A holmink összepakolva, a pénzünk beváltva, minden feladatunkat elintéztük, most már csak az a dolgunk, hogy rápihenjünk a holnap hajnali 3 órás ébresztőre. 6.15-kor indul ugyanis a gépünk, úgyhogy nem lesz időnk nagyon lustálkodni. De ha minden jól megy, két nap múlva ilyenkor már csak kb. 3 órányi repülésre leszünk Kubától egy fullos repülőgép fedélzetén :-)


Read More

Ez a mai nap szinte 100%-ig tökéletes volt. Azért csak szinte, mert reggel, amikor még félálomban a telefonomon átnéztem, milyen leveleket kaptam tegnap este óta, a sok üzenet között volt egy, ami nem éppen jó hírt tartalmazott, de ezt leszámítva minden klappolt.

Délelőtt a szokásos dolgokkal voltunk elfoglalva: munkakeresés, napi bevásárlás, egy-két ház körüli tennivaló, aztán ebéd után kitelepedtünk a teraszra. Napoztunk, nyelvet tanultunk (Biyadhoo angolt, én olaszt), könyvet olvastunk, és időnként, mikor nagyon melegünk volt, üzembe állítottuk a frissen megszerelt teraszklímát, hogy egy kicsit vizesek legyünk és kibírjuk a meleget. A teraszklímának ugyan nem pont az a rendeltetésszerű használata, hogy fürdőruhában pancsoljunk alatta, de a mienk úgy tűnik, hogy alapvetően erre való :) Nem porlasztja ugyanis eléggé szét a vizet ahhoz, hogy ne legyen minden, ami egy méternél közelebb van hozzá, csuromvizes. Emiatt aztán nem a teraszt hűtjük vele, hanem magunkat :-) Nagyon szuper volt napozni egy kicsit, már egész jó színünk is van.

Vacsorára Biyadhoo nagyon finomat alkotott. Fogalmam sincs az étel polkorrekt megnevezéséről, mindenesetre hasábokra vágott krumplit kellett megfőzni hozzá, majd a főtt krumplit bele kellett forgatni egy tejfölös-tojásos- fűszeres mártásba, és ezt az egészet egy tepsiben pirosra kellett sütni. Állati fincsi volt. MIndezeket megkoronázandó, elfogyasztottunk egy sárga muskotály - furmint cuvée-t.

Minden nap lehetne ilyen, mint ez a mai volt! :-)


Read More

..., éppen ezért sosem unatkozunk :-)

Talán korábbi bejegyzésekből már tudjátok, hogy évek óta Nespresso kávét iszunk. Olyannyira, hogy mikor a régi kávéfőzőnket újra cseréltük, a régit bevittem a (már csak volt) munkahelyemre és a Nespresso-rajongó kolléganőkkel közösen használtuk tovább.

Igen ám, de most elérkezett az idő, hogy ismét feltöltsük a kávékészletünket, és Biyadhoo kezdett gondolkodni rajta, hogy vajon érdemes-e a Nespresso-nál maradni. Félreértés ne essék, semmi baj a Nespresso-val, állati finomak a kávéik, ami nekünk hiányzik, azok a különböző tejes verziók, latte machiato, cappuccino és társai. Létezik Nespresso-s kávéfőzőből tejes is, korábban (igaz más márkából) volt nekünk is, de az a baj vele, hogy akárhogy kiszámolod, nem tudsz pontosan annyi tejet beletölteni, amennyire éppen szükség van, ha benne hagyod, bebüdösödik, ha ezt nem akarod, akkor meg ki kell önteni a tej egy részét, szóval macerás és nem is túl gazdaságos.

Ebből a megfontolásból javasolta Biyadhoo, hogy térjünk át a Dolce Gusto-ra. Sokféle kávéjuk van, köztük jónéhány tejes is, és ahogy utánaszámoltunk, még kedvezőbb is az ára, mint a Nespresso-é. Így hát múlt hétvégén megfogtuk magunkat, és beszereztük a megfelelő kávéfőzőt és a fellelhető szinte összes kávétÍpust, a Nespresso-s kávéfőzőnket pedig hipersebességgel sikerült elpasszolnunk.

Nem bántuk meg a döntést, nagyon finomak a Dolce Gusto kávék is, a sima kávék és a tejesek egyaránt. A konyhánkat egy kicsit át kellett alakítani ahhoz, hogy a lehető leghelytakarékosabban tárolhassuk a kávékat, de Biyadhoo kreativitásának hála, ezt is gyorsan megoldottuk.

Hiába na, Biyadhoo-nak mindig jó ötletei vannak :D :D

 


Read More

Mostanában történt egy és más. Kezdem mindjárt azzal, hogy tegnap volt a szülinapom, amit egész hétvégén ünnepeltünk, ettünk-ittunk finomakat :-)

Még két hete Biyadhoo elvesztette a jegygyűrűjét, ezért múlt héten egyik nap felkerekedtünk, hogy új gyűrűt vegyünk magunknak. A Kálvin téren van egy ékszerbolt, ahol nagyon szép jegygyűrűket árulnak, volt jónéhány, ami tetszett, de kiderült, hogy a legtöbbet meg kell rendelni, csak kétféle volt, amit azonnal el lehetett hozni. Így végül ebből a kettőből választottuk ki az egyiket, egy fehérarany gyűrűt, amiben a fényes és matt részek alakítanak ki mintát, és a női gyűrűben van három picike kő. Nagyon szépek és nagyon örülünk nekik!

Szombaton tartottuk a gittegyletben a számvizsgálatot. Kissé macerás volt összehozni az időpontot és a helyszínt is, de végül megoldottuk, és amióta számvizsgáló vagyok (4 éve), ez volt a legrövidebb számvizsgálat. Nagyon gyorsak és hatékonyak voltunk, büszke vagyok magunkra :-)

A számvizsgálat után elmentünk a piacra és kifosztottuk az egyik fehérnemű árust :-) Ezer éve keresek egy bizonyos fazonú fehérneműt, de sosem találtam, most viszont végre lehetett kapni, úgyhogy a méretemben levő szinte összes példányt megvettem.

A hétvége fennmaradó része (már amikor nem épp engem ünnepeltünk) pedig pakolással, rendrakással telt - kiselejteztem egy csomó felesleges dolgot, és rendet raktam a szekrényekben. Egy-két évre ezt a problémát is letudtam :-)

 

 


Read More

Korábban már meséltem nektek, hogy olaszul tanulok. Az elején ez egész könnyen ment, még úgy is, hogy a Duolingo angolul tanítja nekem az olaszt,  tehát a fordításokat mindig angolul kell beírni, illetve angolról kell olaszra fordítani a mondatokat. Igen ám, de elérkezett egy pont, amikor ez a kis drága elkezdett nekem igéket meg elöljárószókat tanítani, és ebbe már kezd a bicskám beletörni :-( Ma harmadik nekifutásra sikerült csak abszolválnom egy leckét és ezért most kellőképpen mérges is vagyok magamra, mert amúgy állati logikus az egész, csak sok mindenre kell egyszerre odafigyelni.

Az odáig rendben van, hogy a magyarhoz hasonlóan az egyes személyes névmásokhoz tartozó igéknek más-más alakjuk van, de az már sok(k), hogy vannak hímnemű meg nőnemű főnevek, és minden nyomorult elöljárószót (illetve jelzőt) a főnév neméhez kell igazítani, plusz nézni kell, hogy egyes, vagy többes számban áll-e a főnév.

Sok gyakorlással persze megtanulható a dolog, de úgy néz ki, hogy amit induláskor kitaláltam, vagyis hogy fél év alatt végzek az összes leckével, ami a Duolingo-ban van, az nem biztos, hogy menni fog. És akkor még hol van, hogy franciául és spanyolul tanuljak, illetve gyakoroljam a németet?! A világ összes ideje sem lenne elég erre :-(

 


Read More

A minap kapott egy levelet Biyadhoo valami Cicamica Bt-nek látszó behajtó cégtől, amiben azt írták, hogy a Vodafone felé neki volt egy hiteltartozása, amit a Vodafone engedményezett az OTP Faktoring Zrt-re, aki aztán engedményezte a Cicamica Bt-re, és akkor most azonnal fizesse be a papíron megjelölt összeget, mert ha nem, akkor megnézheti magát. Na most ebben az a csodás, hogy a Vodafone-tól mi sose vettünk fel semmilyen hitelt, csak a telefonelőfizetéseink voltak, de már régen felszámoltunk velük minden kapcsolatot.

Biyadhoo-nak se kellett több, sejthetitek, fölhívta a Cicamica Bt-t, hogy most akkor mi is ez, merthogy nekünk fogalmunk sincs róla, hogy bármiféle tartozásunk lenne a Vodkafon felé. 2009-ben számhordozással elhoztuk tőlük a számainkat, és nyilvánvalóan ez nem lett volna lehetséges, ha fennállt volna bármi tartozás, szóval ugyan nyilatkozzanak már, hogy ezt most akkor hogyan is gondolják.

Cicamica Bt. semmit sem tudott, azt tanácsolta, hogy Biyadhoo hívja fel a Vodkafont, merthogy eredetileg neki tartozik, ezért a Vodkafon fogja tudni, hogy mi ez a tartozás pontosan. Biyadhoo fel is hívta őket, nem túlzok, kb. 30 percet beszélt különböző hölgyikékkel, míg a végén a követeléskezelő osztályon kötött ki, ahol azt mondták neki, hogy semmilyen kintlevőséget nem látnak. Értitek ezt? Senkinek fogalma sincs róla, hogy milyen alapon követel a Vodkafon Biyadhoo-tól bármit is. Az ügyintézők amúgy mindenféle 2008-as meg 2009-es biztonsági kódokat, igazolványszámokat meg lakcímeket szerettek volna tudni a beazonosításhoz, na de hát ki a franc emlékszik ezekre 5 év távlatából?!

Szó szót követett, végül kiderült, hogy valószínűleg nincs is semmiféle tartozás, csak mivelünk is az történt, ami korábban néhány, a Tékozló Homárra posztoló Vodkafon-ügyféllel is: kamu követelésről szóló levelet küldenek ki, aminek ha utána megy az ember, akkor kiderül, hogy nincs is semmi alapja. Bizonyára jópáran vannak, akik nem így tesznek, hanem a behajtó cégtől megijedve, fülüket-farkukat behúzva fizetnek, mint a katonatiszt, különben minek csinálnának ilyet. Hihetetlen, komolyan mondom! :-(


Read More

Ilyen gyönyörű nyárias időt, mit amilyen ezen a hétvégén volt, nem nagyon lát az ember március végén, így hát elhatároztuk, hogy ebéd után megyünk és pancsolunk egyet az Aquaworld-ben.

A webkamerák alapján úgy tűnt, nincs nagy tömeg, és valóban nem is volt, amin eléggé meglepődtem, tekintve, hogy nagyon meleg volt ma, és az Aquaworld-ben a medencék egy része, valamint néhány óráig valamennyi csúszda be volt zárva, így igazából csak két medencét, egy belsőt és egy külsőt tudtak használni az emberek.

Amíg kint voltunk a szabadtéri medencében, addig nagyon jó volt, gyönyörű napsütés, kellemes meleg és pancsi-hőmérsékletű víz. Ugyanakkor a belső rész az felért egy katasztrófával: mivel odabent zajlott az animáció, gyakorlatilag a benti medence használhatatlanná vált. Hol kötélhúzás, hol vízilabda verseny, hol mini-disco (mulatós zenére!!) miat gyakorlatilag 20-30 ember elfoglalta a teljes medencét. Oké, értem én, hogy szükség van az animációra, és ez egy jó dolog is, hogy próbálják lekötni a gyerekeket, de hogy pont akkor, amikor amúgy sem üzemel minden medence, miért kell egész délutánra kisajátítani egy medencét?! A fene se érti...

Szerencsére még késő délután is elég meleg volt, így végül minden időnket a külső medencében töltöttük.

6 óra körül megéheztünk, úgyhogy szedtük a sátorfánkat, vettünk még az Auchan-ban finom paradicsomos gyökérkenyeret (ilyet vegyetek, kóstoljátok meg, az egyik legjobb kenyér, amit idehaza kapni lehet), aztán rávetettük magunkat a vacsorára.

Annyira elfáradtunk, hogy ép testben épphogy élünk, de nagyon jól éreztük magunkat! :-)


Read More

Pár hete facebook-on megtaláltam az általános iskolai egyik legjobb barátnőmet. Négyen voltunk barátnők, egy közülük már régebb óta ismerősöm volt facén, a negyedik leányzót pedig azóta se találtam meg :-( Állítólag iwiwen fent van, de ott meg én nem vagyok.

Elkezdtünk levelezni, aztán kiderült, hogy Csilla Németországban él, de ezen a héten itthon lesz Magyarországon. Így elég kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy szervezzünk egy találkozót, ha már így megtaláltuk egymást, dumcsizzunk egy jót, beszéljük meg, kivel mi történt az általános iskola óta.

Tegnapra lőttük be a találkát. Klári ötlete volt, hogy üljünk be a Noir Chocobar nevezetű vendéglátóipari egységbe. A Jókai tértől van nem messze, és Klári állítása szerint rengeteg féle, isteni finom forró csokit lehet náluk inni. Nem kellett csalódnunk, tényleg állati sokféle csoki van, a chili-stől, szerecsendióstól kezdve a levendulás-narancsoson keresztül a már-már kommersznek számító mogyoróson és manduláson át egészen a maszalásig és a gesztenyésig. Alig tud az ember választani, annyira jól hangzik mindegyik.

Végül hárman háromfélét választottunk (maszalás, levendulás-narancsos és gesztenyés) és mindannyian megkóstoltuk mindegyiket - három legyet ütöttünk egy csapásra :-) A csokik nagyon finomak voltak, így hamar elfogytak, nem úgy, mint belőlünk a szó :-) Két óra hosszat be nem állt a szánk, úgy beszélgettünk, mint ha épp tegnapelőtt találkoztunk volna utoljára.

Utólag már be merem vallani, picit féltem, hogy mit fogunk kezdeni egymással így 20 év kihagyás után, mennyire fogjuk "idegennek" érezni egymást, de szerencsére nem így volt, tényleg olyan volt, mint ha ez a sok-sok év nem is maradt volna ki.

Nagyon jól éreztem magam, és remélem, hogy ha Csilla legközelebb itthon lesz, akkor megismételjük majd. Addig meg végső esetben ott a facebook a kapcsolattartásra :-)


Read More

Képzeljétek, olaszul tanulok!

Még hónapokkal ezelőtt Biyadhoo kezdte el használni a Duolingo alkalmazást az angoltudása fejlesztésére, aztán én is megnéztem tüzetesebben, hogy mit is tud ez a cucc. Évekkel ezelőtt is gondoltam már rá, hogy jó lenne legalább alap társalgási szinten megtanulni franciául, olaszul meg spanyolul, csak hát ki a fene ér rá nyelviskolába járni heti 2-3 alkalommal?!

Na erre a problémára pont megoldás a Duolingo. Szerintem állat jól tanít, példamondatokat, kifejezéseket sulykol az emberbe, nem szavakat. Ha van mikrofonod és úgy állítod be, még a kiejtést is lehet gyakorolni Még nagyon az elején vagyok, de ahogy nézem, annyira sok lecke van, hogy akár fél évig is el tudok szórakozni vele. Itthon, vagy bárhol ráérő időmben (merthogy okostelefonra is elérhető), mindezt teljesen ingyé' :-)

4 napja kezdtem el, de nagyon tetszik és már egész sok mindent megtanultam. Esténként tökre várom, hogy hazaérjek és olaszozhassak egy kicsit. Egy hátránya viszont van. Az angolt magyar nyelven tanítja, de minden más nyelvet (olasz, francia, spanyol, portugál és német) angolul. Ezen a teljesen kezdő szinten még nem okoz ez problémát, majd néhány hét-hónap múlva, amikor előrébb leszek, meglátjuk, hogy hátráltatni fog-e.

Most nagyon rá vagyok izgulva az olaszra, de szerintem hétvégén le fogom tesztelni, hogy németből hogy állok. Ha másra nem, egy kis tudásfelelevenítésre biztosan jó lesz :-)


Read More

Ahhoz képest, hogy úgy indult ez a mostani hétvége, hogy semmi dolgunk sincs, eléggé bepörögtünk a végére.

Mivel gyönyörű idő volt, Biyadhoo-val elhatároztuk, hogy tavaszt csinálunk a teraszon. Kihúztuk a padlástérből a slagot, Biyadhoo vett 100 liter virágföldet, én pedig elültettem a virágládákba a büdöske magokat. Biyadhoo eközben kitakarította a kocsit, lemosta az ablakokat, aztán kimostuk a függönyöket is.

Tegnapra pedig Apámékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de mivel szép tavaszi időt ígértek, végül úgy határoztunk, hogy lemegyünk Agádra a fürdőbe, pancsolunk egy kicsit, aztán ott Agárdon megebédelünk.

 Így is tettünk,  valamikor 11 óra körül értünk a fürdőbe. Voltak néhányan, de nem volt vészes a tömeg. Az agárdi fürdőben termálvíz van, ennek megfelelő „illatokkal” a medencetérben. Gyerekkoromban a gyógyvizeket „elefántvíznek” hívtam, mert emlékeztetett a szaga az állatkerti elefántházban érezhető szagokra. Most viszont inkább a záptojás jut róla eszembe. Szerencsére üzemelt egy kültéri medence is, igaz, abban is gyógyvíz volt, de nem volt annyira rossz szaga, így Biyadhoo-val egy ideig ott pancsoltunk. A víz is jó meleg volt, a nap is sütögetett, így aztán kellemesen elvoltunk. Később bementünk a belső medencébe, hogy apámékkal is beszélgessünk, de eddigre már eléggé megszokta az orrunk a gyógyvíz szagát, úgyhogy nem is igazán éreztük.

Fürdés után beültünk ebédelni a Csutora Vendéglőbe, aztán a meleg vízben való pancsolástól elpilledve pihiztünk még egy kicsit az agárdi házban, majd hazamentünk apámékhoz. Vacsoráztunk velük, aztán indultunk haza, mert még mára ebédet kellett készíteni, és kenyeret kellett szerezni.

A kenyérvásárlás nagyobb kihívás volt, mint gondoltam, mert ugyan beálltam egy rövidnek látszó sorba, ahol egy vevő éppen fizetett (fullra pakolt bevásárlókocsit – ennek még jelentősége lesz), és egy másik állt mögötte három tétellel. Igen ám, de az éppen fizető  vevő Erzsébet utalvánnyal fizetett, és volt még valami ezer forintos kedvezménykuponja. Az utalványokat le tudta húzni a pénztáros, de a kedvezménykuponnal volt valami baj, azzal nem tudott mit kezdeni. Ezért telefonálgatott jobbra-balra, majd kiderült, hogy a kupont hamarabb kellett volna lehúzni, mint az Erzsébet utalványt, ezért a vevő most vagy nem használja fel a kupont (április közepéig jó amúgy), vagy újra kell blokkolni a teljes kocsit. A vevő az újrablokkolást választotta... Azért jópofa a dolog egyébként, mert vásárolt 20 ezerért kb., ebből adott kb. 17 ezerért Erzsébet utalványt, a maradék 3000-ből 1000-et pedig mindenáron a kuponnal akart kifizetni. Hát nekem esküszöm nem ért volna meg annyit az a rohadt kupon, hogy egyrészt meg akarjon lincselni a mögöttem álló sor, másrészt hogy megint ki kelljen pakolni a szalagra a kocsi teljes tartalmát (mondom, púposra volt pakolva a kocsi, annyit vásároltak). Neki ezek szerint megérte… Na szóval kénytelen voltam átmenni másik sorba ezek után, de a többi sorban meg már sokan álltak, úgyhogy szívtam, mint a torkos borz.

Ezt követően már nem is vágytunk másra, mint hogy gyorsan megfőzzük az ebédet és beüljünk a fürdőkádba, aztán eldőljünk és aludjunk egy nagyot.


Read More

Ezen a héten szerdától szombatig ismét Amsterdamban jártunk, meglátogattuk barátainkat, T-éket, akik most költöztek be új lakásukba. Szépen és ötletesen alakították ki a lakásukat, de még az utolsó simítások és a teljes berendezkedés, dobozokból való kipakolás hátra van. Biyadhoo sokat segített nekik a különféle elektronikai berendezések beüzemelésében, így most már szinte minden készen van.

A ház körüli tennivalók miatt most a városnézés, sétálás elmaradt, a kulináris élvezeteknek viszont rendületlenül hódoltunk :-) Hollandiában rengeteg finomságot kapni, ami idehaza nincs, úgyhogy akárhányszor kimegyünk, mindig degeszre esszük-isszuk magunkat, nem volt ez másképp most sem.

A holland közlekedésszervezést most is, csakúgy, mint tavaly januárban (a kétcentis hó teljesen megbénítja Hollandia közlekedését, de ezt a helyzetet is remekül tudják uralni), testközelből ismerhettük meg. Mivel Eindhovenből repültünk haza, így Amsterdamból várt ránk egy másfél órás vonatút és egy kis buszozás az eindhoveni reptérig. Amikor T az interneten megnézte, hogy mikor indulnak vonatok, látta, hogy az Amsterdam és Eindhoven közötti vonalon egy részen pályafelújítás van, ezért Zaltbommel és 's-Hertogenbosch között vonatpótló buszok járnak és hosszabb menetidőre kell készülni. Ennek megfelelően hamarabb is indultunk el a tervezettnél. Amstelen T segített nekünk feltölteni az OV-chipkaart-unkat (ez az a közlekedési kártya, amivel bármelyik holland városban lehet BKV-zni, és mint most megtudtunk, még a vonatra is jó), majd útnak indultunk. Utrecht-ben át kellett szállnunk, így jutottunk el Zaltbommel-be. Ez nem tűnt egy túl nagy városnak, de a vasútállomásnál van egy hatalmas parkoló, ahol tonnaszámra álltak a vonatpótló buszok. Ötpercenként indulnak a buszok, és minden busznál volt egy "irányítóember", aki számolta, hogy hányan szálltak már fel a buszra, azért, hogy mindenkinek jusson ülőhely. Tökéletesen volt megszervezve az emberek eljuttatása a buszokhoz, minden simán és gördülékenyen ment. Én csak lestem, hogy ezt így is lehet. 'S-Hertogenbosch-ban a vasútállomásnál letett minket a busz, besétáltunk, és öt perc múlva már indult is a vonatunk Eindhovenbe.

Ja és ha már a vonatozásnál tartunk: minden vonaton van wifi hálózat, és ha rácsatlakozol, akkor kinyílik az okostelefonon, tableten, laptopon, akármin egy böngészőablak, amiben nyomon tudod követni, hogy az a vonat, amin éppen ülsz, merre jár, melyik a következő állomás, ott milyen vonatokra lehet átszállni, a menetrendhez képest van-e késés, ha van, mennyi, pontosan mikor érkezik a vonat a soron következő állomásra és mikor indul onnan tovább, szóval nagyon informatív. És a holland mellett angol nyelven is elérhető.

Lényeg a lényegben, hogy borzasztó jól szervezett és jó minőségű a tömegközlekedés, minden információt könnyen meg lehet tudni. Az egyetlen baj (bár ez nem csak a tömegközlekedésre, hanem minden egyébre is igaz) a fizetési módokkal van: Hollandiában létezik egy PIN-card-nak nevezett dolog, ami egy betéti kártya, de se nem Visa, se nem Mastercard, hanem egy spéci holland valami, ami szinte minden embernek van, és a boltok, jegypénztárak, jegyárusító és chipkaart-feltöltő automaták az esetek 90%-ában csak ezt fogadják el (meg persze a készpénzt). Így aztán az egyszeri külföldinek hiába van pénz a kártyáján, sütheti, ha csak ki nem vesz pénzt az automatából. Ez elég bosszantó tud lenni, de fel lehet erre is készülni.

Összességében most is nagyon jól éreztük magunkat, és még így, a sokadik amsterdami látogatásunk alkalmával is mindig van valami, amire rá lehet csodálkozni, hogy jé, hát ilyen is van, kérem szépen?

:-)

 


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search