Ugyan még csak szombat este van, de már most tudom, hogy ez egy nagyon jó kis hétvége :)

Indult az egész onnan, hogy egy ideje vacakol az autónk, valami szelepet kitakarítottak benne, amikor vizsgán volt pár hete, és azóta füstöl, mint a veszedelem. A fogyasztáson nem látszik, hogy komoly gond lenne, de a mosást követő napon már nem lehet hozzányúlni a csomagtartóhoz, mert tiszta mocsok. Biyadhoo két különböző, diesel motorokra szakosodott szerelőhöz is elvitte, és mind a ketten azt mondták, hogy a motor tökéletes, semmi javítanivaló nincs rajta, csak vélhetően éveken át el volt ez a szelep tömődve, ami miatt most ipari mennyiségben ürül a katalizátorból a korom. Mindketten azt javasolták, hogy menjünk el egy párszáz km-es útra, autópályára, és töltsünk a gázolaj mellé injektor tisztító adalékot, ez majd kipucolja a kormot és elmúlik a füstölés.

Ezen felbuzdulva kitaláltuk, hogy menjünk el Bécsbe repülőket fotózni és Frittatensuppét vásárolni :) Biyadhoo beszélt is egy spotter (vagyis mániákus repülőgépfotós) ismerősünkkel, neki is tetszett az ötlet, de utánanézett a mai időjárásnak, és úgy találta, hogy nem lesz elég szép idő Bécsben, ezért úgy döntött, hogy ő nem jön. Aztán végül mi is úgy határoztunk, hogy jövő hétre toljuk a kirándulást, így ma itthon maradtunk.

Tegnap este amúgy is elég későn értünk haza: a gittegyletben több éves várakozás után sikerült megszerveznie egy tagtársnak egy beszélgetést Bokros Lajossal. Már régóta fentük a fogunkat egy ilyen előadásra, úgyhogy nagyon vártuk a tegnap estét. Tényleg szuper előadás volt, és a végére egy nagyon jó kis beszélgetés alakult volna ki, ha nem csak két óra hosszára bérelték volna ki a termet... Ezzel együtt sok jó kérdés, és lényegre törő, értelmes válasz hangzott el, úgyhogy abszolút megérte elmenni.

Ma reggel úgy fél 9 felé felkeltem, rendbeszedtem magam, és éppen mire kezdtem volna a nap érdemi részét, elment a net, és szemlátomást valami komolyabb baj volt, ami nem két perc alatt jön helyre. Ígyhát nekiálltam mindenféle, nem gép előtt végzendő dolognak: összetakarítottam a teraszon, kitakarítottam a lépcsőházat, miután mi vagyunk a hetesek a héten, ágyat húztam, mostam, virágott ültettem, és olaszul tanultam. Ja, meg gyártottunk ipari mennyiségű rántott húst, amit kint a teraszon paníroztam és Biyadhoo ott sütötte meg. Gyártottunk hozzá finom salátát (uborka és paradicsom, cézár illetve valamilyen ecetes-fűszeres öntettel), és betegre ettük magunkat belőle.

Délután megnéztünk egy agyzsibbasztó vígjátékot, közben megjöttek a T-sek és megjavították a netet (a szomszéd házban pár hete kötöttek internetet, és eközben valami csavart kicsavartak, de nem sikerült rendesen visszacsavarniuk, emiatt ment el az egész házban a szolgáltatás), úgyhogy most már visszakerültünk a vérkeringésbe :)

Érdekes dolog ez  az internet: ha van, hihetetlen mennyiségű időt el lehet tölteni előtte, de ha nincs, akkor se dől teljesen össze a világ, mert rengeteg más is van, amivel el tudom foglalni magam, és még jó érzéssel is tölt el :) Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mobilinternet és telefon mindig van, úgyhogy az a fajta bizonytalanság-érzés nem fenyeget, ami Kubában tört ránk tavaly, amikor a mobilszolgáltató váltás miatt néhány napra teljesen telefon nélkül maradtunk a világ másik végén. 15-20 éve tök normális volt, hogy ha az ember külföldre utazik, akkor nem érhető el, maximum úgy, ha az itthon maradt rokonoknak megadja a szálloda telefonszámát, ahol lakni fog. Most meg ha csak 3-4 napig vagyunk kvázi elvágva a világtól, akkor már teljes a pánik... 

Na mindegy, ez most akkor is egy csodás kis hétvége, szertem az ilyeneket :)


Read More

Ez a hét szinte végig az ünneplésről szólt :)

Kedden volt a szülinapom, amit már hétfőn megünnepeltünk Biyadhoo-val. Egy ilyen gyönyörű virágot kaptam tőle, ami el is foglalta a főhelyet a nappaliban: a dohányzóasztal közepén lakik, ahol tökéletesen passzol az alatta levő terítőhöz, és mindig, midnenhonnan remekül látható :)

A privát ünneplést megelőzően még sütöttem egy "kevés" pogácsát a kolléganőknek, odabent ugyanis az a szokás, hogy akinek szülinapja vagy névnapja van, az süt valamit, a többiektől pedig kap egy virágot. A lányoktól is nagyon szép növényt kaptam, ilyet. A pogácsám pedig osztatlan sikert aratott körükben, délutánra elfogyott az összes :)

Pogácsáról jut eszembe: a múltkor vásárolt multifunkcionális eszközünk (ami alkalmas szeletelésre, gyalulásra, sajtreszelésre, turmixolásra, darabolásra, darálásra és dagasztásra is) ismét bebizonyította, hogy nagyon érdemes volt megvenni: a pogácsa tésztáját pillanatok alatt bedagasztotta, és annyira könnyen kezelhető, homogén tésztát készített, hogy én csak lestem. Ezen felbuzdulva a holnapi kelt tésztámat is a gépben fogom dagasztani :)

Kedden voltak itt Apusomék is felköszönteni, de velük az igazi ünneplés majd holnap lesz :)

Csütörtökön is buliztunk: Jar Jar ballagására voltunk hivatalosak, majd utána náluk volt egy kisebb családi összejövetel, isteni hidegtálakkal, pogácsákkal, tiramisuval, és legnagyobb meglepetésemre én is kaptam egy picuri kis tortát tőlük :)

Ma Jóanyáméknál voltunk szintén a szülinapomat, és anyák napját ünneplendő. Odaérünk, felmegyük az emeletre, csengetünk, semmi. Még egyszer csengetünk, semmi. Na mondom, próbáljunk bemenni kulccsal, hátha kiderül, mi van. A kulcs nem nyitotta az ajtót (mint utóbb kiderült, összekevertem a két zárba való kulcsot, és azért), úgyhogy telefonos segítséget kértünk. Hívom Anyámat, foglalt. Hívom Zoltánt, na ő felveszi, aztán mondja, hogy anyám épp minket hív, hogy ugye emlékszünk rá, hogy nem hozzá, hanem Zoltánhoz kell menni (amúgy kb 100 méterre laknak egymástól). Mondom, ezt eddig senki sem mondta, de akkor szaladunk oda :) Eme kis közjáték után kezdetét vette a tatárbeefsteak party :) Sajnos ez egy olyan étel, amit a szó szerinti rosszullétig vagyunk képesek enni, úgyhogy komoly önuralomra van szükség hozzá, hogy csak annyit egyek, ami még nem árt meg :) Ebéd után pedig Zoltán készült direkt nekem néhány bakelit lemezzel :) Queen, Edda, Beatles... Ugyanis még az előző lakásában mondtam neki, hogy mennyire tetszett, amikor Eddát hallgattunk nála bakelit lemezről. Régi stílusú, de gyönyörű, hibátlan állapotú bútorokkal van berendezve a lakása, ami egy nagyon különleges hangulatot kölcsönöz. Erre csak még egy lapáttal rátesz a bakelit lemez :) Nincs mese, szeretek nála lenni :)

Most meg itt pihegünk és emésszük a tatárt :) A holnapi nap se a fogyókúráról fog szólni, Apusoméknak steak-et fogunk sütni, ha az időjárás is úgy akarja, akkor grillen, kint a teraszon :)

Csodajó kis hét volt ez, de azért nem bánom, hogy nincs mindig születésnapom, ennyit zabálni nem lehet hosszú távon :D


Read More

Eddig is nagyon szerettem a teraszunkat (meg úgy általában az egész lakást), de idén igazán szuper lett.

Apusoméknál a költözködés során előkerült egy számukra felesleges grillsütő, amit még pár hete nekünk adtak, illetve ma a kismillió ventillátoraik egyikét is megkaptuk, "kerti" ventillátornak. A múlt héten vettünk egy ilyen sörpad garnitúrát és hozzávaló párnát ill. terítőt. Mindeközben szépen nőnek a zöldségek, a büdöskék, a leanderek és a kardvirágok, amitől fanatsztikus jó kis mediterrán hangulat uralkodik az erkélyen.  

Most, hogy az idő is javul, egyre többet lehet kint lenni végre! :)


Read More

Miután múlt héten kockásra fagyott a húsvéti nyúl, mára beerősített a tavasz. Ennek örömére délelőtt átültettem az orchideáimat és elültettem néhány frissen gyökereztetett növényt is. 

Biyadhoo-val már a hét közepén eldöntöttük, hogy ma grillezni fogunk, mert szép időt jósoltak. Még néhány hete Iluséktól szerváltunk egy jó kis grillsütőt, amit el tudtunk helyezni a teraszon. Ma Biyadhoo vett faszenet, begyújtófolyadékot, no és persze négy gyönyörű szelet hátszínt.. A húsokat fűszeres olivás pácban pihentettük egész délelőtt, majd miután a virágültetés nyomait eltüntettem a teraszról, beüzemeltük új szerzeményünket :) 

Lent a kertben megvan még és továbbra is használható a ház közös, épített grillsütője, de itt fent a teraszon sokkal jobb sütögetni: nem kell leköltöztetni a fél konyhát és nem kell fölrohangálni két emeletet, ha eszünkbe jut valami, hogy arra még szükség lenne.

Egészen gyorsan megsült a steak-ünk és hatalmasat zabáltunk belőle kint a teraszon, a napsütésben. Finom Aldis tzatzikit ettünk hozzá, és rozé fröccsöt kortyolgattunk mellé. Igazi ünnepi ebéd kerekedett belőle :)

Szeretem az ilyen napokat, még a kedvem is sokkal jobb lesz, ha kint lehetek a teraszon a jó levegőn, a növények között :)


Read More

Rég volt ilyen jól sikerült hétvégénk, mint ez a mostani :)

Korábban már említettem, hogy tegnapra irányoztuk elő idei rendes villányi borkóstolónkat Sauskáéknál. Éppen ebédidőben érkeztük, így Krisztián egy finom brut pezsgővel és a szokásos mennyei hidegtállal (rajta sonkával, szalonnával, különféle sajtokkal és zöldségekkel), valamint frissen sült, meleg kenyérrel fogadott bennünket, később pedig kaptunk egy isteni steak-et sült zöldségekkel és vajas-olívás krumplipürével.

Természetesen most is fantasztikus borokat hozott nekünk Krisztián: A pezsgőt követően kóstoltunk sillert, Cuvée 13-at, kadarkát, kékfrankost, syrah-t, merlot-t, cabernet franc-t, gyöngyöző sillert és lezárásnak kaptunk egy late harvest-et. Közben tettünk egy rövid látogatást a borospincében is - ez is kihagyhatatlan része a borkóstolónak, és még mindig tud Krisztián számunkra is új dolgokat mesélni a borkészítésről, pedig ez volt a negyedik alkalom, hogy náluk jártunk.

Gyönyörű időnk volt, így jó sokáig kint ücsörögtünk a teraszon és élveztük a napsütést, valamint a gyönyörű kilátást a villányi borvidékre. Amíg hűvösebbre nem fordult az idő, addig sütkéreztünk és tobzódtunk a finomságokban, aztán szépen hazakocsikáztunk (Apusom önfeláldozó módon bevállalta a sofőr szerpét, így ez alkalommal nem aludtunk Villányban).

Ma pedig az utolsó síugró világkupa versenyt rendezték, ami rendkívül izgalmasra sikeredett, a legutolsó ugrásig nyitott volt, hogy ki nyeri az összetett világkupát: Severin Freund vagy Peter Prevc. Végül azonos öszetett pontszámmal végeztek mindketten, de mivel Freundnak több győzelme volt az idény során, mint Prevc-nak, így a németé lett a kristálygömb. Szó se róla, mi ennek nagyon örültünk, mert neki drukkoltunk jobban, de az kész csoda, hogy Prevc nem zúzott mindent halomra dühében :)

Egy szó mint száz, nagyon szuper kis hétvégénk volt!


Read More

A tegnapi nap jó része, és a mai nap  eddig a munkáról szólt. Az, kérem szépen, úgy volt, hogy Biyadhoo már régóta pedzegeti, hogy a bejárati ajtót, ami eredendően fehér színű, jó lenne valamilyen más színre festeni kívülről. Belülről marad fehér, mert körülötte zöld a fal, így oda nem kell több szín. Tegnap az OBI-ban vett Biyadhoo egy nagyon szép kalapácslakkot, hogy majd azzal jól befesti az ajtót. Sajnos kiderült, hogy ez nem fog menni, mert a kalapácslakk nem fogja be az ajtón levő zománcfestéket. Így hát irány vissza az OBI-ba, zománcfestékért. Vett is egyet, amiről kisült, hogy valami átkoztt vacak minőség: négy rétegben sem fedett normálisan. Ezek után jött a Trinát magasfényű zománc, ami aztán első nekifutásra betakarta az ajtót.

Egyébként hasonlóan jártunk a zöld falfestékkel is. Korábban meséltem, hogy befestetük az étkező falát zöldre, csak hát az OBI saját márkás festéke (ami színben a leginkább tetszett, azért azt vettük meg) két rétegben sem volt az igazi. Hét elején vettünk Dulux-ból egy hasonló zöldet, na az elsőre takart, mint a kisangyal :)

Ajtó ügyben még ma is volt feladat: Biyadhoo még kicserélte a szigetelést, meg egy kicsit a lépcsőházi oldalon a falat is lefestette, és csináltatott új névtáblát, mert a korábbit tönkretette a higító, úgyhogy most már, ha nehezen is, de megszületett a végeredmény, ami bizony nagyon jól néz ki!

Ma reggel Biyadhoo hozott közel 100 kg virágföldet és különféle paradicsom- és kaliforniai paprikamagokat. Eddig is volt 5 db kisebb balkonládánk, ezekbe ültetem minden évben a büdöskéket. Még a télen vettünk további három, sokkal nagyobb balkonládát, azzal a céllal, hogy azokba zöldséget ültessünk.

Mivel ma gyönyörű, napos, meleg, tavaszi idő van, nyarat csináltunk a teraszon: Beüzemeltük a locsolórendszert és a teraszklímát, illetve teleültettük a fent említett balkonládákat. Most már csak azt várjuk, hogy kikeljenek a magok és legyenek szép virágaink meg zöldségeink. Illetve azt, hogy legyen még melegebb, hogy felhozhassunk a pincéből a leandereket is.

Ha már a virágfölddel ügyködtünk, akkor a lakásban levő növényeken is pótoltam a földet, ahol kellett, aztán jöhetett a nagytakarítás mindenhol :) A virágfölddel ugyanis én képtelen vagyok tisztán dolgozni, mindig minden tiszta mocsok lesz tőle.

Ja, és azt nem is mondtam, hogy a kisraktárban is rendet raktunk ma, kipakoltam mindent, Biyadhoo kicsit átalakította a polcokat, hogy jobb helye legyen a vasalódeszkának meg a ruhaszárítónak, kitakarítottam ott is, aztán visszapakoltam.

Egy szó mint száz, elfáradtunk, de megint szépültünk egy kicsit, és ez nagyon jó!

 


Read More

... borkóstoló:)

Már kezdett hiányozni Villány, Sauskáék terasza, a borospince semmivel sem összetéveszthető illata és az a sok finomság, amit Krisztián szokott készíteni nekünk, úgyhogy egy hirtelen felindulástól vezérelve megszerveztük az idei borkóstolónkat.

Március 21-én, a csillagászati tavasz első napján ismét meglátogatjuk Sauskáékat egy kis gasztronómiai tobzódásra :) Már most alig férek a bőrömbe, pedig még négy hét hátra van addig :) Ha csak eszembe jut a frissen sült kenyér, a sonka, a sajtok, a Nespresso, nomeg a jobbnál jobb borok, amiket kapunk minden látogatásunk alkalmával, akkor már most összefut a számban a nyál, pedig épp itt figyel előttem egy finom kis Sauska gyöngyöző rozé...

Azért lássuk be, itthon borozni teljesen más, mint Villányban. Az ott egy külön életérzés, valami olyan dolog, ami sehol máshol nem tapasztalható, és amit legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia. Állítom, hogy ez Magyarország egyik legszuperebb helye, egyszerűen imádom!!!!

 


Read More

Nem voltunk restek, kiszámoltuk, hogy ez alkalommal utaztunk tizedszerre Amsterdamba, T-éket meglátogatni :)

Az indulás napján a szükségesnél vagy egy órával korábban kimentünk Lisztferihegyre, mert most nem a reggel 6-os géppel repültünk Eindhovenbe, hanem a délutánival, így mindenképp a Mastercard váróban akartunk ebédelni. Elsőre kicsit nehezen találtuk meg a várót, mert áthelyezték a régi Malév váró helyére. Túl azon, hogy területét tekintve is nagyobb lett a váró, a színvonal is jócskán emelkedett: kényelmesebb székek, fotelok, nagyobb étel- és italválaszték várt bennünket. A zellerkrémleves és a sajtos roló valami isteni, ezeket senkinek sem szabad kihagynia! :) Ezen kívül rengeteg féle üdítő, tea, kávé, alkoholos ital, saláta, szendvics, gyümölcsjoghurt is szerepel a kínálatban, mindez teljesen ingyen (már amennyiben rendelkezik valaki magyar bank által kibocsátott prémium bankkártyával - ha nem, akkor 10 EUR-ba kerül a belépés, de még az is egészen baráti ezért a kényelemért és gasztronómiai tobzódási lehtőségért).

A lakmározás után még netezgettünk egy kicsit, aztán irányt vettünk a reptér leghátsó zugába, a fapados beszállító sátrak felé. A gépünk időben indult és időben is érkezett Eindhovenbe. Innen még be kellett buszozni a vasútállomásra, ahonnan kb. 1 óra és 20 perc vonatozással jutottunk be Amsterdam Centraal-ba. Innen pedig még egy 15-20 perces villamos út majd egy picike séta után meg is érkeztünk T-ékhez. Ahol is már ott várt bennünket az előzőleg megrendelt fényképes OV-Chipkaart-unk, vagyis a holland közlekedési bérletünk.

Ez is megér egyébként egy misét, elmesélem: Kitaláltuk Biyadhoo-val, hogy mivel elég sokszor járunk Amsterdamban, és egy ilyen bérlet 5 évig érvényes, érdemes venni magunknak sajátot, mert így nem okozunk plusz fejtörést T-éknek azzal, hogy hogyan juttassák el nekünk a saját (vendégeiknek fenntartott) chipkaart-jukat, mire Hollandiába érünk. Ugyanis chipkaart-tal lényegesen olcsóbb a tömegközlekedés a helyi BKV-n, mint a turistákra szabott árú jeggyel. Na szóval indulás előtt kb. 5 nappal rendeltük meg a helyi BKV weboldalán a chipkaart-okat. Kaptunk is ékes holland nyelven e-mailt, hogy kb. 3-4 munkanap múlva kapjuk postán a kártyákat. Másnap kaptunk újabb e-mailt, hogy postázták a kártyákat, innentől maximum 3 munkanap és megkapjuk. Következő nap pedig üzenetet kaptunk T-től, hogy meghozta a posta a chipkaart-okat. Vagyis kettő (!) munkanap alatt lezongorázták az egészet! Mikor lesz ilyen Magyarországon is?!

Az Amsterdamban töltött napok javarészt pihenéssel teltek. Voltunk T-ékkel ruhát venni Thimonak, a kisfiuknak, egyik délután jöttek holland vendégek társasjátékozni (ez egyébként nagy sikerélmény volt, mert amikor egymás közt hollandul beszéltek, annak a lényegét megértettem - persze nem minden szót, de azt mindig tudtam, hogy nagyjából mi a téma), sétáltunk és kávéztunk a Vondelparkban (ez a helyi Városliget, csak még nagyobb és még szebb), illetve tettünk egy nagy sétát a belvárosban is, kezünkben egy hatalmas tölcsér Ben&Jerry's fagyival :) Ez utóbbi utólag rossz ötletnek bizonyult, mert aznap pont borzasztó hideg szél fújt, és a fagyi + jeges szél párosítás eredményeképpen nyakig náthás lettem :(

Na meg persze főztünk finomakat, és itt ünnepeltük meg a házassági évfordulónkat is egy isteni vacsora és egy üveg Malbec társaságában :)

Hazafelé jövet T. kivitt minket kocsival a vasútállomásra. Felszálltunk a vonatra annak biztos tudatában, hogy újonnan szerzett chipkaart-unk oda is jó. Eddig még sosem találkoztunk kalauzzal a vonaton, pedig elég sokszor utaztunk már vele. Most persze jött, és felvilágosított minket, hogy a kártyánk így nem jó utazásra, validáltatni kellett volna utazás előtt, mert csak úgy fogja tudni a rendszer, hogy első- vagy másodosztályon akarunk utazni. Mondta, hogy le kell szállnunk a következő állomáson, és ott a jegypénztárban elvégezhetjük a validálást, majd a 15 perc múlva jövő következő vonatra szálljunk vissza és menjünk tovább Eindhovenbe. Így is tettünk, és annyira gyorsan sikerült elintézni a validálást hogy 7-8 percet még várni is kellett a vonatra. Amúgy nagyon rendes volt a kalauz, mert gyakorlatilag lógtunk a vonaton, mégse büntetett meg minket. Úgyhogy mindent összevetve hatalmas piros pont jár mind a holland BKV-nak, mint pedig a vasúttársaságnak! :)

Eme kis kitérőt követően már egyenes utunk volt Eindhovenbe. Simán elértük a gépünket, és egy kellemes repülést követően időben érkeztünk Budapestre. Apusomék jöttek ki elénk a reptérre. Mikor hazaértünk, óriási meglepetés várt minket itthon: gyönyörűen terített asztal, egy szál virág, egy alkalomhoz illő képeslap, egy üveg Sauska Rozé és egy isteni Ilus-féle krumplistészta frissen, melegen :) Tisztára meghatódtam ettől a fogadtatástól, annyira jól esett!

Hát így ért véget tizedik, és ismételten nagyon jól sikerült amsterdami látogatásunk, de a hatását a mai napig érzékeljük :) T-éknél ugyanis a TV nem sima TV állványon vagy szekrénysorban van, hanem felszereltek a plafonra egy tartót és onnan lóg lefelé. Ahogy náluk néztünk időnként filmeket, rájöttünk, hogy sokkal kényelmesebb, ha magasra van felszerelve a TV, mert ha kényelmesen elhelyezkedünk a fotelban (ami nálunk a félig fekvő helyzetet jelenti), akkor a természetes fejtartással éppen felfelé nézünk.

Biyadhoo-nak se kellett több, tegnap megszerezte a TV-nknek megfelelő fali tartót és nekiállt szétverni a fél lakást :) A TV-hez kapcsolódó egyéb kütyüket (erősítő, TV-box, médialejátszó, ilyesmi) tartó polcot leszerelte, a teljes rendszert ízekre szedte, a falba fúrt régi lyukakat betömte, a falat lefestette, föltette a fali tartót, és ezen a ponton kapcsolódtam be én is a folyamatba munka után :) A TV biztonságos elhelyezése a tartón egy kicsit időigényesebb volt, mint gondoltuk, de mután az megvolt, már könnyebb dolgunk volt. A leszedett polcot újra felszereltük, Biyadhoo újra összekötötte a teljes rendszert (elsőre mindent jól kötött be, minden működött azonnal :)), és ezt követően már csak egy takarítás volt hátra. A régi TV polcot pedig telepakoltam növényekel, amitől sokkal hangulatosabb lett a nappali. Ha nem TV-zünk, hanem csak vendégek vannak mondjuk és beszélgetünk velük, szerintem sokkal barátságosabb, hogy növények vesznek körül minket, nem egy nagy fekete izé :)

Úgyhogy megint alakult egy kicsit a lakásunk :) Már hat éve lassan, hogy itt lakunk, mégis mindig találunk valamit, amit lehet alakítani, szépítgetni. Így izgalmas az élet, nem igaz? :)


Read More

Tegnap már szabin voltam, mert az utazás előtt volt még mindenféle dolgom: orvos, fodrász, ilyesmi. Még múlt héten kitaláltuk, hogy föl kéne menni Visegrádra síelni egy kicsit, de mivel hétvégén általában marha sokan szoktak lenni, és a bérlet is drágább, így elhatároztuk, hogy inkább tegnap megyünk, úgyis belefér az időnkbe, hogy néhány órát csúszkáljunk.

Délelőtt hamar elintéztük az összes dolgunkat, ebédre vettünk magunkhoz egy kis junk food-ot (kb 5 évente egyszer ez is belefér :)), és délután 1 körül már bérlettel a kezünkben, síléccel a lábunkon kezdtük tanítani Biyadhoo egy ismerősét és annak kislányát síelni. Életükben most volt a lábukon először léc, úgyhogy a "bébipályán" kezdtünk. Pár csúszás után kiderült, hogy érdemes lenne Tiggert felvinni egy nagyobb pályára, mert ha picit nagyobb a sebessége, akkor jobban meg tudja tanulni a fordulást. Először nem nagyon akaródzott neki feljönni (amit meg is értek egy kezdő síelőtől), mondta, hogy csúszkáljunk inkább magunkban. Csúsztunk is a kék pályán négyet vagy ötöt, de aztán csak rábeszéltük őt is, hogy jöjjön fel. Teljesen "szűz" síelő létére becsülettel lejött a pályán és mondhatom, ügyesen csinálta! Két kört mentünk együtt, aztán csúsztunk még kettőt Biyadhoo-val közösen, és ezzel vége is lett a síelésnek, igyekezni kellett haza, mert még Apusomékhoz voltunk hivatalosak vacsorára.

A délutáni mozgás és friss levegő után jól esett a finom vacsora: kis pörkölt, CBA-s röszti tejföllel, majd később egy kis roquefort sajt és borban érlelt kacsamájpástétom. Mmmm, mennyei volt! :) A vacsi után meg nagyon gyorsan elálmosodtunk, úgyhogy hazajöttünk, megfürödtünk és szundi.

Ma meg készülődünk, pakolunk, aztán irány Lisztferihegy és irány kedvenc városunk, Amsterdam!


Read More

Vasárnap ugyebár fehérre festettük a lakás eddig bekoszolódott, esetleg lekopott falait. Na de ha már ott voltunk, eszünkbe jutott egy régi ötletünk, miszerint az étkező és az előszoba (ami egyébként fizikailag egy légtérben van a nappalival és a konyhával) falát jó lenne valami szép élénk színre befesteni.

Vasárnap erre már a családi körben töltött délutánt követően nem jutott idő, de hétfőn az első dolgunk volt munka után az OBI-ba menni festéket választani. Rutinosan vittünk magunkkal egy darabot a padlócsempéből, hogy mégis tudjuk mihez hozzánézni a színeket. Nos, ahogy sejtettük is előre, a színválasztás nem volt egyszerű. Rengeteg féle színű festék volt, de vagy túl világos, vagy túl sötét, vagy túl babás, vagy nem is illett színében a csempéhez. Végül két szín maradt, amiből választanunk kellett, egy almazöld és egy "Provence varázsa" fantázianevű, sötét mályvaszínű festék, amiből az előbbit választottuk, mert a mályvát túl babásnak tartottuk.

Hazarongyoltunk a festékkel és még aznap este nekiálltunk a munkának: Biyadhoo festett, én tartottam neki a kellékeket, törölgettem a lecsöpögő festéket, ilyesmi. Hamar kiderült, hogy nem vettünk elég festéket, mert nem úgy fed ez a cucc, mint gondoltuk, így még aznap Biyadhoo visszament az OBI-ba egyrészt festékért, másrészt rájöttünk, hogy nem vettünk védőszalagot, ami bizony kellene, ha nem akarjuk a plafont meg a falon levő összes kapcsolót befesteni majd lepucolni.

Na mindegy, lényeg a lényegben, hogy készen lett a festés, de már száradás előtt látszott, hogy nem lesz elég egy réteg: tiszta foltos meg kockás lett a fal. Úgyhogy kedden Biyadhoo felkent egy újabb réteget, amivel már tökéletes lett. Egészen pontosan ilyen :)

Nagyon örültünk magunknak, amit kellő részletességgel meg is tárgyaltunk az esti fürdés közben, amikor is megállapodtunk, hogy majd egyszer azzal a Provence-izével befestjük a fürdőben és a WC-ben a plafont, merthogy oda az a szín pont illene és nem is lenne babás.

Hát a "majd egyszer" az egészen tegnapig váratott magára, Biyadhoo ugyanis azzal lepett meg, hogy megvette a festéket és befestette a két plafont. Ezen a képen még nem az igazi, mert a védőszalgok nincsenek leszedve, de szerintem ez is fantasztikus jó lett.

Mindezek után már csak az a feladat volt hátra, hogy infrasorompó kerüljön a garázskapura, ami megakadályozza, hogy véletlenül nyitva maradjon a garázs, ha elmegyünk és elfelejtjük megnyomni a lecsukó gombot. Tegnap este vettünk is vaterán egy ilyen kütyüt, ami pont annyira volt használhatatlan, amenyire olcsó, úgyhogy Biyadhoo-nak ma szereznie kellett egy másikat. Bekötötte, és most már minden szép és jó, a mi garázskapunk tutira nem fog nyitva maradni ebben a fene nagy télben, ami ránk köszöntött ma :)


Read More

Még csütörtökön indult lakásunk újabb szépülési folyamata :) A Jyskben jónéhány termék akciós volt, többek között egy előszobabútor is, elmentünk hát megnézni. Tetszett, amit láttunk és szerencsére volt nekünk megfelelő, éger színben is, így hát nem haboztunk sokat és megvettük. Még aznap este össze is raktuk, ami egy kicsit macerás volt. Pontosabban nem is az összerakással volt baj, hanem a falra való felakasztással. Eredetileg a régi előszobafalnak az akasztóját akartuk felhasználni, de ha oda tettük, akkor pont rálógott a villanykapcsolóra, így új lyukakat kellett fúrni a falba. Jópár kiló megvan ez a cucc, ezért nem egyszerű feladat felakasztani, így egy kicsit öszerondítottuk a falat. Gondoltuk, majd hétvégén veszünk festéket és megjavítjuk.

Tegnapra újabb szuper ötlete támadt Biyadhoo-nak. A konyhában levő csillárt sosem használtuk, mert a szekrényben levő szpotlámpákat, illetve különböző ledszalagokat használunk világításra - ezek sokkal jobb fényt adnak a konyhai munkához, mitn a csillár. Már régóta törtük a fejünket rajta, hogy le kéne azt a csillárt szedni onnan és valahva máshova átrakni, ahol több haszna van, de eddig nem jött az isteni szikra :) Az új előszobafal viszont ezen a téren is meghozta az eredményt: A belinkelt képen látszik, hogy van egy kis teteje az előszobafalnak, így Biyadhoo-nak az az ötlete támadt, hogy a konyhai csillárt tegyük be a fürdőszobába a tükör fölé (mivel ott úgyis fényhiányban szenvedtünk), az ott levő lámpát pedig szereljük fel az előszobafalra a fogasok fölé, hogy ot is legyen egy kis fény.

Odáig rendben is ment a dolog, hogy a konyhából és a fürdőből leszedte Biyadhoo a lámpákat, de mikor a fürdőszobába akarta beszerelni a nagyobbik lámpát, akkor valami vezeték összeért egy másikkal és a fí-relé lecsapta az egész lakásban az áramot :) Ezek után zseblámpával befejezte a szerelést, de hiába kapcsoltuk vissza az áramot, a lámpa nem működött :( Úgyhogy újra le kellett szerelni, és ekkor már látszott is (persze csak Biyadhoo számára, nekem fogalmam sincs ezekről :)), hogy mi a hiba, ami szerncsére gyorsan javítható volt, úgyhogy lett szép fényár a fürdőben. A régi fürdőszobai lámpát pedig valami ügyes trükkel bekötötte az előszobafal melletti villanykapcsolóba, így most már az előszobában is van világítás :) Nagyon jól mutat, állati szép lett!

Ma pedig reggel fogta magát Biyadhoo és vett falfestéket, hogy kijavítsjuk az előszobafal felszerelése okozta sérüléseket, meg rendbehozzuk a konyhai csillár helyén maradt lyukakat. Na de ha már a kezében volt a fetőhenger meg a festék, akkor az évek alatt felhalmozódott többi hibát és koszt is eltüntette :) Úgyhogy most nagyon szép lett a nappalink-konyhánk, nagyon örülünk magunknak, és jöhet a jól megérdemelt ebéd Apusoméknál :)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search