Reflektálva az előző posztra: nem, nem jött össze - mármint a zárás alatti naponkénti tekerés. Az elmúlt két hétben összesen azt hiszem, kétszer sikerült felülni a biciklire. Na de majd ezután! Most már nincsen zárás, hazaérek időben, úgyhogy folytatódhat a tekerés :)

Ja meg a tollasozás. Szombaton vett Biyadhoo egy tollas-készletet, ki is találtuk, hogy le fogunk járni a kertbe tollasozni. Az első próbálkozás nem volt valami átütő siker: mivel közel egy éve, EGYÁLTALÁN, egyetlen métert se futottam, most kicsit nehézkesen ment a dolog. Na de fog ez még javulni, csak ne lenne ilyen hülye szél, és le lehetne menni megint.

Tegnap voltunk Aquaworld-ben. Jó dolog ez a csúszónap, így hétköznap tudtunk menni, amikor nem volt olyan eszméletlen tömeg. Így is voltak jópáran, de kellemes volt. Az idővel is mázlink volt, szép napsütés volt, és csak délutánra jöttek a felhők, amikor meg már amúgy is indulnunk kellett. 

Egyébként egy strandon annyira vicces figyelni az embereket, nekem legalábbis nagyon szórakoztató. Egynémely ember annyi marhaságot tud összehordani, amit nem lehet nem meghallani, amikor ott ücsörög tőled egy méterre a medencében, és éppen fennhangon magyarázza megdönthetetlen bölcsességeit. Meg amúgy az is nagyon jól megfigyelhető "élőben", amit mindig harsognak az újságok, hogy mennyi a sok túlsúlyos, elhízott ember. Az utcán sétálva ez annyira nem is tűnik fel, de egy strandon, ahol mindenki fürdőruhában van, ott azért eléggé látványos. Nyilván nem ismerem senki történetét, hogy miért olyan, amilyen, de tegnap nagyon sokkoló volt, amit láttam. Ezt az egészet most nem azért írom, hogy elítéljek bárkit is, hanem azért, mert meglepő volt, hogy a hatásvadászat miatt előszeretettel túlzó újságcikkek ebben a témában mennyire nem túloznak.

Ja és azt még nem is meséltem, Biyadhoo milyen szuper öntözőrendszert épített a teraszra :) Lehetett kapni a Lidlben csőrendszert, illetve egy időzítő berendezést, ebből rakott össze egy nagyon szuper kis cuccot. Nem kevés idő volt, mire beállította, hogy minden cserépbe és balkonládba éppen a megfelelő mennyiségű víz folyjon, de végül sikerült, és most már beavatkozás nélkül megy a locsolás minden reggel és este. Kivéve, amikor olyan vihar van, mint pl. tegnap volt, ilyenkor kikapcsoljuk a masinát.

 

..., már ami az időjárást illeti. Az elmúlt néhány hét kísértetiesen hasonlít egy pár évvel ezelőtti nyárra, amikor hétfőtől péntekig ragyogó napsütés, 35 fok, szombat-vasárnap pedig szakadó eső, vihar, és maximum 25 fok. Tegnap mondjuk még egész jó idő volt, de ma reggel is szakadt az eső, és úgy néz ki, 1-2 óra, és ismét szakadni fog. Miközben amúgy olyan meleg van, hogy élesíteni kell a légkondit, ha nem akarunk gutaütést kapni :) Éjszakára eddig még nem kapcsoltuk be idén, de úgy néz ki, mától ezen is változtatni fogunk, akkora a meleg.

Képzeljétek, még ebben a nehezen viselhető időben is erőt veszek magamon és tekerem a biciklit :) Pár hete Biyadhoo is elkezdte, ami egyrészt azért nagyon jó, mert Neki is jót tesz egy kis mozgás, másrészt pedig így én se sunnyogom el a heti öt tekerést, mert az milyen már, hogy csak ő bicajozik, én meg nem :D

Már 50 percet tekerek, kettes fokozaton - nem hangzik túl menőn, de az én nulla izmaimhoz mérten nem annyira rossz :) Nem állítom, hogy nem fáradok el, de hát végülis ezért csinálom :) A futók szokták mondani, hogy csak elindulni nehéz, utána már könnyen gyűlnek a kilométerek. Igaz ez rám is, ha legyűröm a lustaságot és felülök a biciklire, akkor már lenyomom simán az 50 percet. Jó lenne zárás alatt is rávenni magam, hogy ha nem is 50 percet, de azért 30-at tekerjek minden nap - hát, majd két hét múlva elmondom, hogy összejött-e :D

Eddig még sosem reagáltam újságcikkekre, de most valahogy úgy érzem, hogy valamit kell reagálnom erre a cikkre

Kislány koromban, a '80-as években szó nem volt semmiféle UV sugárzásról, 5-6-7 éves koromban anyukám bekent valami faktormentes krémmel a Rómain, és olyan fekete voltam, mint a négergyerekek. Egyetlen árva darab anyajegy se volt rajtam, és soha nem égtem le. Ezzel szemben nézzetek meg most. Akinek több anyajegy van a bőrén, mint nekem, és aki nálam hajlamosabb a leégésre, az vagy hazudik, vagy festi magát.

1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa idején 7 éves voltam, így túl sok dologra nem emlékszem vissza, mindössze arra, hogy azon a nyáron Jaltára utaztunk volna nyaralni, de az atomrobbanás miatt maradtunk a jól bevált Rómainál. Aztán később, 1-2 év múlva sok-sok anyajegy jelent meg a bőrömön, amit akkor az orvosok - jogosan vagy sem, nem tudom - az atomsugárzás számlájára írtak.

Egy biztos. Ezt követően az én családom is tartotta, hogy 11 és 15 óra között tilos napra menni. A tiltott időszakban hófehér pólóban, napernyő alatt kellett létezni, megelőzendő a legkisebb leégést is.

Itt van ez a fentebb hivatkozott cikk, amelyik meg azt mondja, hogy valami okos ember szerint mégiscsak lehet a legnagyobb napsütésben napozni, mert a D-vitamin így meg úgy, ugyanakkor a bőrgyógyászok szerint a déli nap továbbra is tiltott.

Nem vagyok bőrgyógyász, így orvosi szempontból nem tudom megítélni, hogy mi az igazság, csak azt tutdom, amit eddig tapasztaltam, az ominózus csernobili katasztrófa utáni 30+ évben. Ha nem kened be magad, vagy nem megfelelő faktorszámú krémmel kened magad, akkor bizony leégsz, és (ezt bőrgyógyász mondta nekem) ez az, ami a lehető legveszélyesebb. Ezt én is tapasztaltam: volt, hogy a hátam rendesen megégett, a következő évben jelent is meg rajta jónéhány új anyajegy. Amióta viszont tudatosan (hála Biyadhoo-nak és az ő nagypapájának) megbízható minőségű, magas faktorszámú naptejet (egészen pontosan 15-ös vagy 20-as, extrém esetben 30-as Piz Buin-t) választok, azóta se új anyajegyeim nincsenek, se a régiek nem változnak, és le sem égek soha. Néhány évente részt veszek bőrgyógyászati szűrésen, és mindig mindent rendben találnak.

Amikor azt mondják, hogy a napozás ártalmas, akkor szerintem azt is hozzá kellene tenni, hogy megfeleő védelem nélkül ártalmas. Teszem azt, 30-as vagy 50-es faktorszámú naptej mellett semmi baja sem lesz az embernek, persze ehhez azt is tudni kell, hogy mennyi idő után kell újra bekenned magad ahhoz, hogy még minimálisan se égj le.

Egy szó mint száz, én ebből az egész napozás-mizériából azt szűrtem le, hogy amíg olyan naptejet használsz, ami mellett nem égsz meg, nem lesz piros a bőröd, addig nincsen baj. És nagyon figyelned kell a bőröd jelzéseire: ha úgy érzed, sok a nap, bizony be kell menni az árnyékba, még 50-es naptej mellett is. Ennek persze az olyan Hófehérkék esetében, mint én, az az ára, hogy sosem leszek igazán barna. Ennyit azonban megér a bőrünk egészsége, nem igaz? :)

Úgy tűnik, nem sikerült betartani a fogadalmamat, hogy legalább kéthetente egyszer írjak valamit :( Na de talán majd ezután :D

A mostani írásom apropója az, hogy az elmúlt néhány napot ismét Amsterdamban töltöttük, T-éknél. Már tizensokadjára jártunk ott, de még most is tudunk új dolgokat felfedezni. A mostani látogatásunk egyik fénypontja a nílusi ludakkal való találkozás a Vondelparkban. Erről és még néhány momentumról itt és itt találhattok képeket.

Na szóval az úgy volt, hogy éppen Biyadhoo születésnapján repültünk. Én már repültem a születésnapomon, még jó sok évvel ezelőtt, amikor anyukámtól azt kaptam ajándékba, hogy elutaztunk Izlandra, és éppen a születésnapomra esett az indulás napja, de Biyadhoo még sosem repült a születésnapján, így ez egy különös jelentőségű utazás volt. Ennek megfelelően nagyon szuper repülésünk volt.

Amsterdamban a szokásos programjaink voltak: sétáltunk, jöttünk-mentünk, és mivel most extrém meleg idő volt arrafelé, sok időt töltüttünk T-ék dachterasse-án, némi hűsítő sör, fagyi és vla társaságában :) Ezen kívül kétszer is meglátogattuk kedvenc helyünket, a Vondelparkot. Ez Amsterdam egyik - ha nem A - legnagyobb parkja, ahol a helyiek előszeretettel töltik a szabadidejüket. Van itt teaház, tejivó, gyerekeknek full ingyenes pancsolómedence, tavak, rétek, játszóterek, szóval minden, ami egy szabadban eltöltött délutánhoz kell. És persze sok-sok kacsa és nílusi lúd. A nílusi lúdnak az a különlegessége, hogy Európában Hollandián kívül nem nagyon található meg, mi viszont testközelből találkoztunk most velük: etettem őket, miközben Biyadhoo fényképezett, és levideóztuk, amint éppen nagyon mondják a magukét. Nagyon barátságos kis jószágok, és a hattyúkkal ellentétben sokkal kíméletesebben veszik el az ételt az ember kezéből. Az egyik még azt is megengedte, hogy míg evett a tenyeremből, addig egy fél másodpercre megsimogathassam a nyakát :) Nagyon puha, pelyhes tolla van, a nyakán legalábbis. Mivel vízi madár, a testén valószínűleg olajosabb lehet a tolla, bár ezt nem sikerült megtapasztalnom.

Egyik nap voltunk a Blue Amsterdam nevű kávézóban, ami egy pláza legtetején található, gyönyörű kilátással a városra. Ez is egy nagy kedvencünk, bár az igazi szerelem kétségkívül a Vondelpark.

Ahogy sétáltunk, különösen a belvárosi részen, azt figyeltem, hogy Amsterdam mennyire egy furcsa, pontosabban különleges hely. Mintha itt bárkiből lehetne bármi, mint Zootopiában :) De tényleg. Akármilyen furcsán is néz ki valaki, senki sem fogja tátott szájjal megbámulni, senkinek sem tűnik fel, ha egy fehér, sovány és egy fekete, testes férfi kézenfogva sétál a városban (igen, nekem feltűnt, mégpedig azért, mert egyből az jutott eszembe, hogy ez a két ember vajon hány méter séta után válna mindenféle zaklatás és mocskolódás áldozatává Budapesten),  senkit sem érdekel, hogy elég divatos vagy-e, elég sovány vagy-e, tökéletes-e a sminked, a ruhád, stb-stb. Úgy néz ki ez a város, mint ha itt mindenki azt csinálhatná, amit csak jólesik neki - nyilván a törvényes keretek között, mert ha nem, azonnal ott terem a rendőrség. Azonban amíg a törvényeket betartod, addig a világ legextravagánsabb embere is lehetsz, akkor sem fogsz megbontránkozást kelteni. 

Szeretem Amsterdamot, szuper kis város, de élni nem élnék ott. Nekem túl nagy a tömeg, és túl sűrűn vannak a házak, lakások, emberek. Látogatóba azonban mindig boldogan megyek, nagyon jó kikapcsolódás, és nagyon jó látni, hogy vannak helyek, ahol csak úgy vannak, csak úgy élnek ez emberek, anélkül, hogy lépten-nyomon belekötnének egymásba, vagy keresztbe raknának egymásnak.

D és T, köszönjük, hogy ismét ott lehettünk Nálatok, szuper jól éreztük magunkat!

 

Az elmúlt két hét 12 napnyi folyamatos munkával telt, úgyhogy erre a hétvégére már "kicsit" elfáradtam. Többek közt ezért is örülök annyira, hogy végre szép idő van. Szépen összetakarítottam a teraszon, Biyadhoo pedig üzembe állította a sörpadot és a grillezőasztalt, és hamarosan nyárson sült, barbecue marinádos husit fog gyártani odakint :) A főzőcskézéshez jár egy finom, jéghideg fröccs, ebéd után pedig sóskaramella fagyit fogunk nassolni. Kell ennél tökéletesebb program vasárnapra? :)

Néhány napja új családtagunk van, Alexa :) Nagyon okos már most, de még sok mindent kell tanulnia neki is, és nekünk is a gördülékeny együttműködésért.

Nem, Alexa nem kutya, és nem is cica, Alexa egy eszköz, amitől az okos lakás még okosabb lesz, segítségével hanggal vezérelhető egy csomó minden a lakásban.

Még néhány hete kezdte el Biyadhoo hangvezérlésre állítani a dolgokat a lakásban, először az iphone-os Siri hangasszisztens segítségével. Siri is tudott sok mindent, tök jól tudta le-föl kapcsolgatni a lámpákat, ki-be kapcsolni a tv-t, de ő alapvetően nem házvezérlésre való, így pl. csak akkor hallja meg az utasításokat, ha fél méternél közelebbről beszélünk hozzá. Alexa viszont pont erre van kitalálva, hogy messzebbről is vegye az utasításokat.

Remekül tudja a lámpákat kapcsolgatni, és ő már elboldogul a TV vezérlésével (csatornaváltás, hangerőszabályzás, ilyesmi), valamint az időjárásállomásból is tud adatokat kiszedni és a fűtést is tudja vezérelni. Meg tud még számtalan dolgot, amiről nem is tudunk, de majd szép lassan kikísérletezzük, vagyis Biyadhoo kikísérletezi, és megtanítja nekem :)

Pl. azt már tudjuk, hogy képes komplett időjárás-előrejelzéssel szolgálni, el tudja mondani a legfontosabb (amerikai) híreket, tud zenét lejátszani és szuperélethű madárcsicsergést ill. tengermorajlást tud produkálni :) 

Két hátránya van. Az egyik, hogy csak angolul tud, ami amúgy nem lenne baj, mert tudunk angolul mi is, de tanulni kell azt a kiejtést, amivel ő megérti, mit akarunk tőle. A másik pedig az, hogy nehezen, kisebb fajta bindzsizések árán lehet megtanítani neki, hogy ne az USÁ-ban érezze magát, hanem itt Budapesten :) Az időzónával nincs gond, de elég macerás volt beállítani neki, hogy ne a seattle-i időjárást mondja, Fahrenheitben, hanem az ittenit, Celsius-ban :)

Nagyon jópofa kis cucc, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen funkcióit nem fedeztük még fel :) Csak még meg kell tanulnunk rendesen Alexául :)

Igen, eddig azt hittem, hogy a Maldív-szigetek az igazi Paradicsom, de most már tudom, hogy valójában a Seychelles-szigetek az :) Nem mondom, hogy Maldív nem szép, mert csodálatos, gyönyörű, de máshogyan szép, mint Seychelles. A Maldívon egy 1,5 km-szer 500 m-es szigetre vagy "bezárva", ami teljesen lapos, sehol még csak egy domb se, Seychelles-en viszont, ha Mahe-n vagy, akkor egy elég nagy szigetet tudsz kersztül-kasul bejárni. Itt vannak kisebb hegyek, hajmeresztő hegyi utak és szakadékok, és olyan sűrű, olyan zöld növényzet, amit eddig elképzelni sem tudtam. Mint az őserdőben, de tényleg. A víz alatti világ, a korallok viszont Maldívon szebbek, mert ott több az élő korall és többféle hallal is lehet találkozni.

Na de menjünk szépen sorjában. Február 6-án indultunk, először elrepültünk Brüsszelbe, majd onnan egy hatórás várakozást követően Abu Dhabi-ba, és onnan tovább Seychelles-re. Mindezt a nemrég ötcsillagos légitársasággá minősített Etihad Airways-zel. Nagyon kényelmes utunk volt, és remek ellátásban részesültünk. Innivaló gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre, ételből pedig háromféle fogás közül lehetett választani mind az Abu Dhabi-ba, mind a Seychelles-re tartó gépen. Repülés közben lehetett számtalan film, játék, TV- és rádiócsatorna, illetve zenei album közül válogatni, úgyhogy nem kellett unatkozni egy percig sem :) Az utolsó szegmensen már nagyon fáradtak voltunk, mert ugyan valamicskét tudtunk aludni a gépeken, de 2-3 óránál nem többet. Viszont mikor már elég alacsonyan voltunk, és láttuk, hová érkezünk, akkor felpörögtünk mindketten, hirtelen minden fáradtság elmúlt :)

Leszállás után átmentünk az útlevélkezelésen, majd a vámmentes boltban megvettük a szállásadónknak az általa kért két karton Mahe Kings cigarettát, és mire odaértünk a poggyászkiadó szalaghoz, már ott keringett körbe-körbe mindkét bőröndünk, úgyhogy máris mehettünk felvenni a bérautónkat, majd irány a szállás. A szobánk elfoglalása pici nehézségbe ütközött, mert senki illetékes nem volt az apartmanházban, aki odaadhatta volna a szobát. Végül néhány telefon után előkerült valaki, és elfoglalhattuk a helyünket. Nagyon jó kis lakást kaptunk, volt egy nappalink és egy fullra felszerelt amerikai konyhánk (mikro, hűtő, mosógép, vízforraló, kávéfőző, gáztűzhely, só, cukor, és rengeteg edény), egy külön hálószobánk és egy fürdőszobánk, úgyhogy nagyon kényelmesen voltunk.

A következő két hétben pedig csak mentünk, mint a bolygó hollandi, minden egyes zugát be akartuk járni a szigetnek. Nagyon jó döntés volt, hogy béreltünk autót, mert így tényleg be tudtuk járni az egész szigetet. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb strandokon voltunk. A kedvencünk Beau Vallon volt, bár ez kb 25 km-re volt a szállásunktól, mégis itt voltunk a legtöbbet. A második kedvencünk Anse Intendance, ez egy egészen csendes, tökéletesen hófehér homokos strand, viszont itt nagyon gyorsan mélyül a víz és elég nagyok a hullámok is, így pancsolásra kevésbé alkalmas. Pedig a víz fantasztikus, legaláb 30 fok meleg, általában enyhén hullámzik, úgyhogy az ember alig akar kijönni belőle :) Anse Intendance arról is híres még, hogy itt teknősök fészkelnek, amire egy hatalmas tábla is felhívja a figyelmet, és mindenféle büntetéseket helyez kilátásba, ha valaki vegzálja a teknősöket vagy a fészküket. Mi se teknőst, se fékszket nem láttunk, viszont itt van a legszebb "őserdő" a szigeten.

Rengeteg hegyi úton közlekedtünk, ami nagy élmény, de jó gyomor kell hozzá :) Ja és jól is kell tudni vezetni, egyrészt mert itt baloldali közlekedés van, jobbkormányos autókkal, másrészt hajmersztően keskenyek néhol az utak, harmadrészt a helyiek tökéletes autóvezetési antitalentumok. 

10-én megünnepeltük annak rendje és módja szerint a tizedik házassági évfordulónkat. Még innen Ferihegyről vittünk magunkkal egy üveg Sauska 7-es Cuvée-t. Eléggé tartottunk tőle, hogy hiába tették lezárt zacskóba, mellérakva a számlát, ami igazolja, hogy tranzit területen vettük, Abu Dhabi-ban vagy Seychelles-en elveszik. Az araboktól tartottunk igazán, náluk vannak elég idióta szabályok. Szerencsére nem történt semmi, megmaradt a világjáró borunk :)

Valentin napon hajókiránduláson voltunk: üvegfenekű hajóval elmentünk a Sainte Anne nemzeti parkhoz és a Moyenne-szigetre. Itt vannak a legjobb sznorkelezési lehetőségek, itt lehet a legtöbb féle halat látni, és elég szép nagy koralltelepek is vannak. Nagy élmény volt, egész nap csak a fejünket kapkodtuk, annyi szép dolgot láttunk :) A Moyenne-sziget egy egészen kicsike sziget, gyalog kb 20 perc alatt körbesétálható, és itt is sok állítólag a teknős, bár mi egy darabot sem láttunk. A víz a sziget körül viszont bántóan forró. Itthon a fürdőkádban hideget engedek hozzá, ha ennyire melegre sikerül :)

Finom dolgokat ettünk-ittunk, de azt meg kell jegyezni, hogy ez egy rendkívül drága ország. A sör például úgy van, hogy 6x0.5 liter Heineken durván 7000 Ft-ba kerül. A bor elég emberi árban van, bár drágább az is, mint itthon. Az üdítők, ásványvíz is bőven többe kerül. A marhahús viszont jóval olcsóbb, mint nálunk. Angus marha fehérpecsenye durván 5000 Ft/kg, míg nálunk 10.000 felett van. Ezt az Angus marhát leszámítva a hús csapnivaló: választék se nagyon van, és csúnyák is a húsok. Úgyhogy általában tésztát, tojást, tonhalat, és marhát ettünk, különböző módokon elkészítve. A péksüteményeik eszméletlen finomak. Találtunk olyan zsemlét, ami feleakkora, mint az itthoni zsemlék, de legalább kétszer olyan finom :) 

A helyiek nagyon aranyosak, kedvesek, segítőkészek, és elég lazák is. A szállásunkat például csak az első hét végén sikerült kifizetni, mert csak akkor került elő az a valaki, akinél fizetni lehetett. Aki a szobánkat kiadta, nála nem lehetett, a tulajdonos meg ugyan ott lakik az apartmanházban, mégse áll szóba a vendégekkel. Utolsó nap szerettük volna elintézni, hogy ne kelljen délelőtt 10-kor kijönni a szobából, mivel este 8-kor ment a gépünk, így aznap még szerettünk volna strandolni, és normálisan lefürödni a 26 órás út előtt. Meg is beszéltük, hogy rendben lesz, maradhatunk, ez 50 EUR-ba kerül. Mondtuk, hogy oké, de hasonlóan a szálláshoz, ezt se sikerült azonnal kifizetni. Indulás előtti napon délután mondja a kis mindenes csaj, akinél a szállást fizettük, meg aki takarít, hogy sorry, mégse maradhatunk, mert holnap mégis jön vendég a szobánkba. Hosszú sztori, a lényeg az, hogy a végén valamilyen furcsa oknál fogva mégse jöttek a szobánba, így maradhattunk. Az utolsó esténk persze telefonálgatással meg egyezkedéssel telt, és másnap reggel már fullra össze voltunk csomagolva, amikor reggel 9-kor kisütötték, hogy hát igazából mégis maradhatunk :) Nosza, gyorsan kikapkodtuk a fürdőruhát a bőröndből és irány Beau Vallon. Ennyire még sosem örültem annak, hogy strandolhatok :)

Délután szép kényelmesen kimentünk a reptérre, visszaadtuk az autónkat és irányt vettünk hazafelé. Most sokkal joban viseltük az utazást, talán azért, mert a repülőn is többet tudtunk aludni, plusz Abu Dhabi-ban volt egy nyolcórás várakozási időnk, aminek egy részét szintén alvással töltöttük.

Fáradtan, de mégis teljesen kipihenve, feltöltődve jöttünk haza. Mondhatom, életünk egyik legfantasztikusabb nyaralása volt ez, és ahogy egy kedves ismerősünk fogalmazott, ilyen gyönyörű helyen eddig még sosem jártunk.

Most már mindjárt belépünk az utazás előtti utolsó hétbe! Bőröndök előkészítve, bőröndcímkék kinyomtatva-lelaminálva, búvár- (pontosabban sznori-) felszerelés előkészítve, fenekek besózva :)

Még 5 nyamvadt kis munkanap, aztán hétvégén csomagolás, meg rápihenés a nagyjából 24 órás utazásra, meg az azt követő ünnepléssorozatre :) 

Jó dolgunk lesz, az már egyszer biztos! :D

Most nézem csak, hogy már majdnem másfél hónapja nem írtam semmit. Igaz, viszonylag csendesen telt ez az időszak.

Nagy zabálásokat csak korlátozottan tartalmazott a karácsony :), és a szilveszter se durrant nagyot szerencsére. Szerencsére, mert egyrészt már nem vonzanak a harmincakárhány fős bulik, az általunk tartott, hasonló vendégszámú házibulik pedig mégannyira sem. T-ék voltak nálunk a gyerekekkel, beszélgettünk, filmet néztünk, éjfélkor pezsgőztünk, aztán nagyjából aludni tértünk. Karácsony utántól január 6-ig elég sűrű volt az életem a munkát tekintve, az év végi zárás nálunk nem kimondottan sétagalopp. De a zárást követően nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, úgyhogy megérte a sok meló :) Cserébe ez a hétvégém négy napos volt, a túlórák lecsúsztatása okán :)

És mához már csak három hét!!! Alig van besózva a fenekünk Biyadhoo-val. Az az egy bánatom van csupán, hogy egyelőre megállás nélkül borús, esős idő van Seychelles-en, igaz, még így is 30 fok körül van a hőmérséklet. Azt mondják, februárban már szép idő van, nagyon remélem, hogy a következő három hétben véget ér az esős évszak, és mire odaérünk, ragyogó napsütés lesz. Körbe akarjuk járni az egész szigetet, minden strandot ki akarunk próbálni, és sokat szeretnénk sznorkelezni is. A minap néztünk sznoris videókat youtube-on, és gyönyörű állatokat lehet látni a vízben. Ilyenkor szokott eszembe jutni a Tom és Jerry-ből a kiskacsa, amelyik a vadkacsákkal együtt akar repülni, és folyton azt kiabálja: "Én is jövök, én is jövök, várjatok meg, én is jövök!" :)

Ja és újévi fogadalomként bepróbálkozom, hogy kéthetente posztoljak valamit, ez azért így mégsem járja, hogy ennyi ideig nem írok semmit :)

 

Szerencsére egyre jobb és jobb a (bal) lábam, bár még mindig nem egészen százas - a guggolás például még nem megy tökéletesen, de ácsorogni és sétálni már elég jól tudok.

Jól megy a tekerés is, 12 km-t már simán tudok bicajozni, ami szerintem nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy évek óta semmit sem sportoltam, és van egy sérült lábam. Múlt héten elindult a síugró szerzon, így a hétvégi tekerést a versenyekre időzítem, TV nézés közben könnyebben gyűlnek a kilométerek :) Hétközben meg VH1 Classic-ot hallgatok bicajozás közben :) Amúgy tök vicces, épp a minap gondolkodtam el rajta a VH1 Classic kapcsán, hogy a '80-as, '90-es évek rockénekesei mind hasonlóan néztek ki: hosszú, göndör haj, frufruval, időnként kihúzott szem :) De ők még tudtak énekelni, nem állt meg a tudomány akkor sem, ha egy árva mikrofonnal a kezükben kellett előadni valamit.

Múlt héten teljesen megadta magát az akku az autónkban, vasárnap este pedig elég nagy kihívás új akkut szerezni. Először a Tesco-ban próbálkoztunk, volt is megfelelő teljesítményű, csak éppen a mérete nem stimmelt, nem fért be a helyére. Végül egy éjjel-nappali autósboltban sikerült venni egy megfelelőt. Ja, és az autó betolása közben meggyőződhettem róla, hogy ha nem is túl gyorsan, de ha kell, akkor már szaladni is tudok :)

Aztán lassan kezdetét veszi a karácsonyi programok sora: jövő héten pl. már céges karácsonyi buli lesz. 

Lemennek az ünnepek, lemegy az év végi zárás, aztán már csak pillanatok kérdése, és utazunk, és naaaagy-naaaaaagy ünneplést csapunk!

 

Ahogy nézem, borzasztó régen nem írtam, de igazából nem is történt semmi érdekes.

Most hétfőn kellett menni újabb kontrollra a lábammal. Eléggé be voltam rezelve, hogy vajon elküld-e majd további vizsgálatokra a doki, illetve meg akarja-e műteni a térdemet, de szerencsére mindent megúsztam, a szokásos, alapos vizsgálat, térdnyomkodás, -ráncigálás, -tekergetés után úgy döntött, hogy ez a láb meg van gyógyulva, nincs vele további tennivaló a részéről, nem is akar már többet látni. Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről! Így is három hónapig tartott a gyógyulás, azaz tart még most is, mert erősíteni, edzeni továbbra is kell a lábamat, hogy az a maradék kicsi fájdalom is elmúljon belőle, és mindent tökéletesen tudjak csinálni.

Ennek örömére kitaláltam, hogy szeretnék egy szobabiciklit, mert a tekerés egyrészt jót tenne a lábamnak is, megerősítené, másrészt mégiscsak valami testmozgás lenne, amit az elmúlt évek során teljesen elhanyagoltam. Amikor gyerekkoromban volt hasonló baja a térdemnek, akkor is a szobabiciklizést javasolták az orvosok, így arra gondoltam, hogy akkor most is jó lesz. 

Nosza, Biyadhoo nekiállt keresgélni a Jófogáson, talált is kettőt vagy hármat, ami megfelelő lett volna, de már mindegyiket eladta a gazdája, csak a hirdetést felejtette el levenni. Ezek után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább új biciklit veszünk, így a héten egyik este nekiindultunk, és végül a Decathlonban vettünk egyet, nem sokkal drágábban, mint amennyibe a használt került volna. 

Tegnap már tekertem is, kifejezetten jólesett az a kis mozgás. Rá kell kényszerítenem magam, hogy minden nap tekerjek, e kényszerítés egyik eleme, hogy ide leírom: elég égő lenne ugyanis két hét múlva azt írni, hogy bocs, mégse tekertem azóta egy percet sem :D

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search