Életem (talán) legfárasztóbb utazása

Éppen két nappal ezelőtt indultunk útnak Tenerifére. Jó sokan vagyunk: mi ketten Biyadhoo-val, Viki, Rita, plusz a sógornőmék, Noémiék 6-an :-) Reggel 9-re lőttük be az indulást Pisába, ahonnan másnap reggel 6:30-kor indult a gépünk Tenerifére. Azért hagytunk ilyen sok időt az 1000 km-es útra, hogy ha kocsik közül bármelyikkel is történik valami, akkor még mindig legyen időnk kitalálni (na és persze megvalósítani - talán ez a legfontosabb :-)), hogyan is jussuk el Pisáig.

Szerencsére a kocsikkal semmi sem történt, így már este fél 8 körül Pisában voltunk.

Először megnéztük a ferde tornyot és lefotózkodtunk előtte. Érdekes, mert eddig csak fényképen láttam, és sokkal magasabbnak képzeltem, mint amilyen a valóságban. Nagyon szép, látszik, hogy nemrég hozták rendbe, de valahogy én valami monumentálisabb darabra számítottam.

Miután kinézelődtük magunkat, baromi éhesek lévén gondoltuk, lemegyünk a tengerpartra, beülünk valahová vacsizni, aztán alszunk egyet a kocsiban és úgy megyünk ki reggel a reptérre.

Hát ezzel szemben a tengerpart egy nagy kikötőből áll, semmi strandot meg éttermeket nem találtunk... Úgyhogy úgy döntöttünk, inkább elmegyünk a reptérre, ott úgyis biztos tudunk enni, még ha drágábban is, aztán majd kitaláljuk, hol alszunk.

A reptéren megkérdeztük, hogy hol tudunk várakozni másnap reggelig, mire az információs pultban ülő csávó közölte, hogy éjfélig nyugodtan lehetünk itt, de éjfél és hajnali 4 között a reptér zárva van. Szuper. De akkor azt a 4 órát mégis hol töltsük? Szállodába nem akartunk menni, mert úgyis el kellene jönnünk legkésőbb fél 4-kor reggel, mert fél 5-kor kezdődik a check-in.. Sebaj, majd lesz valami, gondoltuk.

A kocsikat letettük a hosszú távú parkolóban, aztán visszabuszoztunk a reptérre. Ekkor már olyan 10 óra felé járt, és mindenki nagyon éhes fáradt és nyűgös volt. Egyetlen vendéglátóipari egységet találtunk nyitva a reptéren, de ott se volt normális kaja. Reggel óta száradozó szendvicseken meg néhány üdítőn kívül nem sok minden volt. Mivel már a rosszullét kerülgetett minket a nem-evés miatt, hiába volt nagyon rossz, ettünk valamennyit (sajna az otthonról hozott kajánk már elfogyott, csak alma meg ananász volt, meg ásványvíz). Aztán letelepedtünk a reptéren, gondoltuk, alszunk, amíg lehet.

A székek úgy voltak lerakva, hogy 3 vagy 4 volt egymás mellett, de mozdíthatatlan karfával voltak elválasztva, nehogy szerencsétlen turista elfeküdhessen rajta. Sebaj, fogtuk a pokrócainkat, letettük a földre és ott aludtunk, mint oly sokan mások. Egész álló este harsogta a hangosbemonndó, hogy az utolsó gép érkezését követően a reptéren tartózkodni tilos.

És lőn: némi késéssel éjjel fél 1 után megjött az utolsó gép, így 1 óra felé kijöttek az utasok, és jöttek az őrök, hogy húzzunk innen kifelé. Az egyiket megkérdeztük, hogy oké, hogy most nyár van és nincs hideg, de mi van télen, akor az utasok ott fagynak meg az utcán? Boldog mosollyal az arcán válaszolta, hogy igen.... Ó hogy ott rohadj meg ahol vagy!

Kimentünk az ajtó elé és ott táboroztunk le. Pokrócokon meg a csomagjainkon fekve próbáltunk aludni, nem túl sok sikerrel. Időközben Lacika összeevett valamit és elég rosszul volt :-( Rita és Viki meg egész éjjel mászkáltak, nem voltak hajlandók lefeküdni.

Nagy sokára eljött a reggel 4 óra és kinyitották a repteret. Eddigre már Laci is rosszul volt (hogy a nem evéstől vagy valami romlott kajától, azt nem tudjuk, de a fiával együtt kergették a rókákat).

Hosszas szerencsétlenkedést követően végre kinyitották a check-in pultot és leadhattuk a bőröndjeinket. Viki és Rita közben vettek maguknak reggelit, mi meg gondoltuk, majd bent a tranzitban.

Hát ez utóbbit csúnyán megszívtuk, odabent ugyanis csak csoki- és italautomaták voltak :-( Vettünk egy kis csokit meg IceTea-t, de nem esett jó egyik sem.

A várkozó helyiségben rohadt nagy tömeg volt, leülni se tudtunk, pedig már alig álltunk a lábunkon. Végre úgy másfél óra után el lehetett kezdeni beszállni a gépbe. Amíg vártuk az indulást, elhatároztuk, hogy soha de soha többet nem repülünk Pisából, az biztos. Ilyen lepusztult, igénytelen sz.r repteret még Európában nem láttunk. Ennél még Bratislava is jobb volt a felújítása előtt is, pedig azért az se volt semmi...

Néhány perces késéssel, 6:40 körül felszálltunk. A gépen megettem a szokásos kis croissant-omat és forró csokimat, Biyadhoo a whisky-jét, Viki is a forró csokiját. A többiek nem ettek semmit, pedig Laci és Lacika már rettenet rosszul volt, hiszen közel 12 órája nem ettek és nem is aludtak szinte semmiit.

A gépen se nagyon sikerült pihenni, de ott már legalább láttuk az út végét, és tudtunk gyönyörködni a kilátásban, illetve beszédbe elegyedtünk egy olasz nénivel, aki túrázni jött a Kanári-szigetekre. Nagyon kis aranyos volt, és ráadásul borzasztóan emlékeztetett a nagynénémre, Piri nénire, úgyhogy ezért is különösen kedveltem.

Maga a repülés egyébként nagyon szuper volt, a 4 óra 20 perces út után a a leszállás is fantasztikus volt. Ilyen jó pilótával még sosem repültünk, meg is tapsolta az egész gép a leszállást :-)

Leszállás után amíg vártuk a csomagjainkat, Biyadhoo-ék elintézték a bérautó felvételét. Mire azzal meglettek, megkaptuk a csomagokat is, úgyhogy indulhattunk.

Mivel még túl korán volt, nem foglalhattuk el a szállásunkat, ezért ebédelésre alkalmas helyet kerestünk. Ahogy jöttünk egymás mögött a két kocsival, Laciék egyszer csak eltűntek, és se rádión, se telefonon, se sehogy nem értük el őket, úgyhogy magunkban ültünk be ebédelni. Időközben felhívtak minket ők, s kiderült, hogy elmentek a szállásra, mert Lacika rettenet rosszul van. Igenám, de a szobát nem kapták meg, csak akkor, ha mi kifiizetjük a szállásdíjat. Úgyhogy addig míg meg nem érkeztünk, ők is beültek enni.

Végül mi is odaértünk, kifizettük a szállást és megkaptuk a szobákat. Maga a komplexum nagyon szép, sok-sok virág van, a házak kívülről gyönyörűek, bár belül picit lepusztult. De nem számít, úgyis csak aludni jövünk a szobába. Tisztának tiszta, van ágynemű, törölköző, széf (amit sikerült meghekkelni :-)), úgyhogy nagy baj nincs.

A szobaelosztáson kicsit kitört a cirkusz, de szerintem csak azért mert eddigre már majdnam 30 órája ébren voltunk és mindenki baromi türelmetlen volt. Végül megosztoztunk és így most jó mindenkinek.

Délután lementünk a medencéhez, de nem bírtuk sokáig, mert ahogy lefeküdtünk a napágyra, el is aludtunk. Úgyhogy inkább visszajöttünk a szobába, nehogy a napszúrást kapjunk a napon alvástól.

Pihentünk egy picit aztán elmentünk bevásárolni. Felvásároltuk a fél boltot (hozzáteszem, 100 eurót költöttünk, de sokkal több mndent vettünk, mint amennyit otthon tudnánk ennyi pénzből venni), aztán jöttünk haza vacsizni.

Vacsi után gyors fogmosás és irány az ágy.

Ma reggel már egészen embernek éreztük magunkat, mikor felkeltünk. Most már Laciék is jobban vannak, az esti kóla- és háztartásikeksz-kúra jót tett nekik.

Úgyhogy most már indulhat a nyaralás! :-)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search