Igen, eddig azt hittem, hogy a Maldív-szigetek az igazi Paradicsom, de most már tudom, hogy valójában a Seychelles-szigetek az :) Nem mondom, hogy Maldív nem szép, mert csodálatos, gyönyörű, de máshogyan szép, mint Seychelles. A Maldívon egy 1,5 km-szer 500 m-es szigetre vagy "bezárva", ami teljesen lapos, sehol még csak egy domb se, Seychelles-en viszont, ha Mahe-n vagy, akkor egy elég nagy szigetet tudsz kersztül-kasul bejárni. Itt vannak kisebb hegyek, hajmeresztő hegyi utak és szakadékok, és olyan sűrű, olyan zöld növényzet, amit eddig elképzelni sem tudtam. Mint az őserdőben, de tényleg. A víz alatti világ, a korallok viszont Maldívon szebbek, mert ott több az élő korall és többféle hallal is lehet találkozni.

Na de menjünk szépen sorjában. Február 6-án indultunk, először elrepültünk Brüsszelbe, majd onnan egy hatórás várakozást követően Abu Dhabi-ba, és onnan tovább Seychelles-re. Mindezt a nemrég ötcsillagos légitársasággá minősített Etihad Airways-zel. Nagyon kényelmes utunk volt, és remek ellátásban részesültünk. Innivaló gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre, ételből pedig háromféle fogás közül lehetett választani mind az Abu Dhabi-ba, mind a Seychelles-re tartó gépen. Repülés közben lehetett számtalan film, játék, TV- és rádiócsatorna, illetve zenei album közül válogatni, úgyhogy nem kellett unatkozni egy percig sem :) Az utolsó szegmensen már nagyon fáradtak voltunk, mert ugyan valamicskét tudtunk aludni a gépeken, de 2-3 óránál nem többet. Viszont mikor már elég alacsonyan voltunk, és láttuk, hová érkezünk, akkor felpörögtünk mindketten, hirtelen minden fáradtság elmúlt :)

Leszállás után átmentünk az útlevélkezelésen, majd a vámmentes boltban megvettük a szállásadónknak az általa kért két karton Mahe Kings cigarettát, és mire odaértünk a poggyászkiadó szalaghoz, már ott keringett körbe-körbe mindkét bőröndünk, úgyhogy máris mehettünk felvenni a bérautónkat, majd irány a szállás. A szobánk elfoglalása pici nehézségbe ütközött, mert senki illetékes nem volt az apartmanházban, aki odaadhatta volna a szobát. Végül néhány telefon után előkerült valaki, és elfoglalhattuk a helyünket. Nagyon jó kis lakást kaptunk, volt egy nappalink és egy fullra felszerelt amerikai konyhánk (mikro, hűtő, mosógép, vízforraló, kávéfőző, gáztűzhely, só, cukor, és rengeteg edény), egy külön hálószobánk és egy fürdőszobánk, úgyhogy nagyon kényelmesen voltunk.

A következő két hétben pedig csak mentünk, mint a bolygó hollandi, minden egyes zugát be akartuk járni a szigetnek. Nagyon jó döntés volt, hogy béreltünk autót, mert így tényleg be tudtuk járni az egész szigetet. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb strandokon voltunk. A kedvencünk Beau Vallon volt, bár ez kb 25 km-re volt a szállásunktól, mégis itt voltunk a legtöbbet. A második kedvencünk Anse Intendance, ez egy egészen csendes, tökéletesen hófehér homokos strand, viszont itt nagyon gyorsan mélyül a víz és elég nagyok a hullámok is, így pancsolásra kevésbé alkalmas. Pedig a víz fantasztikus, legaláb 30 fok meleg, általában enyhén hullámzik, úgyhogy az ember alig akar kijönni belőle :) Anse Intendance arról is híres még, hogy itt teknősök fészkelnek, amire egy hatalmas tábla is felhívja a figyelmet, és mindenféle büntetéseket helyez kilátásba, ha valaki vegzálja a teknősöket vagy a fészküket. Mi se teknőst, se fékszket nem láttunk, viszont itt van a legszebb "őserdő" a szigeten.

Rengeteg hegyi úton közlekedtünk, ami nagy élmény, de jó gyomor kell hozzá :) Ja és jól is kell tudni vezetni, egyrészt mert itt baloldali közlekedés van, jobbkormányos autókkal, másrészt hajmersztően keskenyek néhol az utak, harmadrészt a helyiek tökéletes autóvezetési antitalentumok. 

10-én megünnepeltük annak rendje és módja szerint a tizedik házassági évfordulónkat. Még innen Ferihegyről vittünk magunkkal egy üveg Sauska 7-es Cuvée-t. Eléggé tartottunk tőle, hogy hiába tették lezárt zacskóba, mellérakva a számlát, ami igazolja, hogy tranzit területen vettük, Abu Dhabi-ban vagy Seychelles-en elveszik. Az araboktól tartottunk igazán, náluk vannak elég idióta szabályok. Szerencsére nem történt semmi, megmaradt a világjáró borunk :)

Valentin napon hajókiránduláson voltunk: üvegfenekű hajóval elmentünk a Sainte Anne nemzeti parkhoz és a Moyenne-szigetre. Itt vannak a legjobb sznorkelezési lehetőségek, itt lehet a legtöbb féle halat látni, és elég szép nagy koralltelepek is vannak. Nagy élmény volt, egész nap csak a fejünket kapkodtuk, annyi szép dolgot láttunk :) A Moyenne-sziget egy egészen kicsike sziget, gyalog kb 20 perc alatt körbesétálható, és itt is sok állítólag a teknős, bár mi egy darabot sem láttunk. A víz a sziget körül viszont bántóan forró. Itthon a fürdőkádban hideget engedek hozzá, ha ennyire melegre sikerül :)

Finom dolgokat ettünk-ittunk, de azt meg kell jegyezni, hogy ez egy rendkívül drága ország. A sör például úgy van, hogy 6x0.5 liter Heineken durván 7000 Ft-ba kerül. A bor elég emberi árban van, bár drágább az is, mint itthon. Az üdítők, ásványvíz is bőven többe kerül. A marhahús viszont jóval olcsóbb, mint nálunk. Angus marha fehérpecsenye durván 5000 Ft/kg, míg nálunk 10.000 felett van. Ezt az Angus marhát leszámítva a hús csapnivaló: választék se nagyon van, és csúnyák is a húsok. Úgyhogy általában tésztát, tojást, tonhalat, és marhát ettünk, különböző módokon elkészítve. A péksüteményeik eszméletlen finomak. Találtunk olyan zsemlét, ami feleakkora, mint az itthoni zsemlék, de legalább kétszer olyan finom :) 

A helyiek nagyon aranyosak, kedvesek, segítőkészek, és elég lazák is. A szállásunkat például csak az első hét végén sikerült kifizetni, mert csak akkor került elő az a valaki, akinél fizetni lehetett. Aki a szobánkat kiadta, nála nem lehetett, a tulajdonos meg ugyan ott lakik az apartmanházban, mégse áll szóba a vendégekkel. Utolsó nap szerettük volna elintézni, hogy ne kelljen délelőtt 10-kor kijönni a szobából, mivel este 8-kor ment a gépünk, így aznap még szerettünk volna strandolni, és normálisan lefürödni a 26 órás út előtt. Meg is beszéltük, hogy rendben lesz, maradhatunk, ez 50 EUR-ba kerül. Mondtuk, hogy oké, de hasonlóan a szálláshoz, ezt se sikerült azonnal kifizetni. Indulás előtti napon délután mondja a kis mindenes csaj, akinél a szállást fizettük, meg aki takarít, hogy sorry, mégse maradhatunk, mert holnap mégis jön vendég a szobánkba. Hosszú sztori, a lényeg az, hogy a végén valamilyen furcsa oknál fogva mégse jöttek a szobánba, így maradhattunk. Az utolsó esténk persze telefonálgatással meg egyezkedéssel telt, és másnap reggel már fullra össze voltunk csomagolva, amikor reggel 9-kor kisütötték, hogy hát igazából mégis maradhatunk :) Nosza, gyorsan kikapkodtuk a fürdőruhát a bőröndből és irány Beau Vallon. Ennyire még sosem örültem annak, hogy strandolhatok :)

Délután szép kényelmesen kimentünk a reptérre, visszaadtuk az autónkat és irányt vettünk hazafelé. Most sokkal joban viseltük az utazást, talán azért, mert a repülőn is többet tudtunk aludni, plusz Abu Dhabi-ban volt egy nyolcórás várakozási időnk, aminek egy részét szintén alvással töltöttük.

Fáradtan, de mégis teljesen kipihenve, feltöltődve jöttünk haza. Mondhatom, életünk egyik legfantasztikusabb nyaralása volt ez, és ahogy egy kedves ismerősünk fogalmazott, ilyen gyönyörű helyen eddig még sosem jártunk.

Most már mindjárt belépünk az utazás előtti utolsó hétbe! Bőröndök előkészítve, bőröndcímkék kinyomtatva-lelaminálva, búvár- (pontosabban sznori-) felszerelés előkészítve, fenekek besózva :)

Még 5 nyamvadt kis munkanap, aztán hétvégén csomagolás, meg rápihenés a nagyjából 24 órás utazásra, meg az azt követő ünnepléssorozatre :) 

Jó dolgunk lesz, az már egyszer biztos! :D

Most nézem csak, hogy már majdnem másfél hónapja nem írtam semmit. Igaz, viszonylag csendesen telt ez az időszak.

Nagy zabálásokat csak korlátozottan tartalmazott a karácsony :), és a szilveszter se durrant nagyot szerencsére. Szerencsére, mert egyrészt már nem vonzanak a harmincakárhány fős bulik, az általunk tartott, hasonló vendégszámú házibulik pedig mégannyira sem. T-ék voltak nálunk a gyerekekkel, beszélgettünk, filmet néztünk, éjfélkor pezsgőztünk, aztán nagyjából aludni tértünk. Karácsony utántól január 6-ig elég sűrű volt az életem a munkát tekintve, az év végi zárás nálunk nem kimondottan sétagalopp. De a zárást követően nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, úgyhogy megérte a sok meló :) Cserébe ez a hétvégém négy napos volt, a túlórák lecsúsztatása okán :)

És mához már csak három hét!!! Alig van besózva a fenekünk Biyadhoo-val. Az az egy bánatom van csupán, hogy egyelőre megállás nélkül borús, esős idő van Seychelles-en, igaz, még így is 30 fok körül van a hőmérséklet. Azt mondják, februárban már szép idő van, nagyon remélem, hogy a következő három hétben véget ér az esős évszak, és mire odaérünk, ragyogó napsütés lesz. Körbe akarjuk járni az egész szigetet, minden strandot ki akarunk próbálni, és sokat szeretnénk sznorkelezni is. A minap néztünk sznoris videókat youtube-on, és gyönyörű állatokat lehet látni a vízben. Ilyenkor szokott eszembe jutni a Tom és Jerry-ből a kiskacsa, amelyik a vadkacsákkal együtt akar repülni, és folyton azt kiabálja: "Én is jövök, én is jövök, várjatok meg, én is jövök!" :)

Ja és újévi fogadalomként bepróbálkozom, hogy kéthetente posztoljak valamit, ez azért így mégsem járja, hogy ennyi ideig nem írok semmit :)

 

Szerencsére egyre jobb és jobb a (bal) lábam, bár még mindig nem egészen százas - a guggolás például még nem megy tökéletesen, de ácsorogni és sétálni már elég jól tudok.

Jól megy a tekerés is, 12 km-t már simán tudok bicajozni, ami szerintem nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy évek óta semmit sem sportoltam, és van egy sérült lábam. Múlt héten elindult a síugró szerzon, így a hétvégi tekerést a versenyekre időzítem, TV nézés közben könnyebben gyűlnek a kilométerek :) Hétközben meg VH1 Classic-ot hallgatok bicajozás közben :) Amúgy tök vicces, épp a minap gondolkodtam el rajta a VH1 Classic kapcsán, hogy a '80-as, '90-es évek rockénekesei mind hasonlóan néztek ki: hosszú, göndör haj, frufruval, időnként kihúzott szem :) De ők még tudtak énekelni, nem állt meg a tudomány akkor sem, ha egy árva mikrofonnal a kezükben kellett előadni valamit.

Múlt héten teljesen megadta magát az akku az autónkban, vasárnap este pedig elég nagy kihívás új akkut szerezni. Először a Tesco-ban próbálkoztunk, volt is megfelelő teljesítményű, csak éppen a mérete nem stimmelt, nem fért be a helyére. Végül egy éjjel-nappali autósboltban sikerült venni egy megfelelőt. Ja, és az autó betolása közben meggyőződhettem róla, hogy ha nem is túl gyorsan, de ha kell, akkor már szaladni is tudok :)

Aztán lassan kezdetét veszi a karácsonyi programok sora: jövő héten pl. már céges karácsonyi buli lesz. 

Lemennek az ünnepek, lemegy az év végi zárás, aztán már csak pillanatok kérdése, és utazunk, és naaaagy-naaaaaagy ünneplést csapunk!

 

Ahogy nézem, borzasztó régen nem írtam, de igazából nem is történt semmi érdekes.

Most hétfőn kellett menni újabb kontrollra a lábammal. Eléggé be voltam rezelve, hogy vajon elküld-e majd további vizsgálatokra a doki, illetve meg akarja-e műteni a térdemet, de szerencsére mindent megúsztam, a szokásos, alapos vizsgálat, térdnyomkodás, -ráncigálás, -tekergetés után úgy döntött, hogy ez a láb meg van gyógyulva, nincs vele további tennivaló a részéről, nem is akar már többet látni. Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről! Így is három hónapig tartott a gyógyulás, azaz tart még most is, mert erősíteni, edzeni továbbra is kell a lábamat, hogy az a maradék kicsi fájdalom is elmúljon belőle, és mindent tökéletesen tudjak csinálni.

Ennek örömére kitaláltam, hogy szeretnék egy szobabiciklit, mert a tekerés egyrészt jót tenne a lábamnak is, megerősítené, másrészt mégiscsak valami testmozgás lenne, amit az elmúlt évek során teljesen elhanyagoltam. Amikor gyerekkoromban volt hasonló baja a térdemnek, akkor is a szobabiciklizést javasolták az orvosok, így arra gondoltam, hogy akkor most is jó lesz. 

Nosza, Biyadhoo nekiállt keresgélni a Jófogáson, talált is kettőt vagy hármat, ami megfelelő lett volna, de már mindegyiket eladta a gazdája, csak a hirdetést felejtette el levenni. Ezek után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább új biciklit veszünk, így a héten egyik este nekiindultunk, és végül a Decathlonban vettünk egyet, nem sokkal drágábban, mint amennyibe a használt került volna. 

Tegnap már tekertem is, kifejezetten jólesett az a kis mozgás. Rá kell kényszerítenem magam, hogy minden nap tekerjek, e kényszerítés egyik eleme, hogy ide leírom: elég égő lenne ugyanis két hét múlva azt írni, hogy bocs, mégse tekertem azóta egy percet sem :D

Még akkor, amikor itthon ücsörögtem a használhatatlanul béna lábammal, elgondolkodtunk Biyadhoo-val, hogy szeretnénk másik ülőgarnitúrát a nappaliba.  Eddig egy gyönyörű bőrgarnitúránk volt, de úgy döntöttünk, hogy inkább kárpitozottat szeretnénk. Mivel nálunk télen-nyáron nagyon meleg van,  így folyton rövidnadrágban, pólóban vagyunk itthon, így a csupasz bőrünknek nem éppen komfortos a bőrgarnitúra. 

Jó sok időt töltöttünk az internetet bújva, hogy megfelelő sarokgarnitúrát keressünk. Találtunk is egyet, ami tetszett nagyon, de amikor egy bútorboltban kipróbáltuk, rájöttünk, hogy nem lesz jó, nekem túl széles az ülőfelülete, így nem kényelmes egyáltalán. További kéresgélés után végül erre a garnitúrára esett a választásunk. A miénk nem ilyen sárga, mint ami a képen látszik, hanem inkább ilyen, halvány mogyorószínű.

Négy hétre vállalták a szállítását, és valóban, a határidő lejárta előtt 2 nappal jelentkeztek, hogy elkészült. Biyadhoo bement a bútorboltba kifizetni, majd másnap kiszállították. Biyadhoo villámgyorsan összerakta - ilyen egyszerűen szerelhető bútort még nem is láttam: nem kell hozzá se szerszám, se csavar, se semmi, egyszerűen csak össze kell illeszteni az elemeket, és azok egymásba pattannak, és már kész is. A dohányzóasztalt egy kicsit át kellett alakítani, hogy kényelmesen elférjen, de miután az is meglett, egyszerűen tökéletes lett a nappalink! 

Imádjuk ezt a sarokgarnitúrát, kényelmes, puha, de nem süppedős, és a fekvőfotellé nyitható két szélső eleme, hát az valami fantasztikus! A világos színével még jobban feldobta a nappalit, és valahogy még a tér is megnőtt a szobában a korábbi állapothoz képest :)

Szintén ezen a héten új csapot is kellett vennünk a fürdőszobába, a régiben kerámiabetétet kellett volna cserélni, de a betét majdnem drágább lett volna, mint amennyiért annak idejét magát a csapot vettük. Itt a mi környékünkön nem elég, hogy borzasztó kemény a víz, még a víznyomás sem az igazi, ezért fürdéskor össze-vissza kapcsolgat a kazán, és a zuhanyból hol tök hideg, hol meg tűzforró víz jön, miközben hozzá se nyúlunk a keverőcsaphoz. 

Biyadhoo kinyomozta, hogy ahol ilyenek a körülmények, oda érdemes termosztátos csaptelepet venni, mert az szinten tartja a víz hőmérsékletét, és a kazán ki-be kapcsolgatását is megakadályozza. Egy ilyen csaptelep baromi drága, de van rá 5 év garancia, úgyhogy egyszer élünk alapon megvettük :) Tényleg sokkal kellemesebb azóta a zuhanyozás, egy külön élmény, hogy nem változik percről percre a víz hőmérséklete! A gyerekzár és a forrázásgátló funkció meg már csak hab a tortán :)

 

Hiszen ha már megvolt a jegyünk meg a szállásunk Thessaloniki-be, akkor nem hagytuk veszni, akármilyen is volt a lábam a sérülés után négy héttel :) Először nagyon átkozódtam magamban, hogy mi az ördögnek kellett elindulni, maradtunk volna otthon a fenekünkön, de a végén Biyadhoo-val együtt nagyon jól éreztük magunkat. Még a lábamnak is jót tett, hogy egy kicsit meg lett erőltetve, felgyorsult egy kicsit a gyógyulási folyamat :)

Repülés előtt szokás szerint vacsoráztunk egyet a Mastercard váróban, majd irányt vettünk a Wizzair beszállító sátra felé. Ez az út normál esetben olyan 8-10 percet vesz igénybe maximum, most szerintem legalább 20 percig tartott az atombiztos, sínekkel ellátott térdvédőmben gyalogolva (na jó, inkább mászva). Kivételesen örültem neki, hogy folyosó melletti helyet kaptam, mert így komfortosabb volt kimenni mosdóba, nem kellett keresztülvergődni másik két emberen.

Összességében jót repültünk, és simán megérkeztünk Thessalonikibe. A reptéren fogtunk egy taxit, amivel elmentünk a szállásunkra. Nem volt rossz hotel, az elhelyezkedése egyenesen tökéletes, pontosan a tengerparton van ugyanis. Kijössz a szálloda ajtaján, keresztülmész egy sétaúton és már ott is vagy. A szobánk nagyon kis minimálszoba volt, egy 140 széles ágy, két szék a teraszon (asztal az nem volt), egy másik szék bent a szobában, ezt használtuk asztalként, egy kicsi szekrény, egy minihűtő és egy cseppnyi fürdőszoba. Ja meg egy retro légkondi, ami inkább csak ventillátornak volt jó, de éjszaka annak se, mert rohadt hangos volt :)Egyébként a fürdőszoba maga nem volt rossz méretű, csak a zuhanykabin volt eszméletlen picike. Egy belső udvarszerűségre nézett a szobánk, de az a dzsumbuj, amit ott láttunk... hát... nem volt a legszebb. Viszont lakott az udvarban egy macskacsalád, papa, mama és négy kiscica. Eszméletlen aranyosak voltak! :) Volt egy kevés megmaradt kajánk, azt mind nekik adtuk. Akkorát zabáltak, hogy öröm volt nézni :D

Eredetileg nem fizettünk be reggelit, mert még régről úgy tudtuk, hogy Görögországban ezt nem érdemes, inkább meg kell venni a boltban a mindenféle finomságot, és azt kell enni. Első reggel ezt rögtön átértékeltük, amikor Biyadhoo kiment a boltba kajáért, és szembesült az árakkal :( Másnaptól már inkább a szállodai reggelit ettük, mert semmivel se volt drágább, mint a bolti kaja, és a bolt nem volt épp közel.

A szállodánknak volt egy étterme és egy kávézója. Érkezésünk estéjén beültünk, hogy együnk egy souvlakit. Hát nem kellett volna. A hús félig nyers volt, és nem is votl finoman fűszerezve. Igaz, a saláta és a sült krumpli nagyon jó volt, de a húsért nem kárpótolt. Másnap egy kicsit távolabb felfedeztünk egy gyorséttermet, ahol nem csak hamburger meg sült krumpli van, hanem igazi görög ételek is (gyros, souvlaki, tzatziki és társai). Onnan kezdve minden nap ott ettünk, volt hogy odasétáltunk, volt, hogy csak Biyadhoo hozott el onnan ételt dobozba csomagolva, és a helyünkön, a tengerparton ülve ettük meg. Hihetetlen méretű adagokat adtak, egészen emberi áron.

Második este Londonban élő barátainkkal találkoztunk, akik szintén épp Görögországban üdültek :) Nem pont Thessalonikiben laktak, de egy kirándulásról hazafelé tartva beugrottak hozzánk. Együtt vacsoráztunk, jó sokáig beszélgettünk, és vacsi után még beültünk egy helyre igazi görög frappét inni :) Nagyon szuper kis este volt, jó volt látni őket! :)

Az időjárással viszont nem volt szerencsénk, miközben itthon tombolt a kánikula. Az első két nap elég rossz idő volt, sokszor esett, de amikor nem esett, akkor is borús volt az idő. Ennek ellenére egész nap kint voltunk a levegőn, mert a szállodánk éttermének voltak lent a parton is asztalai, amelyek nádból készült napernyővel voltak lefedve, így esőben is lehetett ott üldögélni. Utolsó előtti napra már megjött a jobb idő, sütött a nap is, de a legszebb idő vasárnap volt, aznap, amikor már jöttünk haza. Igaz, csak késő este indult a gépünk, így délután 5-ig még kint ülhettünk a tengerparton és pihenhettünk. A tengerbe viszont be se tettük a lábunkat, bár valószínűleg elég kellemes hőmérsékletű lehetett, mert akik fürodtek, azok szemlátomást jót pancsoltak, nem úgy néztek ki, mint akik fáznak.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, sem a rossz idő, sem a retro szállás nem tudta elrontani a jókedvünket :) Örülök, hogy nem mondtuk le az utazást, jót tett egy kis kikapcsolódás :)

Mármint nem mi, és nem iskolában, hanem a lakásunk, a különböző elektronikai ketyerék révén :)

Az elmúlt hetekben szereztünk néhány eszközt, ami okostelefonról, akár a világ másik végéről is vezérelhető, így bármikor, bárhonnan vezérelhetők a lakás különböző funkciói.

Még tavasszal, de szerencsére már a fűtési szezon után, elromlott a termosztátunk, így szükségünk volt egy újra. Hosszas keresgélés után választottuk ezt. Túl azon, hogy okostelefonról, bárhonnan vezérelhető, a hozzáértők szerint 10-20%-kal csökkentheti a fűtési költségeket, és a webes felületen rengeteg féle grafikon segítségével visszanézhetjük, hogyan alakult a lakásban a hőmérséklet, mikor, mennyi ideig ment a fűtés, stb.

Aztán ha már lúd, legyen kövér alapon, megszereztük az ő testvérét is. Ez is nagyon hasznos kütyü: figyeli nem csak a külső és belső hőmérsékletet és páratartalmat, de még a széndioxid szintjét, a zajszintet, valamint a pollenkoncentrációt is, és megadott értékek elérése esetén értesítést küld az okostelefonra, hogy csinálni kéne valamit. A termosztáttal is összeizgatható, ami azért jó, mert a várható időjárás függvényében is tudja befolyásolni a fűtést, ezzel még jobban segítve a fűtési költségek csökkentését.

Cserére ítéltük univerzális távirányítónkat is, ez a kis aranyos lett a befutó. Az eddig is megvolt, hogy egy távirányító kezeli a TV-t, az erősítőt, a médialejátszót, valamint az IPTV box-ot, de ez az új eszköz már képes a légkondi, valamint a szobában levő LED-es fények verzérlésére is, és nem csak a saját távirányítójával működtethető, hanem bizony okostelefonról is, bárhonnan, bármikor.

És jött egy Apple TV is, igaz, csak harmadik generációs, de jó kis cucc az is.

Azt hiszem, nem lehet ránk fogni, hogy elmaradottak lennénk a technika területén :D

Bizony, ennyi ideje már, hogy utoljára írtam, és elmeséltem, milyen fantasztikusat nyaraltunk Dubai-ban. Azóta történt egy s más, csapjunk is a közepébe :)

Még áprilisban vettünk repjegyet Thessaloniki-be, egy kis kikapcsolódásra a ronda szürke ősz előtt :) Szállásfoglalás tekintetében már a harmadik szállásadónál tartunk, de úgy tűnik, ez most tökéletes lesz. Már csak három és fél hét, és utazunk :D

Aztán. Jövő februárban ünnepeljük a tizedik házassági évfordulónkat, amit mindenképpen méltó módon szerettünk volna megünnepelni. Hónapok óta keresgéltünk, nézelődtünk, hogy hová kéne menni, milyen légitársasággal, egyedi szervezésben vagy (szigorúan csak külföldi) utazási irodánál befizetve, stb-stb. Aztán egyszer csak szembe jött velünk a tökéletes ajánlat! Egyszer már szemeztünk a Seychelles-szigetekkel, olyannyira, hogy meg is volt már a repülőjegyünk, csak a drágalátos légitársaság megszüntette a járatát Seychelles-re, így akkor buktuk ezt az utat - lett helyette Kuba, ami szintén fantasztikus volt. 

Na de most! Akció volt az Etihadnál, így igencsak kedvező áron jutottunk hozzá két jegyhez innen Budapestről a Seychelles-re, igaz, két átszállással, de kit érdekel, ha ilyen helyre, és ilyen (a Skytax értékelése szerint a világon a hatodik legjobb) légitársasággal utazhatunk :) Egy szó, mint száz, jövőre ezt a helyet is kipipáljuk a bakancslistánkon, és áááállati nagyot fogunk ünnepelni! :D 

Azért Etihadék is ránk hozták a frászt rendesen. Megvolt ugye a foglalásunk, szépen sorba összerakva a járatok. Egyszer csak jön egy email, hogy figyelem, változás. Az utazásunkba betettek egy KÉTNAPOS layover-t, vagyis várakozást - azaz két napot ülnünk kellett volna Brüsszelben odafelé menet, ami azt jelentette volna, hogy két nappal megrövidítik a nyaralásunkat. Na nekünk se kellett több, telefon az Etihadnak. Van budapesti vonalas számuk, ami egyébként valószínűleg Abu Dhabi-ban csörög, figyelembe véve az ügyintéző angol kiejtését. Röpke 45 percet beszélgettem az emberrel, aki egyébként eszméletlen segítőkész és udvarias volt, _tényleg_ meg akarta oldani a problémánkat. Végül az lett, hogy visszakerültünk az eredeti időpontra, annyi csak a változás, hogy Budapestről Brüsszelbe az eggyel korábbi géppel megyünk, így 50 perc helyett 6 órát kell ott várakoznunk.

De fél év múlva ilyenkor már a jó meleg Indiai-óceánban fogjuk lógatni a lábunkat, miközben itthon tombolni fog a tél :D

Múlt hétvégén pedig Amsterdamban voltunk, meglátogatni T-éket és ismét megnézni a Gay Pride-ot, ami egy hatalmas buli, mondhatni, karnevál. Amolyan hajós felvonulás Amsterdam csatornáin. Na de milyen hajók! Mindegyik fel van díszítve, tele emberrel, mindegyiken üvölt valamilyen zene, a résztvevők táncolnak, énekelnek, szemlátomást remekül érzik magukat - csakúgy, mint a nézőközönség, akik a csatorna partján, a parton álló házak ablakaiban, vagy a csatornákon álló kikötött csónakokban figyelik az eseményeket. 

A nemzetközi eseményeknek hála, a Gay Pride miatt egész héten fokozott terrorkészültség volt Amsterdamban, jelezték is előre, hogy a repülőtér környékén az extra biztonsági ellenőrzések miatt nagy torlódás és hosszabb menetidő várható. Szerencsére a Gay Pride-ot nem merényelte meg senki (találkoztunk egy fickóval, aki teljesen feketébe volt öltözve, ránézésre eléggé szélsőjobbosnak tűnt, és volt nála egy kisebb gázpalack - amint megláttuk, igyekeztünk minél messzebb kerülni tőle, de utóbb kiderült, hogy nem okozott bajt ő sem, legalábbis az újságok nem írtak semmilyen atrocitásról), de amikor másnap vitt minket T a reptérre, megtapasztaltuk, hogy micsoda dugót tudnak csinálni a holland kommandósok. Mikor már 40 perce ültünk T-vel a dugóban, kezdett amolyan Isztambul-érzésem lenni. Emlékeztek biztos, meséltem, hogy egyetlen percen múlott, hogy akkor nem késtük le a gépünket. Na most nem volt ilyen probléma, kényelmesen elértük a Bécsbe tartó járatunkat, de azért idegesek voltunk, amíg át nem jutottunk a kommandósokon.

Eddig tartottak a jó hírek. Hazafelé jövet ugyanis a repülőgépen éppen indultam volna mosdóba és kászálódtam kifele az ablak melletti jó kis helyemről, amikor is egy kisebb légörvény hatására megbillentem és megbicsaklott a térdem (a "fasten seatbelt sign" nem volt felkapcsolva). Sebaj gondoltam, nincs itt baj, rá tudok állni, tudom mozgatni. Ja, tudtam is, csak a rándulástól kicsit meglazultak odabent a dolgok, így míg jöttünk kifele a reptérről, kétszer is összecsuklottam, mint a rongybaba. Volt már ilyen sérülésem, három is, úgyhogy nagyjából sejtettem, hogy ezek után több hét kanapén ücsörgés vár rám. A Bécsből hazafelé út még egész kellemesen telt, de másnapra elég vacak lett a lábam, úgyhogy az egész hetet home office-ban töltöttem (szerencsére a munkahelyem maximálisan támogatja ezt a fajta munkavégzést), és már hétfőn irányt vettünk a doki felé, ami szintén megér egy mesét.

Nagy nehezen kiderítettem, hogy mi a Baleseti Intézethez tartozunk, mert a Bajcsy kórházban nincs traumatológia. OK, irány a Baleseti, hétfőn délután. Felvetetem magam, majd beülünk a kilométeres sorba. Az emberek számát látva minimum 4-5 óra várakozás várt volna ránk, ha Biyadhoo el nem kezd gondolkodni rajta, hogy nincs-e olyan orvos ismerősünk, aki segíthetne. Ekkor ugrott be, hogy van énnekem egészségbiztosításom is, amit a cafeteriámból fizetek, csak eddig még sosem volt rá szükség, így elsőre nem jutott eszembe a kézenfekvő megoldás. Na gyors telefon a biztosítóba délután 4-kor. Egy orvos már telefonban kikérdezett, hogy mi történt, hogy történt, majd este negyed 7-re már volt időpontom egy magán traumatológiára. Nagyon alaposan megvizsgált a doki, megröntgeneztek, válaszolt minden idióta kérdésemre, egy 3D nyomtatással készült térden elmagyarázta, hogy mi történt velem pontosan, intézett nekem ultrahangot két nappal későbbre, megtanított saját magamnak véralvadásgátló szurit adni, stb. Egy szó, mint száz, nagyon profin intézték az egészet, és nekem ugyanúgy nem került egy fillérembe se, ahogy a Balesetin se került volna, csak éppen itt nem kellett várni, sokkal kellemesebb környezetben voltam, és ezáltal sokkal jobban meg is bíztam a dokiban.

Azóta itthon ücsörgök az atombiztos térdvédőmben, és újra tanulom a járást :) Lassan, de biztosan javulgatok, amit muszáj is, ha el akarok menni Thessalonikibe, márpedig nagyon is el akarok! :)

Nem felejtettem ám el, hogy mesélni kell Nektek, csak valahogy mindig volt más, amivel foglalkozni kellett, amióta hazajöttünk Dubai-ból. De most bepótolok mindent!

 

Szóval ugye május 12-én utaztunk. Szokás szerint Lisztferihegyen egy kis Master Card-ozással kezdtük az utazást, jól jön, ha az ember jóllakottan vághat neki az ötórás útnak Dubai-ig :) Sima repülésünk volt, semmi probléma nem volt az út során. Dubai-i idő szerint este 8-ra érkeztünk meg, és elég gyorsan megjött sógornőmék bőröndje is, úgyhogy jó eséllyel indultunk neki, hogy elérjük a 20.30-as buszt, ami bevitt volna minket Al Makhtoum repülőtérről a városba. Csak épp azzal nem számoltunk, hogy 8-kor éppen imaidő van a helyieknek, így aztán a helyi BKV-ra jegyet árusító ember nem igazán ült a pultban, hanem imádkozott valahol. Mire előkerült és sikerült megvenni az utazási kártyát, addigra pont el is ment a busz az orrunk előtt, és várnunk kellett egy órát, míg jött a következő. 

 

Ezt a kis kellemetlenséget leszámítva nagyon szuper utunk volt a városba. Valamikor éjjel fél 11 körül értünk a szállásunkra, és gyorsan elfoglaltuk a szobáinkat. Mit szobáinkat?! Lakosztályainkat! Sógornőméknek és nekünk is volt egy hatalmas nappalink, TV-vel, egy szép nagy hálószobánk, szintén TV-vel, óriási ruhásszekrény, benne egy széf, hatalmas konyha teljesen felszerelve (indukciós főzőlap, hűtő, kenyérpirító, vízforraló, vasaló, edények), még mosó- és szárítógép is volt benne, két fürdőszoba, étkező, és nekünk még egy pici teraszunk is volt, ami pont a Marinára nézett. A szálloda teljes területén ingyenes a wifi, és elég jó a sebesség is. A szoba elfoglalása után elmentünk bevásárolni, itt ugyanis éjfélig nyitva van a szupermarket, úgyhogy simán belefért, hogy vagyünk egy kis vacsorának valót :)

 

Másnaptól meg indult a láblógatás :) Kb. 10-15 perc sétára volt tőlünk egy gyönyörű, fehér homokos strand. Az ottartózkodásunk második hetére megtudtuk, hogy van a szállodánknak saját busza, ami minden nap levisz bennünket a strandra, mégpedig egy kicsivel messzebb levő, de még sokkal szebb helyre, úgyhogy a második héten már nem gyalogoltunk, hanem csak buszoztunk. A tenger egyébként eszméletlen meleg, 32-34 fokos a part mentén, pont olyan, mint itthon a fürdőkádban :) A strandon másképp nem is lehet bírni a hőséget: vagy pihensz az árnyékban a napvitorla alatt, vagy vastagon bekenve naptejjel pancsolsz a vízben. Olyan opció, hogy kifekszel és napozol, na olyan nincs. Vagyis van, csak ember legyen a talpán, aki tíz percnél tovább bírja :)

 

A napjaink egyébként úgy néztek ki, hogy reggel fél 11-kor lementünk a strandra, fél 2-kor haza, utána egy kicsit még medencéztünk, ezt követően ebéd, majd délután vagy visszamentünk medencézni (este 10-ig lehetett ott lenni) és nézegetni a yachtokat és luxusszállodákat a Marinán, vagy bementünk a városba sétálni, nézelődni, és este is mindig kimentünk még sétálni egy kicsit. Ezen az éghajlaton ugyanis csak este lehet kibírni az utcán, napközben elviselhetetlen a hőség. Szerencsére minden légkondicionált, a járművek, az állomások, a boltok, a taxik, minden. 

 

Sokat metróztunk, a legtöbb dolog, ami érdekelt minket, az a piros metró vonalán volt. Ilyen pl. a Burj Khalifa, a világ jelenleg legmagasabb épülete, valamint a Dubai Fountain, ami a Khalifa lábánál levő szökőkút-rendszer. Itt óránként van műsor, különböző zeneszámokat játszanak, és a zene ritmusára "táncol" a szokőkút, sőt, este még fényjáték is társul az előadáshoz. Hihetetlen szép, és nagyon hangulatos! 

 

A metró maga nagyon futurisztikus. Itt - néhány kivételtől eltekintve - nem a föld alatt, hanem a föld felett, felüljárón megy a metró. Nincs vezető, így ha a szerelvény legelején száll fel az ember, akkor nagyon szuper a kilátás. Minden szerelvényen van egy rész, ahová csak gold kártyával lehet felszállni, ez amolyan első osztálynak felel meg, és szintén minden szerelvényen van női szakasz, olyan rész, ahová csak nők és gyerekek szállhatnak fel. Jegyet váltani (azaz NOL kártyát feltölteni) minden állomáson lehet, akár automatából, akár élő embernél, és mindenhol lehet fizetni kártyával és készpénzzel is. Lógni nem lehet, de nem is szükséges, nagyon olcsó a közlekedés. 

 

Jártunk néhány bevásárlóközpontban is, hát ezek olyanok, mint ha valami másik világban lennénk. Durván ötször-nyolcszor akkorák, mint Budapesten bármelyik pláza. Rengeteg üzlet, tele világmárkákkal, kávézókkal, éttermekkel, A Mall of the Emirates-ben még fedett sípálya is van!. A Dubai Mall-ban, ami a Khalifa mellett van, például van egy több emelet magasságú akvárium, tele cápákkal, rájákkal, és mindenféle szép halakkal, van egy hatalmas szökőkút, ami a Westend szökőkútjánál nem is tudom, hányszor nagyobb. Kicsit mulatságos látvány  egyébként a modern üzletek között a sok elfüggönyzött, fekete csadoros/nikábos/burkás nő és fehér lebernyeges férfi :) Ebből a szempontból Dubai-t a kettősség jellemzi: minden nagy, magas, fényes, csillog, modern, Amerika-szerű, ugyanakkor az egész városban zeng a müezzin hangja, amikor imaidő van, és a tősgyökeres helyiek az iszlám öltözködési szabályait is szigorúan betartják. Ja és ugye alkoholt sehol sem kapni (vagyis de, a reptéren megkérkezés után lehet venni, illetve a helyieknek valamilyen alkohol kártya birtokában szintén lehet italt venni bizonyos helyeken, de a turisták csak a reptéren, az érkezőtranzitban vásárolhatnak alkoholt, sehol máshol). Ha például Biyadhoo-val ketten mentünk be egy boltba, vagy mentünk le a recepcióra valami kérdéssel, akkor kivétel nélkül úgy köszöntek nekünk, hogy "Jó napot / jó estét uram, miben segíthetek?" Mintha én ott se lennék. Ugyanakkor ha egyedül mentem le kérdezni valamit, akkor ugyanúgy előre köszönt nekem a recepciós fickó, hogy "Jó napot / jó estét hölgyem, miben segíthetek?" Egyszóval kicsit furcsa emberek, de egyébként nagyon kedvesek, szolgálatkészek mind, egyetlen rossz szavunk se lehet rájuk.

 

Voltunk az óvárosi részben is (lehet, hogy ez a része Dubainak sem régebbi 30-40 évnél), itt hajókáztunk egy lélekvesztőn, hogy átkeljünk a folyón, megnéztük a souk-okat, vagyis bazárokat - ezek bizony pont olyanok, mint bármelyik arab bazár, csak egy kicsit csillogóbbak, fényesebbek :).

 

Az esti séták, amiket a Marina partján illetve a szállodasoron tettünk, nagyon hangulatosak voltak. Az üdülőövezetben kifejezetten nagy gondolt fordítanak a rendre, tisztaságra. A strandon például megfigyeltük, hogy a takarítók még a játszótéren a mászókákat is kis ecsettel rendszeresen takrítják, nehogy homokos legyen, és kidörzsolje a kisgyerekek kezét mászás közben. Szemét az utcán? Elképzelhetetlen. MIndent napjában többször takarítanak, minden csillog-villog, ragyogó tiszta. A nyilvános mosdók olyan tiszták, hogy leckét vehetnék tőlük takarításból, pedig szerintem én is tudom, hogyan kell wc-t takarítan?

 

Egy szó mint száz, fantasztikus két hetet töltöttünk el itt, és nagyon nehezünkre esett elindulni a szállodából, amikor letelt a két hetünk. 

 

Azt hiszem, egyszer még visszamegyünk ide:)


Read More

Most már nagyon vágjuk a centit, még ötöt alszunk és indulás! :D Megvettük az utolsó szükséges dolgokat is, sőt már a bőröndöket is felhoztunk a pincéből. A Decathlonban vettünk egy állati jó ilyen "félsátor" szerű cuccot, amit fel lehet állítani a strandon és a nap elől be lehet menni alá. Egész picike, simán elfér még egy kézipoggyászban is (nekünk mondjuk nem is lesz más, úgyhogy muszáj lesz elférnie :)).

 

Múlt héten folyamatosan a szülinapomat ünnepeltük, és 29-én elballagott a középiskolából kedvenc unokaöcsém. Ennek örömére nagy buli volt náluk :) Azt képzeljétek el, hogy én, akit még soha az elmúlt 37 évben nem sikerült rávenni, hogy mások által is hallhatóan énekeljen, együtt karaokéztam a sógorommal, MIKROFONBA!!  Biztos nagy élmény volt mindenkinek :D

 

Mivel nem akartunk kocsival menni Lacika bulijára, gondoltuk, kipróbáljuk az Ubert, még amíg be nem tiltják. Sok jót (meg sok rosszat is persze) olvastunk róla, de a saját tapasztalataink mindent felülmúltak. Normális, közvetlen, ugyanakkor rendkívül udvarias sofőrök (automatikusan nyitotta nekem a jobb hátsó ajtót, Biyadhoo-nak pedig a jobb elsőt), szuper árak, és egy nagyon jól kitalált infrastruktúra jellemzi őket. Okostelefonról tudod megrendelni a kocsit, látod, hogy milyen autó fog érted jönni, mi a sofőr keresztneve, látod az arcképét is (persze a sofőr is látja a te nevedet, ill. ha megosztottad, akkor a fényképedet), folyamatosan követheted, hogy merre jár a kocsi, így ki tudod számolni, hogy mikorra állj ki a ház elé, amikor megérkezel a célhoz, se készpénz (azzal nem is fizethetsz), se bankkártya nem kell, az előzőleg beregisztrált bankkártyádról automatikusan leveszik a viteldíjat, majd emailben megkapod az utazásod részleteit (mikor, honnan, hová, milyen útvonalon, melyik sofőrrel, mennyiért mentél), és az alkalmazásban lehetőséged van értékelni a sofőrt, illetve a sofőr is értékel téged, mint utast. Egy szóval, nagyon európai az egész. Sajnálnám, ha tényleg betiltanák, ahogy a taxisok akarják.

 

Ééééés, szeptemberben utazunk egy hosszú hétvégére Thessalonikibe! Rég voltunk már Görögországban, és megint összejött egy ingyen repülőjegy :D 

 

Jó lesz nekünk, na! :D :D


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search