy ha van kedvünk a hétvégén és nincs más dolgunk, akkor menjünk le mi is. Összenéztünk Biyadhoo-val: Most? - Jó, most. Apámék néztek mint a luki nyúl, de örültek, hogy megyünk. Megbeszéltünk, hogy megebédelünk, összeszedjük magunkat, aztán megyünk.

Végül két órával később már lent voltunk a nyaralóban, és Biyadhoo ismét repülőzött, immár a kertben :) A korábbi eséstől ezek a nem-gyári rotorlapátok kicsit lesérültek, plusz mivel nem pont ehhez a helihez valók, időnként menet közben összeakadnak, amitől szintén sérülnek, ezért egy idő után nem volt hajlandó felszállni a kicsike, abba kellett hagyni a játékot. Kénytelenek leszünk megvárni a gyári rotorlapátokat, ha tetszik, ha nem.

Miután nem tudtunk a helikopterrel bohóckodni, gondoltuk, lemegyünk a tópartra, hátha látunk hattyúkat vagy kacsákat. Vittünk nekik zsemlét is. Jó nagyot sétáltunk, mert szinte sehol sem lehet lejutni a tóhoz, minden körbe van kerítve és be van zárva. Ahol meg le lehet menni, ott se tudsz teljesen kimenni a nyllt vízhez, csak egy ilyen öbölszerűséghez, és ráadásul az úton keresztbe mindenhol le nem nyírt vízinövények meg szemét van. Szóval kissé lehangoló a látvány, de legalább találkoztunk egyetlen árva kacsával, amivel meg tudtunk etetni a zsemléket, amit levittünk.

Este még Ilussal vacsit csináltunk, tévéztünk egy kicsit meg olvastunk, aztán szundi. Na ez utóbbi is egy érdekes momentum. Ugyanis a nyaralóban levő szobánkban az az ágy van, amiben az előtt aludtunk, hogy ide költöztünk, ahol most lakunk. Az ágy szépen fel van újítva, jó kemény is, mégis, eléggé megfájdult benne a hátunk reggelre. Nem is értettük, hogyan tudtunk anno 5 évig aludni ebben az ágyban :)

Mára meg az volt a program, hogy Apámmal ebédet főztünk. Ez minálunk egy külön szertartás, ilyenkor senki más nem teheti be a lábát a konyhába, csak mi lehetünk ott, és elég jó hangulatban szoktunk leledzeni :) Szokásunkhoz híven fullextrás (értsd szalonnás-párizsis-virslis-gombás-tojásos) lecsót gyártottunk, ismételten igen nagy sikerrel, mert  mindenki szép adagot evett belőle.  A maradékot elhoztuk haza, nemsokára meg is fogjuk vacsorázni :)

Ebéd után még pihenőztünk, beszélgettünk, aztán jöttünk haza.

A hétvége eddigi része határozottan jól sikerült, remélhetőleg a következő két nap se lesz rosszabb :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search