Az idei karácsony az előzőeknél is mozgalmasabbra sikeredett, de lehet, hogy csak én öregszem és nem tetszik már annyira a pörgés :)

Az elmúlt négy napon vagy nálunk volt vendégség, vagy mi voltunk látogatóban a család egy-egy részénél, szóval mindig történt valami. Ehhez jönnek még a karácsonyi finomságok, amikből egész egyszerűen lehetetlenség nem enni, pontosabban keveset enni, úgyhogy ma reggelire már csak egy kis kímélő vajas pirítósra, ebédre pedig egy kis sajtos tésztára futotta :)

És hogy még teljesebb legyen a boldogság, a szekrény tetején lakó szerverben 25-ére meghalt a táp (szerencsére volt itthon egy még használható cseretáp), illetve a fürdőszobai ledsor vezérlő egysége is bemondta az unalmast (ez utóbbihoz még várjuk a megrendelt vezérlőt), úgyhogy még a technika ördöge is szórakoztatott minket egy kicsit.

Nagyon jó, hogy ma és holnap még szabin vagyok, így van egy kis idő kipihenni az ünnep fáradalmait és felkészülni a szilveszterre :)


Read More

Tegnap egy nagyon jó kis buliban voltunk. Az egyik nagy telco cég jóvoltából nyolcadmagunkkal láthattunk-hallhattunk nagyon érdekes dolgokat és ehettünk-ihattunk finomakat :) Na de menjünk csak szépen sorjában.

Először részt vettünk egy előadáson az említett telco cég hálózati központjában, ahol sok érdekességet tudtunk meg arról, hogy hogyan működik egy ilyen cégnél az eszközök, szolgáltatások működésének felügyelete, a hibaelhárítás és egyéb feladatok koordinálása, stb. Mondhatom, nem egyszerű feladat, az ott dolgozóknak egyetlen munkanapja sem lehet unalmas :)

Ezután megnéztünk-kipróbáltunk egy ú.n. okoslakást, amely szintén eme telco cég tulajdona, és telepakolták mindenféle okos eszközzel: ívelt 3D-s TV, távirányítható konnektorok, távirányítású termosztát, távirányítású riasztó, modern bútorok, stb. Közben csatlakozott hozzánk még két fiatalember, akik a saját telco-s munkájukról meséltek nekünk sok izgalmas dolgot. Kötetlen, ugyanakkor nagyon érdekes beszélgetés alakult ki.

Az okoslakás megnézése és némi pizza elfogyasztása után pedig átmentünk az Élesztő nevezetű vendéglátóipari egységbe, amely tulajdonképpen egy jó kis romkocsma, ahol sokféle kézműves sört lehet kapni, a kávéstól a sütőtökösön át a meggyesig, a világostól a barnáig, amit csak el tud az ember képzelni. Nagyon szuper kis beszélgetés alakult ki, jókedve volt mindenkinek. 

Gyorsan elment az idő, hamar késő este lett. A sörözés után még visszasétáltunk az okoslakásba, elfogyasztottuk a megmaradt pizza maradékát, aztán hazaindult mindenki.

Remek kis nap volt, István, Peti, köszönjük!!! :)


Read More

Azt hiszem, nekünk van a legszuperebb dolgunk a világon, mert ki se kell tennünk a lábunkat a házból, ha wellness-ezni akarunk :)

A rendszeres olvasók jól tudják, hogy eddig is volt sarokkádunk és eddig is voltak mindenféle színes fények a fürdőben, amelyeket a kedvünknek megfelelően tudtunk beállítani, de mostantól már zenénk is van, bizony! Szereztünk a Black Friday-en egy bluetooth-os hangszórót, aminek segítségével a számítógépről lejátszott zene a fürdőszobában szólhat. Ne tudjátok meg, milyen jó, amikor a színes fények mellé szól valami jó kis instrumentéális zene is :) Általában Jean Michel Jarre-t, Yanni-t vagy Enigmát szoktunk hallgatni, ezek olyan zenék, hogy szólhatnak egészen halkan is, éppen csak amolyan aláfestő zeneként. Közben tudunk beszélgetni, de ha épp olyan kedvünk van, akkor csak csendben hallgatjuk a zenét és lazítunk :)

Aztán a másik szuper dolog, amit a Black Friday alkalmával szereztünk, az Biyadhoo e-book olvasója. Nekem kb. 5 éve van e-book olvasóm és nagyon szeretem, de általában csak nyaralások alkalmával szoktam olvasni a tengerparton vagy a medencénél, mert itthon esténként az olyan furán vette ki magát, hogy én olvastam, miközben Biyadhoo mondjuk tabletezett, vagy ilyesmi. De mióta Biyadhoo-nak is megvan az e-book olvasója, minden este olvasunk lefekvés előtt. A fürdőkád-beli wellness után annyira jó még olvasni egy kicsit. Igaz, hamar elálmosodunk így, de akkor is, van egy hangulata, na! És ezt senkinek, semmiért oda nem adnám!!!

 


Read More

Ma illetve holnap ünneplős napjaink vannak, holnap lesz ugyanis a megismerkedésünk 12. évfordulója, és mint minden családi ünnepet, ezt is az előestén ünnepeljük :)

Van a facebook-nak ez az "On This Day" funkciója, hogy minden nap felhozza, hogy a korábbi évek azonos napján miket osztott meg az ember. A mai napra sok dolgot feldobott nekem, amik mind a tavalyi ünnepléshez kapcsolódnak, és a képeket végignézve olyan, mint ha az a tavalyi ünneplés tegnap lett volna. Úgy megy az idő, hogy néha csak lesek :)

Hasonló finomságaink vannak egyébként idénre is, mint tavaly. Minden év novemberének harmadik csütörtökjén jelennek meg az újborok, vagyis a beaujolais-k, amiből a kedvencünk Luis Jadot Beaujolais-je, így minden évben veszünk belőle 1-2 üveggel. Az már a mi személyes szerencsénk, hogy a harmadik csütörtök nincs túl messze 23-ától, így az évfordulónk ünnepléséhez mindig befigyel egy ilyen finomság :D Aztán a másik nagy kedvenc, a Kaiken Malbec is elmaradhatatlan kelléke az ünnepi hétvégének.  

Az meg már csak hab a tortán, hogy idén pont ezen a hétvégén kezdődött a síugró viágkupa szezon :) 

Szóval csödás hétvégénk van! ÉLJÜNK MI!!!!! :D


Read More

Nagyon izgatott vagyok, mert ismét munkahelyváltás előtt állok. Pontosabban a váltás maga már megtörtént, holnap kezdek az új helyemen. Drukkoljatok! :)

Ezen kívül is történtek jó dolgok. Tegnap például tartottunk egy kis karácsonyi bevásárlást Bécsben, pontosabban Parndorfban. Kaptunk egy 20 EUR értékű Merkur utalványt, ami idén év végéig volt érvényes,így időszerű volt levásárolni. Ez a Merkur egy nagyon jó kis osztrák üzletlánc. Olyan nagy üzleteik vannak, mint mondjuk az Interspar, de csak élelmiszert, konyhai felszereléseket és drogériai termékeket árulnak. Na de a választék...! Az itthoni boltok elbújhatnak mellette. Rengeteg féle sajt, hús, felvágott, tejtermék, a zöldség részlegről ne is beszéljünk: gyönyörű friss zöldségek, gyümölcsök, gyümölcssaláták, smoothie-k, szóval csak úgy csurgott a nyálunk :) Be is szereztük azokat a kedvenceinket, amiket itthon nem kapni: créme fraiche, Frittatensuppe, Martini d'Oro.

Na és hát a legnagyobb boldogság a tegnapi vásárlásból: A parndorfi outletben betértünk a kedvenc ruhaboltunkba, a Desigual-ba, alapvetően csak gyönyörködni, mert nem épp a mi pénztárcánknak vannak kitalálva az áraik. "Sajnos" belefutottam egy olyan szövetkabátba, amit nem lett volna szívem otthagyni, annyira gyönyörű volt, de legnagyobb bánatomra a méretemben nem volt. Amúgy is szerettem volna venni egy szövet télikabátot magamnak, és évek óta fáj a fogam valamilyen Desigual darabra, hát úgy döntöttünk Biyadhoo-val, hogy itthon is megnézzük, hátha itt kapni ilyen kabátot a méretemben. Az Árkádban van egy Desigual üzlet, hazafelé betértünk még oda. Ilyen mákunk nem is tudom, hogyan lehetett, ugyanis éppen tegnap volt minden termékükre 20% kedvezmény, és találtunk egy, a parndorfinál még sokkal jobb kabátot, ami ráadásul  volt is a méretemben. Úgyhogy nem gondokodtunk sokat, megvettük :) Most már csak azt várom, hogy jöjjön a hideg, hogy felvehessem :)


Read More

Az elmúlt két napot Isztambulban töltöttük és ezt nagyon jól tettük :)

Kedden utaztunk és szerdán már jöttünk is vissza. Odafelé is visszafelé is sikerült kialkudni, hogy a középső vészkijárati sorban ülhessünk (mivel nem volt senki, akinek eleve oda szólt volna a foglalása, és a vészkijárati sorok semmiképp sem maradhatanak üresen), így nagyon kényelmesen utaztunk.

Kedden érkezés után az első feladatunk a helyi BKV-ra történő jegyvásárlás volt. Isztambul is hasonlóan működik ebből a szempontból, mint Amsterdam: van egy kártya, amire pénzt kell tölteni, és amíg a kártyán van pénz, addig lehet utazni. Itt nem távolság alapján határozódik meg a viteldíj, hanem úgy, mint Budapesten, fix jegyár van, ami egy megállóra és 25 megállóra is ugyanannyi. Viszont minden megállóban van lehetőség a kártya töltésére, így sosem kerül bajba az ember, hogy hopp, nem tudok felszállni a villamosra, mert nincs pénz a kártyámon. Ráadásul ketten, vagy akár többen is használhatunk egy kártyát, lényeg, hogy ha ketten vagyunk, akkor kétszer kell a kártyát lecsipogni. Nagyon jó, jól használható rendszer.

A szállásunkra érve elhelyezkedtünk. Picike, ám annál szebb szobát kaptunk. A szobához járt törölköző, egyszer használatos papucs, TV, légkondi, WIFI (e 3 dolog ingyen), hajszárító, sampon, tusfürdő, szóval nagyon kis fullos volt. A reggelit a szobába szervírozták, az előzetesen megbeszélt időpontban. Ilyen gyönyörűen tálalt (és nem mellékesen kiadós és finom) reggelit már régen kaptunk, teljesen el voltunk olvadva tőle :)

Első nap lepakolás után bementünk sétálni a városba. Végiggyalogoltuk az egész sétálóutcát (legalább 3-4 km), lesétáltunk a Boszporuszhoz és sétáltunk annak a partján, közben fotózkodtunk, és utaztunk Füniküler-en. A Füniküler hasonlóan néz ki, mint pl. a Mölltal-on a Gletscherbahn. Egy kocsi, sok ülőhellyel, ami egy drótkötélpályán megy egy alagútban. Ilyen módon a dombtetőn található állomásról a folyóparton levő állomás 2-3 perc alatt elérhető (miközben sétálva néhány óra). Este volt valami nagyon fontos focimeccs, mert a helyi szurkolókkal tele  volt a sétálóutca, és miután nyert a csapatuk, egész éjjel hatalmas buli volt a városban. A sétálóutca egyébként nagyon hangulatos, rengeteg üzlet van benne, és jár rajta egy eszméletlen régi fajtájú villamos, még az a fajta, ahol nem rendes ajtó van, hanem egy rácsot húznak be, hogy ne essenek ki az utasok. A nagy séta után aludni próbáltunk - ami az említett focidrukkerek környébeli bulizása miatt kicsit esélytelen volt, ugyanis csak kora hajnalra csendesedtek el.

Másnap megettük a reggelinket és ismét nyakunkba vettük a várost, immár a csomagunkkal felszerelkezve. Elvillamosoztunk az Aya Sofia-ig, onnan átmentünk a Kék Mecsethez, majd a nagy bazárba. Az Aya Sofia és a Kék Mecset közötti rész gyönyörűen meg van csinálva, szép parkot építettek, szökőkutakkal, éttermekkel, kis boltokkal. Nagyon hangulatos. Egyik műemléket sem tudtuk belülről megnézni, mert irdatlan sor állt mindkettő előtt, nekünk pedig nem volt sok időnk, 14.40-kor indult haza a gépünk. A bazárban még vásároltunk egy kicsit, aztán nekiindultunk a reptér felé, 3,5 órával gépindulás előtt.

Eljutottunk arra az állomásra (4.Levent a neve), ahonnan a reptéri busz indul. Odaértünk, meg is találtuk, hogy honnan indul a busz, de sajnos nagyot koppantunk: másfél óránként megy a busz, és a következő járat 13 órakor indult volna, ami nekünk nagyon nem lett volna jó, mert több mint egy óra az út a reptérig, a mi gépünk pedig ugyebár 14.40-kor indult, és ezen a reptéren nem lehet előre becsekkolni a neten, csak ott, a repülőtéren. No hát jobb ötletünk nem lévén, mikor rájötünk, hogy kezd a dolog neccessé válni, megkérdeztünk egy taxist, hogy mennyiért vinne ki minket. Mondta, hogy 100 liráért, ami kb. 10.000 Ft-nak felel meg. OK, legyen, gyorsan kivettünk 150 lirát és indulás. Ekkor nagyjából 12.20 volt, és azt mondta az emberünk, hogy ha jó a forgalom, akkor kb. 30 perc múlva ott leszünk. Átmentünk egy hídon, és rámentünk az Isztambul körüli körgyűrűre. Ez egy négysávos út, ami ez alkalommal úgy állt, mint a szög... Kiderült, hogy baleset   van az úton, a taxis szerint tőlünk kb. 5 km-re. A reptér pedig még 25 km-re volt. Akkora dugó volt, hogy 1 km-t durván 1 óra alatt tettünk meg. Na itt már elég idegesek voltunk és nagyon esélytelennek láttuk, hogy elérjük a gépünket. Valami oknál fogva taxisunk semmiféle segítőkészséget nem mutatott, pedig GPS-szel még a kerülőutat is megkerestük neki, de nem volt hajlandó arra menni. Mondtuk neki, hogy na jó, ebből elég, itt térjen le az autópályáról, álljon meg, kiszállunk. Így is lett, majd fogtunk egy másik taxit, aki pechünkre még az előzőnél is rosszabbul tudott angolul, de azt szerencsére megértette, hogy NAGYON sietünk. Ekkor 13.40 volt és durván 20 km-re voltunk a reptértől. A becsekkolásra pedig 14.00-ig volt lehetőség. Hatalmas szerencsénkre a dugó jó részét ő kikerülte, így 13.56-kor kiszálltunk a reptéren. Rohanás be. Itt először van a biztonsági átvilágítás és csak utána a check-in. Végül 13.59-re beestünk a check-in pulthoz, amit már éppen bezártak, de valami főember elérte, hogy mégis megkaphassuk a beszállókártyánkat. Ekkor volt 14.10. További rohanás az útlevélellenőrzéshez, ahol az előttünk álló sort egy laza mozdulattal lenyomtuk és beálltunk harmadiknak. Itt átjutottunk, és újabb rohanás a beszállítókapuhoz. 14.20. Szerencsénk volt, mert a gépünk késett, és még ott állt mindenki, nem kezdték meg a beszállítást. Így végül elértük a gépünket és hazajutottunk. Valaki minket odafent biztosan szeret, hogy ilyen mázlink volt :D

Összességében a török emberek mind nagyon segítőkészek voltak, akárkitől akármit kérdeztünk, igyekezett válaszolni, segíteni, egyedül ez az első taxis volt egy kicsit rosszindulatú.

Ezt a kis repteres közjátékot leszámítva eszméletlen jól éreztük magunkat és nagyon örülök, hogy elmentünk, szuper kis kirándulás volt! :)


Read More

Az itt következő két rövid történet a mai nap termése, és még csak dél van...

Posta, levélfeladás: Ugye már egy jó ideje fennhangon hirdetik, hogy ha a postán fizeted be a sárga csekkedet és kártyával fizetsz, az vásárlásnak számít, nem készpénzfelvételnek. Igen ám, de ha levelet adsz fel és azt akarod kártyával fizetni, na az már készpénzfelvétel. Érti ennek a logikáját valaki?!

Tejszínhab készítés az ebédhez: a hűtőben levő habtejszín megromlott, kellett hozni másikat. Hogy ne kelljen messzire menni, hoztunk egy Meggle tejszínt innen a sarki kisboltból. Bőven belül volt a szavatossági időn (nem, nem volt átcímkézve sem), ennek ellenére, a már többször emlegetett csodagépünk, ami képes tejszínhabot is gyártani, gyönyörű szép vajat köpült belőle, röpke 40 másodperc alatt. Tudom én, hogy a tejszínből előbb-utóbb vaj lesz, ha sokáig verjük, de hogy a tejszínhab-fázis kimaradjon és a folyékony tejszínből egyből vaj legyen...?!


Read More

Nem tudom, közületek ki szereti az olasz sonkát, mi mindenesetre imádjuk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még pár éve, mikor Olaszországban síeltünk, hazafelé a síboxban hoztunk vagy egy kiló prosciutto crudo-t hajszálvékonyra felszeletelve, és hát idehaza nem tartott sokáig :)

Pénteken Krisztinától kaptunk szintén Olaszországból származó prosciutto-t, és ezen felbuzdulva kezdett Biyadhoo keresgélni, hogy hol lehetne ilyet szerezni anélkül, hogy ki kelljen repülni érte egy olasz városba.

Meg is találta a megoldást, a premiumsonkas.hu "személyében".  Szerencsére hozzánk elég közel van a lőrinci piac, ahol ők árusítanak, ígyhát Biyadhoo fogta magát tegnap és kiment körülnézni. Nem üres kézzel tért haza, hozott San Daniele-i sonkát (ami az egyik legjobb olasz sonka és igazi olasz mortadellát... Mindkettőt átlátszó vékonyságúra szeletelve, pont, mint Olaszországban. Hmmmm, az egész elfogyott még tegnap, egyszerűen esélye sem volt, hogy megérje a mai napot :D Úgyhogy megint volt egy kis gasztronómiai tobzódás :)


Read More

Januárban kezdtük, és ma jutottunk a végére :) Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nyolc hónapig kuplerájban éltünk, mert egyáltalán nem így volt. Mindig csak egy kis résszel haladtunk, éppen annyit, amennyit egy nap alatt meg lehetett csinálni úgy, hogy utána rendet is tudtunk rakni.

A legutolsó lépés, a hálószoba kifestése volt már csak hátra. Azt már eldöntöttük egy ideje, hogy csokibarnára fogjuk festeni a falat, mert az egy szép, meleg, sötét szín, és jól illik a hálószobabútorhoz. Biyadhoo ma reggel megvette a festéket és nekiálltunk a munkának. Nem volt egyszerű ez se, mert Dulux ide vagy oda, egy rétegben nem fed a festék, bármennyire is az van ráírva, sőt, időnként még két rétegben sem. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy a fal vakolása, glettelése hagy némi kívánnivalót maga után. Az összes fal olyan hullámos, hogy egy hangya lazán hullámvasútnak nézi, ha végigmegy rajta :) Szóval nehéz feladat volt, de csak sikerült, és a végeredmény mindenért kárpótol!

Egy darabig most nem szeretnék festéket és festőhengert látni, az biztos! :)


Read More

Az elmúlt hetekben, amióta nem írtam, elég sok bosszantó ügybe futottunk bele. 

Kezdődött az autónk futóművének javíttatásával, amit csak másodjára sikerült jól megcsinálni, az első ember egy egészen alapvető hibáról nem szólt, amit a második azonnal kiszúrt. 

Aztán jött a hadakozás a Telekommal egy TV rendelés (nem a mienk) ügyében. Annál idiótább megoldást, mint amit a T alkalmaz ezeknél a rendelt cuccoknál, még életemben nem láttam. Az van ugyanis, hogy a telefonos ügyfélszolgálaton meg kell rendelni a TV-t, laptopot, okostelefont, tabletet, ki mit szeretne, aztán x idő múlva a GLS futár kiviszi. Eddig nálunk is rendben volt minden. Mondta a GLS, hogy ahhoz, hogy átadhassák a csomagot, kell az előfizető személyi igazolványának a száma, meg egyébként csak az előfizetőnek adhatják át a csomagot, mert korábban sok visszaélés volt abból, hogy nem az előfizető vette át, az előfizető pedig azt állította, hogy nem kapta meg a a küldeményt. Na mindegy, lényeg a lényegben, hogy Biyadhoo lebeszélte közvetlenül a futárral, hogy - hála a T-s ismeretségeinek - ő is átveheti a nem neki címzett küldeményt, de az igazolvány szám akkor is kell. Na itt jött a probléma, ugyanis aki az előfizető, annak a személyijét pár hete lecserélték, és botor módon nem jutott eszébe sem az, hogy a T-t, sem az, hogy Biyadhoo-t erről tájékoztassa. Így aztán rossz igazolvány számra hivatkozva a TV-t a GLS szépen visszavitte. És tudjátok, hogyan küldte vissza a Telekomnak? ÁTVÉTEL MEGTAGADVA jelzéssel. Mint utóbb kiderült, azért, mert a GLS rendszere csak ezt tudja megadni, azt nem, hogy az autentikáció sikertelensége miatt megy vissza a csomag. Ennek pedig az a következménye, hogy a TV rendelést a T törli, és elölről kell az egészet kezdeni. Ekkora balfékeket se láttam még, de komolyan!

Na aztán a másik ügy a jogosítvány hosszabbítás, ami nekem most volt esedékes. Első lépés ugye a háziorvos. Azt mondjuk abszolúte nem értem, hogy egy vérnyomásmérés, egy szemvizsgáló-tábla olvasás és egy színtévesztési vizsgálat, ami összesen öt percig sem tart, miért kerül 7200 Ft-ba, de most ez mindegy is. A rendelőt direkt felhívtam telefonon, hogy a mi dokink ugye hétfőn délután rendel. Igen, mondják ők. Oda is mentünk rendelési idő kezdetére, amikor is az ajtó előtt ott ült vagy 15 nyugdíjas. Biyadhoo gondolt egy nagyot és merészet, s az utcáról felhívta telefonon a rendelőt, hogy kérje a dokinkat, akivel ő nagyon jóban van, hogy hívjon már be minket soron kívül. Nővérke bájosan csicsergi a telefonba, hogy a doktor úr mától két hétig szabadságon van. Juhúúú, de jó, hogy ezt délelőtt senki sem tudta! Egy idő után kiderült, hogy abban a szobában, ahol normál menetben a mi orvosunk rendel, most nincsen orvos, csak nővérke. Erről azért szerettünk volna meggyőződni, ezért Biyadhoo soron kívül beállt az ajtóba, hogy ha leközelebb kijön a nővérke, meg tudja kérdezni. Erre az egyik nyugdíjas néni majdnem infarktust kapott, hogy nehogy már ilyen pofátlan legyen Biyadhoo, hogy őelőtte bemegy, miközben nála jóval később jöttünk (ami egyébként igaz is volt). Hiába magyaráztuk, hogy csak egy kérdést szeretne feltenni, hogy érdemes-e itt ülni még két órát, nem volt hajlandó felfogni, és csak dünnyögött magában. A legjobb az volt, amikor azt találta mondani, hogy "persze, kérdezni, hát én is csak beszélgetni jöttem ide, mégis kivárom a soromat". Beszélgetni, hétköznap délután 4-kor, amikor a dolgozó emberek is jönnek. Nem délelőtt 10-kor, abban semmi izgalom nem lenne. Végül a nővérkétől megtudtuk, hogy itt tényleg nincs orvos, de a szomszéd szobában van, oda menjünk. Átültünk és ott csak egy valaki volt előttünk, így gyorsan sorra kerültünk és a vizsgálat is megvolt gyorsan. A beszélgetős néni meg még bőven várt a sorára, amikor mi már végeztünk, és indultunk.

Ma pedig jött a jogsi csináltatás okmányirodai része, ami szintén nem volt egyszerű. Nyitásra mentünk, és így is 50 perc várakozás után kerültem be. Igaz, akkor már gyorsan ment az ügy, így mindenestül egy óra volt. Az ügyfélkapus időpont foglalás egy jó dolog lenne a hosszú várakozás elkerülésére, de a hét elején néztem az időpontokat, és október 10-nél előbb semmi sem volt, az én jogsim viszont szeptember 30-án lejár...

Ennyi szívás után most már valami jónak kellene jönnie! :)


Read More

Már jó régóta tevbe van véve, hogy kifessük a dolgozószobánkat is, mert elég gyalázatos állapotban volt  a fal. Aztán tegnap, míg én ügyet intéztem, Biyadhoo elment az OBI-ba, faalfestéket keresni. Meg is találta a nekünk valót :) Miután hazaértünk, én folytattam a munkát, Biyadhoo pedig nekilátott a festésnek. Enyhén körülményes volt a dolog, mert egy <10nm2-es szobában ha középre tologatod a bútorokat, akkor bizony lépni is alig lehet, nem hogy pl. plafont festeni. Kisebb-nagyobb küzdelmek árán elkészült a festés, pont addigra, mire nekem végetért a munkanap. Összecsuktam a laptopot, aztán nekiállítunk takarítani.  Hadd ne mondjam, hogy minden, még drága jó nagyanyám is kék volt, de viszonylag gyorsan sikerült kitakarítani.

Szerencse, hogy nem az építkezéskor választottuk ezt a színt, mert az tuti, hogy ha megláttam volna az üres szobát ilyen kékre festve, akkor ott helyben sokkot kaptam volna :) De így, bebútorozva eszméletlenül tetszik, sokkal jobban illik a bútorainkhoz ez a szín, mint az eddigi halványkék.

Mivel nem nagyon vagyunk szokva a fizikai munkához, tegnap félhullán estünk be a fürdőkádba, majd pedig az ágyba :) Reggel viszont nagyon jó volt bejönni és leülni a dolgozószobában, úgyhogy maximálisan megérte a tegnapi fáradozást!


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search