Nagyon izgatott vagyok, mert ismét munkahelyváltás előtt állok. Pontosabban a váltás maga már megtörtént, holnap kezdek az új helyemen. Drukkoljatok! :)

Ezen kívül is történtek jó dolgok. Tegnap például tartottunk egy kis karácsonyi bevásárlást Bécsben, pontosabban Parndorfban. Kaptunk egy 20 EUR értékű Merkur utalványt, ami idén év végéig volt érvényes,így időszerű volt levásárolni. Ez a Merkur egy nagyon jó kis osztrák üzletlánc. Olyan nagy üzleteik vannak, mint mondjuk az Interspar, de csak élelmiszert, konyhai felszereléseket és drogériai termékeket árulnak. Na de a választék...! Az itthoni boltok elbújhatnak mellette. Rengeteg féle sajt, hús, felvágott, tejtermék, a zöldség részlegről ne is beszéljünk: gyönyörű friss zöldségek, gyümölcsök, gyümölcssaláták, smoothie-k, szóval csak úgy csurgott a nyálunk :) Be is szereztük azokat a kedvenceinket, amiket itthon nem kapni: créme fraiche, Frittatensuppe, Martini d'Oro.

Na és hát a legnagyobb boldogság a tegnapi vásárlásból: A parndorfi outletben betértünk a kedvenc ruhaboltunkba, a Desigual-ba, alapvetően csak gyönyörködni, mert nem épp a mi pénztárcánknak vannak kitalálva az áraik. "Sajnos" belefutottam egy olyan szövetkabátba, amit nem lett volna szívem otthagyni, annyira gyönyörű volt, de legnagyobb bánatomra a méretemben nem volt. Amúgy is szerettem volna venni egy szövet télikabátot magamnak, és évek óta fáj a fogam valamilyen Desigual darabra, hát úgy döntöttünk Biyadhoo-val, hogy itthon is megnézzük, hátha itt kapni ilyen kabátot a méretemben. Az Árkádban van egy Desigual üzlet, hazafelé betértünk még oda. Ilyen mákunk nem is tudom, hogyan lehetett, ugyanis éppen tegnap volt minden termékükre 20% kedvezmény, és találtunk egy, a parndorfinál még sokkal jobb kabátot, ami ráadásul  volt is a méretemben. Úgyhogy nem gondokodtunk sokat, megvettük :) Most már csak azt várom, hogy jöjjön a hideg, hogy felvehessem :)


Read More

Az elmúlt két napot Isztambulban töltöttük és ezt nagyon jól tettük :)

Kedden utaztunk és szerdán már jöttünk is vissza. Odafelé is visszafelé is sikerült kialkudni, hogy a középső vészkijárati sorban ülhessünk (mivel nem volt senki, akinek eleve oda szólt volna a foglalása, és a vészkijárati sorok semmiképp sem maradhatanak üresen), így nagyon kényelmesen utaztunk.

Kedden érkezés után az első feladatunk a helyi BKV-ra történő jegyvásárlás volt. Isztambul is hasonlóan működik ebből a szempontból, mint Amsterdam: van egy kártya, amire pénzt kell tölteni, és amíg a kártyán van pénz, addig lehet utazni. Itt nem távolság alapján határozódik meg a viteldíj, hanem úgy, mint Budapesten, fix jegyár van, ami egy megállóra és 25 megállóra is ugyanannyi. Viszont minden megállóban van lehetőség a kártya töltésére, így sosem kerül bajba az ember, hogy hopp, nem tudok felszállni a villamosra, mert nincs pénz a kártyámon. Ráadásul ketten, vagy akár többen is használhatunk egy kártyát, lényeg, hogy ha ketten vagyunk, akkor kétszer kell a kártyát lecsipogni. Nagyon jó, jól használható rendszer.

A szállásunkra érve elhelyezkedtünk. Picike, ám annál szebb szobát kaptunk. A szobához járt törölköző, egyszer használatos papucs, TV, légkondi, WIFI (e 3 dolog ingyen), hajszárító, sampon, tusfürdő, szóval nagyon kis fullos volt. A reggelit a szobába szervírozták, az előzetesen megbeszélt időpontban. Ilyen gyönyörűen tálalt (és nem mellékesen kiadós és finom) reggelit már régen kaptunk, teljesen el voltunk olvadva tőle :)

Első nap lepakolás után bementünk sétálni a városba. Végiggyalogoltuk az egész sétálóutcát (legalább 3-4 km), lesétáltunk a Boszporuszhoz és sétáltunk annak a partján, közben fotózkodtunk, és utaztunk Füniküler-en. A Füniküler hasonlóan néz ki, mint pl. a Mölltal-on a Gletscherbahn. Egy kocsi, sok ülőhellyel, ami egy drótkötélpályán megy egy alagútban. Ilyen módon a dombtetőn található állomásról a folyóparton levő állomás 2-3 perc alatt elérhető (miközben sétálva néhány óra). Este volt valami nagyon fontos focimeccs, mert a helyi szurkolókkal tele  volt a sétálóutca, és miután nyert a csapatuk, egész éjjel hatalmas buli volt a városban. A sétálóutca egyébként nagyon hangulatos, rengeteg üzlet van benne, és jár rajta egy eszméletlen régi fajtájú villamos, még az a fajta, ahol nem rendes ajtó van, hanem egy rácsot húznak be, hogy ne essenek ki az utasok. A nagy séta után aludni próbáltunk - ami az említett focidrukkerek környébeli bulizása miatt kicsit esélytelen volt, ugyanis csak kora hajnalra csendesedtek el.

Másnap megettük a reggelinket és ismét nyakunkba vettük a várost, immár a csomagunkkal felszerelkezve. Elvillamosoztunk az Aya Sofia-ig, onnan átmentünk a Kék Mecsethez, majd a nagy bazárba. Az Aya Sofia és a Kék Mecset közötti rész gyönyörűen meg van csinálva, szép parkot építettek, szökőkutakkal, éttermekkel, kis boltokkal. Nagyon hangulatos. Egyik műemléket sem tudtuk belülről megnézni, mert irdatlan sor állt mindkettő előtt, nekünk pedig nem volt sok időnk, 14.40-kor indult haza a gépünk. A bazárban még vásároltunk egy kicsit, aztán nekiindultunk a reptér felé, 3,5 órával gépindulás előtt.

Eljutottunk arra az állomásra (4.Levent a neve), ahonnan a reptéri busz indul. Odaértünk, meg is találtuk, hogy honnan indul a busz, de sajnos nagyot koppantunk: másfél óránként megy a busz, és a következő járat 13 órakor indult volna, ami nekünk nagyon nem lett volna jó, mert több mint egy óra az út a reptérig, a mi gépünk pedig ugyebár 14.40-kor indult, és ezen a reptéren nem lehet előre becsekkolni a neten, csak ott, a repülőtéren. No hát jobb ötletünk nem lévén, mikor rájötünk, hogy kezd a dolog neccessé válni, megkérdeztünk egy taxist, hogy mennyiért vinne ki minket. Mondta, hogy 100 liráért, ami kb. 10.000 Ft-nak felel meg. OK, legyen, gyorsan kivettünk 150 lirát és indulás. Ekkor nagyjából 12.20 volt, és azt mondta az emberünk, hogy ha jó a forgalom, akkor kb. 30 perc múlva ott leszünk. Átmentünk egy hídon, és rámentünk az Isztambul körüli körgyűrűre. Ez egy négysávos út, ami ez alkalommal úgy állt, mint a szög... Kiderült, hogy baleset   van az úton, a taxis szerint tőlünk kb. 5 km-re. A reptér pedig még 25 km-re volt. Akkora dugó volt, hogy 1 km-t durván 1 óra alatt tettünk meg. Na itt már elég idegesek voltunk és nagyon esélytelennek láttuk, hogy elérjük a gépünket. Valami oknál fogva taxisunk semmiféle segítőkészséget nem mutatott, pedig GPS-szel még a kerülőutat is megkerestük neki, de nem volt hajlandó arra menni. Mondtuk neki, hogy na jó, ebből elég, itt térjen le az autópályáról, álljon meg, kiszállunk. Így is lett, majd fogtunk egy másik taxit, aki pechünkre még az előzőnél is rosszabbul tudott angolul, de azt szerencsére megértette, hogy NAGYON sietünk. Ekkor 13.40 volt és durván 20 km-re voltunk a reptértől. A becsekkolásra pedig 14.00-ig volt lehetőség. Hatalmas szerencsénkre a dugó jó részét ő kikerülte, így 13.56-kor kiszálltunk a reptéren. Rohanás be. Itt először van a biztonsági átvilágítás és csak utána a check-in. Végül 13.59-re beestünk a check-in pulthoz, amit már éppen bezártak, de valami főember elérte, hogy mégis megkaphassuk a beszállókártyánkat. Ekkor volt 14.10. További rohanás az útlevélellenőrzéshez, ahol az előttünk álló sort egy laza mozdulattal lenyomtuk és beálltunk harmadiknak. Itt átjutottunk, és újabb rohanás a beszállítókapuhoz. 14.20. Szerencsénk volt, mert a gépünk késett, és még ott állt mindenki, nem kezdték meg a beszállítást. Így végül elértük a gépünket és hazajutottunk. Valaki minket odafent biztosan szeret, hogy ilyen mázlink volt :D

Összességében a török emberek mind nagyon segítőkészek voltak, akárkitől akármit kérdeztünk, igyekezett válaszolni, segíteni, egyedül ez az első taxis volt egy kicsit rosszindulatú.

Ezt a kis repteres közjátékot leszámítva eszméletlen jól éreztük magunkat és nagyon örülök, hogy elmentünk, szuper kis kirándulás volt! :)


Read More

Az itt következő két rövid történet a mai nap termése, és még csak dél van...

Posta, levélfeladás: Ugye már egy jó ideje fennhangon hirdetik, hogy ha a postán fizeted be a sárga csekkedet és kártyával fizetsz, az vásárlásnak számít, nem készpénzfelvételnek. Igen ám, de ha levelet adsz fel és azt akarod kártyával fizetni, na az már készpénzfelvétel. Érti ennek a logikáját valaki?!

Tejszínhab készítés az ebédhez: a hűtőben levő habtejszín megromlott, kellett hozni másikat. Hogy ne kelljen messzire menni, hoztunk egy Meggle tejszínt innen a sarki kisboltból. Bőven belül volt a szavatossági időn (nem, nem volt átcímkézve sem), ennek ellenére, a már többször emlegetett csodagépünk, ami képes tejszínhabot is gyártani, gyönyörű szép vajat köpült belőle, röpke 40 másodperc alatt. Tudom én, hogy a tejszínből előbb-utóbb vaj lesz, ha sokáig verjük, de hogy a tejszínhab-fázis kimaradjon és a folyékony tejszínből egyből vaj legyen...?!


Read More

Nem tudom, közületek ki szereti az olasz sonkát, mi mindenesetre imádjuk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még pár éve, mikor Olaszországban síeltünk, hazafelé a síboxban hoztunk vagy egy kiló prosciutto crudo-t hajszálvékonyra felszeletelve, és hát idehaza nem tartott sokáig :)

Pénteken Krisztinától kaptunk szintén Olaszországból származó prosciutto-t, és ezen felbuzdulva kezdett Biyadhoo keresgélni, hogy hol lehetne ilyet szerezni anélkül, hogy ki kelljen repülni érte egy olasz városba.

Meg is találta a megoldást, a premiumsonkas.hu "személyében".  Szerencsére hozzánk elég közel van a lőrinci piac, ahol ők árusítanak, ígyhát Biyadhoo fogta magát tegnap és kiment körülnézni. Nem üres kézzel tért haza, hozott San Daniele-i sonkát (ami az egyik legjobb olasz sonka és igazi olasz mortadellát... Mindkettőt átlátszó vékonyságúra szeletelve, pont, mint Olaszországban. Hmmmm, az egész elfogyott még tegnap, egyszerűen esélye sem volt, hogy megérje a mai napot :D Úgyhogy megint volt egy kis gasztronómiai tobzódás :)


Read More

Januárban kezdtük, és ma jutottunk a végére :) Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nyolc hónapig kuplerájban éltünk, mert egyáltalán nem így volt. Mindig csak egy kis résszel haladtunk, éppen annyit, amennyit egy nap alatt meg lehetett csinálni úgy, hogy utána rendet is tudtunk rakni.

A legutolsó lépés, a hálószoba kifestése volt már csak hátra. Azt már eldöntöttük egy ideje, hogy csokibarnára fogjuk festeni a falat, mert az egy szép, meleg, sötét szín, és jól illik a hálószobabútorhoz. Biyadhoo ma reggel megvette a festéket és nekiálltunk a munkának. Nem volt egyszerű ez se, mert Dulux ide vagy oda, egy rétegben nem fed a festék, bármennyire is az van ráírva, sőt, időnként még két rétegben sem. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy a fal vakolása, glettelése hagy némi kívánnivalót maga után. Az összes fal olyan hullámos, hogy egy hangya lazán hullámvasútnak nézi, ha végigmegy rajta :) Szóval nehéz feladat volt, de csak sikerült, és a végeredmény mindenért kárpótol!

Egy darabig most nem szeretnék festéket és festőhengert látni, az biztos! :)


Read More

Az elmúlt hetekben, amióta nem írtam, elég sok bosszantó ügybe futottunk bele. 

Kezdődött az autónk futóművének javíttatásával, amit csak másodjára sikerült jól megcsinálni, az első ember egy egészen alapvető hibáról nem szólt, amit a második azonnal kiszúrt. 

Aztán jött a hadakozás a Telekommal egy TV rendelés (nem a mienk) ügyében. Annál idiótább megoldást, mint amit a T alkalmaz ezeknél a rendelt cuccoknál, még életemben nem láttam. Az van ugyanis, hogy a telefonos ügyfélszolgálaton meg kell rendelni a TV-t, laptopot, okostelefont, tabletet, ki mit szeretne, aztán x idő múlva a GLS futár kiviszi. Eddig nálunk is rendben volt minden. Mondta a GLS, hogy ahhoz, hogy átadhassák a csomagot, kell az előfizető személyi igazolványának a száma, meg egyébként csak az előfizetőnek adhatják át a csomagot, mert korábban sok visszaélés volt abból, hogy nem az előfizető vette át, az előfizető pedig azt állította, hogy nem kapta meg a a küldeményt. Na mindegy, lényeg a lényegben, hogy Biyadhoo lebeszélte közvetlenül a futárral, hogy - hála a T-s ismeretségeinek - ő is átveheti a nem neki címzett küldeményt, de az igazolvány szám akkor is kell. Na itt jött a probléma, ugyanis aki az előfizető, annak a személyijét pár hete lecserélték, és botor módon nem jutott eszébe sem az, hogy a T-t, sem az, hogy Biyadhoo-t erről tájékoztassa. Így aztán rossz igazolvány számra hivatkozva a TV-t a GLS szépen visszavitte. És tudjátok, hogyan küldte vissza a Telekomnak? ÁTVÉTEL MEGTAGADVA jelzéssel. Mint utóbb kiderült, azért, mert a GLS rendszere csak ezt tudja megadni, azt nem, hogy az autentikáció sikertelensége miatt megy vissza a csomag. Ennek pedig az a következménye, hogy a TV rendelést a T törli, és elölről kell az egészet kezdeni. Ekkora balfékeket se láttam még, de komolyan!

Na aztán a másik ügy a jogosítvány hosszabbítás, ami nekem most volt esedékes. Első lépés ugye a háziorvos. Azt mondjuk abszolúte nem értem, hogy egy vérnyomásmérés, egy szemvizsgáló-tábla olvasás és egy színtévesztési vizsgálat, ami összesen öt percig sem tart, miért kerül 7200 Ft-ba, de most ez mindegy is. A rendelőt direkt felhívtam telefonon, hogy a mi dokink ugye hétfőn délután rendel. Igen, mondják ők. Oda is mentünk rendelési idő kezdetére, amikor is az ajtó előtt ott ült vagy 15 nyugdíjas. Biyadhoo gondolt egy nagyot és merészet, s az utcáról felhívta telefonon a rendelőt, hogy kérje a dokinkat, akivel ő nagyon jóban van, hogy hívjon már be minket soron kívül. Nővérke bájosan csicsergi a telefonba, hogy a doktor úr mától két hétig szabadságon van. Juhúúú, de jó, hogy ezt délelőtt senki sem tudta! Egy idő után kiderült, hogy abban a szobában, ahol normál menetben a mi orvosunk rendel, most nincsen orvos, csak nővérke. Erről azért szerettünk volna meggyőződni, ezért Biyadhoo soron kívül beállt az ajtóba, hogy ha leközelebb kijön a nővérke, meg tudja kérdezni. Erre az egyik nyugdíjas néni majdnem infarktust kapott, hogy nehogy már ilyen pofátlan legyen Biyadhoo, hogy őelőtte bemegy, miközben nála jóval később jöttünk (ami egyébként igaz is volt). Hiába magyaráztuk, hogy csak egy kérdést szeretne feltenni, hogy érdemes-e itt ülni még két órát, nem volt hajlandó felfogni, és csak dünnyögött magában. A legjobb az volt, amikor azt találta mondani, hogy "persze, kérdezni, hát én is csak beszélgetni jöttem ide, mégis kivárom a soromat". Beszélgetni, hétköznap délután 4-kor, amikor a dolgozó emberek is jönnek. Nem délelőtt 10-kor, abban semmi izgalom nem lenne. Végül a nővérkétől megtudtuk, hogy itt tényleg nincs orvos, de a szomszéd szobában van, oda menjünk. Átültünk és ott csak egy valaki volt előttünk, így gyorsan sorra kerültünk és a vizsgálat is megvolt gyorsan. A beszélgetős néni meg még bőven várt a sorára, amikor mi már végeztünk, és indultunk.

Ma pedig jött a jogsi csináltatás okmányirodai része, ami szintén nem volt egyszerű. Nyitásra mentünk, és így is 50 perc várakozás után kerültem be. Igaz, akkor már gyorsan ment az ügy, így mindenestül egy óra volt. Az ügyfélkapus időpont foglalás egy jó dolog lenne a hosszú várakozás elkerülésére, de a hét elején néztem az időpontokat, és október 10-nél előbb semmi sem volt, az én jogsim viszont szeptember 30-án lejár...

Ennyi szívás után most már valami jónak kellene jönnie! :)


Read More

Már jó régóta tevbe van véve, hogy kifessük a dolgozószobánkat is, mert elég gyalázatos állapotban volt  a fal. Aztán tegnap, míg én ügyet intéztem, Biyadhoo elment az OBI-ba, faalfestéket keresni. Meg is találta a nekünk valót :) Miután hazaértünk, én folytattam a munkát, Biyadhoo pedig nekilátott a festésnek. Enyhén körülményes volt a dolog, mert egy <10nm2-es szobában ha középre tologatod a bútorokat, akkor bizony lépni is alig lehet, nem hogy pl. plafont festeni. Kisebb-nagyobb küzdelmek árán elkészült a festés, pont addigra, mire nekem végetért a munkanap. Összecsuktam a laptopot, aztán nekiállítunk takarítani.  Hadd ne mondjam, hogy minden, még drága jó nagyanyám is kék volt, de viszonylag gyorsan sikerült kitakarítani.

Szerencse, hogy nem az építkezéskor választottuk ezt a színt, mert az tuti, hogy ha megláttam volna az üres szobát ilyen kékre festve, akkor ott helyben sokkot kaptam volna :) De így, bebútorozva eszméletlenül tetszik, sokkal jobban illik a bútorainkhoz ez a szín, mint az eddigi halványkék.

Mivel nem nagyon vagyunk szokva a fizikai munkához, tegnap félhullán estünk be a fürdőkádba, majd pedig az ágyba :) Reggel viszont nagyon jó volt bejönni és leülni a dolgozószobában, úgyhogy maximálisan megérte a tegnapi fáradozást!


Read More

Ott hagytam abba a történetet, hogy várjuk a booking.com segítségét, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha három különböző szállásadó is a booking.com-on meghirdetett és visszaigazolt ár dupláját szeretné kérni a szállásért.

Váltottunk azóta néhány levelet a booking.com illetékesével, és ma délutánra megszületett a megoldás. Az ember egyébként a legutolsó levelében azt írta, hogy köszönettel megkapott mindent, amit kért (repülőjegy visszaigazolások, stb.), intézi és legkésőbb szombat délután jelentkezik. Ma szombat van, és délután valóban kaptunk tőle levelet (első piros pont).

A levél szerint szerzett nekünk egy másik szállást, amit ha elfogadunk, le kell még ma foglalnunk, meg kell írnunk neki a foglalási számot, ki kell fizetnünk a szállás által megadott összeget (majd jövőre, amikor utazunk), az erről szóló igazolást el kell juttatnunk neki, és a booking.com visszatéríti a most felajánlott szállás ára, és az eredetileg visszaigazolt első ár közötti különbözetet (második piros pont).

Az új szállást lefoglaltuk, ahogy kérte, meg is van róla a visszaigazolás, úgyhogy innen kezdve sínen van a dolog, úgy néz ki :) Már kezdtünk aggódni, hogy mégse jutunk el Lampedusára és elbukjuk a megvett  repülőjegyünket is, de végül minden jóra fordult és utazuuuunk :)

Nagyon tetszett ez az ügyfélközpontú hozzáállás, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha maga szervezi az utazását, akkor bátran foglaljon szállást a booking.com-on keresztül, mert ha bármi probléma adódik, ők segíteni fognak, és az utas mellé állnak, nem a szállásadó mellé!


Read More

Pedig egy ideje már utazgatunk Biyadhoo-val szerte a világba.

Eszméletlen régen szeretnénk már eljutni Lampedusára, és most, hogy éppen volt pénzünk és éppen jó áron volt a repülőjegy, le is foglaltuk a JÖVŐ ÉVI nyaralásunkat, hova máshova, mint Lampedusára :)

Nálunk az utazásszervezés úgy működik, hogy először megvesszük a repjegyet, utána lefoglaljuk a szállást és a bérautót, és utána ha szükséges, foglaljuk a repjegyet, amivel eljutunk abba a városba, ahonnan a végső célállomásunkra utazunk.

Ezt a folyamatot követtük most is. Repjegy megvolt, jöjjön a szállás. Biyadhoo talált is a booking.com-on több nagyon jót is, lefoglalta az egyiket. Meg is jött rendben a visszaigazolás, majd rá nem sokkal jött a szállástól egy email, hogy sajnos-sajnos van valami technikai probléma, ami miatt a visszaigazolásban szereplő árnak éppen a duplája lenne a szállás - ami nekünk már vastagon nem érné meg persze.  Hát köszönjük, akkor ezt nem kérjük, nézelődünk tovább.

Foglaltunk is egy másik szállást, itt is rendben megjött a visszaigazolás. Itt már én is fel akartam hívni őket telefonon, hogy erősítsék meg a foglalást. Nagy nehezen elértem valakit, aki csak olaszul volt hajlandó beszélni, de mentségére legyen mondva, később küldött sms-t, hogy milyen email címre írjak neki, mert angolul csak írni-olvasni tud, beszélni nem. Írtam is neki, hogy a foglalásunk megerősítése ügyében érdeklődöm. Mit tesz isten, itt is azt a választ kaptam, hogy a foglalás rendben, de az ár a booking.com-os ár duplája. Mint utóbb kiderült, ugyanezt az információt a szállásadó közvetítette a booking.com felé is. Közben Biyadhoo is élénk telefonkapcsolatban állt a booking.com-mal, akik nagyon segítőkészek voltak, és ígértek nekünk megoldást, és szállást az általunk meghatározott maximális összegné nem többért.

Biyadhoo egyébként a biztonság kedvéért foglalt egy harmadik szállást is, őket épp ma délelőtt sikerült elérnem telefonon. Ember itt se nagyon tud angolul, úgyhogy életemben először megpróbálkoztam a legfontosabb dolgokat olaszul elmondani neki (melyik hónap hányadika, hány fő, mi a foglalás száma). Nagy nehezen megértettük egymást, ő is látja a foglalást, és - biztosan kitaláltátok - az ár itt is dupla.

Úgyhogy innen kedzve nem tudunk egyelőre jobbat, mint várjuk a booking.com segítségét (szerencsére közel egy év van még az utazásig, úgyhogy addig bármi megoldható). Sokszor foglaltunk már rajtuk keresztül és sosem volt probléma, úgyhogy én nagyon bízom benne, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet is. A szálláshelyek pedig meg fogják kapni a maguk negatív minösítését a megfelelő oldalakon (tripadvisor, ongo és társai)


Read More

Na most már lassan utolérem magam az események feldolgozásában és megírásában :)

Még valamikor tavaszal egyeztettük le a múlt szombati programunkat, nevezetesen egy jó kis családi sütögetést unokanővéreméknél Nagymaroson. Heten voltunk, mint a gonoszok, és szokás szerint nagyon jól sikerült a buli.

Unokatesómék nagyon finom gulyáslevest készítettek, utána pedig grillezett mindenfélék voltak, salátákkal, kenyérrel. Na és persze soook-sok finom borocska :)

A házuk nagyon hangulatos, és hát a kert... Hatalmas, szép, tele fákkal, bokrokkal, és gyönyörűre nyírt, tökéletes fűvel. Az utcáról a házat nem is látni, annyira messze van a kerítéstől, és annyi fa van előtte. Nagyon jó kis hely, megértem az unokatesómékat, hogy nem igazán lehet őket kirobbantani onnan, ha nem kell munkába menni :)

Nagyon gyorsan elment a nap, a nagy beszélgetésben egyszer csak azt vettük észre, hogy ránk sötétedett, aztán meg azt, hogy egyre hidegebb van. Végül valahogy éjfél előtt nem sokkal sikerült hazaérnünk.

Szuper buli volt, ehelyütt is köszönjük Nektek a meghívást! :)


Read More

Jó sokáig húztam az időt ezzel a bejegyzéssel, de most úgy döntöttem, hogy addig innen fel nem állok, míg meg nem írom :)

Szóval még június második felében voltunk Lanzarotén, mint azt jó előre be is harangoztuk itt az oldalunkon :)

Az indulás napján csak Charleroi-ig mentünk, ott éjszakáztunk egyet, és másnap repültünk tovább Lanzarote-ra.

Belgium eddig sem volt a szívem csücske, de ez a mostani út csak rontott rajta még egy fokozatot. A reptértől ugyanis kb. 10 km-re volt a szállásunk, és jól megnéztük, hogy van Charleroi-ban olyan helyi BKV járat, amivel be tudnánk jutni a szállásunk közelébe a reptérről. Igen ám, de BKV jegyhez jutni a reptéren képtelenség, az ott levő jegyautomata - szerintem szándékosan - ki van kapcsolva. Van egy buszjárat, ami bevisz Charleroi vasútállomására, de csak a sofőrnél lehet méregdrágán jegyet venni rá, és a vasútállomás nekünk amúgy se esett volna útba.  Úgyhogy maradt a jó öreg taxi, szintén arany árban, de még mindig olcsóbbra jött ki, mint kettőnknek a buszjegy a vasútállomásra.

A szállásunkkal viszont állatira meg voltunk elégedve. Egy kis hostelnek tartja magát a szálloda, de a hostelek között talán az egyik legjobb. Pici, de tiszta szobák, ingyenes wifi, a reggeli svédasztalos, így nagyon kiadós, és finom is, a hagyományos zsemle-vaj-sonka-sajt-méz-lekvár-kávé-tea-víz-narancslé kategóriában tökéletes. Este kérdeztük a recepción, hogy hol tudnánk vacsorázni. Mondta a fickó, hogy ha nekünk megfelel a pizza, akkor akár itt a szállodában is. 3 vagy 4 féle pizza közül lehetett választani, járt hozzá egy ital (üdítő vagy sör vagy bor) és desszert, és ez 9 EUR-ba került. Kértük, és jól tettük, isteni finom pizzát kaptunk. A desszertet nem kértük, és az árból így kaptunk egy kis kedvezményt is. Egy szó, mint száz, szuper szállásunk volt a maga nemében.

Másnap délelőtt sétáltunk még egy nagyot Charleroi-ban, mert csak délután indult tovább a gépünk Lanzarote-ra. Meg is állapítottuk Biyadhoo-val, hogy ebben a városban pont annyira nem élnénk, mint Brüsszelben - egyik rosszabb, mint a másik, szerintünk legalábbis.

A hárfásokkal repültünk, és ismét nagyon jól éreztük magunkat. Kezdenek sokkal utasbarátabbak lenni, mint régen, ami meglátszik a kiszolgáláson és a poggyász-policy-n is (sokkal engedékenyebb lett). Igaz, hogy 6 EUR-ba kerül, de olyan lasagne-t lehet kapni a gépen, hogy az ember mind a tíz ujját megnyalja utána! :)

A szuper repülés után Lanzarote-on felvettük a bérautónkat. Mini kategóriájú kocsit foglaltunk, ehhez képest kaptunk egy VW Polo-t, gyönyörű pirosat :) Innentől pedig kezdetét vette a buliiiiii :)

Az első 1-2 napban csak pihenőztünk, aztán két nap alatt végignéztük a szigeten, amit szerettünk volna.

Voltunk a Timanfaya nevű, félig aktív vulkánon. Egyrészt gyönyörű az a holdbéli táj, ami a vulkánokat általában jellemzi, másrészt van egy nagyon érdekes bemutató: kb. 10 méter mély vascsövek (kb 15-20 cm átmérőjű) vannak lefúrva a hegy belsejébe. A helyi vezető fog egy nagy vödör vizet, beleönti a csőbe, majd 2-3 mp múlva a vödör víz gőz formájában feltör a csőből - a vulkáni aktivitásnak, a hegyben levő forróságnak köszönhetően. A földön található kisebb köveket is, ha felveszi az ember, érzi, hogy elég melegek. Szóval szó szerint forró volt a talaj a lábunk alatt ezen a délelőttön :)

Jártunk Playa Blanca-n is, ez a sziget déli csücskén található nyaralóhely, azt mondják, hogy Costa Teguise-vel (ahol mi laktunk) együtt a legjobb helye Lanzarote-nak. Hát szerintünk Costa Teguise sokkal jobb, Playa Blanca ugyan szép, és a nevéhez méltóan elég fehér a parton a homok, de túlságosan zsúfoltnak találtuk, szűkek az utcák, keskeny a strand és sok az ember. Sokat filóztunk foglalás előtt, hogy melyik várost válasszuk, és határozottan jól döntöttünk Costa Teguise-vel :)

Egy másik napon a sziget északi részét jártuk be: Orzola volt a cél, google streetview-n láttuk, hogy mennyire gyönyörű hely. Itt is hófehér a homok, sokáig alcsony és teljesen átlátszó a víz, sehol egy épület a környéken, szóval igazi vadregényes hely. Tényleg vadregényes, bár amikor ott voltunk, éppen apály volt, ezért csak a csupasz homokot láttuk. Kevésbé volt így impozáns, ezzel együtt nekünk bejött.

Van a sziget északi részén egy kilátóhely (ahová egyébként csak pénzért lehet felmenni), ahonnan gyönyörű a kilátás az óceánra és a szomszédos El Gorzo szigetre. A kilátó bejáratától kb. 100 méterre az út mentén is remek egyébként a kilátás és onnan is pont ugyanolyan jó fotókat lehet készíteni, úgyhogy a fejenként 7 vagy 8 EUR-s belépőért való nézelődést kihagytuk :)

Jártunk ezen kívül még Teguise városban a vasárnapi piacon - hát ez kb. olyasmi, mint nálunk a kínai piac, csak nem kínaiak az árusok. Amit ott nem árulnak, az nem is létezik :) Teguise városa viszont jól néz ki.

Nem vagyunk múzeumjáró fajták, a természetet viszont nagyon szeretjük, és itt Lanzarote-n az gyönyörű. A holdbéli tájakon nem nő más, csak kaktusz (vannak embertelen méretű példányok is) és aloe vera, illetve bizonyos tájakon szőlőt termesztenek és borászattal foglalkoznak a helyiek. A tengerparton minden gyönyörű zöld, rengeteg a pálma és a virágzó fa, bokor.

Ja, és eszméletlen sok macska van, ami nekünk külön öröm volt. Mindegyik nagyon barátságos, hagyja magát simogatni. A szállásunkon is volt két fekete cica, az egyiknek már az első nap nagyon szimpik voltunk, jött is kaját kunyerálni :) Természetesen adtunk neki, úgyhogy onnan kezdve sűrűn járt nálunk vendégségben. Hagyta magát fölvenni, dögönyözni, és még dorombolt is hozzá. Kár, hogy nem lehetett hazahozni :)

Amikor éppen nem kirándultunk, akkor pihentünk, strandoltunk. Az időjárás elég érdekes arrafelé. Éjszaka és reggel elég hideg van, délelőtt általában felhős az ég, délutánra viszont ragyogó napsütés és 45 fok lesz. A szél folyamatosan elég erősen fúj, ez a hideg napszakokban elég kellemetlen, de amikor tűz a nap, akkor nagyon jól jön, mert különben az ember megbolondulna  forróságtól. Az óceán olyan 21-22 fokos lehet, szép tiszta, és a part is nagyon kellemes. A homokos parton a már említett nagy szél nem túl előnyös, ezért egy idő után rászoktunk arra, hogy délelőtt medencéztünk, aztán ebéd után lementünk fürdeni egyet az óceánhoz, fürdés után pedig visszamentünk medencézni. Így nem lett még a fülünk töve is tiszta homok :)

A szállásunk is megér egyébként egy misét. Potom 72 ezer forintot fizettünk érte két hétre, és kaptunk egy kb. 60 m2-es lakást: teljesen felszerelt konyha, hatalmas nappali, elkülönített (de ajtóval nem elválasztott) hálórész, nagy fürdőszoba, káddal, külön wc, TV, légkondi, széf. A széfért és a kondiért fizetni kell, a kondit azonban Biyadhoo meghekkelte :) Mondjuk nem sokszor volt rá szükség ebben a szeles, éjjel hűvös időben.

Costa Teguise, a város, ahol laktunk, nagyon hangulatos hely. Lanzarote-ról tudni kell, hogy valamilyen jogszabály előírja, hogy kizárólag fehér színű házakat lehet a szigeten építeni. Ez már önmagában egy különleges hangulatot ad a településeknek. A nyaralóhelyeken pedig nagyon ügyelnek a rendre, tisztaságra, mindenhol gyönyörűen gondozott növények vannak, az emberek is rendkívül kedvesek, segítőkészek. 

Úgy repült el a két hét, mint ha ott se lettünk volna. Az első hét végén még nagyon örültünk, hogy van még egy hetünk, de onnantól már nagyon hamar eljött a hazautazás napja. Nagyon fájt a szívünk, amiért el kellett jönni, ezért a szükségesnél vagy 2-3 órával hamarabb kimentünk a reptérre (a szállást el kellett hagynunk ugyanis, és a bőröndjeinkkel már nem akartunk mászkálni, meg tényleg csak a szívünket fájdítottuk volna, ha még ott maradunk Costa Teguisében.

A hazautunk is nagyon sima volt, jót repültünk, és ismét ettünk finom lasagnét :) Egy éjszakát Charleroi-ban csöveztünk a reptéren, ez nem volt valami kellemes, de túl lehetett élni. MIre már végre elaludtam volna, akkor egy másik "csöves" a közelben úgy elkezdett horkolni, hogy remegtek bele az ablakok. Nem sok híja volt, hogy fejbe ne csapjam valamivel :) Az 1-2 órás alvásnak köszönhetően másnapra enyhén szólva hullafáradt, és ennek megfelelően hisztériás voltam. Nehezen telt az idő, de végül csak sikerült hazakeverednünk. Apusoméknál még ettünk egy finom ebédet, amitől egészen felébredtünk, és már könnyen kibírtuk estig alvás nélkül.

Lényeg a lényegben, idén is eszméletlen jót nyaraltunk, és ha tehetném, máris csomagolnék újra, és mennék vissza :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search