Bizony, ennyi ideje már, hogy utoljára írtam, és elmeséltem, milyen fantasztikusat nyaraltunk Dubai-ban. Azóta történt egy s más, csapjunk is a közepébe :)

Még áprilisban vettünk repjegyet Thessaloniki-be, egy kis kikapcsolódásra a ronda szürke ősz előtt :) Szállásfoglalás tekintetében már a harmadik szállásadónál tartunk, de úgy tűnik, ez most tökéletes lesz. Már csak három és fél hét, és utazunk :D

Aztán. Jövő februárban ünnepeljük a tizedik házassági évfordulónkat, amit mindenképpen méltó módon szerettünk volna megünnepelni. Hónapok óta keresgéltünk, nézelődtünk, hogy hová kéne menni, milyen légitársasággal, egyedi szervezésben vagy (szigorúan csak külföldi) utazási irodánál befizetve, stb-stb. Aztán egyszer csak szembe jött velünk a tökéletes ajánlat! Egyszer már szemeztünk a Seychelles-szigetekkel, olyannyira, hogy meg is volt már a repülőjegyünk, csak a drágalátos légitársaság megszüntette a járatát Seychelles-re, így akkor buktuk ezt az utat - lett helyette Kuba, ami szintén fantasztikus volt. 

Na de most! Akció volt az Etihadnál, így igencsak kedvező áron jutottunk hozzá két jegyhez innen Budapestről a Seychelles-re, igaz, két átszállással, de kit érdekel, ha ilyen helyre, és ilyen (a Skytax értékelése szerint a világon a hatodik legjobb) légitársasággal utazhatunk :) Egy szó, mint száz, jövőre ezt a helyet is kipipáljuk a bakancslistánkon, és áááállati nagyot fogunk ünnepelni! :D 

Azért Etihadék is ránk hozták a frászt rendesen. Megvolt ugye a foglalásunk, szépen sorba összerakva a járatok. Egyszer csak jön egy email, hogy figyelem, változás. Az utazásunkba betettek egy KÉTNAPOS layover-t, vagyis várakozást - azaz két napot ülnünk kellett volna Brüsszelben odafelé menet, ami azt jelentette volna, hogy két nappal megrövidítik a nyaralásunkat. Na nekünk se kellett több, telefon az Etihadnak. Van budapesti vonalas számuk, ami egyébként valószínűleg Abu Dhabi-ban csörög, figyelembe véve az ügyintéző angol kiejtését. Röpke 45 percet beszélgettem az emberrel, aki egyébként eszméletlen segítőkész és udvarias volt, _tényleg_ meg akarta oldani a problémánkat. Végül az lett, hogy visszakerültünk az eredeti időpontra, annyi csak a változás, hogy Budapestről Brüsszelbe az eggyel korábbi géppel megyünk, így 50 perc helyett 6 órát kell ott várakoznunk.

De fél év múlva ilyenkor már a jó meleg Indiai-óceánban fogjuk lógatni a lábunkat, miközben itthon tombolni fog a tél :D

Múlt hétvégén pedig Amsterdamban voltunk, meglátogatni T-éket és ismét megnézni a Gay Pride-ot, ami egy hatalmas buli, mondhatni, karnevál. Amolyan hajós felvonulás Amsterdam csatornáin. Na de milyen hajók! Mindegyik fel van díszítve, tele emberrel, mindegyiken üvölt valamilyen zene, a résztvevők táncolnak, énekelnek, szemlátomást remekül érzik magukat - csakúgy, mint a nézőközönség, akik a csatorna partján, a parton álló házak ablakaiban, vagy a csatornákon álló kikötött csónakokban figyelik az eseményeket. 

A nemzetközi eseményeknek hála, a Gay Pride miatt egész héten fokozott terrorkészültség volt Amsterdamban, jelezték is előre, hogy a repülőtér környékén az extra biztonsági ellenőrzések miatt nagy torlódás és hosszabb menetidő várható. Szerencsére a Gay Pride-ot nem merényelte meg senki (találkoztunk egy fickóval, aki teljesen feketébe volt öltözve, ránézésre eléggé szélsőjobbosnak tűnt, és volt nála egy kisebb gázpalack - amint megláttuk, igyekeztünk minél messzebb kerülni tőle, de utóbb kiderült, hogy nem okozott bajt ő sem, legalábbis az újságok nem írtak semmilyen atrocitásról), de amikor másnap vitt minket T a reptérre, megtapasztaltuk, hogy micsoda dugót tudnak csinálni a holland kommandósok. Mikor már 40 perce ültünk T-vel a dugóban, kezdett amolyan Isztambul-érzésem lenni. Emlékeztek biztos, meséltem, hogy egyetlen percen múlott, hogy akkor nem késtük le a gépünket. Na most nem volt ilyen probléma, kényelmesen elértük a Bécsbe tartó járatunkat, de azért idegesek voltunk, amíg át nem jutottunk a kommandósokon.

Eddig tartottak a jó hírek. Hazafelé jövet ugyanis a repülőgépen éppen indultam volna mosdóba és kászálódtam kifele az ablak melletti jó kis helyemről, amikor is egy kisebb légörvény hatására megbillentem és megbicsaklott a térdem (a "fasten seatbelt sign" nem volt felkapcsolva). Sebaj gondoltam, nincs itt baj, rá tudok állni, tudom mozgatni. Ja, tudtam is, csak a rándulástól kicsit meglazultak odabent a dolgok, így míg jöttünk kifele a reptérről, kétszer is összecsuklottam, mint a rongybaba. Volt már ilyen sérülésem, három is, úgyhogy nagyjából sejtettem, hogy ezek után több hét kanapén ücsörgés vár rám. A Bécsből hazafelé út még egész kellemesen telt, de másnapra elég vacak lett a lábam, úgyhogy az egész hetet home office-ban töltöttem (szerencsére a munkahelyem maximálisan támogatja ezt a fajta munkavégzést), és már hétfőn irányt vettünk a doki felé, ami szintén megér egy mesét.

Nagy nehezen kiderítettem, hogy mi a Baleseti Intézethez tartozunk, mert a Bajcsy kórházban nincs traumatológia. OK, irány a Baleseti, hétfőn délután. Felvetetem magam, majd beülünk a kilométeres sorba. Az emberek számát látva minimum 4-5 óra várakozás várt volna ránk, ha Biyadhoo el nem kezd gondolkodni rajta, hogy nincs-e olyan orvos ismerősünk, aki segíthetne. Ekkor ugrott be, hogy van énnekem egészségbiztosításom is, amit a cafeteriámból fizetek, csak eddig még sosem volt rá szükség, így elsőre nem jutott eszembe a kézenfekvő megoldás. Na gyors telefon a biztosítóba délután 4-kor. Egy orvos már telefonban kikérdezett, hogy mi történt, hogy történt, majd este negyed 7-re már volt időpontom egy magán traumatológiára. Nagyon alaposan megvizsgált a doki, megröntgeneztek, válaszolt minden idióta kérdésemre, egy 3D nyomtatással készült térden elmagyarázta, hogy mi történt velem pontosan, intézett nekem ultrahangot két nappal későbbre, megtanított saját magamnak véralvadásgátló szurit adni, stb. Egy szó, mint száz, nagyon profin intézték az egészet, és nekem ugyanúgy nem került egy fillérembe se, ahogy a Balesetin se került volna, csak éppen itt nem kellett várni, sokkal kellemesebb környezetben voltam, és ezáltal sokkal jobban meg is bíztam a dokiban.

Azóta itthon ücsörgök az atombiztos térdvédőmben, és újra tanulom a járást :) Lassan, de biztosan javulgatok, amit muszáj is, ha el akarok menni Thessalonikibe, márpedig nagyon is el akarok! :)

Nem felejtettem ám el, hogy mesélni kell Nektek, csak valahogy mindig volt más, amivel foglalkozni kellett, amióta hazajöttünk Dubai-ból. De most bepótolok mindent!

 

Szóval ugye május 12-én utaztunk. Szokás szerint Lisztferihegyen egy kis Master Card-ozással kezdtük az utazást, jól jön, ha az ember jóllakottan vághat neki az ötórás útnak Dubai-ig :) Sima repülésünk volt, semmi probléma nem volt az út során. Dubai-i idő szerint este 8-ra érkeztünk meg, és elég gyorsan megjött sógornőmék bőröndje is, úgyhogy jó eséllyel indultunk neki, hogy elérjük a 20.30-as buszt, ami bevitt volna minket Al Makhtoum repülőtérről a városba. Csak épp azzal nem számoltunk, hogy 8-kor éppen imaidő van a helyieknek, így aztán a helyi BKV-ra jegyet árusító ember nem igazán ült a pultban, hanem imádkozott valahol. Mire előkerült és sikerült megvenni az utazási kártyát, addigra pont el is ment a busz az orrunk előtt, és várnunk kellett egy órát, míg jött a következő. 

 

Ezt a kis kellemetlenséget leszámítva nagyon szuper utunk volt a városba. Valamikor éjjel fél 11 körül értünk a szállásunkra, és gyorsan elfoglaltuk a szobáinkat. Mit szobáinkat?! Lakosztályainkat! Sógornőméknek és nekünk is volt egy hatalmas nappalink, TV-vel, egy szép nagy hálószobánk, szintén TV-vel, óriási ruhásszekrény, benne egy széf, hatalmas konyha teljesen felszerelve (indukciós főzőlap, hűtő, kenyérpirító, vízforraló, vasaló, edények), még mosó- és szárítógép is volt benne, két fürdőszoba, étkező, és nekünk még egy pici teraszunk is volt, ami pont a Marinára nézett. A szálloda teljes területén ingyenes a wifi, és elég jó a sebesség is. A szoba elfoglalása után elmentünk bevásárolni, itt ugyanis éjfélig nyitva van a szupermarket, úgyhogy simán belefért, hogy vagyünk egy kis vacsorának valót :)

 

Másnaptól meg indult a láblógatás :) Kb. 10-15 perc sétára volt tőlünk egy gyönyörű, fehér homokos strand. Az ottartózkodásunk második hetére megtudtuk, hogy van a szállodánknak saját busza, ami minden nap levisz bennünket a strandra, mégpedig egy kicsivel messzebb levő, de még sokkal szebb helyre, úgyhogy a második héten már nem gyalogoltunk, hanem csak buszoztunk. A tenger egyébként eszméletlen meleg, 32-34 fokos a part mentén, pont olyan, mint itthon a fürdőkádban :) A strandon másképp nem is lehet bírni a hőséget: vagy pihensz az árnyékban a napvitorla alatt, vagy vastagon bekenve naptejjel pancsolsz a vízben. Olyan opció, hogy kifekszel és napozol, na olyan nincs. Vagyis van, csak ember legyen a talpán, aki tíz percnél tovább bírja :)

 

A napjaink egyébként úgy néztek ki, hogy reggel fél 11-kor lementünk a strandra, fél 2-kor haza, utána egy kicsit még medencéztünk, ezt követően ebéd, majd délután vagy visszamentünk medencézni (este 10-ig lehetett ott lenni) és nézegetni a yachtokat és luxusszállodákat a Marinán, vagy bementünk a városba sétálni, nézelődni, és este is mindig kimentünk még sétálni egy kicsit. Ezen az éghajlaton ugyanis csak este lehet kibírni az utcán, napközben elviselhetetlen a hőség. Szerencsére minden légkondicionált, a járművek, az állomások, a boltok, a taxik, minden. 

 

Sokat metróztunk, a legtöbb dolog, ami érdekelt minket, az a piros metró vonalán volt. Ilyen pl. a Burj Khalifa, a világ jelenleg legmagasabb épülete, valamint a Dubai Fountain, ami a Khalifa lábánál levő szökőkút-rendszer. Itt óránként van műsor, különböző zeneszámokat játszanak, és a zene ritmusára "táncol" a szokőkút, sőt, este még fényjáték is társul az előadáshoz. Hihetetlen szép, és nagyon hangulatos! 

 

A metró maga nagyon futurisztikus. Itt - néhány kivételtől eltekintve - nem a föld alatt, hanem a föld felett, felüljárón megy a metró. Nincs vezető, így ha a szerelvény legelején száll fel az ember, akkor nagyon szuper a kilátás. Minden szerelvényen van egy rész, ahová csak gold kártyával lehet felszállni, ez amolyan első osztálynak felel meg, és szintén minden szerelvényen van női szakasz, olyan rész, ahová csak nők és gyerekek szállhatnak fel. Jegyet váltani (azaz NOL kártyát feltölteni) minden állomáson lehet, akár automatából, akár élő embernél, és mindenhol lehet fizetni kártyával és készpénzzel is. Lógni nem lehet, de nem is szükséges, nagyon olcsó a közlekedés. 

 

Jártunk néhány bevásárlóközpontban is, hát ezek olyanok, mint ha valami másik világban lennénk. Durván ötször-nyolcszor akkorák, mint Budapesten bármelyik pláza. Rengeteg üzlet, tele világmárkákkal, kávézókkal, éttermekkel, A Mall of the Emirates-ben még fedett sípálya is van!. A Dubai Mall-ban, ami a Khalifa mellett van, például van egy több emelet magasságú akvárium, tele cápákkal, rájákkal, és mindenféle szép halakkal, van egy hatalmas szökőkút, ami a Westend szökőkútjánál nem is tudom, hányszor nagyobb. Kicsit mulatságos látvány  egyébként a modern üzletek között a sok elfüggönyzött, fekete csadoros/nikábos/burkás nő és fehér lebernyeges férfi :) Ebből a szempontból Dubai-t a kettősség jellemzi: minden nagy, magas, fényes, csillog, modern, Amerika-szerű, ugyanakkor az egész városban zeng a müezzin hangja, amikor imaidő van, és a tősgyökeres helyiek az iszlám öltözködési szabályait is szigorúan betartják. Ja és ugye alkoholt sehol sem kapni (vagyis de, a reptéren megkérkezés után lehet venni, illetve a helyieknek valamilyen alkohol kártya birtokában szintén lehet italt venni bizonyos helyeken, de a turisták csak a reptéren, az érkezőtranzitban vásárolhatnak alkoholt, sehol máshol). Ha például Biyadhoo-val ketten mentünk be egy boltba, vagy mentünk le a recepcióra valami kérdéssel, akkor kivétel nélkül úgy köszöntek nekünk, hogy "Jó napot / jó estét uram, miben segíthetek?" Mintha én ott se lennék. Ugyanakkor ha egyedül mentem le kérdezni valamit, akkor ugyanúgy előre köszönt nekem a recepciós fickó, hogy "Jó napot / jó estét hölgyem, miben segíthetek?" Egyszóval kicsit furcsa emberek, de egyébként nagyon kedvesek, szolgálatkészek mind, egyetlen rossz szavunk se lehet rájuk.

 

Voltunk az óvárosi részben is (lehet, hogy ez a része Dubainak sem régebbi 30-40 évnél), itt hajókáztunk egy lélekvesztőn, hogy átkeljünk a folyón, megnéztük a souk-okat, vagyis bazárokat - ezek bizony pont olyanok, mint bármelyik arab bazár, csak egy kicsit csillogóbbak, fényesebbek :).

 

Az esti séták, amiket a Marina partján illetve a szállodasoron tettünk, nagyon hangulatosak voltak. Az üdülőövezetben kifejezetten nagy gondolt fordítanak a rendre, tisztaságra. A strandon például megfigyeltük, hogy a takarítók még a játszótéren a mászókákat is kis ecsettel rendszeresen takrítják, nehogy homokos legyen, és kidörzsolje a kisgyerekek kezét mászás közben. Szemét az utcán? Elképzelhetetlen. MIndent napjában többször takarítanak, minden csillog-villog, ragyogó tiszta. A nyilvános mosdók olyan tiszták, hogy leckét vehetnék tőlük takarításból, pedig szerintem én is tudom, hogyan kell wc-t takarítan?

 

Egy szó mint száz, fantasztikus két hetet töltöttünk el itt, és nagyon nehezünkre esett elindulni a szállodából, amikor letelt a két hetünk. 

 

Azt hiszem, egyszer még visszamegyünk ide:)


Read More

Most már nagyon vágjuk a centit, még ötöt alszunk és indulás! :D Megvettük az utolsó szükséges dolgokat is, sőt már a bőröndöket is felhoztunk a pincéből. A Decathlonban vettünk egy állati jó ilyen "félsátor" szerű cuccot, amit fel lehet állítani a strandon és a nap elől be lehet menni alá. Egész picike, simán elfér még egy kézipoggyászban is (nekünk mondjuk nem is lesz más, úgyhogy muszáj lesz elférnie :)).

 

Múlt héten folyamatosan a szülinapomat ünnepeltük, és 29-én elballagott a középiskolából kedvenc unokaöcsém. Ennek örömére nagy buli volt náluk :) Azt képzeljétek el, hogy én, akit még soha az elmúlt 37 évben nem sikerült rávenni, hogy mások által is hallhatóan énekeljen, együtt karaokéztam a sógorommal, MIKROFONBA!!  Biztos nagy élmény volt mindenkinek :D

 

Mivel nem akartunk kocsival menni Lacika bulijára, gondoltuk, kipróbáljuk az Ubert, még amíg be nem tiltják. Sok jót (meg sok rosszat is persze) olvastunk róla, de a saját tapasztalataink mindent felülmúltak. Normális, közvetlen, ugyanakkor rendkívül udvarias sofőrök (automatikusan nyitotta nekem a jobb hátsó ajtót, Biyadhoo-nak pedig a jobb elsőt), szuper árak, és egy nagyon jól kitalált infrastruktúra jellemzi őket. Okostelefonról tudod megrendelni a kocsit, látod, hogy milyen autó fog érted jönni, mi a sofőr keresztneve, látod az arcképét is (persze a sofőr is látja a te nevedet, ill. ha megosztottad, akkor a fényképedet), folyamatosan követheted, hogy merre jár a kocsi, így ki tudod számolni, hogy mikorra állj ki a ház elé, amikor megérkezel a célhoz, se készpénz (azzal nem is fizethetsz), se bankkártya nem kell, az előzőleg beregisztrált bankkártyádról automatikusan leveszik a viteldíjat, majd emailben megkapod az utazásod részleteit (mikor, honnan, hová, milyen útvonalon, melyik sofőrrel, mennyiért mentél), és az alkalmazásban lehetőséged van értékelni a sofőrt, illetve a sofőr is értékel téged, mint utast. Egy szóval, nagyon európai az egész. Sajnálnám, ha tényleg betiltanák, ahogy a taxisok akarják.

 

Ééééés, szeptemberben utazunk egy hosszú hétvégére Thessalonikibe! Rég voltunk már Görögországban, és megint összejött egy ingyen repülőjegy :D 

 

Jó lesz nekünk, na! :D :D


Read More

Megint jó régóta nem írtam semmit, de ez az elmúlt egy hónap elég húzós volt. Sok munkám volt nekem is és Biyadhoo-nak is, úgyhogy blogolásra már nem nagyon futotta.

 

Legutóbb azt meséltem Nektek, hogy megtaláltuk álmaink szállását Dubai-ban. No azóta annyi változott, hogy sógornőmék is kedvet kaptak az utazáshoz, úgyhogy ők is jönnek velünk :D Nagy buli lesz, az biztos! :) Ráadásul két születésnap is pont az utazás idejére esik: Biyadhoo-t és Kishúgát is odakint fogjuk ünnepelni :)

 

A korábbi sok munkát ellentételezendő, mára kaptam egy szabad napot, és Biyadhoo extrarugalmas főnökének hála, Ő is szabadságot vett ki, így hosszú hétvégét tartunk. Bizony, nálunk még hétvége van! :D Jó lenne napozni egy kicsit, de elég hűvösnek néz ki még az idő. Úgyhogy azt hiszem, nekikezdek ruhákat selejtezni, illetve elpakolni a télieket és előszedni a nyáriakat. Ez amolyan nemszeretem feladat, de évente kétszer csak meg kell csinálni :)

 

Időközben pusztulatnak indult a nyomtatónk - pontosabban néhány funkciója, mint pl. a fotópapírra való nyomtatás, nem működik már rendesen -, így múlt héten vettünk egy újat, ez is nagyon kis pöpec: nyomtat, fénymásol, mindkettőt színesben is, szkennel, és van külön fotónyomtató funkciója, amivel olyan gyönyörű képeket nyomtat, hogy nem mondani meg róla, hogy nem fotólaborban készült.

 

Egyébkénb meg megy ezerrel a centinek az vágása, már csak 24-et kell aludni :D

 


Read More

Az esetek nagy többségében a nyaralások, telelések, és úgy általában az utazások csak az indulás előtti 5-10 napban szoktak elkezdeni úgy igazán érdekelni. Addig csak úgy benne van az agyam valamelyik eldugott kis zugában, hogy igen, utazunk. Majd, egyszer csak.

Na most ez egész másképp van: még 58 nap van hátra a nyaralásig, de már most alig férek a bőrömbe, olyan mehetnékem van :) Azt hiszem, ez nem is csoda, hiszen idén egészen különleges helyen fogunk nyaralni, egy egészen különleges "lakosztályban", itt ni. Ezt a szállást ma foglaltuk le, de megérte a hetekig tartó keresgélést. Mind Dubai legtutibb strandja, mind a boltok, bevásárlóközpontok karnyújtásnyira vannak, és hát a szobák... Jó dolog ez a Google Maps, pontosabban a streetview funkció, mert így jó előre körbe lehet járni virtuálisan a környéket, ugyanakkor  fokozza a várakozást is, hogy élőben is láthassuk mindazt, amit a streetview mutat nekünk :)

Mikor lesz már május?! Nyűűűűűűsssszzzz :D :D


Read More

Most, hogy hosszú hétvége van, elhatároztuk, hogy szerét ejtjük a tavaszi nagytakarításnak, és a virágaink rendbetételének. A szomszéd kertben már rügyezik az a fa, amelyik minden évben elsőként zöldül ki a környéken, úgyhogy most már egészen biztos, hogy tavasz van végre :(

Tegnap letakarítottuk az egész teraszt, a falat és az ablakokat gőzborotvával, és elültettem a virágaimat, valamint a zöldségeket is. Ha minden igaz, lesz finom sárga koktélparadicsomunk, kaliforniai paprikánk és sárga pepperoni paprikánk is :) Ma még takarítotam valamennyit és ügyködtem egy keveset a növényekkel, néhányat meg kellett nyírni a bentiek közül, de most már minden készen van, jöhet a megérdemelt pihenés :)

Olyan szép idő volt délelőtt, hogy kint a teraszon főztünk, és ott is ebédeltünk. Most pedig várjuk, hogy lesz-e síugró verseny, vagy sem. Nem túl kedvező az időjárás, ezért halogatják a kezdést, de ilyenkor szokott az lenni, hogy a végén törlik az egész versenyt.

 


Read More

Ilyen mozgalmas házassági évfordulónk, mint ez a mostani, már régen volt, pedig ez már a kilencedik :) Az évfordulóból kifolyólag már múlt hét szombat óta egyfolytában – de mindig különböző körökben – ünnepeltünk. Hab volt a tortán, hogy éppen 10-én, a nagy napon tudtuk meg, hogy Biyadhoo megkapta az állást, amit nagyon szeretett volna, és tegnap már kezdett is az új munkahelyén :) Egy picit ezáltal átrendeződik az életünk, mert megváltozik az időbeosztásunk, de mind a ketten nagyon örülünk ennek a változásnak.

Ennyi nem volt elég az évfordulónk napjára. Reggel indulás előtt valamilyen megérzéstől vezérelve Biyadhoo ránézett a Vueling oldalára (júliusra volt náluk foglalásunk ugye), és döbbenten látja, hogy a járatunkat az eredeti időponthoz képest mindkét irányba két nappal előre hozták. Ennél rosszabb nem is történhetett volna, ugyanis sem a szállásunkat, sem a csatlakozó járatainkat nem tudtunk volna értelmes árért módosítani. Így hát töröltük a vuelinges foglalásunkat, és Biyadhoo egész délelőtt új utazás után nézett. Végül hosszas keresgélés után az lett a döntés, hogy Dubaiba megyünk, éppen három hónap múlva :D Lefoglaltuk a szállást és a repülőjegyet, és most már csak bízni tudunk benne,  hogy ezen nem módosítanak :D Ha netán mégis, az sem túl nagy baj talán, mert a szállást utána tudjuk mozgatni, de Lampedusán ez esélytelen lett volna.

Úgyhogy 10-én tripla ünneplést tartottunk: évforduló, új munkahely, új utazás :) Tegnap pedig a kollégákkal voltam céges vacsin az Il Terzo Cerchio nevű olasz étteremben. Jó volt nagyon, és mindannyian betegre ettük magunkat :D Holnap Jóanyám szülinapját ünnepeljük, vasárnap pedig ugyebár Valentin-nap, úgyhogy még mindig nem ért véget az ünneplések sorozata :D

Jövő héttől viszont pihi – meg persze munka :)

 


Read More

Egy heti késéssel ugyan, de megosztom Veletek, hogy voltunk múlt héten Amsterdamban, T-éknél :) Elsősorban babanézőbe mentünk, illetve kacsát etetni a Vondelparkba :) Ebből a kacsaetetés nem annyira jött össze, mert a téli hidegben, a Vondelpark befagyott taván egyetlen árva kacsát sem láttunk, csak sirályokat, úgyhogy inkább a Melkhuis-ben (Tejház, szó szerinti fordításban) múlattuk az időt :) 

Biyadhoo-val minden nap főztünk valami finomat, és napjában többször is (már nagyon sokadjára) rácsodálkoztunk a holland élelmiszer kínálatra, mivelhogy fényévekkel az itthoni előtt jár. Segítettünk T-éknek néhány barkácsolási feladatban is, és jó sokat babáztunk az öthónapos Arno-val :)

Jó volt megint egy kicsit Hollandiában, nekünk ez amolyan megunhatatlan hely, pedig ha jól számolom, most voltunk ott tizenegyedik alkalommal :)

A repülés is szuper volt, még a szokásosnál is jobb, ugyanis hazafelé úton a vezető légiutaskísérő - miután megtudta, hogy Biyadhoo nagy repülésbolond és -szakértő, valamint spotter - elintézte, hogy leszállás után Biyadhoo bemehessen pár percre a pilótafülkébe. Nem kértünk ilyesmit tőle, teljesen magától csinálta, leszálláskor, mikor már az ajtóban voltunk, akkor szólt Biyadhoo-nak, hogy szeretettel várják őt odabent. Így még nagyobb volt a meglepi és az öröm :)

D. és T., köszönünk mindent, ismét nagyon szuperül éreztük magunkat!! :D

 

 


Read More

Bizony ezek az okmányirodák idén se lettek jobbak, mint korábban voltak, sőt. Elmesélem, hogy jártunk a héten.

Van ugye ez az új csodaszemélyi, ami már csipes meg minden, gondoltuk Biyadhoo-val, hogy megigényeljük mi is. Az most kevéssé lényeges, hogy elég sok utánaolvasásba és telefonálásba került, mire megtudtuk, hogy tényleg ingyenes (mert van egy csomó kivétel, amikor mégsem az, de a leírásokból nem volt egyértelmű, hogy mi most a kivételekbe tartozunk-e vagy sem), maradjunk csak az igénylésnél.

Egy szép keddi vagy szerdai napon elhatároztuk, hogy bemegyünk a Központi Okmányirodába, ami este 8-ig nyitva van, és szépen elintézzük. Sorszámosztó bácsi első kérdése: "Van időpontjuk?" - "Nincs." - "Hát akkor ez nem fog menni, mert itt csak időpontra lehet jönni és a legközelebbi időpont január 25." OK, és ezt mégis miért nem írják ki a netre, hogy igaz, hogy este 8-ig nyitva vannak, de az egyszeri állampolgár ne menjen már oda időpont nélkül, mert úgyse tudja elintézni. 

Következő próbálkzásként mobilnetről igyekeztem megtudni, hogy a környező kerületek mely okmányirodái vannak aznap sokáig nyitva. Meg is találtam, hogy a 6. és a 7. kerületiek. A 7. kerületi okmányirodát el is értem telefonon, mondták, hogy igen, este 8-ig vannak, lehet menni. A 6. kerületinél megadott telefonszámot nem vették fel, de a net szerint azok is este 7-ig voltak aznap.

Először a 6. kerület esett útba, így ott kezdtünk. A cím, ami a neten volt, helyesnek bizonyult, azzal az apró kitétellel, hogy az ajtón szerepelt egy nagy felirat, hogy az okmányiroda elköltözött... De jó, és ez vajon miért nincs a neten?? Viszont legalább megértettem, miért nem vették fel a telefont. OK, irány a másik cím. Bemegyek, gondoltam, húzok sorszámot, és ha ez sikerül, csak akkor parkolunk le (a központi okmányirodánál botor módon elindítottuk az SMS-parkolást, mint kiderült, tök feleslegesen). A sorszámhúzó gépen nagy felirat: "A várakozók nagy létszámára  tekintettel a mai napon további sorszámok húzása nem lehetséges" - zárás előtt másfél órával.

OK, irány a 7. kerület. Menet ugyanez, Filitheyo be, Biyadhoo kint vár, hogy parkoljon-e. A sorszámhúzon nincs felirat, ellenben van egy néni, aki kérdezi, milyen ügyben jövök. Mondom, személyi. Ma már személyihez és jogosítványhoz nincs sorszám. Zárás előtt két és fél órával.

Na itt elszakadt a cérna, irányt vettünk hazafelé. Közben a 1818-on próbálkoztunk időpont foglalással, de mindenhol másfél, két, vagy három héttel későbbre vannak csak időpontok. Persze az egy opció, hogy keresünk egy reggel 7-kor nyitó okmányirodát és odamegyünk munka előtt, mert akkor még biztosan van sorszám, de amikor normál menetben 7-kor kelünk, ki az ördög akar egy okmány miatt hajnalok hajnalán kimászni az ágyból?! Furcsa értelmezése ez az ügyfélfogadásnak: Ha valahol este 8-ig tart az ügyfélfogadás, akkor este 8-ig fogadjuk az ügyfelet, és nem zavarjuk el már fél 6-kor, nem? Végül jobb híján a neten foglaltunk egy időpontot, februára 10-re, január 13-án vagy 14-én.

Azért a mai, felgyorsult, elektronikus, automatizált világban ennek valahol megvan a diszkrét bája, nem?


Read More

Idén sok-sok év óta először dolgoznom kellett a két ünnep között, mert a munkahelyváltás okán nem maradt elég szabadságom. Úgy jött ki a lépés, hogy tegnap és ma kellett bent lennem az irodában, így nagyon örülök neki, hogy "pizsamás" szilvesztert tartunk, azaz nem megyünk sehová, és hozzánk se jön senki. 

Egyre többször mondom mostanában, de biztos, hogy öregszem, mert azokat a napokat tartom a legtöbbre, amikor itthon lehetünk kettesben Biyadhoo-val. Most különösen tetszik a dolog, mert semmi, de semmi kedvem nem  lenne se buliba menni, se házibulit tartani (és utána enyhén másnaposan romokat takarítani :D)

Sütünk vacsorára virslivel töltött leveles tésztát, filmeket nézünk, éjfélkor megesszük a szokásos virslit és bontunk egy finom pezsgőt, ja, és megnézzük az ablakunkból látható nagyjából nyolc darab tűzijátékot, amivel éjfél után kedveskednek nekünk a környék bulihelyszínei :)

Csudajó szilveszterünk lesz, az biztos! Nektek is legyen nagyon szép estétek, bulizzatok jól, ki-ki vérmérsékletének megfelelően!

BÚÉK Mindenkinek, jövőre Veletek ugyanitt! :D


Read More

Az idei karácsony az előzőeknél is mozgalmasabbra sikeredett, de lehet, hogy csak én öregszem és nem tetszik már annyira a pörgés :)

Az elmúlt négy napon vagy nálunk volt vendégség, vagy mi voltunk látogatóban a család egy-egy részénél, szóval mindig történt valami. Ehhez jönnek még a karácsonyi finomságok, amikből egész egyszerűen lehetetlenség nem enni, pontosabban keveset enni, úgyhogy ma reggelire már csak egy kis kímélő vajas pirítósra, ebédre pedig egy kis sajtos tésztára futotta :)

És hogy még teljesebb legyen a boldogság, a szekrény tetején lakó szerverben 25-ére meghalt a táp (szerencsére volt itthon egy még használható cseretáp), illetve a fürdőszobai ledsor vezérlő egysége is bemondta az unalmast (ez utóbbihoz még várjuk a megrendelt vezérlőt), úgyhogy még a technika ördöge is szórakoztatott minket egy kicsit.

Nagyon jó, hogy ma és holnap még szabin vagyok, így van egy kis idő kipihenni az ünnep fáradalmait és felkészülni a szilveszterre :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search