Ráadás

Igen, tudom, azt ígértem, az idén már nem írok, de azért mégiscsak muszáj. Történt ugyanis, hogy ennek a "fantasztikus" évnek az utolsó napján kénytelen voltam látogatást tenni halódó egészségügyünk egyik gyönyörű szentélyében, a Jahn Ferenc Kórházban. Semmi komoly, ne aggódjatok, csak érte valami fertőzés a szememet (vagy álmomban belekaptam, nem tudni), és jobbnak láttam kérni rá valami szemcseppet, úgy mégiscsak jobban gyógyul.

Szombat reggel lévén ügyeletes kórházat kellett keresnünk. Pár telefon után kiderült, hogy a Jahn Ferenc az. Odamentünk, fölvetettem magam, majd irány föl a szemészetre. A vizsgáló ajtaján egy papír, kiírva rá, hogy ha vizsgálatra jöttél, jelentkezz az asszisztens hölgynél. Hol? Kinél? Merre? Bekopogok, nincs válasz. Próbálok benyitni: ajtó zárva. Az ajtó mellett ugyanakkor van egy csengőgomb, melyre ennyi van írva: "Ügyeletben! Rövid!" Lesz, ami lesz, megnyomtam a gombot. Viszonylag hamar előkeveredett egy csajszi, akit szemmel láthatóan nagyon bosszantott, hogy a munkaidejében zavarni merészelem. Leültet, elkezd kérdezgetni, aztán közben előkerül egy sokkal kedvesebb csajszi is, majd kiderül, hogy a bunkó néni az asszisztens, a kedves néni a szemorvos. Még mindig jobb így, mint ha fordítva lett volna.

Doktornéni kérdezget, vizsgálgat, majd kisüti, hogy nem elég, hogy be van gyulladva a szemem, még a szaruhártyából is hiányoznak darabok. Volt már ilyen pár évvel ezelőtt, ahhoz képest ez a mostani sokkal jobb, mert akkor kizárólag töksötétben tudtam létezni, most viszont ha nem nézek bele közvetlenül a fényforrásba, akkor nincsen baj a világossággal sem. Dokinéni írt szemcseppeket, szépen elmondta, hogy mit hogyan, aztán viszlát.

Kifelé jövet megállapítottuk, hogy bizony még fényévekre vagyunk a nyugati szintű egészségügytől. Európában és Amerikában is volt szerencsénk kórházat látni, hát mit mondjak: ég és föld...

Ezzel a kihívásoknak még nem volt vége, meg kellett szerezni a szemcseppeket. Az első patikában, ahová bementünk, a háromból kettő nem volt, úgyhogy javasolta a patikus néni, hogy menjünk el az ügyeletes gyógyszertárba, ott biztos van. Volt is, csak az meg annyira ügyeletes, hogy zárva van, csengetni kell, és egy kis ablakon keresztül beszélget veled a patikárius ember. Annyira nem érdekelt, mert itt legalább volt mindhárom szemcseppből. Úgyhogy most boldogság van, vadul csöpögtetek, és már most sokkal jobban van a szemem.

Ígérem,  az évből hátralevő 13 órában már nem fárasztalak Benneteket! :) Mulasson jól mindenki az este, aztán jövőre Veletek ugyanitt! :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search