Hegyi autós-túra, strandolás és Loro Parque

A vasárnapi Siam Park után hétfőn csak pihenőztünk, én nem is igazán akartam napra menni, mert úgy tűnt, a nagy csúszdázásban összeszedtem egy enyhe napszúrást :-(

Volt viszont más elintéznivalónk itt a szálláson: az van ugyanis, hogy itt nagyon sok fiatal van, és egynémelyik nincs tisztában az alapvető illemszabályokkal sem, vagyis hogy éjnek évadján nem üvöltözünk torkunk szakadtából a teraszunkon és nem hallgatjuk max hangerővel a zenét sem. Mivel a szépen megkérés nem segített, a biztonsági őr általi rendreutasítás sem segített, így beszélni akartunk valami felsőbb vezetővel, hogy tán ha rendet tennének, illetve mivel Laciék már több napja nem alusznak normálisan, szerettünk volna egy kis pénzvisszatérítést kérni. Ezzel szemben annyit mondtak, hogy a menedzsment szabadságon (hát hogyne...), a zajos társaságnak meg már le kellett tennie pénzt és ha még aznap éjszaka is zajonganak, akkor ki lesznek téve a szállásról. Nekünk pedig másik szobát akartak felajánlani, de hát ott se biztos, hogy nincsenek zajongók, másrészt meg akkor elbukjuk a meghekkelt széfet :-) Végül aztán felhívtuk az irodát akinél foglaltuk a szállást de ők is csak a szobacserét tudták volna elintézni. Tehát lényegében nem történt semmi, viszont hétfőn este tényleg kuss volt, lehetett aludni. Tegnapra viszont újabb rendzavarókat kaptunk a nyakunkba, akikkel még ez a nagytudású biztonsági őr se tudott mit kezdeni, úgyhogy minden kezdődött elölről. Ilyenkor adok hálát Biyadhoo-nak, hogy szerzett egy ventillátort, mert mi csukott ablaknál egész jól alszunk.

Tegnapra azt találtuk ki, hogy felmegyünk a Teide nevű hegyre, amely  valójában egy jelenleg nem aktív, de nem is kihunyt  vulkán. E vulkán kitörései hozták létre magát a szigetet.

Jó kis kanyargós, meredek szerpentinen vezetett az utunk úgy 45 km-en keresztül. A táj pedig valami gyönyörű. Kicsit holdbéli, van, ahol teljesen kopár a hegy és csak sziklák meg zúzmók vannak, de van, ahol gyönyörű zöld a növényzet.

Kétezer méternél is magasabbra tudtunk felmenni kocsival, onnan már csak felvonóval lehetne feljebb menni, azt viszont aránytalanul drágának találtuk, úgyhogy nem mentünk fel vele. Cserébe viszont megálltunk az egyik fotózóhelyen, és ott gyönyörködtünk a tájban, fényképeztünk meg videóztunk. Mindannyiunknak annyira tetszett a hely, hogy alig akartunk eljönni, de a hasunk hazahúzott bennünket :-)

Ebéd után pedig lementünk az itteni tengerpartra, Fanabé-re. Ez nagyon szuper hely, igaz, hogy koromfekete és ennek megfelelően délutánra már tűzforró a homok, de nincsenek kövek és tök jól be lehet menni az óceánba. Pont jókor értünk le, mert épp akkor kezdődött a dagály, Így bazi nagy hullámok voltak, amiben nagyon jókat lehet hülyülni.

Este igyekeztünk korán lefeküdni, de a fentebb ismertetett okoknál fogva túl sokat nem tudtunk aludni. Pedig ma korán keltünk, mert mentünk a .Loro Parque-ba, ami úgy 70 km-re van ide, és ráadásul a hegyen keresztül vezet az út, tehát igyekezni kellett korán menni.

Végül úgy fél 11 felé értünk oda. Pont időben, mert akkor kezdődött először a delfin-, utána pedig az orca-show. A delfin-show annyira nem volt különleges, de mivel meg vagyok halva ezekért a jószágokért, így nem zavart különösebben.

Az orca-show viszont nagyon zsír volt, bár nagyjából itt is igaz, hogy tökmindegy, mit csinálnak, lényeg, hogy orcákat láthassak. Valamiért őértük még jobban odáig vagyok, mint a delfinekét.

A show-k után ebédeltünk, aztán köbejártuk a park maradék részét. Maga a park is gyönyörű, bizonyos részei trópusi kertnek, más részei meg őserdőnek  vannak megcsinálva. A trópusi kertes részben teljesen olyan érzésem támadt, mint ha a Maldív-szigeteken sétáltam volna.

Séta közben láttunk fehér és bengáli tigrist, leopárdot, majmokat, rengeteg féle madarat, szurikátákat, pingvineket (nekik ebben a 40 fokos világban ki van alakítva egy havas-jeges hely, buckákkal, kövekkel, hűtött tengervízzel, ami teljesen olyan, mint ha a sarkvidéken volnának) és különböző féle dajka- és tigriscápákat, meg még nem is tudom hányféle halat. Időnként szokott lenni simogatható kölyök állat, de most sajna nem volt.

Mituán kinézelődtük magunkat s megvettük a belépéskor készített fotót, útnak indultunk hazafelé, ismét át a hegyen :-) Mostantól pedig nagyon passzív pihenésbe fogunk, lógatjuk a lábunkat, napozunk, füdünk, élvezzük az életet egészen addig, míg haza nem kell menni...


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search