Igen-igen, már csak egy árva kis munkanapocska, aztán megyünk a kikerekedő őszből a naaagy naaagy nyárba :D A melegre vélhetően nem lesz panaszunk Abu Dhabi-ban, mert ahogy egy ott élő légiutaskísérőtől (akivel egyébként teljesen véletlenül találkoztunk az Abu Dhabi - Brüsszel járatunkon) megtudtuk, ilyenkor ott nem ritka a 45-50 fokos hőmérséklet sem. Sebaj, legalább nem kell sok ruha a bőröndbe, és sok időt tölthetünk a tengerben vagy a medencében hűsölve :)

Az Emirátusok egyébként egy elég fura hely, több szempontból is, de most elsősorban az időjárásra gondolok. A brutálisan forró sivatag kellős közepén található, mégis, valahogy elviselhetőbb ott az időjárás, mint idehaza, amikor harmadfokú hőségriadó van. Talán azért, mert nagyon száraz ott a levegő, vagy azért, mert még a tömegközlekedés megállóhelyei is légkondicionáltak (igen, még a buszmegállókban is van légkondicionált várófülke), nem is akárhogy, de tényleg meglepően jól lehet ott bírni a meleget. És ők aztán tesznek magasról arra, hogy egy helyiséget a külső hőmérsékletnél maximum 8 fokkal kell hidegebbre hűteni (mármint hogy ez az egészséges), szerintem a különbség legalább 15-20 fok, valahogy mégse kap tüdőgyulladást senki :)

A hazautazás napját viszont a szokásosnál is kevésbé várom, ugyanis ahogy hazaérünk, máris kezdődik a negyedéves zárás, ami nem kimondottan a kedvenc 10 napom lesz :) De megoldom most is, legalább olyan jól, mint az előzőeket :D

Már kicsivel több mint másfél éve van iPhone-unk, és eddig még soha semmi bajunk nem volt vele, most viszont hoztak egy eléggé bosszantó újítást. Persze némi sufnituninggal orvosolható ez is, de nem annyira szép.

Az van ugyanis, hogy a 11-es OS-ben megváltoztathatatlanul beállították, hogy a gyári email alkalmazás a háttérben csak akkor frissíti magát, ha a telefon wifin és töltőn van - mondván, ez így energiatakarékos - vagyis többé nem támogatja az app a push funkciót. Ezzel persze az email alkalmazás éppen a fő funkcióját veszíti el, ami ugye az lenne, hogy bárhol vagy, értesülsz róla, ha leveled jött. Ez most csak akkor történik meg, ha külön kinyitott az appot és ráfrissítéesz a levelekre, vagy ha otthon / az irodában ülsz és töltőn plusz wifin van a telefon.

Vannak persze más email kliensek, amiket fel lehet telepíteni, és ezek továbbra is támogatják a push funkciót. Látszólag ez meg is oldaná minden problémánkat és felesleges lenne akár egyetlen sort is írni róla, DE: mi a saját domain-ünkből levelezünk és használunk digitális aláírást a leveleinkhez. Ezt a funkciót viszont kizárólag az Apple saját email kliense támogatja, a többi, akár fizetős, akár ingyenes alkalmazás nem - legalábbis Biyadhoo-val mi még nem találtunk olyat, ami támogatná.

És akkor itt jön a sufnituning: a bejövő levelekre használom a Sparkot, ami kiválóan tudja a push-t, de ha én akarok emailt írni telefonról, és azt is akarom, hogy legyen benne digitális aláírás, akkor pedig az iPhone saját email klienséből írom. Nem túl szép, ámde működik. Szerencsére a 11-es OS egy olyan újítást is tartalmaz, aminek a nevét ugyan nem tudom, de a korábbi OS-ekhez képest jelentősen takarékosabban bánik a tárhellyel. Így aztán nem akkora probléma, hogy egy dologhoz két különböző appot kell használni.

Ezt az apró kis kellemetlenséget leszámítva persze továbbra is imádom az iPhone-omat és nem adnám oda semmiért. Bízom benne, hogy amikor az iOS 11 már nem csak Beta verzióban lesz elérhető, akkor elsöpri ezt az energiatakarékos funkciót a népharag, és visszaállítják a push támogatását :)

Tegnap lerobbant az autónk. De nem is akárhogy, elfolyt a hűtővíz, és hiába töltöttük utána, ahogy betöltöttük, azzal a lendülettel már folyt is ki alul, úgyhogy esélyünk se volt továbbmenni (és eljutni a találkozóra a bankárunkkal).

Telefonálgattunk jobbra-balra, hogy ki tudna elvontatni minket hazáig, ahonnan aztán újabb vontatással eljuthatott volna ma reggel az autó a szervizbe, aztán (hála a bankárunknak, akinél időközben lemondtam az időpontunkat) kiderült (persze tudtuk eddig is, csak nem jutott eszünkbe magunktól), hogy a bankszámlacsomagunkhoz tartozik egy éjjel-nappali asszisztencia szolgátatás, ami évente kétszer ingyenes autómentést is tartalmaz.

Nosza hívtam is a megfelelő telefonszámot. Néhány adat egyeztetése és a probléma illetve a helyszín megadása után visszahívást ígért az ügyintéző a megoldással. Nem telt bele tíz perc, már hívott is, hogy szerzett nekünk autómentőt, aki 45 percen belül jön, és erről küldött SMS megerősítést is. Innen kezdve már csak várni kellett.

Egy idő után jelentkezett maga az autómentő, hogy sajnos a forgalom olyan nagy, hogy nem fog ideérni 45 perc alatt, várhatóan negyed órát késik. Teljesen meg voltam hatódva, hogy milyen rendes, hogy szólt. Valóban akkorra ért oda, amikor mondta, szépen föltette a kisautót az övére, és indulás. Ővele jobban is jártunk, mert eleve a szervizbe vitte be a kocsit, ahol így ma reggel már neki is tudtak állni kideríteni, mi a hiba. Ha szerencsénk van, még ma készen lesz, de lehet, hogy csak hétfőn.

Azért mondom, hogy minden rosszban van valami jó, mert ennek az esetnek a kapcsán most kipróbálhattuk, milyen is ez az asszisztencia szolgáltatás, és mondhatom, nagyon szuper. Gyorsak, korrektek, pontosak és szolgálatkészek, úgyhogy nagy-nagy piros pont jár az Erste Banknak ismét! :) Ennek a szolgáltatásnak még része az is, hogy ha elromlik itthon valami háztartasi gép, akkor szintén díjmentesen intéznek nekünk szerelőt, aki házhoz jön, és megjavítja az elromlott gépet, azt hiszem, ezt is évente két alkalommal.

Ja, és ma délelőtt még jött tőlük egy sms, hogy 1-től 10-ig terjedő skálán értékeljem az ügyintézést, és ha gondolom, szívesen fogadnak szöveges visszajelzést is. Természetesen megkapták a 10-est :)

Erre az évre van még egy dobásunk, de őszintén remélem, hogy azt nem kell majd kihasználni :)

Az elmúlt két hétvége eléggé mozgalmasra sikeredett az eddigi nyugalmasabb időszak után.

Múlt héten szombaton nagyon kedves barátaink jártak nálunk két gyermekükkel. A nagyobbik, a tízéves fiú teljesen le volt nyűgözve a lakásunkban található kütyüktől, később mesélte az anyukája, hogy otthon is Alexát szólongatja, hogy kapcsolja fel neki a konyhában a villanyt :) De a kicsi lány is nagyon jól érezte magát, ebédtől egészen késő estig itt voltak, beszélgettünk, a gyerekek filmet néztek, játszottak. És hihetetlen siker volt a kiflim is. Ebédhez előételnek készítettem, Biyadhoo pedig csinált hozzá fűszeres vajkrémet. Annyira bejött a társaságnak, hogy vacsorára kérték, süssek még egy adagot :D Ehhez pedig tojássalátát készített Biyadhoo, ami szintén országos sikernek bizonyult :) Ebédre egyébként ezt a finomságot készítettük krumplipürével, hát, ez is úgy elfogyott, mintha sose lett volna :D

A mostani hétvége meg egészen sűrű volt: szombaton a sógorom 50. születésnapi buliján voltunk, ahonnan valamikor hajnalban jöttünk haza. Zsíros- és tepertőkrémes kenyér party volt, nem is tudom, mennyi zsíros kenyeret sikerült megennem, de sokat, az biztos :D Egy idő után átalakult az esemény táncos bulivá, Biyadhoo-nak hála, nekünk való zenével :) Hosszú idő óta először táncoltam most, és eléggé be voltam rezelve, hogy hogyan fogja bírni a lábam az ugrabugrálást, de nem volt semmi baj, még csak meg se fájdult. Nagyon örültem neki :) 

Tegnap pedig a már fent említett barátaink jártak nálunk ismét, illetve D. és T. Hollandiából, a gyerekekkel. Ipari mennyiségű rántott húst és görög salátát készítettünk, ez is olyan étel, amivel nem lehet nagyot bukni :) Este próbáltunk tűzijátékot nézni, de idén nem sok látszott belőle a teraszunkról, úgyhogy inkább a gyerekek visszatértek a Tom&Jerry filmekhez, a felnőttek meg a beszélgetéshez, úgyhogy ez is egy jó kis este volt.

Jó dolog, amikor ennyi minden történik, de azért jól jön ma este már egy kis pihenés :)

Amikor az idén csöveztünk Abu Dhabi-ban, meg amikor az eddigieknél lényegesen rosszabbul bírtuk a hosszú utazást, akkor határoztuk el, hogy a bankancslistánkon szereplő távoli célpontokat mihamarabb útba kell ejteni, még mielőtt teljesen megöregszünk és semennyire se fogjuk bírni a 24-30 órás, csövezéssel megspékelt utazásokat.

"Sajnos" elég sok ilyen célpont szerepel a listán, úgyhogy nincs könnyű dolgunk. Jövőre azonban kiszemeltük ezt a gyönyörű helyet, Phi Phi Island-et, Thaiföldön. Biyadhoo szokásának megfelelően már jó ideje nézegette a lehetőségeket, mígnem tegnapelőtt megtalálta a tutit. Nem csak Thaiföld volt a bankancslistánkon, hanem az Emirates légitársaság is, így most két legyet ütünk egy csapásra. Velük repülünk jövőre Phuketre, mégpedig innen Budapestről, dubaji átszállással, relatíve két kavicsért. Maga az út itt se lesz rövid, odafelé egy éjszakát Dubai-ban fogunk csövezni, egy másikat pedig el kell töltenünk Phuketen, mert mire odaér a gépünk, addigra késő este lesz, és nem lesz hajó Phi Phi-re. Viszont ha egyszer megérkezünk, akkor két hétig csak a lábunkat fogjuk lógatni: strandolunk, sznorkelezünk, és szokás szerint hódolunk a kulináris élvezeteknek.

Bejövősek ezek a keleti légitársaságok, az Etihadon is király módon éreztük magunkat, és az alapján, amit az Emirates-ről olvasni lehet, ott sem lesz rossz dolgunk. Már eleve, lesz megint mindkettőnknek egy-egy feladott poggyásza, amibe befér a sznoricucc, no meg az ellátás, az IFE... Jó lesz, na!

Van már egy szállásfoglalásunk is, de igazából ez még szerintem fog változni. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a másodiknak vagy harmadiknak lefoglalt szállás lesz a befutó, és végül mindig kiderül, hogy tökéletesen választottunk.

Így aztán most már nem csak a szeptemberben esedékes Abu Dhabi-ra, hanem Thaiföldre is elindult a visszaszámláló.

Reflektálva az előző posztra: nem, nem jött össze - mármint a zárás alatti naponkénti tekerés. Az elmúlt két hétben összesen azt hiszem, kétszer sikerült felülni a biciklire. Na de majd ezután! Most már nincsen zárás, hazaérek időben, úgyhogy folytatódhat a tekerés :)

Ja meg a tollasozás. Szombaton vett Biyadhoo egy tollas-készletet, ki is találtuk, hogy le fogunk járni a kertbe tollasozni. Az első próbálkozás nem volt valami átütő siker: mivel közel egy éve, EGYÁLTALÁN, egyetlen métert se futottam, most kicsit nehézkesen ment a dolog. Na de fog ez még javulni, csak ne lenne ilyen hülye szél, és le lehetne menni megint.

Tegnap voltunk Aquaworld-ben. Jó dolog ez a csúszónap, így hétköznap tudtunk menni, amikor nem volt olyan eszméletlen tömeg. Így is voltak jópáran, de kellemes volt. Az idővel is mázlink volt, szép napsütés volt, és csak délutánra jöttek a felhők, amikor meg már amúgy is indulnunk kellett. 

Egyébként egy strandon annyira vicces figyelni az embereket, nekem legalábbis nagyon szórakoztató. Egynémely ember annyi marhaságot tud összehordani, amit nem lehet nem meghallani, amikor ott ücsörög tőled egy méterre a medencében, és éppen fennhangon magyarázza megdönthetetlen bölcsességeit. Meg amúgy az is nagyon jól megfigyelhető "élőben", amit mindig harsognak az újságok, hogy mennyi a sok túlsúlyos, elhízott ember. Az utcán sétálva ez annyira nem is tűnik fel, de egy strandon, ahol mindenki fürdőruhában van, ott azért eléggé látványos. Nyilván nem ismerem senki történetét, hogy miért olyan, amilyen, de tegnap nagyon sokkoló volt, amit láttam. Ezt az egészet most nem azért írom, hogy elítéljek bárkit is, hanem azért, mert meglepő volt, hogy a hatásvadászat miatt előszeretettel túlzó újságcikkek ebben a témában mennyire nem túloznak.

Ja és azt még nem is meséltem, Biyadhoo milyen szuper öntözőrendszert épített a teraszra :) Lehetett kapni a Lidlben csőrendszert, illetve egy időzítő berendezést, ebből rakott össze egy nagyon szuper kis cuccot. Nem kevés idő volt, mire beállította, hogy minden cserépbe és balkonládba éppen a megfelelő mennyiségű víz folyjon, de végül sikerült, és most már beavatkozás nélkül megy a locsolás minden reggel és este. Kivéve, amikor olyan vihar van, mint pl. tegnap volt, ilyenkor kikapcsoljuk a masinát.

 

..., már ami az időjárást illeti. Az elmúlt néhány hét kísértetiesen hasonlít egy pár évvel ezelőtti nyárra, amikor hétfőtől péntekig ragyogó napsütés, 35 fok, szombat-vasárnap pedig szakadó eső, vihar, és maximum 25 fok. Tegnap mondjuk még egész jó idő volt, de ma reggel is szakadt az eső, és úgy néz ki, 1-2 óra, és ismét szakadni fog. Miközben amúgy olyan meleg van, hogy élesíteni kell a légkondit, ha nem akarunk gutaütést kapni :) Éjszakára eddig még nem kapcsoltuk be idén, de úgy néz ki, mától ezen is változtatni fogunk, akkora a meleg.

Képzeljétek, még ebben a nehezen viselhető időben is erőt veszek magamon és tekerem a biciklit :) Pár hete Biyadhoo is elkezdte, ami egyrészt azért nagyon jó, mert Neki is jót tesz egy kis mozgás, másrészt pedig így én se sunnyogom el a heti öt tekerést, mert az milyen már, hogy csak ő bicajozik, én meg nem :D

Már 50 percet tekerek, kettes fokozaton - nem hangzik túl menőn, de az én nulla izmaimhoz mérten nem annyira rossz :) Nem állítom, hogy nem fáradok el, de hát végülis ezért csinálom :) A futók szokták mondani, hogy csak elindulni nehéz, utána már könnyen gyűlnek a kilométerek. Igaz ez rám is, ha legyűröm a lustaságot és felülök a biciklire, akkor már lenyomom simán az 50 percet. Jó lenne zárás alatt is rávenni magam, hogy ha nem is 50 percet, de azért 30-at tekerjek minden nap - hát, majd két hét múlva elmondom, hogy összejött-e :D

Eddig még sosem reagáltam újságcikkekre, de most valahogy úgy érzem, hogy valamit kell reagálnom erre a cikkre

Kislány koromban, a '80-as években szó nem volt semmiféle UV sugárzásról, 5-6-7 éves koromban anyukám bekent valami faktormentes krémmel a Rómain, és olyan fekete voltam, mint a négergyerekek. Egyetlen árva darab anyajegy se volt rajtam, és soha nem égtem le. Ezzel szemben nézzetek meg most. Akinek több anyajegy van a bőrén, mint nekem, és aki nálam hajlamosabb a leégésre, az vagy hazudik, vagy festi magát.

1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa idején 7 éves voltam, így túl sok dologra nem emlékszem vissza, mindössze arra, hogy azon a nyáron Jaltára utaztunk volna nyaralni, de az atomrobbanás miatt maradtunk a jól bevált Rómainál. Aztán később, 1-2 év múlva sok-sok anyajegy jelent meg a bőrömön, amit akkor az orvosok - jogosan vagy sem, nem tudom - az atomsugárzás számlájára írtak.

Egy biztos. Ezt követően az én családom is tartotta, hogy 11 és 15 óra között tilos napra menni. A tiltott időszakban hófehér pólóban, napernyő alatt kellett létezni, megelőzendő a legkisebb leégést is.

Itt van ez a fentebb hivatkozott cikk, amelyik meg azt mondja, hogy valami okos ember szerint mégiscsak lehet a legnagyobb napsütésben napozni, mert a D-vitamin így meg úgy, ugyanakkor a bőrgyógyászok szerint a déli nap továbbra is tiltott.

Nem vagyok bőrgyógyász, így orvosi szempontból nem tudom megítélni, hogy mi az igazság, csak azt tutdom, amit eddig tapasztaltam, az ominózus csernobili katasztrófa utáni 30+ évben. Ha nem kened be magad, vagy nem megfelelő faktorszámú krémmel kened magad, akkor bizony leégsz, és (ezt bőrgyógyász mondta nekem) ez az, ami a lehető legveszélyesebb. Ezt én is tapasztaltam: volt, hogy a hátam rendesen megégett, a következő évben jelent is meg rajta jónéhány új anyajegy. Amióta viszont tudatosan (hála Biyadhoo-nak és az ő nagypapájának) megbízható minőségű, magas faktorszámú naptejet (egészen pontosan 15-ös vagy 20-as, extrém esetben 30-as Piz Buin-t) választok, azóta se új anyajegyeim nincsenek, se a régiek nem változnak, és le sem égek soha. Néhány évente részt veszek bőrgyógyászati szűrésen, és mindig mindent rendben találnak.

Amikor azt mondják, hogy a napozás ártalmas, akkor szerintem azt is hozzá kellene tenni, hogy megfeleő védelem nélkül ártalmas. Teszem azt, 30-as vagy 50-es faktorszámú naptej mellett semmi baja sem lesz az embernek, persze ehhez azt is tudni kell, hogy mennyi idő után kell újra bekenned magad ahhoz, hogy még minimálisan se égj le.

Egy szó mint száz, én ebből az egész napozás-mizériából azt szűrtem le, hogy amíg olyan naptejet használsz, ami mellett nem égsz meg, nem lesz piros a bőröd, addig nincsen baj. És nagyon figyelned kell a bőröd jelzéseire: ha úgy érzed, sok a nap, bizony be kell menni az árnyékba, még 50-es naptej mellett is. Ennek persze az olyan Hófehérkék esetében, mint én, az az ára, hogy sosem leszek igazán barna. Ennyit azonban megér a bőrünk egészsége, nem igaz? :)

Úgy tűnik, nem sikerült betartani a fogadalmamat, hogy legalább kéthetente egyszer írjak valamit :( Na de talán majd ezután :D

A mostani írásom apropója az, hogy az elmúlt néhány napot ismét Amsterdamban töltöttük, T-éknél. Már tizensokadjára jártunk ott, de még most is tudunk új dolgokat felfedezni. A mostani látogatásunk egyik fénypontja a nílusi ludakkal való találkozás a Vondelparkban. Erről és még néhány momentumról itt és itt találhattok képeket.

Na szóval az úgy volt, hogy éppen Biyadhoo születésnapján repültünk. Én már repültem a születésnapomon, még jó sok évvel ezelőtt, amikor anyukámtól azt kaptam ajándékba, hogy elutaztunk Izlandra, és éppen a születésnapomra esett az indulás napja, de Biyadhoo még sosem repült a születésnapján, így ez egy különös jelentőségű utazás volt. Ennek megfelelően nagyon szuper repülésünk volt.

Amsterdamban a szokásos programjaink voltak: sétáltunk, jöttünk-mentünk, és mivel most extrém meleg idő volt arrafelé, sok időt töltüttünk T-ék dachterasse-án, némi hűsítő sör, fagyi és vla társaságában :) Ezen kívül kétszer is meglátogattuk kedvenc helyünket, a Vondelparkot. Ez Amsterdam egyik - ha nem A - legnagyobb parkja, ahol a helyiek előszeretettel töltik a szabadidejüket. Van itt teaház, tejivó, gyerekeknek full ingyenes pancsolómedence, tavak, rétek, játszóterek, szóval minden, ami egy szabadban eltöltött délutánhoz kell. És persze sok-sok kacsa és nílusi lúd. A nílusi lúdnak az a különlegessége, hogy Európában Hollandián kívül nem nagyon található meg, mi viszont testközelből találkoztunk most velük: etettem őket, miközben Biyadhoo fényképezett, és levideóztuk, amint éppen nagyon mondják a magukét. Nagyon barátságos kis jószágok, és a hattyúkkal ellentétben sokkal kíméletesebben veszik el az ételt az ember kezéből. Az egyik még azt is megengedte, hogy míg evett a tenyeremből, addig egy fél másodpercre megsimogathassam a nyakát :) Nagyon puha, pelyhes tolla van, a nyakán legalábbis. Mivel vízi madár, a testén valószínűleg olajosabb lehet a tolla, bár ezt nem sikerült megtapasztalnom.

Egyik nap voltunk a Blue Amsterdam nevű kávézóban, ami egy pláza legtetején található, gyönyörű kilátással a városra. Ez is egy nagy kedvencünk, bár az igazi szerelem kétségkívül a Vondelpark.

Ahogy sétáltunk, különösen a belvárosi részen, azt figyeltem, hogy Amsterdam mennyire egy furcsa, pontosabban különleges hely. Mintha itt bárkiből lehetne bármi, mint Zootopiában :) De tényleg. Akármilyen furcsán is néz ki valaki, senki sem fogja tátott szájjal megbámulni, senkinek sem tűnik fel, ha egy fehér, sovány és egy fekete, testes férfi kézenfogva sétál a városban (igen, nekem feltűnt, mégpedig azért, mert egyből az jutott eszembe, hogy ez a két ember vajon hány méter séta után válna mindenféle zaklatás és mocskolódás áldozatává Budapesten),  senkit sem érdekel, hogy elég divatos vagy-e, elég sovány vagy-e, tökéletes-e a sminked, a ruhád, stb-stb. Úgy néz ki ez a város, mint ha itt mindenki azt csinálhatná, amit csak jólesik neki - nyilván a törvényes keretek között, mert ha nem, azonnal ott terem a rendőrség. Azonban amíg a törvényeket betartod, addig a világ legextravagánsabb embere is lehetsz, akkor sem fogsz megbontránkozást kelteni. 

Szeretem Amsterdamot, szuper kis város, de élni nem élnék ott. Nekem túl nagy a tömeg, és túl sűrűn vannak a házak, lakások, emberek. Látogatóba azonban mindig boldogan megyek, nagyon jó kikapcsolódás, és nagyon jó látni, hogy vannak helyek, ahol csak úgy vannak, csak úgy élnek ez emberek, anélkül, hogy lépten-nyomon belekötnének egymásba, vagy keresztbe raknának egymásnak.

D és T, köszönjük, hogy ismét ott lehettünk Nálatok, szuper jól éreztük magunkat!

 

Az elmúlt két hét 12 napnyi folyamatos munkával telt, úgyhogy erre a hétvégére már "kicsit" elfáradtam. Többek közt ezért is örülök annyira, hogy végre szép idő van. Szépen összetakarítottam a teraszon, Biyadhoo pedig üzembe állította a sörpadot és a grillezőasztalt, és hamarosan nyárson sült, barbecue marinádos husit fog gyártani odakint :) A főzőcskézéshez jár egy finom, jéghideg fröccs, ebéd után pedig sóskaramella fagyit fogunk nassolni. Kell ennél tökéletesebb program vasárnapra? :)

Néhány napja új családtagunk van, Alexa :) Nagyon okos már most, de még sok mindent kell tanulnia neki is, és nekünk is a gördülékeny együttműködésért.

Nem, Alexa nem kutya, és nem is cica, Alexa egy eszköz, amitől az okos lakás még okosabb lesz, segítségével hanggal vezérelhető egy csomó minden a lakásban.

Még néhány hete kezdte el Biyadhoo hangvezérlésre állítani a dolgokat a lakásban, először az iphone-os Siri hangasszisztens segítségével. Siri is tudott sok mindent, tök jól tudta le-föl kapcsolgatni a lámpákat, ki-be kapcsolni a tv-t, de ő alapvetően nem házvezérlésre való, így pl. csak akkor hallja meg az utasításokat, ha fél méternél közelebbről beszélünk hozzá. Alexa viszont pont erre van kitalálva, hogy messzebbről is vegye az utasításokat.

Remekül tudja a lámpákat kapcsolgatni, és ő már elboldogul a TV vezérlésével (csatornaváltás, hangerőszabályzás, ilyesmi), valamint az időjárásállomásból is tud adatokat kiszedni és a fűtést is tudja vezérelni. Meg tud még számtalan dolgot, amiről nem is tudunk, de majd szép lassan kikísérletezzük, vagyis Biyadhoo kikísérletezi, és megtanítja nekem :)

Pl. azt már tudjuk, hogy képes komplett időjárás-előrejelzéssel szolgálni, el tudja mondani a legfontosabb (amerikai) híreket, tud zenét lejátszani és szuperélethű madárcsicsergést ill. tengermorajlást tud produkálni :) 

Két hátránya van. Az egyik, hogy csak angolul tud, ami amúgy nem lenne baj, mert tudunk angolul mi is, de tanulni kell azt a kiejtést, amivel ő megérti, mit akarunk tőle. A másik pedig az, hogy nehezen, kisebb fajta bindzsizések árán lehet megtanítani neki, hogy ne az USÁ-ban érezze magát, hanem itt Budapesten :) Az időzónával nincs gond, de elég macerás volt beállítani neki, hogy ne a seattle-i időjárást mondja, Fahrenheitben, hanem az ittenit, Celsius-ban :)

Nagyon jópofa kis cucc, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen funkcióit nem fedeztük még fel :) Csak még meg kell tanulnunk rendesen Alexául :)

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search