Szerdán volt a KLM-nek egy rendezvénye a Westendben. Volt egy kampány, hogy minél eredetibb képeslapszövegeket kellett írni, és aki adott be pályamunkát, az automatikusan meghívást kapott a rendezvényre is, ahol a zsűri által "előszűrt" tíz legjobb képeslapszöveg közül a közönség választotta ki a legjobbat, amelynek írója Curacao-ra utazhatott.

A tetőteraszon tartották a rendezvényt, így nagy szerencsénk volt, hogy aznap éppen kellemes meleg idő volt. Rég jártam már a WCC tetőteraszán, nem is emélkeztem rá, mennyire jó kis hely. Van eg elég nagy füves terület, ahol még nyugágyak és napernyők is ki vannak téve, amiket bárki használhat.

A műsor házigazdája Rákóczi Feri volt, aki igyekezett minél több marhasággal szórakoztatni a jónépet, és időnként egy-egy Hollandiával kapcsolatos kérdéssel odament véletlenszerűen kiválasztott emberekhez, akik, ha jól válaszoltak, nyerhettek. Biyadhoo a Hawaii-mintás ingének köszönhetően szintén játékossá vált, és nyert is: egy "repülős csomaggal" (felfújható nyaktámasz, szemvédő, füldugó) lett gazdagabb.

Amíg folyt a szavazás, mindenkit vendégül láttak két koktélra és egy pohár sörre, valamint egy DJ különféle latin zenével szórakoztatta az embereket, és időnként megjelent két csajszi is, akik latin táncokat táncoltak, meglehetősen életszerűtlen műmosollyal az arcukon. Aztán este 8-kor kiderült, ki utazhat Curacao-ra, és a szavazók között Geszti Péter sorsolta ki, hogy ki utazhat el egy hétvégére - hova máshova, ha KLM rendezvényen vagyunk :) - Amsterdamba.

Jó volt egy kicsit kimozdulni itthonról és levegőn lenni, örülök, hogy elmentünk - pedig az utolsó pillanatban, szerda délután tudatosodott bennünk, hogy aznap van, és nem csütörtökön :)

Ezen a héten azt is megtudtam, hogy jól választottunk bankot. Másik három bankkal is kell most pechemre ügyet intéznem, de egyik jobban szívat, mint a másik.

Ma (nem bírom ki, hogy ne nevesítsem) a Budapest Banknál jártuk meg nagyon. Odamentünk reggel 8 után egy kicsivel, annyi lett volna a feladat, hogy egy előre kinyomtatott, aláírt papírt a kezembe adnak, és mehetek Isten hírével. Ezzel szemben volt egy darab ügyintéző, aki éppen bankszámlanyitást intézett az előttünk levő ügyfélnek, és rajta kívül egy teremtett lélek sem ült a pultban. Amikor már ott ültünk 45 perce, Biyadhoo kicsit berágott, és az éppen ott rohangáló feltehetően fiókvezetőtől megkérdezte, hogy nem lehetne-e, hogy ezt az egyperces ügyünket elintézzük végre és ne üljünk ott még másfél órát, amíg sikerül elintézni a másik ügyfélnek a bankszámlanyitást, kártya- és netbank igénylést, stb-stb. Mit tippeltek, mi történt ezután? A fiókvezető odament egy asztalhoz, felvett róla egy papírt, hogy tessék, itt van. Ezért ültünk ott 45 percet, pedig simán maguktól is megkérdezhették volna, hogy tudnak-e valamiben segíteni, mert ez a számlanyitás kicsit hosszadalmas lesz.

A másik két bank se semmi, az egyiknél közel 3 hét, míg elintézik, amit kérek tőlük, a harmadik meg megígérte, hogy tegnapra kész lesz a papírom, hát szerintetek kész lett? Persze, hogy nem. De még mára sem.

Ezzel szemben az Ersténél, ahol most vagyunk, van saját privát bankárunk, aki mindig segít, akármilyen idióta kérdésünk van, ha épp ügyfél van nála, amikor hívjuk, egészen biztos, hogy visszahív, amint felszabadul, és az első pillanattól kezdve nagyon normálisan, amolyan európai módon bánik velünk. Pedig szerintem egy banki alkalmazotnak mindegy kellene, hogy legyen, hogy az adott ügyfél 10, vagy 10.000.000 forintott tart a bankban, ő akkor is az ügyfél, akit tisztességesen ki kéne szolgálni, de legalábbis nem kéne megszívatni...

Szép, bankmentes hétvégét mindenkinek! :)


Read More

Múlt hétvégén Zamárdiban voltunk amúgy családilag - anyámék hívtak meg bennünket és az unokanővéreméket anyám barátjának a zamárdi házába.

Már péntek délután lementünk és vasárnap estig ott voltunk. Jó hangulatban telt a hétvége, ettünk-ittunk finomakat, csevegtünk, napoztunk, a bátrabbak fürödtek a Balatonban (emiatt a kalici vagy milyen vírus miatt mi inkább kihagytuk). Jóanyám nagyon kitett magáért, minden napra többfélét főzött, vasárnap még sütemény is volt, úgyhogy mondtam is neki, hogy most itt pont olyan jó lenni, mint amikor gyerekkoromban jártunk Pécsre, ahol anyám barátnője lakott az akkor még 9 főből álló családjával. Ott is mindig történt valami, sokan voltunk, nagy asztalnál, sokfélét ettünk, a felnőttek itták a jóféle pálinkát, és mindenki igyekezett túlkiabálni a többieket, hogy mindenki őrá figyeljen :D

Ezen a hétvégén pedig Biyadhoo és Ilus névnapját ünnepeltük tegnap, ma délelőtt pedig repülőket nézegettünk Lisztferihegyen :)


Read More

Eredetileg úgy volt, hogy eseménytelen, nyugodt hétvégénk lesz. Egyetlen programunk volt, tegnap délelőttre volt időzítve Biyadhoo utolsó Twinrix oltása, ami a hepatitis A és B ellen véd (A-ra 25 éves, B-re élethosszig tartó védettséget ad, ha megadott időközönként felvesz az ember három darab oltást).

Péntek délután felhívott Apusom, hogy tudnánk-e a hétvégén segíteni nekik mindenféle cuccok pakolásában, szállításában a hétvégén. Mivel semmi dolgunk nem volt, megbeszéltük, hogy szombat délután, oltás után megyünk és segítünk nekik.

 Az egyik helyen, ahová mennünk kellett cuccokért, voltak kiscicák, így amíg Apusom ügyintézett, mi macskát dögönyöztünk :-) Volt egy nagyon cuki kis szürke cica, akiről kiderült, hogy ebben a nagy hőségben két teljes napra beszorult valahová a tetőre, isteni szerencse volt, hogy a háziak meghallották a nyávogását és megtalálták. Most viszont nagyon szép és barátságos kiscica, Biyadhoo-t nagyon a szívébe zárta, mindig ment utána és szemlátomást élvezte, amikor a karjába vette. Egy kicsit én is döncöltem a cilut, meg is lett az eredménye, gyűjtöttem néhány kiütést, hiába mosakodtam meg azonnal, amit letettem a macsekot.  Úgyhogy egy darabig még tutira nem lesz macskánk :-(

 A pakolásra visszatérve, látszik, hogy nem vagyunk szokva a fizikai munkához.... Néhány ajtót és ablakkeretet illetve zsalugátert, valamint gáztűzhelyet kellett pakolni fel egy kocsira, majd onnan le, aztán az utcáról be az udvarba, de úgy elfáradtunk bele, hogy mire hazaértünk este fél 10-re, addigra alig álltunk a lábunkon.  Imádunk esténként tele kád vízben fürödni, tegnap viszont erre se volt energiánk, csak lezuhanyoztunk, és irány az ágy.

 Cserébe ma tényleg semmi dolgunk nem volt. A jövő hétvégénk is eseménydúsnak néz ki, már péntek délután megyünk Balatonra Anyámékhoz, és szombaton jönnek az unokatestvéremék is. Jó kis bulinak ígérkezik, már várom :-)

 


Read More

Az előző bejegyzésben említettem, hogy múlt héten szombaton akartunk Aquaworldbe menni, ami nem jött össze, mert az egyik gyorsétterem-lánc tartott családi napot. Ígyhát kimentünk vasárnap, mivel aznapra is hőséget ígértek.

Már korán reggel felpakoltunk szendvicsekkel, ásványvízzel meg néhány doboz sörrel, és irány a pancsolda. A pénztárnál kifogtunk egy diáklányt, akinek nem sikerült beütnie a gépbe, hogy kérünk értékmegőrzőt is, de erre már csak akkor jött rá, amikor fizettünk. Na nem baj, majd kifele jövet kifizetjük. Megyünk az értékmegőrzőhöz, hogy letegyük a tárcákat, kulcsot, telefonokat, ott egy másik diáklány, akiről kiderült, hogy ez az első napja itt és fogalma sincs, hogy működik az értékmegőrző számítógépes rendszere. Ott álltunk vagy 15 percet, mire előkerült valaki, aki ismerte a rendszer működését. Igen ám, de eddigre már annyira sokan bementek, hogy mire mi is bejutottunk és levetkőztünk, a külső medence mellett alig volt hely. Szerencsére egy napernyő és két ágy még szabadon volt, azt gyorsan lestoppoltuk. Látszott, hogy előző nap zárva voltak, olyan istentelen tömeg volt, hogy a medencében szinte mozdulni sem lehetett. Gondolom, annyi embert engedtek be, ahány szekrény van, ez viszont hatalmas tumultust eredményez. Biyadhoo szeretett volna csúszdázni, de csak egyszer volt türelme kiállni a sort, aztán inkább visszajött medencézni.

Végül délután 5 körül eljöttünk, mert este még jött hozzánk D. látogatóba. Készítettünk vacsorára finom tonhalkrémet, aminek a receptjét Kubában tanultuk, és szemlátomást nagy sikere volt. Elég sokáig beszélgettünk D-vel, aztán mikor ő hazament, mi is beestünk az ágyba, elfáradva az egész napos strandolástól.


Read More

Mára eredetileg azt terveztük, hogy Aquaworldbe megyünk, de sajnos ez nem jött össze, mert az Aquaworldben ma (szombaton, a legnagyobb kánikula kellős közepén!) zártkörű rendezvény van, így nem lehet bemenni :-( Még szerencse, hogy Biyadhoo ránézett tegnap a honlapjukra - ha nem tette volna, reggel simán kiautóztunk volna oda az Isten háta mögé, és ott szembesültünk volna vele, hogy visszapattanunk a bejáratról.

Így hát más program után néztünk: a gittegyletben volt ma egy állatkerti program: egy feladatlapon voltak mindenféle kérdések, amelyekre az állatkertben lehetett megtalálni a választ. Számít az is, hogy mennyi idő alatt oldod meg a feladatlapot, és az is, hogy mennyire jók a válaszaid.

Jó nagy sétát kellett tenni, jónéhány helyet be kellett járni, hogy megtaláljuk a megoldásokat. A kánikula is egész jól viselhető volt, mert sok az árnyékos rész, illetve az állatházakban is egész kellemes idő van. Mi végeztünk elsőként, így amíg a többieket vártuk, megebédeltünk. Közben a program szervezője javította a beérkezett feladatlapokat. A miénk nem lett tökéletes, volt viszont egy, ami maxpontos lett, igaz, az illető később adta le a feladatlapot, de mivel minden válasza jó volt, vélhetően ő lett a nyertes. Ebben a melegben eléggé elfáradtunk, úgyhogy nem vártuk meg az összes feladatlap kijavítását, hazajöttünk és most itt pihegünk a 40 fokban, finom fröccsöt kortyolgatva :-)

Időközben pedig megkaptuk sms-ben az eredményt, Biyadhoo lett a második, én pedig a negyedik :-)


Read More

Mint azt az előző bejegyzésben is írtam, már nagyon rá voltunk pörögve a kubai utazásra, így aztán nem okozott különösebb problémát az utazás napján hajnali 3-kor felkelni. Jar-Jar anyukája vitt ki minket Lisztferihegyre. Leadtuk gyorsan a bőröndünket (igen, azon ritka alkalmak egyike ez a mostani, amikor feladott poggyásszal utaztunk :-)), átslisszoltunk a biztonsági ellenőrzésen, aztán vártuk, hogy 5.30-kor kinyisson a MasterCard váró. Ez azért érdekes, mert régebben 4.30-kor nyitott, de ez az új rendszer pont arra jó, hogy a reggeli első gépekkel utazók ne jussanak be, csak maximum 10-15 percre. Mi is így jártunk, ittunk egy italt (mást mondjuk nem is tudtunk volna, mert SEMMILYEN étel nem volt, pedig pogácsa, croissant és ehhez hasonlók mindig szoktak lenni), aztán már szedtük is a lábunkat a WizzAir sátra felé.

Gyors, ámde nem épp zökkenőmentes repülés után (amikor először felállt a gép a kifutópályára, valamilyen oknál fogva nem szálltunk fel, elgurultunk az első lejáratig, mentünk egy kört, és kezdtük elölről az egészet - sosem derült ki, mi okból) kora délelőtt megérkeztünk Brüsszelbe, pontosabban Charleroi-ba. Innen kb 40 percet megy a busz Bruxelles Midi-re, ahonnan még 2 vagy 3 járművel tudtunk eljutni a szállásunkig. Arra gyúrtunk ugyanis, hogy a brüsszeli reptérhez legyen közel, ahonnan Kubába indultunk - ez teljesült is, csak hát  a brüsszeli BKV az nem sokkal szarabb, mint a budapesti. Csomagjainkat lepakoltuk, aztán viszamentünk a városba. Eddigre már kóvályogtunk, olyen éhesek voltunk, de Biyadhoo eszének és szerencséjének hála egy free wifi hálózat segítségével megtaláltuk kedvenc sültkrumplizó helyünket. Laza egy órát álltunk sorba a krumpliért, de megérte, annyira finom. Ebéd után megint kibumliztunk a szállásunkra, ott ittunk még 1-2 pohár sört illetve bort, aztán alvás - másnap is korán keltünk, 6-kor indult a transzfer a szállodából a reptérre.

Innen kezdődött az igazi kaland, amikor felültünk a vadiúj Dreamlinerre (kép, videó itt). Sokat olvastunk már róla, mindenki nagyon dícséri, kicsit már úgy is éreztem, hogy túl van ez a dolog pörögve. Nézőpont kérdése, hogy túl van-e, lényeg a lényegben, hogy állati kényelmes, egész nagy a lábtér, hihetetlenül csöndes, és szuper a kilátás a nagyobb ablakoknak köszönhetően. Filmek, zenék, játékok, kaja, pia minden mennyiségben, úgyhogy könnyen-gyorsan átvészeltük a 9 óra 20 perces utat Varaderoig.

Kubába a beléptetés egész gyorsan ment, a bőröndünk is hamar megérkezett. Amikor kiértünk a reptér bejáratához, ott állt egy egyenruhás úriember, kezében egy táblával, rajta néhány névvel, köztük a miénkkel is. Kiderült, hogy mivel a mi utazási irodánktól ezen a repülőgépen csak mi ketten voltuk, így privát transzfert kapunk. Mivel a tervezettnél több mint egy órával hamarabb érkeztünk, várni kellett egy picit a taxira, ami elvitt minket a szállodánkba.

Az elszállásolásunk az megér egy misét, muszáj elmesélnem. Recepciós néni közli mosolyogva, hogy szuper jó szobát kapunk, van terasza, szép kilátással a medencére meg a tengerre és közel van mindenhez. Ó, gondoltuk, hát ez remek. Amint odaértünk, jött a meglepi. A resort legrégebbi, még nem felújított épületében van, annyira picike, hogy ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönnie, tök sötét, a konnektor szikrázik, a teraszajtónak a nyitóját Biyadhoo is alig érte fel, én meg egyáltalán nem, és a teraszunk közös (!) egy másik szobával. Na nekünk se kellett több, irány a porta, hogy ezt most talán mégse kérjük. Recepciós néni fel van háborodva, hogy de hát ez prémium szoba, mi meg standard szobát foglaltunk, mi bajunk van. Na de ha annyira akarjuk, akkor az egyetlen jelenleg szabad szobát megmutatja, de az sajnos a resort végében van, nagyon messze mindentől, mondja ő. Nem baj, megnézzük. Jött a bellboy és kis elektromos kocsival elvitt minket a resort végébe. Már ahogy odafele mentünk, tudtuk, hogy ez jó lesz nekünk, szép környezet, újabb építésű házak, külön medence és bár. Bementünk a szobába, 10 másodpercet se voltunk ott, máris mondtuk, hogy oké, költözünk, ez tökéletes lesz. Igaz, hogy nincs terasz, de kit izgat. Nagyon jól döntöttünk, mert a központtól távol semmilyen animációt meg éjszakai diszkót nem hallottunk, kvázi saját medencénk volt, mert rajtunk kívül maximum 4-en voltak még ott, mindenki más bent volt középen, az óceánparton se láttunk szinte egy teremtett lelket se, a bárban egy idősebb úr dolgozott mixerként, aki szintén kedves és szolgálatkész volt, szóval az új szobánkkal nagyon boldogok voltunk.

Az első napokban a jetlag-et próbáltuk átvészelni (este 8-kor már ragadt le a szemünk, cserébe hajnal 4-kor ébren voltunk és kopogott a szemünk az éhségtől :-)), aztán mikor már átálltunk az ottani időzónára (6 órával korábban van ott, mint itthon), akkor elindultunk a környéket felfedezni. Bementünk kétszer is Varadero-ba, sétáltunk, nézelődtünk kicsit, és utáztunk ősrégi autókkal: rózsaszín Cadillac-kel, fehér Ford Fairlane-nel és egy kék Buick-kal. Hatalmas élmény volt és nem is volt vészesen drága.

Az egyik esős-felhős napon (merthogy ilyenek is voltak, így szerencsére nem égtünk szarrá) elhatároztuk, hogy bérelünk autót és bemegyünk Havannába szétnézni. Már épp eldöntöttük, hogy kivesszük a kocsit és gyalogoltunk haza a pénzért, amikor az utcán megállított bennünket két nő, mert hallották, hogy magyarul beszélünk. Leálltunk beszélgetni velük, és mekkora mázli, hogy így tettünk, mert sürgősen lebeszéltek az autóbérlésről is (a bérautókat 500 méterenként megállítják és vegzálják a rendőrök) és Havannáról is (nincs sok látnivaló és nem is biztonságos). Megspóroltak nekünk vagy 150 eurót.

Mivel Kubában más látnivaló nemigen van (na jó, lehet kirándulni Cayo Largo-ra, aminek a fehér homokos tengerpart és a sznorkelezési lehetőség a különlegessége, de ilyenekben már volt részünk és ez is vagy 200 euró lett volna), így végül máshova nem mentünk kirándulni, csak pihentünk, napoztunk, fürödtünk, ettük a tonhalas szendvicset és ittuk a koktélokat, és két hétig mi voltunk az élet császárai.

A kubai emberek és az ő mentalitásuk borzasztó érdekes: vannak köztük nagyon-nagyon kedves-rendes-jófej emberek, de vannak ritka nagy idióták is, akik fordítva ülnek a lovon: úgy gondolják, hogy akkor fognak téged tisztességesen kiszolgálni, ha ELŐRE jattolsz nekik. Ha nem teszed, ott szívatnak, ahol tudnak - na mi meg messzire elkerültük az ilyeneket. Az étteremben az egyik pincér volt ilyen, illetve az a recepciós néni, aki azt a vacak szobát adta. Ő úgy próbált kiszúrni velünk, hogy a táblára kiírtnál jóval kevesebbért akarta beváltani az eurónkat, majd miután ezt nem fogadtuk el, körbehíresztelte, hogy minket szívatni kell: más recepciós se volt hajlandó váltani nekünk, mindenféle mondvacsinált indokokkal. Ezen felül az egyik nap egy új takarítónő jött a szobánkba, majd legnagyobb meglepetésünkre a holmijai között megláttuk az egyik füstölős szúnyogirtónkat, ami az első naptól fogva a TV tetején volt. Na Biyadhoo-nak se kellett több, hívta azonnal a biztonsági őrt, meg a managert, és most figyeljetek: a manager és a takarítónő kórusban közölték, hogy ez teljesen normális, hogy elvette, mert ami a TV tetején van, az neki ajándék. Nahát, és az első 11 napban egyik takarítónő se nézte ajándéknak? Ez vajon hogy lehet? Aztán mikor Biyadhoo kiverte a balhét, hogy márpedig kérjük vissza a szúnyogírtó spirált, akkor még ők voltak megsértődve.

Az említetteken kívül senkivel semmi gondunk nem volt, teljesen normálisak, szolgálatkészek voltak a többiek.

Az ételek alapvetően rendben voltak és az innivalók is, úgyhogy erre nem lehet panaszunk.

Egy dolgot viszont megszívtunk. A mobiltelefon-flotta, amelynek tagjai vagyunk, épp most váltott szolgáltatót, az átállást pedig a nyaralásunk kellős közepére időzítették. Biyadhoo kijárta, hogy még utazás előtt megkapjuk az új SIM kártyánkat, hogy Kubában majd ki tudjuk cserélni a megfelelő időpontban, és annak is utánanéztünk, hogy a telefonjaink kártyafüggetlenek - a szolgáltató, amelyiknél vettük, ezt állította, és a neten is úgy olvastuk, hogy ez a helyzet. Ennek ellenére a SIM cserénél kiderült, hogy bizony mindkét telefon kártyafüggő... Próbáltunk internethez jutni, hogy találjunk valami megoldást, de amit a kubaiak internetnek neveznek, az valami katasztrófa. Beírod, hogy facebook.com és elmész ebédelni, kávézol egyet, és addigra talán bejön az oldal... Úgyhogy az utolsó 4 napra telefon nélkül maradtunk. Igaz, nem is nagyon akartuk használni, mert annyira drága a telefonálás onnan, mégis valahogy elveszett a biztonságérzetem attól a tudattól, hogy ha bármi miatt szükség lenne rá, nincs telefonunk. Idehaza aztán már gyorsan ki tudtuk ütni, úgyhogy helyreállt a béke :-)

Kubából a hazaút is nagyon kellemes volt, évek óta nem tudtam repülőgépen aludni, de a Dreamlineren majdnem 4 órát sikerült. Ezzel együtt állati fáradtak voltunk mindketten, mire hazaértünk, már 32-33 órája ébren voltunk. Na de akkor még vacsoráztunk, merthogy Ilus főzött nekünk finomat, ittunk velük egy kis bort, meséltünk, meséltek ők is, aztán bedőltünk az ágyba. Most meg megint a jetlag-et próbáljuk átvészelni, de most fordított a helyzet. Hajnali 2-3 körül még teljesen éberek vagyunk, cserébe délelőtt fél 10-kor kelünk :-) Ennél nagyobb bajunk sose legyen!

Fantasztikus jót nyaraltunk, és nagyon örülök, hogy láttuk Kubát a maga kommunista valójában - két hétre visszacsöppentünk a 70-es évekbe -, de jó volt visszatérni a "civilizációba" is :-)


Read More

A holmink összepakolva, a pénzünk beváltva, minden feladatunkat elintéztük, most már csak az a dolgunk, hogy rápihenjünk a holnap hajnali 3 órás ébresztőre. 6.15-kor indul ugyanis a gépünk, úgyhogy nem lesz időnk nagyon lustálkodni. De ha minden jól megy, két nap múlva ilyenkor már csak kb. 3 órányi repülésre leszünk Kubától egy fullos repülőgép fedélzetén :-)


Read More

Ez a mai nap szinte 100%-ig tökéletes volt. Azért csak szinte, mert reggel, amikor még félálomban a telefonomon átnéztem, milyen leveleket kaptam tegnap este óta, a sok üzenet között volt egy, ami nem éppen jó hírt tartalmazott, de ezt leszámítva minden klappolt.

Délelőtt a szokásos dolgokkal voltunk elfoglalva: munkakeresés, napi bevásárlás, egy-két ház körüli tennivaló, aztán ebéd után kitelepedtünk a teraszra. Napoztunk, nyelvet tanultunk (Biyadhoo angolt, én olaszt), könyvet olvastunk, és időnként, mikor nagyon melegünk volt, üzembe állítottuk a frissen megszerelt teraszklímát, hogy egy kicsit vizesek legyünk és kibírjuk a meleget. A teraszklímának ugyan nem pont az a rendeltetésszerű használata, hogy fürdőruhában pancsoljunk alatta, de a mienk úgy tűnik, hogy alapvetően erre való :) Nem porlasztja ugyanis eléggé szét a vizet ahhoz, hogy ne legyen minden, ami egy méternél közelebb van hozzá, csuromvizes. Emiatt aztán nem a teraszt hűtjük vele, hanem magunkat :-) Nagyon szuper volt napozni egy kicsit, már egész jó színünk is van.

Vacsorára Biyadhoo nagyon finomat alkotott. Fogalmam sincs az étel polkorrekt megnevezéséről, mindenesetre hasábokra vágott krumplit kellett megfőzni hozzá, majd a főtt krumplit bele kellett forgatni egy tejfölös-tojásos- fűszeres mártásba, és ezt az egészet egy tepsiben pirosra kellett sütni. Állati fincsi volt. MIndezeket megkoronázandó, elfogyasztottunk egy sárga muskotály - furmint cuvée-t.

Minden nap lehetne ilyen, mint ez a mai volt! :-)


Read More

..., éppen ezért sosem unatkozunk :-)

Talán korábbi bejegyzésekből már tudjátok, hogy évek óta Nespresso kávét iszunk. Olyannyira, hogy mikor a régi kávéfőzőnket újra cseréltük, a régit bevittem a (már csak volt) munkahelyemre és a Nespresso-rajongó kolléganőkkel közösen használtuk tovább.

Igen ám, de most elérkezett az idő, hogy ismét feltöltsük a kávékészletünket, és Biyadhoo kezdett gondolkodni rajta, hogy vajon érdemes-e a Nespresso-nál maradni. Félreértés ne essék, semmi baj a Nespresso-val, állati finomak a kávéik, ami nekünk hiányzik, azok a különböző tejes verziók, latte machiato, cappuccino és társai. Létezik Nespresso-s kávéfőzőből tejes is, korábban (igaz más márkából) volt nekünk is, de az a baj vele, hogy akárhogy kiszámolod, nem tudsz pontosan annyi tejet beletölteni, amennyire éppen szükség van, ha benne hagyod, bebüdösödik, ha ezt nem akarod, akkor meg ki kell önteni a tej egy részét, szóval macerás és nem is túl gazdaságos.

Ebből a megfontolásból javasolta Biyadhoo, hogy térjünk át a Dolce Gusto-ra. Sokféle kávéjuk van, köztük jónéhány tejes is, és ahogy utánaszámoltunk, még kedvezőbb is az ára, mint a Nespresso-é. Így hát múlt hétvégén megfogtuk magunkat, és beszereztük a megfelelő kávéfőzőt és a fellelhető szinte összes kávétÍpust, a Nespresso-s kávéfőzőnket pedig hipersebességgel sikerült elpasszolnunk.

Nem bántuk meg a döntést, nagyon finomak a Dolce Gusto kávék is, a sima kávék és a tejesek egyaránt. A konyhánkat egy kicsit át kellett alakítani ahhoz, hogy a lehető leghelytakarékosabban tárolhassuk a kávékat, de Biyadhoo kreativitásának hála, ezt is gyorsan megoldottuk.

Hiába na, Biyadhoo-nak mindig jó ötletei vannak :D :D

 


Read More

Mostanában történt egy és más. Kezdem mindjárt azzal, hogy tegnap volt a szülinapom, amit egész hétvégén ünnepeltünk, ettünk-ittunk finomakat :-)

Még két hete Biyadhoo elvesztette a jegygyűrűjét, ezért múlt héten egyik nap felkerekedtünk, hogy új gyűrűt vegyünk magunknak. A Kálvin téren van egy ékszerbolt, ahol nagyon szép jegygyűrűket árulnak, volt jónéhány, ami tetszett, de kiderült, hogy a legtöbbet meg kell rendelni, csak kétféle volt, amit azonnal el lehetett hozni. Így végül ebből a kettőből választottuk ki az egyiket, egy fehérarany gyűrűt, amiben a fényes és matt részek alakítanak ki mintát, és a női gyűrűben van három picike kő. Nagyon szépek és nagyon örülünk nekik!

Szombaton tartottuk a gittegyletben a számvizsgálatot. Kissé macerás volt összehozni az időpontot és a helyszínt is, de végül megoldottuk, és amióta számvizsgáló vagyok (4 éve), ez volt a legrövidebb számvizsgálat. Nagyon gyorsak és hatékonyak voltunk, büszke vagyok magunkra :-)

A számvizsgálat után elmentünk a piacra és kifosztottuk az egyik fehérnemű árust :-) Ezer éve keresek egy bizonyos fazonú fehérneműt, de sosem találtam, most viszont végre lehetett kapni, úgyhogy a méretemben levő szinte összes példányt megvettem.

A hétvége fennmaradó része (már amikor nem épp engem ünnepeltünk) pedig pakolással, rendrakással telt - kiselejteztem egy csomó felesleges dolgot, és rendet raktam a szekrényekben. Egy-két évre ezt a problémát is letudtam :-)

 

 


Read More

Korábban már meséltem nektek, hogy olaszul tanulok. Az elején ez egész könnyen ment, még úgy is, hogy a Duolingo angolul tanítja nekem az olaszt,  tehát a fordításokat mindig angolul kell beírni, illetve angolról kell olaszra fordítani a mondatokat. Igen ám, de elérkezett egy pont, amikor ez a kis drága elkezdett nekem igéket meg elöljárószókat tanítani, és ebbe már kezd a bicskám beletörni :-( Ma harmadik nekifutásra sikerült csak abszolválnom egy leckét és ezért most kellőképpen mérges is vagyok magamra, mert amúgy állati logikus az egész, csak sok mindenre kell egyszerre odafigyelni.

Az odáig rendben van, hogy a magyarhoz hasonlóan az egyes személyes névmásokhoz tartozó igéknek más-más alakjuk van, de az már sok(k), hogy vannak hímnemű meg nőnemű főnevek, és minden nyomorult elöljárószót (illetve jelzőt) a főnév neméhez kell igazítani, plusz nézni kell, hogy egyes, vagy többes számban áll-e a főnév.

Sok gyakorlással persze megtanulható a dolog, de úgy néz ki, hogy amit induláskor kitaláltam, vagyis hogy fél év alatt végzek az összes leckével, ami a Duolingo-ban van, az nem biztos, hogy menni fog. És akkor még hol van, hogy franciául és spanyolul tanuljak, illetve gyakoroljam a németet?! A világ összes ideje sem lenne elég erre :-(

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search