Utazások előtt én úgy szoktam lenni, hogy jó ideig valahogy nem is gondolok rá, hogy megyünk, de aztán az indulás előtt 1-2 héttel már elkezd nagyon izgatni a dolog és akkor turbófokozatra kapcsolom a várakozást :) Most sincs ez másképp, ami talán érthető is, mert csütörtöktől kezdve két hétig itt

... és itt

fogjuk lógatni a lábunkat :) 

Előtte azért még van pár feladat, többek között két nap munka, el kell menni fodrászhoz, aztán meg össze kell csomagolni. Ez az utóbbi számomra a leginkább nemszeretem feladat, valamiért rendkívüli módon utálok csomagolni.

Na és persze a repülés részét is várom a dolognak, mert eddig még sosem sikerült feltenni a hátsómat az Emirates fedélzetére, és a Boeing 777-300 is új géptípus lesz a listánkon :)

Egy szó mint száz, most már nagyon de nagyon be vagyok sózva és jó lenne már 3 nappal öregebbnek lenni :)

Tegnap volt a 11. házassági évfordulónk, amit már péntek este elkezdtünk ünnepelni :) Nálunk ez már amolyan hagyomány, hogy az ünnepnapokat a megelőző estén ünnepeljük kettesben. Nem volt ez máshogy most sem: pénteken munka után ezekkel az ajándékokkal várt Biyadhoo :)

Ilyen cuki miniorchideát sosem láttam még, teljesen odavagyok érte, valami hihetetlen szép. A Barnängen krémek pedig szintén az új kedvenceim. Amióta Biyadhoo felfedezte ezt a márkát, azóta gyűjtjük a termékeiket. 

Péntekre nem volt még vége ezzel az ünneplésnek, mert eztán jött még csak a vacsora:

Eredeti svájci edami sajt, hozzá Rambol diós sajt, valamint a nagy kedvencünk, a dupla tejszínes francia fromage d'affinois. Mindehhez elengedhetetlen az olivaolajba mártogatott friss kenyér, és egy jóféle francia vörösbor :)

A finomságok nagy részéből maradt még tegnapra is, hogy egy kis lazacos sajtkrém kíséretében tobzódhassuk az ünnepi finomságokban.

Ma pedig családi körben fogunk ünnepelni, egy jó kis tatár beefsteak party keretében :)

Azt hiszem, rendesen el vagyunk kényeztetve, ami a kulináris élvezeteket illeti :)

Tegnap kirándulni voltunk, néhány Telekomos ismerősünkkel illetve unokaöcsémékkel. Heten voltunk, mint a gonoszok :)

Reggel korán repültünk Eindhovenbe. Épp felszálláshoz kaptunk egy jó kis havazást, de szerencsére néhány perc késéssel sikerült elindulnunk. A szembeszél is betett nekünk, így szokatlanul sokat, közel két órát repültünk, de még így is menetrend szerint szálltunk le. A havazás persze semmit sem rontott a hangulaton:

biyaolikacsa

Megszereztük a többieknek az egynapos bérletet (nekünk volt még pénz a chipkaart-unkon), és bebuszoztunk a központba, ahol először alaposan bereggeliztünk a McDonalds-ban, aztán elindultunk sétálni. Van egy Evoluon nevű hely, ami kívülről úgy néz ki, mint egy UFO, belül pedig rendezvényterem, múzeum és hasonlók működnek benne. Egy sétálóutcai térkép alapján navigáltuk magunkat az ott megadott GPS koordinátákhoz, ám amikor egy park kellős közepén Olivér azt mondta, megkérkeztünk, igencsak meglepődtünk, hogy hova tűnt az UFO :D Kiderült, hogy rossz koordinátákat kaptunk, valójában az Evoluon még vagy három kilométerre van onnan. Sebaj, gondoltuk, szép az idő (Eindhovenben ragyogó napsütés és olyan +4 fok volt, nem úgy mint Budapesten) és a legközelebbi buszmegálló is vagy két kilométer még, így folytattuk a gyaloglást. Amit jól tettünk, mert így legalább keresztülmentünk az egész parkon, ami ugyan nem akkora, mint Amsterdamban a Vondelpark, de itt is van kis tó, rajta híddal, szóval ez is nagyon jól néz ki.

vondel

vondel2

Jó 40-45 perc séta után megérkeztünk, és hát ekkor derült ki, hogy az UFO hétvégén zárva :D Ha már bemenni nem tudtunk, legalább kívülről lefotóztuk, így néz ki:

ufo

Bánatunkban nem  volt nagyon ötletünk, merre mehetnénk tovább, így kitaláltuk, hogy sétálunk visszafelé, mert ott láttunk egy nagy Albert Heijn áruházat, ahol Rókáék szerettek volna sajtot venni, meg azért mindenki más is szívesen betért volna, mert kezdtünk megint éhesek és szomjasak lenni. 

Sajnos a sajtpultot nem sikerült lefotózni, de Olivér megörökítette a sörpultot, hát az is nagyon jól néz ki:

sorpult

Vásárlás után tartottunk egy kis pihenőt, ettünk-ittunk, de eddigre a társaság jó része már kezdett fáradni, és arra is figyelni kellett, hogy a gépünket elérjük, így kitaláltuk, hogy megkeressük a legközelebbi buszt, amivel be lehet jutni a központba, ahol keresünk egy sörözőt és iszunk valamit. Amsterdamból már tudjuk, hogy nagyon hangulatos helyek a holland sörözők, úgyhogy sejtettük, hogy nem nyúlunk mellé.

Persze a buszhoz még kellett egy keveset gyalogolni, és az alatt is láttunk ezt-azt:

utca

templom2

 

templom

fa

ter

 Ez a bevásárlóközpont azért érdekes, mert pont úgy néz ki, mint egy borg hajó :)

 borg

 A hosszú séta (egy Apple Watch kiszámolta, 16,3 km) után mindenkinek jól esett egy finom söröcske egy ilyen hangulatos kis helyen, amiről természetesen Cukikacsusz se maradhatott le:

guiness

Innen aztán már nem volt időnk másra, mint kibuszozni a reptülőtérre, és hazarepülni.

Hazafelé is kellemes utunk volt, és ezúttal a hóesést is megúsztuk Budapesten. Nagyon jó kis nap volt, úgy láttam, mindenki jól érezte magát. Ma már csak az eszméletlen izomlázzal küzdünk, nem vagyunk ugyanis ilyen hosszú sétáláshoz hozzászokva - azt hiszem, jó döntés volt, hogy a harmadik csúszónapomat ma vettem ki :) 

BÚÉK!

Jó gyorsan eltelt ez a december és megint vége lett egy évnek.

A karácsony egészen csendesen telt, viszont vannak szomorú hírek is: a családunk két szeretett tagja is az ünnepek alatt hagyott itt bennünket :( 

Az év vége meg nem éppen mulatozással, hanem munkával telt a zárás miatt, bár azért voltunk szilveszterezni sógornőméknél. Amolyan kis öreges, májkímélő pizsamás szilveszter volt, de jól mulattunk így is :D Igaz, nem maradtunk sokáig, már 1 óra körül hazajöttünk, mivel január 1-jén is dolgoztam, de a hazajutásunk az megér egy mesét. Taxify-t ugyanis lehetetlenség volt szilveszter éjszaka szerezni, a 6x6 Taxi ugyan azt mondta, hogy 10-12 perc múlva jön a kocsi, de nem sokkal később visszatelefonáltak, hogy jaj bocs, mégsincs autó. Így aztán harmadik próbálkozásra, a Főtaxival jutottunk haza. 

Most pénteken nagy pezsgőzés volt nálunk, mert ez volt az első eszkalációmentes zárásom :) Küzdöttem érte, mint malac a jégen, de megcsináltam, így járt a (már néhány nappal korábban a hűtőben figyelő) pezsgő :) Most pedig a zárás utáni jól megérdemelt csúszónapjaimat töltöm éppen. Nálam ma van december 30-a :D

A hétvégén Biyadhoo megújította a honlapunkat. Az elmúlt pár évben nem voltak benne komolyabb változások, úgyhogy eljött az ideje a megújulásnak. Eddig két honlapunk volt, amit most egyesített Biyadhoo, így most egy helyen lehet rólunk megtalálni mindent, a fotóinkat, a blogbejegyzéseinket és a repüléssel kapcsolatos dolgainkat. Szép lett szerintem :) 

Most nézem csak, hogy már két hónapja nem írtam semmit, úgyhogy ideje pótolni. Lássuk csak, mi minden történt ez idő alatt.

Egy kicsit megkavartuk a márciusi nyaralásunkat, mert nem csak Phi Phi-n fogjuk tölteni az időnket, hanem egy hetet eltöltünk Phuket-en is, így két legyet, vagyis szigetet ütünk egy csapásra. Biyadhoo ismét nagyon szuper szállásokat talált, úgyhogy nem opció, hogy ne érezzük jól magunkat :)

Vettünk Wizz-jegyet Eindhovenbe, januárban megyünk egy kisebb társasággal egy egynapos kirándulásra. 

Aztán lecseréltük az erősítőnket, ami már kb 9 éves volt. Egy Denont vettünk helyette, ami már kezeli az Atmos-t is, így igazából venni kellett hozzá még két kicsi hangfalat, amit közvetlenül a mennyezet alá kellett felszerelni. És hát a hangja... A beállítás úgy működik, hogy van hozzá egy segédprogram, aminek meg kell adni, hogy milyen és hány darab hangfalat kötsz az erősítőre, utána be kell kötni a beállító mikrofont, és a program megmondja, hogy hová, hogyan helyezd el. Ezek után szépen magának bemér mindent, és durván 15 perc alatt kész is a beállítás. A korábbi erősítőnél a mélynyomó hangja nagyon idegesített, itt viszont nagyon kis kellemes, egyáltalán nem dübörög túlságosan. Az Atmos-ban hallgatható zenék, filmek meg a megtestesült gyönyörűség. Pedig nekem aztán igazán bot fülem van, de ez a cucc nagyon tetszik :)

A szervereinkkel is ügyködött egy keveset Biyadhoo. Az egyiket, ami már baromi hangos volt, lecserélte egy Raspberry Pi-re, illetve az Alexa vezérléséhez használt Android TV helyett is már egy Banana Pi dolgozik - stabilabb is és Alexát is felgyorsította.

Le kellett már cserélni az autónkon a gumikat, így négy év után :) Ismét egy négyévszakosat választottunk, a Vredestein Quatrac 5 lett a befutó, ami nagyon jó teszteredményekkel büszkélkedhet. Az alig két hetes gumival a remek minőségű budapesti utakon sikerült közelebbi ismeretséget kötni egy, az úton heverő tégla- vagy betondarabbal, amitől a guminak szerencsére semmi baja sem lett, de a vasfelninek (!) annyi. A gumis, aki a felnit cserélte, ő is azt mondta, hogy nagyon jó választás volt a Vredestein :)

És szintén közel négy év után, új szemüveget csináltattam. Ilyen nehezen még sosem sikerült keretet választani. Manapság olyan hülye szemüveg divat van, hogy a divatos keretek közül (ami az üzlet kínálatának 95%-át fedi le) egyik borzasztóbban néz ki rajtam, mint a másik. Végül az eladó kétségbeesésében már mondta, hogy akkor nézzük meg a férfi kereteket, hátha ott akad nekem való. Akadt is, de azzal meg az volt a gond, hogy nem lehetett volna elég vékonyra csiszolni bele a lencsét. Végül valahonnan a fiók mélyéről előkerített az eladó egy másik keretet, amibe lehet vékony lencsét rakni, és még tetszett is, úgyhogy közel egy órás szenvedés után sikerült megrendelni a szemüveget :) Most nagyon boldog vagyok vele, remekül látok, és tegnap kipróbáltam a fényre sötétedő funkcióját is, egészen sötét szürke lett a lencse, úgyhogy nagyon szuper :)

Azt hiszem, más említésre méltó nem történt :)

Hát, ez a nyaralás is gyorsan elmúlt. De amilyen gyorsan eltelt, legalább annyira szuper is volt.

A repülés ismét nagyon rendben volt, na meg előtte ettünk némi sajtos rolót a MasterCard váróban :) Egy izgalom volt csupán, mégpedig az, hogy Dubaiban a reptéren elérjük-e a 20.30-kor induló buszt. Ha ugyanis erről lekésünk, a következő busz 21.30-kor megy, ami azért rossz, mert niután bejutunk a városba, vár még ránk egy több mint másfél órás buszozás Abu Dhabi-ba, illetve egy kis taxizás a szállásunkig.

Szerencsére flottul ment minden, 20.27-kor felszálltunk a buszra, ami pontosan 20.30-kor el is indult. Hihetetlen egyébként, annyira tökéletesen pontosan indulnak itt a járművek, hogy arra senki sem apellálhat, hogy á, biztos késik pár percet a busz és akkor elérem. Nem, nem késik. Egyáltalán. Egy percet sem.

Már elmúlt éjfél, mire a szállodánkba értünk, mert Abu Dhabi-ban a buszállomásnál még kellett vennünk vacsorát és innivalót. A bejelentkezés nagyon gyorsan ment, ilyen udvarias, mármár alázatos recepcióssal még életemben nem találkoztam, mint aki kiadta a szobánkat. Annak ellenére, hogy már éjszaka volt, és már 14 órától kezdve elfoglahattuk volna a szobánkat, volt valami gond, valami még nem volt teljesen készen a szobánkban. A recepciós kb. 15-ször kért elnézést ezért, és mintegy kárpótlásul adott nekünk +2 óra late check out-ot, vagyis a hazautazásunk napján nem kellett délben elhagyni a szobánkat, csak délután 2-kor (ami nekünk pont tökéletes volt a hazautazásunkhoz), továbbá mindketten kaptunk egy hatalmas pohár, jéghideg, frissen facsart narancslevet, ami nagyon jól esett, tekintve, hogy még éjnek évadján is 33-34 fok van kint az utcán (az épületek és járművek kivétel nélkül légkondicionáltak).

Már ettől a bánásmódtól, amit eddig láttunk, teljesen el voltunk ragadtatva, de lelkesedésünk csak tovább fokozódott, amikor megláttuk a szobánkat. Hatalmas szoba, óriási franciaágy, minibár, eszméletlen nagy fürdőszoba, márvánnyal burkolva, külön fürdőkád és zuhanyfülke, fejenként vagy 3 féle törölköző. A szobánk terasza az emír palotájára valamint az Emirates Palace szállodára nézett, mindkettő gyönyörű, monumentális épület, és éjszaka különösen csodás, mert színváltós fényekkel van megvilágítva.

A liftek is gyönyörűek, ezt már érkezéskor megfigyeltük. A négy liftből kettő panorámalift, ezekkel nagyon nagy élmény felmenni a 21-dik emeletre, majd lejönni onnan. Pechünkre a szobánk a harmadik emeleten volt, így csak egyszer jutottam fel a 21-dikre, amikor éppen nem volt senki rajtam kívül a liftben. Ezt az utazásomat persze le is videóztam :)

Álmélkodásunkat másnap folytattuk, több okból is. Meglepve tapasztaltuk, hogy a szállodai személyzet minden egyes tagja hangosan előre köszön, mosolyog, megkérdezi, hogy vagyunk, stb. No hát aztán a reggeli.... Fel sem tudom sorolni, mennyi féle étel volt. Négyféle üdítő, rengeteg féle péksütemény, amerikai palacsinta, gofri, főtt tojás, lágytojás, tükörtojás, rántotta, sült csirkekolbász, grillezett paradicsom, felvágottak, sajtok, joghurtok, valamilyen tésztás ill. valamilyen rizses meleg étel, számtalan féle müzli, vaj, lekvár méz, gyümölcs, tea, kávé.... Esélyünk se volt végigenni mindent. Viszont minden reggel jól telekajáltuk magunkat, így napközben már kevesebb ennivaló kellett. Víz viszont annál több. Ezen az éghajlaton 3-4 liter víz simán lecsúszik egy nap.

Reggeli után elmentünk még boltba, mert semmi innivalónk nem volt, csak az a két félliteres víz, amit a szobába minden nap betesznek a takarítók. Így első nap elég későn értünk le a strandra, ennek megfelelően vadászni kellett két egymás melletti szabad napozóágyat. Ebből tanulva, a következő naptól kezdve Biyadhoo minden reggel 7 órakor már lent volt és letette a törölközőinket két napágyra. Pontosabban azokat a törölközőket, amiket a szállodától kaptunk - a strand kijáratánál ugyanis ipari mennyiségben állnak a frissen mosott strandtörölközők, amik ingyenesen járnak mindenkinek.

A medence hatalmas és gyönyörű, tiszta, a vizét pedig HŰTIK, úgy 31 fokosra. Ami nagyon meglepő volt, hogy a víznek egyáltalán nem volt az a szokásos, klóros medence szaga, teljesen szagtalan, tiszta víz volt. A tengerpart is egy karnyújtásnyira van, tekintve, hogy tengerparti szállodában laktunk :) A tenger egyébként úgy 34-35 fokos, olyan meleg, mint itthon a fürdővíz. Viszont legnagyobb sajnálatunkra több ízben is kitették a lila zászlót, ami veszélyes tengeri élőlényekre (jelen esetben medúzákra) figyelmeztet, így igyekeztünk óvatosan, és nem túl hosszú ideig fürdeni a tengerben. 

Nagyon nagy nyugalom volt, mert nem igazán voltak gyerekek, tekintve, hogy iskolaidőben voltunk. Viszont két napon keresztül nagyon sok helyi volt ott, gyerekekkel, mert most volt az iszlám újév, amit a legtöbben strandolással ünnepeltek, és a szállodánk strandját díj ellenében külsősök is használhatják. Ez a két nap kicsit zajosabb volt, de egy-két esettől eltekintve, nem igazán zavartak mimnket a helyiek sem.

Második vagy harmadik napon megismerkedtünk egy német házaspárral, ők szólítottak meg minket. Mint kiderült, nem igazán tudnak angolul, úgyhogy én voltam a némettudásomra hagyatkozva, ami, lássuk be, igencsak megcsappant az elmúlt évek alatt. Borzasztó nehezemre esett egy épkézláb mondatot kinyögni németül, miközben amúgy mindent értettem, amit ők mondtak. Szerencsére több alkalommal is beszélgettünk, így a végére már jobban belejöttem, de tisztán látszik, hogy irdatlan sokat felejtettem :(

A kertben nagyon sok madár volt, ráadásul volt egy helyi fazon (elképesztően gazdag, és elég nagy ember lehet, mert a személyzet kezét-lábát összetörve ugrálta körül folyamattosan), aki kenyérrel etette őket, így volt alkalmunk gyönyörködni bennük. No és volt egy "céges" macska is, nagyon barátságos kis jószág volt. Hamar megtalált minket magának, minden nap eltöltött nálunk egy kis időt a medenceparton. Természetesen az allergiám a tengeri levegő hatására nem jött ki, úgyhogy kedvemre vegzálhattam szegény jószágot :)

Olyan eszméletlen hőség van ilyenkor az Emirátusokban, hogy napközben ki se tettük a lábunkat a szállodából, csak esténként mentünk el sétálni illetve bevásárolni. Egy Waitrose nevű áruházlánc egyik boltja ott volt tőlünk 7-8 perc sétára, illetve a sétatávolságra levő dolgokat, mint pl. az emír palotája, annak bejárata, és az előtte levő, éjszaka színesen világító szökőkút, is megnéztük.  Itt már az is élmény, ha az ember sétál az utcán a hatalmas, tiszta, fényes, csupa üveg felhőkarcolók között. A szállodánk szerencsére olyan jó helyen volt, hogy vagy a szobánkból, vagy pedig a kertbőll ill. a vízpartról láthattuk Abu Dhabi szinte összes nevezetességét (leszámítva a nagymecsetet, az nagyon messze volt).

Utolsó előtti napon megismerkedtünk egy másik magyar házaspárral, Ágival és Tamással, akik a tizedik házassági évfordulójukat ünnepelték meg ezzel az utazással. Olyan jól összemelegedtünk, hogy estére áthívtak bennünket magukhoz beszélgetni és rumos kólázni :) Ennek az lett az eredménye, hogy utolsó este az addig megszokott 9 óra helyett éjfél után feküdtünk le, és másnap olyan fejfájással ébredtem, hogy azt se tudtam, merre van előre. Szerencsére a reggeli jót tett, és a late checout-unknak hála, egész délelőtt tudtunk még strandolni.

Nagyon szomorú voltam, hogy haza kellett jönni. Szerintem minden nyaralás után azt írom, hogy ilyen jól még sosem éreztem magam, és jelen esetben ez halmoozottan igaz. Ilyen gyönyörű szállodában talán még sosem voltunk, ötcsillagos szállodában meg egyáltalán nem nyaraltunk, és a környezetet is maximum a Maldív vagy a Seychelles múlhatja felül.

A hazaúton sem volt semmi probléma, leszámítva, hogy a reptéren az átvilágítást követően a biztonságiak elvették a kedvenc hosszabbítónkat, ami már bejárta velünk a fél világot, arra hivatkozva, hogy 1 méternél hosszabb a kábele, ami valami furcsa oknál fogva szerintük veszélyes a repülésre. :(

Igazi passzív pihenéssel telt ez az egy hét, és ha tehetném, már holnap indulnék vissza. Holnapután mondjuk megy egy Wizz Air gép Dubaiba, valahogy fel kéne jutni rá, és be kéne csempészni magunkat a 309-es szobába a Rotanában :) Sokkal jobb lenne, mint itthon, a hideg őszben zárni :D :D

Igen-igen, már csak egy árva kis munkanapocska, aztán megyünk a kikerekedő őszből a naaagy naaagy nyárba :D A melegre vélhetően nem lesz panaszunk Abu Dhabi-ban, mert ahogy egy ott élő légiutaskísérőtől (akivel egyébként teljesen véletlenül találkoztunk az Abu Dhabi - Brüsszel járatunkon) megtudtuk, ilyenkor ott nem ritka a 45-50 fokos hőmérséklet sem. Sebaj, legalább nem kell sok ruha a bőröndbe, és sok időt tölthetünk a tengerben vagy a medencében hűsölve :)

Az Emirátusok egyébként egy elég fura hely, több szempontból is, de most elsősorban az időjárásra gondolok. A brutálisan forró sivatag kellős közepén található, mégis, valahogy elviselhetőbb ott az időjárás, mint idehaza, amikor harmadfokú hőségriadó van. Talán azért, mert nagyon száraz ott a levegő, vagy azért, mert még a tömegközlekedés megállóhelyei is légkondicionáltak (igen, még a buszmegállókban is van légkondicionált várófülke), nem is akárhogy, de tényleg meglepően jól lehet ott bírni a meleget. És ők aztán tesznek magasról arra, hogy egy helyiséget a külső hőmérsékletnél maximum 8 fokkal kell hidegebbre hűteni (mármint hogy ez az egészséges), szerintem a különbség legalább 15-20 fok, valahogy mégse kap tüdőgyulladást senki :)

A hazautazás napját viszont a szokásosnál is kevésbé várom, ugyanis ahogy hazaérünk, máris kezdődik a negyedéves zárás, ami nem kimondottan a kedvenc 10 napom lesz :) De megoldom most is, legalább olyan jól, mint az előzőeket :D

Már kicsivel több mint másfél éve van iPhone-unk, és eddig még soha semmi bajunk nem volt vele, most viszont hoztak egy eléggé bosszantó újítást. Persze némi sufnituninggal orvosolható ez is, de nem annyira szép.

Az van ugyanis, hogy a 11-es OS-ben megváltoztathatatlanul beállították, hogy a gyári email alkalmazás a háttérben csak akkor frissíti magát, ha a telefon wifin és töltőn van - mondván, ez így energiatakarékos - vagyis többé nem támogatja az app a push funkciót. Ezzel persze az email alkalmazás éppen a fő funkcióját veszíti el, ami ugye az lenne, hogy bárhol vagy, értesülsz róla, ha leveled jött. Ez most csak akkor történik meg, ha külön kinyitott az appot és ráfrissítéesz a levelekre, vagy ha otthon / az irodában ülsz és töltőn plusz wifin van a telefon.

Vannak persze más email kliensek, amiket fel lehet telepíteni, és ezek továbbra is támogatják a push funkciót. Látszólag ez meg is oldaná minden problémánkat és felesleges lenne akár egyetlen sort is írni róla, DE: mi a saját domain-ünkből levelezünk és használunk digitális aláírást a leveleinkhez. Ezt a funkciót viszont kizárólag az Apple saját email kliense támogatja, a többi, akár fizetős, akár ingyenes alkalmazás nem - legalábbis Biyadhoo-val mi még nem találtunk olyat, ami támogatná.

És akkor itt jön a sufnituning: a bejövő levelekre használom a Sparkot, ami kiválóan tudja a push-t, de ha én akarok emailt írni telefonról, és azt is akarom, hogy legyen benne digitális aláírás, akkor pedig az iPhone saját email klienséből írom. Nem túl szép, ámde működik. Szerencsére a 11-es OS egy olyan újítást is tartalmaz, aminek a nevét ugyan nem tudom, de a korábbi OS-ekhez képest jelentősen takarékosabban bánik a tárhellyel. Így aztán nem akkora probléma, hogy egy dologhoz két különböző appot kell használni.

Ezt az apró kis kellemetlenséget leszámítva persze továbbra is imádom az iPhone-omat és nem adnám oda semmiért. Bízom benne, hogy amikor az iOS 11 már nem csak Beta verzióban lesz elérhető, akkor elsöpri ezt az energiatakarékos funkciót a népharag, és visszaállítják a push támogatását :)

Tegnap lerobbant az autónk. De nem is akárhogy, elfolyt a hűtővíz, és hiába töltöttük utána, ahogy betöltöttük, azzal a lendülettel már folyt is ki alul, úgyhogy esélyünk se volt továbbmenni (és eljutni a találkozóra a bankárunkkal).

Telefonálgattunk jobbra-balra, hogy ki tudna elvontatni minket hazáig, ahonnan aztán újabb vontatással eljuthatott volna ma reggel az autó a szervizbe, aztán (hála a bankárunknak, akinél időközben lemondtam az időpontunkat) kiderült (persze tudtuk eddig is, csak nem jutott eszünkbe magunktól), hogy a bankszámlacsomagunkhoz tartozik egy éjjel-nappali asszisztencia szolgátatás, ami évente kétszer ingyenes autómentést is tartalmaz.

Nosza hívtam is a megfelelő telefonszámot. Néhány adat egyeztetése és a probléma illetve a helyszín megadása után visszahívást ígért az ügyintéző a megoldással. Nem telt bele tíz perc, már hívott is, hogy szerzett nekünk autómentőt, aki 45 percen belül jön, és erről küldött SMS megerősítést is. Innen kezdve már csak várni kellett.

Egy idő után jelentkezett maga az autómentő, hogy sajnos a forgalom olyan nagy, hogy nem fog ideérni 45 perc alatt, várhatóan negyed órát késik. Teljesen meg voltam hatódva, hogy milyen rendes, hogy szólt. Valóban akkorra ért oda, amikor mondta, szépen föltette a kisautót az övére, és indulás. Ővele jobban is jártunk, mert eleve a szervizbe vitte be a kocsit, ahol így ma reggel már neki is tudtak állni kideríteni, mi a hiba. Ha szerencsénk van, még ma készen lesz, de lehet, hogy csak hétfőn.

Azért mondom, hogy minden rosszban van valami jó, mert ennek az esetnek a kapcsán most kipróbálhattuk, milyen is ez az asszisztencia szolgáltatás, és mondhatom, nagyon szuper. Gyorsak, korrektek, pontosak és szolgálatkészek, úgyhogy nagy-nagy piros pont jár az Erste Banknak ismét! :) Ennek a szolgáltatásnak még része az is, hogy ha elromlik itthon valami háztartasi gép, akkor szintén díjmentesen intéznek nekünk szerelőt, aki házhoz jön, és megjavítja az elromlott gépet, azt hiszem, ezt is évente két alkalommal.

Ja, és ma délelőtt még jött tőlük egy sms, hogy 1-től 10-ig terjedő skálán értékeljem az ügyintézést, és ha gondolom, szívesen fogadnak szöveges visszajelzést is. Természetesen megkapták a 10-est :)

Erre az évre van még egy dobásunk, de őszintén remélem, hogy azt nem kell majd kihasználni :)

Az elmúlt két hétvége eléggé mozgalmasra sikeredett az eddigi nyugalmasabb időszak után.

Múlt héten szombaton nagyon kedves barátaink jártak nálunk két gyermekükkel. A nagyobbik, a tízéves fiú teljesen le volt nyűgözve a lakásunkban található kütyüktől, később mesélte az anyukája, hogy otthon is Alexát szólongatja, hogy kapcsolja fel neki a konyhában a villanyt :) De a kicsi lány is nagyon jól érezte magát, ebédtől egészen késő estig itt voltak, beszélgettünk, a gyerekek filmet néztek, játszottak. És hihetetlen siker volt a kiflim is. Ebédhez előételnek készítettem, Biyadhoo pedig csinált hozzá fűszeres vajkrémet. Annyira bejött a társaságnak, hogy vacsorára kérték, süssek még egy adagot :D Ehhez pedig tojássalátát készített Biyadhoo, ami szintén országos sikernek bizonyult :) Ebédre egyébként ezt a finomságot készítettük krumplipürével, hát, ez is úgy elfogyott, mintha sose lett volna :D

A mostani hétvége meg egészen sűrű volt: szombaton a sógorom 50. születésnapi buliján voltunk, ahonnan valamikor hajnalban jöttünk haza. Zsíros- és tepertőkrémes kenyér party volt, nem is tudom, mennyi zsíros kenyeret sikerült megennem, de sokat, az biztos :D Egy idő után átalakult az esemény táncos bulivá, Biyadhoo-nak hála, nekünk való zenével :) Hosszú idő óta először táncoltam most, és eléggé be voltam rezelve, hogy hogyan fogja bírni a lábam az ugrabugrálást, de nem volt semmi baj, még csak meg se fájdult. Nagyon örültem neki :) 

Tegnap pedig a már fent említett barátaink jártak nálunk ismét, illetve D. és T. Hollandiából, a gyerekekkel. Ipari mennyiségű rántott húst és görög salátát készítettünk, ez is olyan étel, amivel nem lehet nagyot bukni :) Este próbáltunk tűzijátékot nézni, de idén nem sok látszott belőle a teraszunkról, úgyhogy inkább a gyerekek visszatértek a Tom&Jerry filmekhez, a felnőttek meg a beszélgetéshez, úgyhogy ez is egy jó kis este volt.

Jó dolog, amikor ennyi minden történik, de azért jól jön ma este már egy kis pihenés :)

Amikor az idén csöveztünk Abu Dhabi-ban, meg amikor az eddigieknél lényegesen rosszabbul bírtuk a hosszú utazást, akkor határoztuk el, hogy a bankancslistánkon szereplő távoli célpontokat mihamarabb útba kell ejteni, még mielőtt teljesen megöregszünk és semennyire se fogjuk bírni a 24-30 órás, csövezéssel megspékelt utazásokat.

"Sajnos" elég sok ilyen célpont szerepel a listán, úgyhogy nincs könnyű dolgunk. Jövőre azonban kiszemeltük ezt a gyönyörű helyet, Phi Phi Island-et, Thaiföldön. Biyadhoo szokásának megfelelően már jó ideje nézegette a lehetőségeket, mígnem tegnapelőtt megtalálta a tutit. Nem csak Thaiföld volt a bankancslistánkon, hanem az Emirates légitársaság is, így most két legyet ütünk egy csapásra. Velük repülünk jövőre Phuketre, mégpedig innen Budapestről, dubaji átszállással, relatíve két kavicsért. Maga az út itt se lesz rövid, odafelé egy éjszakát Dubai-ban fogunk csövezni, egy másikat pedig el kell töltenünk Phuketen, mert mire odaér a gépünk, addigra késő este lesz, és nem lesz hajó Phi Phi-re. Viszont ha egyszer megérkezünk, akkor két hétig csak a lábunkat fogjuk lógatni: strandolunk, sznorkelezünk, és szokás szerint hódolunk a kulináris élvezeteknek.

Bejövősek ezek a keleti légitársaságok, az Etihadon is király módon éreztük magunkat, és az alapján, amit az Emirates-ről olvasni lehet, ott sem lesz rossz dolgunk. Már eleve, lesz megint mindkettőnknek egy-egy feladott poggyásza, amibe befér a sznoricucc, no meg az ellátás, az IFE... Jó lesz, na!

Van már egy szállásfoglalásunk is, de igazából ez még szerintem fog változni. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a másodiknak vagy harmadiknak lefoglalt szállás lesz a befutó, és végül mindig kiderül, hogy tökéletesen választottunk.

Így aztán most már nem csak a szeptemberben esedékes Abu Dhabi-ra, hanem Thaiföldre is elindult a visszaszámláló.

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search