Napról napra fejlődöm konyhaművészet terén. Nem is csoda, hiszen jó tanárom van :)

Holnap lesz a 11 éves évfordulónk, és családi szokásnak megfelelően ezt is előző napon ünnepeljük, vagyis ma. Túl azon, hogy Biyadhoo isteni finom borokat hozott mára (ebédhez sárgamuskotályt, délutánra egy idei Beaujolais-t Luis Jadot-tól, vacsorához pedig egy Kaiken Malbec-et), úgy határoztunk, hogy sütemény helyett pogácsát sütünk magunknak. A nosalty-n találtuk ezt a receptet, ami alapjaiban változtatta meg a pogácsasütésről eddig alkotott elképzeléseimet. Rá kellett jönnöm, hogy korábban túl vékonyra nyújtottam a pogácsa tésztáját, ezért lett olyan, mint a cipőtalp. De ez! Ez valami csodás, főleg melegen :) Egyelőre még tartja magát, ott figyel a konyhában kb 40-50 db pogácsa, de hogy meddig bírja, az jó kérdés :) 2-3 óra múlva már tutira nem lesz egy darab se belőle!

Imádom az ilyen napokat, amikor nem kell menni sehová, cserébe hódolhatunk a kulináris élvezeteknek, valami saját készítésű étellel.  Meg kéne nyerni a lottóötöst, és akkor minden nap ilyen lehetne :)


Read More

Mostanában annyira el voltunk foglalva, hogy nem jutottam el a blogírásig már egy jó ideje.

Lefoglaltuk a jövő évi nyaralásunkat (már vágjuk a centit, pedig még elég sok idő van vissza), és az is biztosnak néz ki, hogy megyünk februárban Amsterdamba, meglátogatni T-éket.

Apusomék költözködésével, berendezkedésével kapcsolatban is voltak feladatok, de úgy néz ki, most már ott is minden elrendeződik.

Hétvégén eláztattuk a fél lakást, majdnem tönkrement az egy hónapja vásárolt hűtőnk, mert a tetején levő növényt kicsit túlságosan meglocsoltuk és kifolyt a tálkájából a víz, majdnem egyenesen bele a hűtő elektromos rendszerébe - szerencsére Biyadhoo időben megfékezte a vizet, így a hűtő azóta is csodásan működik. Egy másik növény szintén túl sok vizet kapott, ami pedig majdnem a frissen szerzett médialejátszónkat áztatta el, úgyhogy volt bajunk gazdagon :)

Elvittük szervizbe az autónkat, meg volt rajta egy nagyobb javítanivaló is. Kedden bevittük és még aznap készen is lett, tegnapra viszont kipusztult benne az önindító, mert reggel óta vacakolt, de délután már egy vak lóért se volt hajlandó elindulni. Így Biyadhoo ki se tudott jönni értem Biatorbágyra, de szerencsémre a főnökasszonyom itt lakik tőlünk nem messze, és haza tudott hozni. Jó is volt, hogy nem kellett tömegközlekednem hazafelé, mert kb. 10 kilónyi Barilla termék volt nálam, amit még korábban rendeltünk és tegnapra hozták meg.

Az autó-mizéria végett egy kicsit előrébb hoztam a jövő heti három nap szabimat, így most itthon pihengetek. Megcsinálom majd az online mérlegképes könyvelői kötelező továbbképzést, takarítunk, olaszul tanulok, de a legfontosabb, amit ezen a héten tennünk kell, az az, hogy Biyadhoo-val évfordulót ünneplünk :) Vasárnap lesz 11 éve, hogy egy pár vagyunk!

Most már remélem, hogy visszaállnak a dolgok a hétköznapi kerékvágásba, és egy kicsit sűrűbben jövök majd blogolni, mert ez azért így mégsem járja, hogy ennyi idő kimarad :)


Read More

Jó ideje törjük már a fejünket azon, hogy lecseréljük a hűtőnket. No nem azért, mert valami baja lenne, világbajnok kis hűtő, csak sajnos kinőttük, sokszor van, hogy nehezen férnek el benne a cuccaink. Ehhez a mutatványhoz most tűnt megfelelőnek a csillagok együttállása, így tegnap került sor újdonsült hűtőszekrényünk elhozatalára.

Óbuda hegyvidékes részéről kellett elhozni, egy családi házból. Biyadhoo-nak szerencsére van egy haverja, akinek van egy megfelelően nagy kisteherautója, amibe egy ilyen bázikus méretű side by side hűtőszekrény befér, és tegnap este még rá is ért, hogy segítsen. Nem mondanám, hogy könnyű feladat volt a nagyjából 120 kg-s hűtőszekrényt sötétben a kerten át egy sor lépcsőn lecipelni, de a három fickó (a hűtő eredeti gazdája volt a harmadik) viszonylag hamar abszolválta.

Idehaza pedig Jar Jar-t vontuk be harmadiknak a cipekedős bizniszbe, így a teherautóból elég gyorsan felkerült a hűtő a lakásba. Csakhát belefutottunk abba a problémába, hogy egyrészt szállítás, döntögetés után célszerű nem azonnal bekapcsolni a hűtőt, másrészt pedig szükségünk volt egy vízbekötő kis kütyüre, ugyanis ez egy vízszűrős hűtő, amit rá kell kötni a mosogatógép kiállásra, csak olyan eszközünk nem volt itthon, aminek az egyik vége a kiálláshoz, másik vége a hűtő vízcsövéhez passzolna.

Ígyhát a tegnapi éjszakát pihenéssel és szellőzéssel töltötte a hűtőszekrény, ma reggel pedig Biyadhoo felvette a nyúlcipőt és elindult vízbekötőért. Azt hinné az ember, hogy ez egy hétköznapi eszköz, ami minden nagyobb barkácsáruházban kapható, de nem. Végül a neten találtunk egy embert, aki vízszűrős hűtőkhöz árul kellékeket, és tőle tudtunk venni egy ilyen bekötőt. Így már nagy volt a boldogság, üzembe tudtuk állítani a hűtőnket. Míg ő hűtötte magát lefele, Biyadhoo kívülről lepolírozta az egészet, merthogy ez ilyen fényes fekete hűtő (valami kalapácslakk vagy mi az ördög a polkorrekt neve).

Mikor megvolt a polírozás, kezdődtek a további gondok, ugyanis a konyha is némi átalakításra szorult, pontosabban szükségünk volt egy spéci alakúra vágott bútorlapra. Normál esetben ezt is könnyű megszerezni, de mivel az OBI leltároz, ezért egyszerűen nem kapható most bútorlap náluk, mert lefogyasztották a készletet (biztos nem akartak túl sokat számolni), a Praktikerben meg hétvégén nincsen lapszabászat, ezért egy kicsit bonyolult volt ez a feladat is. Végül Biyadhoo csak megoldotta, megszerzte a bútorlapot, de spéci alakúra már nekünk kellett vágni. Dekopírfűrészel viszonylag gyorsan meglett ez is, rávasaltuk az élfóliát és halleluja, már készen is lettünk... volna, ha nem jövünk rá, hogy a hűtőből nem hideg, hanem csapmeleg víz jön, és nem gyártja a jégkockákat, amit alapból kellene neki. Kis telefonálgatás és netes keresgélés után ennek is meglett a megoldása, és most már minden úgy működik, ahogy kell neki.

Úgyhogy "ööm van é bódottá". Meg össznépi lazítás az eddigi munka után :))


Read More

Amióta ezt az újfajta étrendet követjük, vagyis hogy magunknak főzünk, odafigyelve az ételek kalória- és tápanyagtartalmára, rengeteg szuper dolgot alkottunk. Rendszeresen készítünk fotókat is a jobban sikerült darabokról. Innen jött az ötlet, hogy ne csak a facebook-on "híreszteljük", hogy micsoda ételeket eszünk, hanem indítsunk egy gasztronómiai blogot is.

Tegnap került sor az első "kapavágásokra", és mára már el is nyerte a blog nagyjából végleges formáját, és 15 recept már olvasható is benne. Hogy hol? Itt!

Olvasgassatok, főzőcskézzetek és egyetek finomakat! Jó étvágyat kívánunk :-)

 

 


Read More

Pénteken, amikor jöttünk hazafelé, láttuk, hogy van valami rendezvény a Népligetben, sok sátor, stand és egyebek. Biyadhoo meg is nézte a neten, hogy egész hétvégén egy Múltidéző Piactér nevű rendezvény van ott.

Tegnap és ma délelőtt a ház körüli dolgainkkal voltunk elfoglava, de déltuán azért csak kinéztünk, mégis legyünk egy kicsit levegőn meg emberek között. Rengeteg baromságot árultak, de volt néhány egészen jópofa dolog is. Nagyon sok ételes-italos stand volt: borok, pálinkák, lángos, kürtős kalács, vattacukor, csoki, cukorka, pörkölt és egyéb magyaros ételek, és persze nem maradhatott el a vásárok elengedhetetlen kelléke, a vurstli, a céllövölde, a zsákbamacska és a kisdodzsem sem.

Bejártuk az egész piacteret, szerencsénkre, mert útunkba került egy fűszereket árusitó hölgy is. Rengeteg féle fűszert, fűszerkeveréket árult, és mint kiderült, hozzánk igen közel, a Maglódi úton van a gyáruk. A honlapjukon lehet rendelni a termékeikből, és vannak különböző átvételi pontok, ahol át lehet venni a megrendelt árukat. Elég sok fűszerből volt egy-egy csomag kinyitva, hogy meg lehessen szagolni. Mi a görög fűszerkeveréket szagoltuk meg elsőnek (mi tagadás, nagyon ígéretes illata van), és ebből valószínűleg az árus hölgy messzemenő következtetéseket vont le, mert a következő kérdése tökéletesen telibe talált. Így hangzott: "Ha szeretitek a sajtot, akkor tudok ajánlani egy kifejezetten sajtokhoz való fűszerkeveréket, szagoljátok csak meg!" Megszagoltuk, és a görög fűszerkeverékkel együtt ebből is vettünk egy csomaggal. Só és különböző fajta borsok keveréke, de valami hihetetlen finom illata van.

Volt itthon egy egész különleges sajtunk, amit ma reggel az Aldiból hozott Biyadhoo, és ahogy a fűszerkeveréket megszagoltuk, máris tudtuk, hogy ahhoz a sajthoz és egy üveg fehérborhoz tökéletes lesz.

Így hát mára is megvolt a gurmanság, ezt az ominózus Aldis sajtot (Milfina Erzherzog Johann a neve) pici kockákra vágta Biyadhoo, befújta egy kis olivaolajjal és megforgatta ebben a fűszerkeverkében. Hát, ha nem számolnám rendületlenül az elfogyasztott kalóriákat, tuti, hogy kilószámra tudnám enni ezt a cuccot, annyira fantasztikus íze van :) A sajt, a fűszer és a bor kölcsönösen kiemeli egymás ízét, valami egészen egyedi kombinációt alkotva. Egy biztos, a vasárnap esténket bearanyozta!

De hogy honnan szagolta ki a fűszeres hölgy, hogy mi szeretjük a sajtokat és ez a fűszerkeverék be fog jönni nekünk...?! Bizonyára azért, mert ő azon kevés ízig-vérig kereskedők egyike, akinek elég egy-két percet beszélnie a vevővel, és máris tudja, hova tegye őt, mit ajánljon neki. Vérében van a kereskedés, na!


Read More

Szerdán volt a KLM-nek egy rendezvénye a Westendben. Volt egy kampány, hogy minél eredetibb képeslapszövegeket kellett írni, és aki adott be pályamunkát, az automatikusan meghívást kapott a rendezvényre is, ahol a zsűri által "előszűrt" tíz legjobb képeslapszöveg közül a közönség választotta ki a legjobbat, amelynek írója Curacao-ra utazhatott.

A tetőteraszon tartották a rendezvényt, így nagy szerencsénk volt, hogy aznap éppen kellemes meleg idő volt. Rég jártam már a WCC tetőteraszán, nem is emélkeztem rá, mennyire jó kis hely. Van eg elég nagy füves terület, ahol még nyugágyak és napernyők is ki vannak téve, amiket bárki használhat.

A műsor házigazdája Rákóczi Feri volt, aki igyekezett minél több marhasággal szórakoztatni a jónépet, és időnként egy-egy Hollandiával kapcsolatos kérdéssel odament véletlenszerűen kiválasztott emberekhez, akik, ha jól válaszoltak, nyerhettek. Biyadhoo a Hawaii-mintás ingének köszönhetően szintén játékossá vált, és nyert is: egy "repülős csomaggal" (felfújható nyaktámasz, szemvédő, füldugó) lett gazdagabb.

Amíg folyt a szavazás, mindenkit vendégül láttak két koktélra és egy pohár sörre, valamint egy DJ különféle latin zenével szórakoztatta az embereket, és időnként megjelent két csajszi is, akik latin táncokat táncoltak, meglehetősen életszerűtlen műmosollyal az arcukon. Aztán este 8-kor kiderült, ki utazhat Curacao-ra, és a szavazók között Geszti Péter sorsolta ki, hogy ki utazhat el egy hétvégére - hova máshova, ha KLM rendezvényen vagyunk :) - Amsterdamba.

Jó volt egy kicsit kimozdulni itthonról és levegőn lenni, örülök, hogy elmentünk - pedig az utolsó pillanatban, szerda délután tudatosodott bennünk, hogy aznap van, és nem csütörtökön :)

Ezen a héten azt is megtudtam, hogy jól választottunk bankot. Másik három bankkal is kell most pechemre ügyet intéznem, de egyik jobban szívat, mint a másik.

Ma (nem bírom ki, hogy ne nevesítsem) a Budapest Banknál jártuk meg nagyon. Odamentünk reggel 8 után egy kicsivel, annyi lett volna a feladat, hogy egy előre kinyomtatott, aláírt papírt a kezembe adnak, és mehetek Isten hírével. Ezzel szemben volt egy darab ügyintéző, aki éppen bankszámlanyitást intézett az előttünk levő ügyfélnek, és rajta kívül egy teremtett lélek sem ült a pultban. Amikor már ott ültünk 45 perce, Biyadhoo kicsit berágott, és az éppen ott rohangáló feltehetően fiókvezetőtől megkérdezte, hogy nem lehetne-e, hogy ezt az egyperces ügyünket elintézzük végre és ne üljünk ott még másfél órát, amíg sikerül elintézni a másik ügyfélnek a bankszámlanyitást, kártya- és netbank igénylést, stb-stb. Mit tippeltek, mi történt ezután? A fiókvezető odament egy asztalhoz, felvett róla egy papírt, hogy tessék, itt van. Ezért ültünk ott 45 percet, pedig simán maguktól is megkérdezhették volna, hogy tudnak-e valamiben segíteni, mert ez a számlanyitás kicsit hosszadalmas lesz.

A másik két bank se semmi, az egyiknél közel 3 hét, míg elintézik, amit kérek tőlük, a harmadik meg megígérte, hogy tegnapra kész lesz a papírom, hát szerintetek kész lett? Persze, hogy nem. De még mára sem.

Ezzel szemben az Ersténél, ahol most vagyunk, van saját privát bankárunk, aki mindig segít, akármilyen idióta kérdésünk van, ha épp ügyfél van nála, amikor hívjuk, egészen biztos, hogy visszahív, amint felszabadul, és az első pillanattól kezdve nagyon normálisan, amolyan európai módon bánik velünk. Pedig szerintem egy banki alkalmazotnak mindegy kellene, hogy legyen, hogy az adott ügyfél 10, vagy 10.000.000 forintott tart a bankban, ő akkor is az ügyfél, akit tisztességesen ki kéne szolgálni, de legalábbis nem kéne megszívatni...

Szép, bankmentes hétvégét mindenkinek! :)


Read More

Múlt hétvégén Zamárdiban voltunk amúgy családilag - anyámék hívtak meg bennünket és az unokanővéreméket anyám barátjának a zamárdi házába.

Már péntek délután lementünk és vasárnap estig ott voltunk. Jó hangulatban telt a hétvége, ettünk-ittunk finomakat, csevegtünk, napoztunk, a bátrabbak fürödtek a Balatonban (emiatt a kalici vagy milyen vírus miatt mi inkább kihagytuk). Jóanyám nagyon kitett magáért, minden napra többfélét főzött, vasárnap még sütemény is volt, úgyhogy mondtam is neki, hogy most itt pont olyan jó lenni, mint amikor gyerekkoromban jártunk Pécsre, ahol anyám barátnője lakott az akkor még 9 főből álló családjával. Ott is mindig történt valami, sokan voltunk, nagy asztalnál, sokfélét ettünk, a felnőttek itták a jóféle pálinkát, és mindenki igyekezett túlkiabálni a többieket, hogy mindenki őrá figyeljen :D

Ezen a hétvégén pedig Biyadhoo és Ilus névnapját ünnepeltük tegnap, ma délelőtt pedig repülőket nézegettünk Lisztferihegyen :)


Read More

Eredetileg úgy volt, hogy eseménytelen, nyugodt hétvégénk lesz. Egyetlen programunk volt, tegnap délelőttre volt időzítve Biyadhoo utolsó Twinrix oltása, ami a hepatitis A és B ellen véd (A-ra 25 éves, B-re élethosszig tartó védettséget ad, ha megadott időközönként felvesz az ember három darab oltást).

Péntek délután felhívott Apusom, hogy tudnánk-e a hétvégén segíteni nekik mindenféle cuccok pakolásában, szállításában a hétvégén. Mivel semmi dolgunk nem volt, megbeszéltük, hogy szombat délután, oltás után megyünk és segítünk nekik.

 Az egyik helyen, ahová mennünk kellett cuccokért, voltak kiscicák, így amíg Apusom ügyintézett, mi macskát dögönyöztünk :-) Volt egy nagyon cuki kis szürke cica, akiről kiderült, hogy ebben a nagy hőségben két teljes napra beszorult valahová a tetőre, isteni szerencse volt, hogy a háziak meghallották a nyávogását és megtalálták. Most viszont nagyon szép és barátságos kiscica, Biyadhoo-t nagyon a szívébe zárta, mindig ment utána és szemlátomást élvezte, amikor a karjába vette. Egy kicsit én is döncöltem a cilut, meg is lett az eredménye, gyűjtöttem néhány kiütést, hiába mosakodtam meg azonnal, amit letettem a macsekot.  Úgyhogy egy darabig még tutira nem lesz macskánk :-(

 A pakolásra visszatérve, látszik, hogy nem vagyunk szokva a fizikai munkához.... Néhány ajtót és ablakkeretet illetve zsalugátert, valamint gáztűzhelyet kellett pakolni fel egy kocsira, majd onnan le, aztán az utcáról be az udvarba, de úgy elfáradtunk bele, hogy mire hazaértünk este fél 10-re, addigra alig álltunk a lábunkon.  Imádunk esténként tele kád vízben fürödni, tegnap viszont erre se volt energiánk, csak lezuhanyoztunk, és irány az ágy.

 Cserébe ma tényleg semmi dolgunk nem volt. A jövő hétvégénk is eseménydúsnak néz ki, már péntek délután megyünk Balatonra Anyámékhoz, és szombaton jönnek az unokatestvéremék is. Jó kis bulinak ígérkezik, már várom :-)

 


Read More

Az előző bejegyzésben említettem, hogy múlt héten szombaton akartunk Aquaworldbe menni, ami nem jött össze, mert az egyik gyorsétterem-lánc tartott családi napot. Ígyhát kimentünk vasárnap, mivel aznapra is hőséget ígértek.

Már korán reggel felpakoltunk szendvicsekkel, ásványvízzel meg néhány doboz sörrel, és irány a pancsolda. A pénztárnál kifogtunk egy diáklányt, akinek nem sikerült beütnie a gépbe, hogy kérünk értékmegőrzőt is, de erre már csak akkor jött rá, amikor fizettünk. Na nem baj, majd kifele jövet kifizetjük. Megyünk az értékmegőrzőhöz, hogy letegyük a tárcákat, kulcsot, telefonokat, ott egy másik diáklány, akiről kiderült, hogy ez az első napja itt és fogalma sincs, hogy működik az értékmegőrző számítógépes rendszere. Ott álltunk vagy 15 percet, mire előkerült valaki, aki ismerte a rendszer működését. Igen ám, de eddigre már annyira sokan bementek, hogy mire mi is bejutottunk és levetkőztünk, a külső medence mellett alig volt hely. Szerencsére egy napernyő és két ágy még szabadon volt, azt gyorsan lestoppoltuk. Látszott, hogy előző nap zárva voltak, olyan istentelen tömeg volt, hogy a medencében szinte mozdulni sem lehetett. Gondolom, annyi embert engedtek be, ahány szekrény van, ez viszont hatalmas tumultust eredményez. Biyadhoo szeretett volna csúszdázni, de csak egyszer volt türelme kiállni a sort, aztán inkább visszajött medencézni.

Végül délután 5 körül eljöttünk, mert este még jött hozzánk D. látogatóba. Készítettünk vacsorára finom tonhalkrémet, aminek a receptjét Kubában tanultuk, és szemlátomást nagy sikere volt. Elég sokáig beszélgettünk D-vel, aztán mikor ő hazament, mi is beestünk az ágyba, elfáradva az egész napos strandolástól.


Read More

Mára eredetileg azt terveztük, hogy Aquaworldbe megyünk, de sajnos ez nem jött össze, mert az Aquaworldben ma (szombaton, a legnagyobb kánikula kellős közepén!) zártkörű rendezvény van, így nem lehet bemenni :-( Még szerencse, hogy Biyadhoo ránézett tegnap a honlapjukra - ha nem tette volna, reggel simán kiautóztunk volna oda az Isten háta mögé, és ott szembesültünk volna vele, hogy visszapattanunk a bejáratról.

Így hát más program után néztünk: a gittegyletben volt ma egy állatkerti program: egy feladatlapon voltak mindenféle kérdések, amelyekre az állatkertben lehetett megtalálni a választ. Számít az is, hogy mennyi idő alatt oldod meg a feladatlapot, és az is, hogy mennyire jók a válaszaid.

Jó nagy sétát kellett tenni, jónéhány helyet be kellett járni, hogy megtaláljuk a megoldásokat. A kánikula is egész jól viselhető volt, mert sok az árnyékos rész, illetve az állatházakban is egész kellemes idő van. Mi végeztünk elsőként, így amíg a többieket vártuk, megebédeltünk. Közben a program szervezője javította a beérkezett feladatlapokat. A miénk nem lett tökéletes, volt viszont egy, ami maxpontos lett, igaz, az illető később adta le a feladatlapot, de mivel minden válasza jó volt, vélhetően ő lett a nyertes. Ebben a melegben eléggé elfáradtunk, úgyhogy nem vártuk meg az összes feladatlap kijavítását, hazajöttünk és most itt pihegünk a 40 fokban, finom fröccsöt kortyolgatva :-)

Időközben pedig megkaptuk sms-ben az eredményt, Biyadhoo lett a második, én pedig a negyedik :-)


Read More

Mint azt az előző bejegyzésben is írtam, már nagyon rá voltunk pörögve a kubai utazásra, így aztán nem okozott különösebb problémát az utazás napján hajnali 3-kor felkelni. Jar-Jar anyukája vitt ki minket Lisztferihegyre. Leadtuk gyorsan a bőröndünket (igen, azon ritka alkalmak egyike ez a mostani, amikor feladott poggyásszal utaztunk :-)), átslisszoltunk a biztonsági ellenőrzésen, aztán vártuk, hogy 5.30-kor kinyisson a MasterCard váró. Ez azért érdekes, mert régebben 4.30-kor nyitott, de ez az új rendszer pont arra jó, hogy a reggeli első gépekkel utazók ne jussanak be, csak maximum 10-15 percre. Mi is így jártunk, ittunk egy italt (mást mondjuk nem is tudtunk volna, mert SEMMILYEN étel nem volt, pedig pogácsa, croissant és ehhez hasonlók mindig szoktak lenni), aztán már szedtük is a lábunkat a WizzAir sátra felé.

Gyors, ámde nem épp zökkenőmentes repülés után (amikor először felállt a gép a kifutópályára, valamilyen oknál fogva nem szálltunk fel, elgurultunk az első lejáratig, mentünk egy kört, és kezdtük elölről az egészet - sosem derült ki, mi okból) kora délelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, pontosabban Charleroi-ba. Innen kb 40 percet megy a busz Bruxelles Midi-re, ahonnan még 2 vagy 3 járművel tudtunk eljutni a szállásunkig. Arra gyúrtunk ugyanis, hogy a brüsszeli reptérhez legyen közel, ahonnan Kubába indultunk - ez teljesült is, csak hát  a brüsszeli BKV az nem sokkal szarabb, mint a budapesti. Csomagjainkat lepakoltuk, aztán viszamentünk a városba. Eddigre már kóvályogtunk, olyen éhesek voltunk, de Biyadhoo eszének és szerencséjének hála egy free wifi hálózat segítségével megtaláltuk kedvenc sültkrumplizó helyünket. Laza egy órát álltunk sorba a krumpliért, de megérte, annyira finom. Ebéd után megint kibumliztunk a szállásunkra, ott ittunk még 1-2 pohár sört illetve bort, aztán alvás - másnap is korán keltünk, 6-kor indult a transzfer a szállodából a reptérre.

Innen kezdődött az igazi kaland, amikor felültünk a vadiúj Dreamlinerre (kép, videó itt). Sokat olvastunk már róla, mindenki nagyon dícséri, kicsit már úgy is éreztem, hogy túl van ez a dolog pörögve. Nézőpont kérdése, hogy túl van-e, lényeg a lényegben, hogy állati kényelmes, egész nagy a lábtér, hihetetlenül csöndes, és szuper a kilátás a nagyobb ablakoknak köszönhetően. Filmek, zenék, játékok, kaja, pia minden mennyiségben, úgyhogy könnyen-gyorsan átvészeltük a 9 óra 20 perces utat Varaderoig.

Kubába a beléptetés egész gyorsan ment, a bőröndünk is hamar megérkezett. Amikor kiértünk a reptér bejáratához, ott állt egy egyenruhás úriember, kezében egy táblával, rajta néhány névvel, köztük a miénkkel is. Kiderült, hogy mivel a mi utazási irodánktól ezen a repülőgépen csak mi ketten voltuk, így privát transzfert kapunk. Mivel a tervezettnél több mint egy órával hamarabb érkeztünk, várni kellett egy picit a taxira, ami elvitt minket a szállodánkba.

Az elszállásolásunk az megér egy misét, muszáj elmesélnem. Recepciós néni közli mosolyogva, hogy szuper jó szobát kapunk, van terasza, szép kilátással a medencére meg a tengerre és közel van mindenhez. Ó, gondoltuk, hát ez remek. Amint odaértünk, jött a meglepi. A resort legrégebbi, még nem felújított épületében van, annyira picike, hogy ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönnie, tök sötét, a konnektor szikrázik, a teraszajtónak a nyitóját Biyadhoo is alig érte fel, én meg egyáltalán nem, és a teraszunk közös (!) egy másik szobával. Na nekünk se kellett több, irány a porta, hogy ezt most talán mégse kérjük. Recepciós néni fel van háborodva, hogy de hát ez prémium szoba, mi meg standard szobát foglaltunk, mi bajunk van. Na de ha annyira akarjuk, akkor az egyetlen jelenleg szabad szobát megmutatja, de az sajnos a resort végében van, nagyon messze mindentől, mondja ő. Nem baj, megnézzük. Jött a bellboy és kis elektromos kocsival elvitt minket a resort végébe. Már ahogy odafele mentünk, tudtuk, hogy ez jó lesz nekünk, szép környezet, újabb építésű házak, külön medence és bár. Bementünk a szobába, 10 másodpercet se voltunk ott, máris mondtuk, hogy oké, költözünk, ez tökéletes lesz. Igaz, hogy nincs terasz, de kit izgat. Nagyon jól döntöttünk, mert a központtól távol semmilyen animációt meg éjszakai diszkót nem hallottunk, kvázi saját medencénk volt, mert rajtunk kívül maximum 4-en voltak még ott, mindenki más bent volt középen, az óceánparton se láttunk szinte egy teremtett lelket se, a bárban egy idősebb úr dolgozott mixerként, aki szintén kedves és szolgálatkész volt, szóval az új szobánkkal nagyon boldogok voltunk.

Az első napokban a jetlag-et próbáltuk átvészelni (este 8-kor már ragadt le a szemünk, cserébe hajnal 4-kor ébren voltunk és kopogott a szemünk az éhségtől :-)), aztán mikor már átálltunk az ottani időzónára (6 órával korábban van ott, mint itthon), akkor elindultunk a környéket felfedezni. Bementünk kétszer is Varadero-ba, sétáltunk, nézelődtünk kicsit, és utáztunk ősrégi autókkal: rózsaszín Cadillac-kel, fehér Ford Fairlane-nel és egy kék Buick-kal. Hatalmas élmény volt és nem is volt vészesen drága.

Az egyik esős-felhős napon (merthogy ilyenek is voltak, így szerencsére nem égtünk szarrá) elhatároztuk, hogy bérelünk autót és bemegyünk Havannába szétnézni. Már épp eldöntöttük, hogy kivesszük a kocsit és gyalogoltunk haza a pénzért, amikor az utcán megállított bennünket két nő, mert hallották, hogy magyarul beszélünk. Leálltunk beszélgetni velük, és mekkora mázli, hogy így tettünk, mert sürgősen lebeszéltek az autóbérlésről is (a bérautókat 500 méterenként megállítják és vegzálják a rendőrök) és Havannáról is (nincs sok látnivaló és nem is biztonságos). Megspóroltak nekünk vagy 150 eurót.

Mivel Kubában más látnivaló nemigen van (na jó, lehet kirándulni Cayo Largo-ra, aminek a fehér homokos tengerpart és a sznorkelezési lehetőség a különlegessége, de ilyenekben már volt részünk és ez is vagy 200 euró lett volna), így végül máshova nem mentünk kirándulni, csak pihentünk, napoztunk, fürödtünk, ettük a tonhalas szendvicset és ittuk a koktélokat, és két hétig mi voltunk az élet császárai.

A kubai emberek és az ő mentalitásuk borzasztó érdekes: vannak köztük nagyon-nagyon kedves-rendes-jófej emberek, de vannak ritka nagy idióták is, akik fordítva ülnek a lovon: úgy gondolják, hogy akkor fognak téged tisztességesen kiszolgálni, ha ELŐRE jattolsz nekik. Ha nem teszed, ott szívatnak, ahol tudnak - na mi meg messzire elkerültük az ilyeneket. Az étteremben az egyik pincér volt ilyen, illetve az a recepciós néni, aki azt a vacak szobát adta. Ő úgy próbált kiszúrni velünk, hogy a táblára kiírtnál jóval kevesebbért akarta beváltani az eurónkat, majd miután ezt nem fogadtuk el, körbehíresztelte, hogy minket szívatni kell: más recepciós se volt hajlandó váltani nekünk, mindenféle mondvacsinált indokokkal. Ezen felül az egyik nap egy új takarítónő jött a szobánkba, majd legnagyobb meglepetésünkre a holmijai között megláttuk az egyik füstölős szúnyogirtónkat, ami az első naptól fogva a TV tetején volt. Na Biyadhoo-nak se kellett több, hívta azonnal a biztonsági őrt, meg a managert, és most figyeljetek: a manager és a takarítónő kórusban közölték, hogy ez teljesen normális, hogy elvette, mert ami a TV tetején van, az neki ajándék. Nahát, és az első 11 napban egyik takarítónő se nézte ajándéknak? Ez vajon hogy lehet? Aztán mikor Biyadhoo kiverte a balhét, hogy márpedig kérjük vissza a szúnyogírtó spirált, akkor még ők voltak megsértődve.

Az említetteken kívül senkivel semmi gondunk nem volt, teljesen normálisak, szolgálatkészek voltak a többiek.

Az ételek alapvetően rendben voltak és az innivalók is, úgyhogy erre nem lehet panaszunk.

Egy dolgot viszont megszívtunk. A mobiltelefon-flotta, amelynek tagjai vagyunk, épp most váltott szolgáltatót, az átállást pedig a nyaralásunk kellős közepére időzítették. Biyadhoo kijárta, hogy még utazás előtt megkapjuk az új SIM kártyánkat, hogy Kubában majd ki tudjuk cserélni a megfelelő időpontban, és annak is utánanéztünk, hogy a telefonjaink kártyafüggetlenek - a szolgáltató, amelyiknél vettük, ezt állította, és a neten is úgy olvastuk, hogy ez a helyzet. Ennek ellenére a SIM cserénél kiderült, hogy bizony mindkét telefon kártyafüggő... Próbáltunk internethez jutni, hogy találjunk valami megoldást, de amit a kubaiak internetnek neveznek, az valami katasztrófa. Beírod, hogy facebook.com és elmész ebédelni, kávézol egyet, és addigra talán bejön az oldal... Úgyhogy az utolsó 4 napra telefon nélkül maradtunk. Igaz, nem is nagyon akartuk használni, mert annyira drága a telefonálás onnan, mégis valahogy elveszett a biztonságérzetem attól a tudattól, hogy ha bármi miatt szükség lenne rá, nincs telefonunk. Idehaza aztán már gyorsan ki tudtuk ütni, úgyhogy helyreállt a béke :-)

Kubából a hazaút is nagyon kellemes volt, évek óta nem tudtam repülőgépen aludni, de a Dreamlineren majdnem 4 órát sikerült. Ezzel együtt állati fáradtak voltunk mindketten, mire hazaértünk, már 32-33 órája ébren voltunk. Na de akkor még vacsoráztunk, merthogy Ilus főzött nekünk finomat, ittunk velük egy kis bort, meséltünk, meséltek ők is, aztán bedőltünk az ágyba. Most meg megint a jetlag-et próbáljuk átvészelni, de most fordított a helyzet. Hajnali 2-3 körül még teljesen éberek vagyunk, cserébe délelőtt fél 10-kor kelünk :-) Ennél nagyobb bajunk sose legyen!

Fantasztikus jót nyaraltunk, és nagyon örülök, hogy láttuk Kubát a maga kommunista valójában - két hétre visszacsöppentünk a 70-es évekbe -, de jó volt visszatérni a "civilizációba" is :-)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search