A minap kapott egy levelet Biyadhoo valami Cicamica Bt-nek látszó behajtó cégtől, amiben azt írták, hogy a Vodafone felé neki volt egy hiteltartozása, amit a Vodafone engedményezett az OTP Faktoring Zrt-re, aki aztán engedményezte a Cicamica Bt-re, és akkor most azonnal fizesse be a papíron megjelölt összeget, mert ha nem, akkor megnézheti magát. Na most ebben az a csodás, hogy a Vodafone-tól mi sose vettünk fel semmilyen hitelt, csak a telefonelőfizetéseink voltak, de már régen felszámoltunk velük minden kapcsolatot.

Biyadhoo-nak se kellett több, sejthetitek, fölhívta a Cicamica Bt-t, hogy most akkor mi is ez, merthogy nekünk fogalmunk sincs róla, hogy bármiféle tartozásunk lenne a Vodkafon felé. 2009-ben számhordozással elhoztuk tőlük a számainkat, és nyilvánvalóan ez nem lett volna lehetséges, ha fennállt volna bármi tartozás, szóval ugyan nyilatkozzanak már, hogy ezt most akkor hogyan is gondolják.

Cicamica Bt. semmit sem tudott, azt tanácsolta, hogy Biyadhoo hívja fel a Vodkafont, merthogy eredetileg neki tartozik, ezért a Vodkafon fogja tudni, hogy mi ez a tartozás pontosan. Biyadhoo fel is hívta őket, nem túlzok, kb. 30 percet beszélt különböző hölgyikékkel, míg a végén a követeléskezelő osztályon kötött ki, ahol azt mondták neki, hogy semmilyen kintlevőséget nem látnak. Értitek ezt? Senkinek fogalma sincs róla, hogy milyen alapon követel a Vodkafon Biyadhoo-tól bármit is. Az ügyintézők amúgy mindenféle 2008-as meg 2009-es biztonsági kódokat, igazolványszámokat meg lakcímeket szerettek volna tudni a beazonosításhoz, na de hát ki a franc emlékszik ezekre 5 év távlatából?!

Szó szót követett, végül kiderült, hogy valószínűleg nincs is semmiféle tartozás, csak mivelünk is az történt, ami korábban néhány, a Tékozló Homárra posztoló Vodkafon-ügyféllel is: kamu követelésről szóló levelet küldenek ki, aminek ha utána megy az ember, akkor kiderül, hogy nincs is semmi alapja. Bizonyára jópáran vannak, akik nem így tesznek, hanem a behajtó cégtől megijedve, fülüket-farkukat behúzva fizetnek, mint a katonatiszt, különben minek csinálnának ilyet. Hihetetlen, komolyan mondom! :-(


Read More

Ilyen gyönyörű nyárias időt, mit amilyen ezen a hétvégén volt, nem nagyon lát az ember március végén, így hát elhatároztuk, hogy ebéd után megyünk és pancsolunk egyet az Aquaworld-ben.

A webkamerák alapján úgy tűnt, nincs nagy tömeg, és valóban nem is volt, amin eléggé meglepődtem, tekintve, hogy nagyon meleg volt ma, és az Aquaworld-ben a medencék egy része, valamint néhány óráig valamennyi csúszda be volt zárva, így igazából csak két medencét, egy belsőt és egy külsőt tudtak használni az emberek.

Amíg kint voltunk a szabadtéri medencében, addig nagyon jó volt, gyönyörű napsütés, kellemes meleg és pancsi-hőmérsékletű víz. Ugyanakkor a belső rész az felért egy katasztrófával: mivel odabent zajlott az animáció, gyakorlatilag a benti medence használhatatlanná vált. Hol kötélhúzás, hol vízilabda verseny, hol mini-disco (mulatós zenére!!) miat gyakorlatilag 20-30 ember elfoglalta a teljes medencét. Oké, értem én, hogy szükség van az animációra, és ez egy jó dolog is, hogy próbálják lekötni a gyerekeket, de hogy pont akkor, amikor amúgy sem üzemel minden medence, miért kell egész délutánra kisajátítani egy medencét?! A fene se érti...

Szerencsére még késő délután is elég meleg volt, így végül minden időnket a külső medencében töltöttük.

6 óra körül megéheztünk, úgyhogy szedtük a sátorfánkat, vettünk még az Auchan-ban finom paradicsomos gyökérkenyeret (ilyet vegyetek, kóstoljátok meg, az egyik legjobb kenyér, amit idehaza kapni lehet), aztán rávetettük magunkat a vacsorára.

Annyira elfáradtunk, hogy ép testben épphogy élünk, de nagyon jól éreztük magunkat! :-)


Read More

Pár hete facebook-on megtaláltam az általános iskolai egyik legjobb barátnőmet. Négyen voltunk barátnők, egy közülük már régebb óta ismerősöm volt facén, a negyedik leányzót pedig azóta se találtam meg :-( Állítólag iwiwen fent van, de ott meg én nem vagyok.

Elkezdtünk levelezni, aztán kiderült, hogy Csilla Németországban él, de ezen a héten itthon lesz Magyarországon. Így elég kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy szervezzünk egy találkozót, ha már így megtaláltuk egymást, dumcsizzunk egy jót, beszéljük meg, kivel mi történt az általános iskola óta.

Tegnapra lőttük be a találkát. Klári ötlete volt, hogy üljünk be a Noir Chocobar nevezetű vendéglátóipari egységbe. A Jókai tértől van nem messze, és Klári állítása szerint rengeteg féle, isteni finom forró csokit lehet náluk inni. Nem kellett csalódnunk, tényleg állati sokféle csoki van, a chili-stől, szerecsendióstól kezdve a levendulás-narancsoson keresztül a már-már kommersznek számító mogyoróson és manduláson át egészen a maszalásig és a gesztenyésig. Alig tud az ember választani, annyira jól hangzik mindegyik.

Végül hárman háromfélét választottunk (maszalás, levendulás-narancsos és gesztenyés) és mindannyian megkóstoltuk mindegyiket - három legyet ütöttünk egy csapásra :-) A csokik nagyon finomak voltak, így hamar elfogytak, nem úgy, mint belőlünk a szó :-) Két óra hosszat be nem állt a szánk, úgy beszélgettünk, mint ha épp tegnapelőtt találkoztunk volna utoljára.

Utólag már be merem vallani, picit féltem, hogy mit fogunk kezdeni egymással így 20 év kihagyás után, mennyire fogjuk "idegennek" érezni egymást, de szerencsére nem így volt, tényleg olyan volt, mint ha ez a sok-sok év nem is maradt volna ki.

Nagyon jól éreztem magam, és remélem, hogy ha Csilla legközelebb itthon lesz, akkor megismételjük majd. Addig meg végső esetben ott a facebook a kapcsolattartásra :-)


Read More

Képzeljétek, olaszul tanulok!

Még hónapokkal ezelőtt Biyadhoo kezdte el használni a Duolingo alkalmazást az angoltudása fejlesztésére, aztán én is megnéztem tüzetesebben, hogy mit is tud ez a cucc. Évekkel ezelőtt is gondoltam már rá, hogy jó lenne legalább alap társalgási szinten megtanulni franciául, olaszul meg spanyolul, csak hát ki a fene ér rá nyelviskolába járni heti 2-3 alkalommal?!

Na erre a problémára pont megoldás a Duolingo. Szerintem állat jól tanít, példamondatokat, kifejezéseket sulykol az emberbe, nem szavakat. Ha van mikrofonod és úgy állítod be, még a kiejtést is lehet gyakorolni Még nagyon az elején vagyok, de ahogy nézem, annyira sok lecke van, hogy akár fél évig is el tudok szórakozni vele. Itthon, vagy bárhol ráérő időmben (merthogy okostelefonra is elérhető), mindezt teljesen ingyé' :-)

4 napja kezdtem el, de nagyon tetszik és már egész sok mindent megtanultam. Esténként tökre várom, hogy hazaérjek és olaszozhassak egy kicsit. Egy hátránya viszont van. Az angolt magyar nyelven tanítja, de minden más nyelvet (olasz, francia, spanyol, portugál és német) angolul. Ezen a teljesen kezdő szinten még nem okoz ez problémát, majd néhány hét-hónap múlva, amikor előrébb leszek, meglátjuk, hogy hátráltatni fog-e.

Most nagyon rá vagyok izgulva az olaszra, de szerintem hétvégén le fogom tesztelni, hogy németből hogy állok. Ha másra nem, egy kis tudásfelelevenítésre biztosan jó lesz :-)


Read More

Ahhoz képest, hogy úgy indult ez a mostani hétvége, hogy semmi dolgunk sincs, eléggé bepörögtünk a végére.

Mivel gyönyörű idő volt, Biyadhoo-val elhatároztuk, hogy tavaszt csinálunk a teraszon. Kihúztuk a padlástérből a slagot, Biyadhoo vett 100 liter virágföldet, én pedig elültettem a virágládákba a büdöske magokat. Biyadhoo eközben kitakarította a kocsit, lemosta az ablakokat, aztán kimostuk a függönyöket is.

Tegnapra pedig Apámékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de mivel szép tavaszi időt ígértek, végül úgy határoztunk, hogy lemegyünk Agádra a fürdőbe, pancsolunk egy kicsit, aztán ott Agárdon megebédelünk.

 Így is tettünk,  valamikor 11 óra körül értünk a fürdőbe. Voltak néhányan, de nem volt vészes a tömeg. Az agárdi fürdőben termálvíz van, ennek megfelelő „illatokkal” a medencetérben. Gyerekkoromban a gyógyvizeket „elefántvíznek” hívtam, mert emlékeztetett a szaga az állatkerti elefántházban érezhető szagokra. Most viszont inkább a záptojás jut róla eszembe. Szerencsére üzemelt egy kültéri medence is, igaz, abban is gyógyvíz volt, de nem volt annyira rossz szaga, így Biyadhoo-val egy ideig ott pancsoltunk. A víz is jó meleg volt, a nap is sütögetett, így aztán kellemesen elvoltunk. Később bementünk a belső medencébe, hogy apámékkal is beszélgessünk, de eddigre már eléggé megszokta az orrunk a gyógyvíz szagát, úgyhogy nem is igazán éreztük.

Fürdés után beültünk ebédelni a Csutora Vendéglőbe, aztán a meleg vízben való pancsolástól elpilledve pihiztünk még egy kicsit az agárdi házban, majd hazamentünk apámékhoz. Vacsoráztunk velük, aztán indultunk haza, mert még mára ebédet kellett készíteni, és kenyeret kellett szerezni.

A kenyérvásárlás nagyobb kihívás volt, mint gondoltam, mert ugyan beálltam egy rövidnek látszó sorba, ahol egy vevő éppen fizetett (fullra pakolt bevásárlókocsit – ennek még jelentősége lesz), és egy másik állt mögötte három tétellel. Igen ám, de az éppen fizető  vevő Erzsébet utalvánnyal fizetett, és volt még valami ezer forintos kedvezménykuponja. Az utalványokat le tudta húzni a pénztáros, de a kedvezménykuponnal volt valami baj, azzal nem tudott mit kezdeni. Ezért telefonálgatott jobbra-balra, majd kiderült, hogy a kupont hamarabb kellett volna lehúzni, mint az Erzsébet utalványt, ezért a vevő most vagy nem használja fel a kupont (április közepéig jó amúgy), vagy újra kell blokkolni a teljes kocsit. A vevő az újrablokkolást választotta... Azért jópofa a dolog egyébként, mert vásárolt 20 ezerért kb., ebből adott kb. 17 ezerért Erzsébet utalványt, a maradék 3000-ből 1000-et pedig mindenáron a kuponnal akart kifizetni. Hát nekem esküszöm nem ért volna meg annyit az a rohadt kupon, hogy egyrészt meg akarjon lincselni a mögöttem álló sor, másrészt hogy megint ki kelljen pakolni a szalagra a kocsi teljes tartalmát (mondom, púposra volt pakolva a kocsi, annyit vásároltak). Neki ezek szerint megérte… Na szóval kénytelen voltam átmenni másik sorba ezek után, de a többi sorban meg már sokan álltak, úgyhogy szívtam, mint a torkos borz.

Ezt követően már nem is vágytunk másra, mint hogy gyorsan megfőzzük az ebédet és beüljünk a fürdőkádba, aztán eldőljünk és aludjunk egy nagyot.


Read More

Ezen a héten szerdától szombatig ismét Amsterdamban jártunk, meglátogattuk barátainkat, T-éket, akik most költöztek be új lakásukba. Szépen és ötletesen alakították ki a lakásukat, de még az utolsó simítások és a teljes berendezkedés, dobozokból való kipakolás hátra van. Biyadhoo sokat segített nekik a különféle elektronikai berendezések beüzemelésében, így most már szinte minden készen van.

A ház körüli tennivalók miatt most a városnézés, sétálás elmaradt, a kulináris élvezeteknek viszont rendületlenül hódoltunk :-) Hollandiában rengeteg finomságot kapni, ami idehaza nincs, úgyhogy akárhányszor kimegyünk, mindig degeszre esszük-isszuk magunkat, nem volt ez másképp most sem.

A holland közlekedésszervezést most is, csakúgy, mint tavaly januárban (a kétcentis hó teljesen megbénítja Hollandia közlekedését, de ezt a helyzetet is remekül tudják uralni), testközelből ismerhettük meg. Mivel Eindhovenből repültünk haza, így Amsterdamból várt ránk egy másfél órás vonatút és egy kis buszozás az eindhoveni reptérig. Amikor T az interneten megnézte, hogy mikor indulnak vonatok, látta, hogy az Amsterdam és Eindhoven közötti vonalon egy részen pályafelújítás van, ezért Zaltbommel és 's-Hertogenbosch között vonatpótló buszok járnak és hosszabb menetidőre kell készülni. Ennek megfelelően hamarabb is indultunk el a tervezettnél. Amstelen T segített nekünk feltölteni az OV-chipkaart-unkat (ez az a közlekedési kártya, amivel bármelyik holland városban lehet BKV-zni, és mint most megtudtunk, még a vonatra is jó), majd útnak indultunk. Utrecht-ben át kellett szállnunk, így jutottunk el Zaltbommel-be. Ez nem tűnt egy túl nagy városnak, de a vasútállomásnál van egy hatalmas parkoló, ahol tonnaszámra álltak a vonatpótló buszok. Ötpercenként indulnak a buszok, és minden busznál volt egy "irányítóember", aki számolta, hogy hányan szálltak már fel a buszra, azért, hogy mindenkinek jusson ülőhely. Tökéletesen volt megszervezve az emberek eljuttatása a buszokhoz, minden simán és gördülékenyen ment. Én csak lestem, hogy ezt így is lehet. 'S-Hertogenbosch-ban a vasútállomásnál letett minket a busz, besétáltunk, és öt perc múlva már indult is a vonatunk Eindhovenbe.

Ja és ha már a vonatozásnál tartunk: minden vonaton van wifi hálózat, és ha rácsatlakozol, akkor kinyílik az okostelefonon, tableten, laptopon, akármin egy böngészőablak, amiben nyomon tudod követni, hogy az a vonat, amin éppen ülsz, merre jár, melyik a következő állomás, ott milyen vonatokra lehet átszállni, a menetrendhez képest van-e késés, ha van, mennyi, pontosan mikor érkezik a vonat a soron következő állomásra és mikor indul onnan tovább, szóval nagyon informatív. És a holland mellett angol nyelven is elérhető.

Lényeg a lényegben, hogy borzasztó jól szervezett és jó minőségű a tömegközlekedés, minden információt könnyen meg lehet tudni. Az egyetlen baj (bár ez nem csak a tömegközlekedésre, hanem minden egyébre is igaz) a fizetési módokkal van: Hollandiában létezik egy PIN-card-nak nevezett dolog, ami egy betéti kártya, de se nem Visa, se nem Mastercard, hanem egy spéci holland valami, ami szinte minden embernek van, és a boltok, jegypénztárak, jegyárusító és chipkaart-feltöltő automaták az esetek 90%-ában csak ezt fogadják el (meg persze a készpénzt). Így aztán az egyszeri külföldinek hiába van pénz a kártyáján, sütheti, ha csak ki nem vesz pénzt az automatából. Ez elég bosszantó tud lenni, de fel lehet erre is készülni.

Összességében most is nagyon jól éreztük magunkat, és még így, a sokadik amsterdami látogatásunk alkalmával is mindig van valami, amire rá lehet csodálkozni, hogy jé, hát ilyen is van, kérem szépen?

:-)

 


Read More

Ez a február nagyon gyorsan elment és nagyon pörgős volt, minden hétvégére volt valami program, úgyhogy nem különösebben bánom, hogy ezen a hétvégén nem kell mennünk sehová.

Ebben a hónapban három születésnapot és egy névnapot is ünnepeltünk, nameg volt ugye a házassági évfordulónk, de arról már meséltem :-)

Két héttel ezelőtt ünnepeltünk Anyám születésnapját, illetve Jar Jar 18. szülinapját, a következő hétvégén pedig Apám névnapját, illetve Kati (Ilus sógornője) születésnapját. Volt, amelyik ünnepet étteremben ültük, volt, amit odahaza, de jól sikerült mindegyik. Ettünk finom T-bone steak-et, libamájat, meg mindenféle ínyencséget.

Ha már az ínyencségnél tartunk: Biyadhoo vajban sült szűzérméje, amiről a blogjában is írt, az valami fergetegesen finom! Tegnapra épp ilyet készített, tejfölös, piros pesztós mártással és kukoricával, meg egy kis sültkrumplival. Akkora adag lett, hogy még vacsorára is elég volt :-)

A ház körül is tevékenykedtünk ezt-azt: Biyadhoo ötlete volt, hogy a fürdőszobában levő, krómozott és enyhén szólva is romos polcokat cseréljük le szép fehér polcokra. Egyik nap megfogta magát, levágatta a szükséges számú polcot, megszerezte a fali tartókat hozzá, és néhány óra fúrás-faragást követően annyira szépen bepolcozta a fürdőszobát, hogy én csak lestem, állati jól néz ki. Csinált róla fotókat is, itt lehet látni őket.

Elég régóta vacakol már az egyik kaputávirányítónk, hiába cserélünk elemet benne, semmiképp se működik normálisan. Egy gittegyleti tagtárs hathatós közreműködésével sikerült elég kedvező áron új távirányítókhoz jutnunk. Mivel a kapunyitó rendszer ugrókódos, nem mindegy, milyen távirányítót veszünk, ez az ugrókódos fajta meg egy vagyonba kerül. Persze aznap, amikor megérkeztek a távirányítók, éppen szakadt az eső, úgyhogy esernyővel, kabáttal felszerelkezve a sötétben bindzsiztük a távirányítókat, hogy működőképessé váljanak. Az ugrókódos távirányító ugyanis nem tanítható másik távirányítóról, csakis arról a központi egységről, vagy miről, amit vezérelni akarunk vele. De most már minden szép és jó, minden működik.

A fürdőszoba polcok készítésének napján volt a házunkban az éves közgyűlés, amikor is dönteni kellett az idei közös költség összegéről, a költségvetésről, illetve a házunkban működő cukrászda ügyes-bajos dolgairól is.  Ahhoz képest, hogy tök fontos dolgokról volt szó, és hogy a lakók nagy többsége erősen költségérzékeny, elég kevesen jöttek el, örülhettünk, hogy egyáltalán az 50%-os jelenlét megvolt.

A minap meg, képzeljétek, felhívott telefonon egy hölgyike, név szerint engem keresve, hogy előző nap én az Alléban jelentkeztem valami ingyenes sminktanfolyamra, és emiatt keres most, hogy egyeztessünk időpontot. Ez csak azért volt furcsa, mert én nem jártam az Alléban hónapok óta, tehát tutira nem én jelentkeztem. De hát gondoltam, ha ingyen van, miért ne. Mondta a csaj, hogy hova kell menni, hányra, de azért miután lebeszéltük, a cím meg a telefonszám alapján csak rájuk kerestem, hogy mégis kifélék-mifélék ezek. Hát jól tettem, mert egy full kamu hostess cégről van szó, akiket Biyadhoo, miután elmeséltem neki, hogy mi történt, fel is hívott és el is küldött melegebb éghajlatra. Hogy honnan szerezték meg a nevemet és a telefonszámomat, az máig rejtély...

Tegnap reggel vérvételen voltam, ami azért említésre méltó, mert ha nem figyelek eléggé, hogy hova nézek, akkor könnyen előfordul, hogy le kell fektessenek, ha nem akarnak felmosni a padlóról. De most rájöttem, hogy ha sem a tűt, sem azt a "kötelet", amivel elszorítják a kart a vérvétel előtt, sem a vérrel teli fiolát nem látom, akkor nincs baj.

Ma is dolgos napunk volt eddig, és még majd folytatjuk is: délelőtt vettünk egy halom virágföldet, hogy feltöltsük a növényeinket friss földdel. Mire hazaértünk, kezdhettük is készíteni az ebédet, de ebben a gyönyörű időben az az ötlete támadt Biyadhoo-nak, hogy hozzuk fel a kerti bútorokat és főzzünk illetve ebédeljünk kint a teraszon. Így is tettünk, és tényleg annyira fantasztikus idő van, hogy a napsütötte teraszon csak fürdőruhában lehetett megmaradni :-) Úgy tűnik, az időjárás is tisztában van vele, hogy mától tavasz van. Az ebéd utáni ejtőzést követően pedig hozzálátunk a növények rendbetételéhez.

Holnap pedig pihi, szerintem ki se tesszük a lábunkat a lakásból!


Read More

Ez a nap eddig nem az én napom, annak ellenére, hogy Valentin-nap van és még csak délelőtt 10 óra.

Úgy indult, hogy reggel amint beértem dolgozni, a tegnapról megmaradt teámat beleborítottam az éppen nyitott fiókomba. Szerencsére csak vízhatlan dolgok vannak a fiókban (kávékapszula, zacskós italpor, kávéspohár, korpovit keksz műanyag dobozban, stb.), de így is eltartott egy darabig, mire kitakarítottam mindent. Ezt követően a közös nyomtatóból először én hoztam el valaki másnak a nyomtatását a sajátom helyett, aztán valaki más nyúlta le az enyémet. Majd amikor a kiöntött teám helyett újabbat főztem, a filtert mindenestül belepottyantottam a forró vízbe, még a cérna végén levő papír fogantyú is úszott.

Kíváncsi vagyok, mi jön még…


Read More

Bizony, holnap lesz a hetedik házassági évfordulónk, amit kicsit előrehozva tegnap ünnepeltünk Apámékkal.

"jól" indult a nap, mert reggel ágyhúzás közben egy rossz mozdulat következtében teljesen beállt a hátam, és semmilyen testhelyzet sem volt kényelmes, hiába kaptam óránként gyógykenőcsös masszírozást (ami hosszú távon azért mégiscsak megtette a hatását, mert ma már sokkal jobban vagyok). Boltba is több körben kellett mennie Biyadhoo-nak, mert elsőre nem sikerült mindent felírni a bevásárlólistára, márpedig ami nincs a listán, az nem is kerül megvételre.

Ezzel együtt időre elkészült az ebéd, aminek ez alkalommal is nagy sikere volt, pedig semmi extát nem főztünk: szűzérme szeletek voltak kirántva, rizzsel, vajas kukoricával és csemegeuborkával. Uzsonnára Apámék hoztak süteményt, vacsira pedig bundáskenyér volt reszelt sajttal.

Ajándékba kaptunk egy üveg jófajta Bock-ot és egy ilyen csokrot. Sokféle flamingóvirágot láttam már, de ilyet még sosem. Egyszerűen gyönyörű!

Miután Apámék hazamentek, becsücsültünk a fájós kis hátamat kezelendő a forró fürdővízbe, és úgy gondoltuk, hogy itt a legjobb alkalom annak a 2009-es Sauska Cabernet Franc-nak az elfogyasztására, amiről Biyadhoo itt írt. Sokat vártunk ettől a bortól, de nem csalódtunk benne, valami felségesen finom! Borszerető, borhoz értő embereknek kötelező darab :-) Ki is élveztük minden cseppjét, majdnem két óra alatt ittuk meg - de egy ilyen különleges bort nem is lehet csak úgy legurítani, mint egy pohár vizet.

Mindent összevetve jó kis nap volt az a tegnapi!


Read More

Most, hogy végre megérkezett a tél, elhatároztuk, hogy elmegyünk ma Eplénybe síelni egy kicsit.

Jó korán keltünk, hiszen 9-kor nyit a pálya, ami tőlünk jó 130 km-re található. Sima utunk volt és 9 után nem sokkal oda is értünk.  A bejárathoz elég közel kaptunk parkolóhelyet és a pénztárnál se volt sor, így hamar hozzájutottunk a négyórás jegyünkhöz, amivel elvileg délután 1-ig síelhettünk.

Gondoltuk, elsőre megnézzük a négyüléses felvonót, amely a Szent Sólyom névre hallgat, de mi csak Szent Lajhárnak hívjuk, mert annyira lassú (az osztrák, olasz és francia felvonókhoz hasonlítva), hogy az már fáj. Jópár éve nem jártunk már Eplényben, de a Szent Lajhár mit sem változott, semmit sem gyorsult, és ugyanúgy ötpercenként leállítják valami miatt, mint korábban. Ezért aztán úgy határoztunk, hogy inkább a csákányos ill. tárcsás felvonót használjuk, az azért gyorsabb. Ez egy vicces felvonó, mert egyazon drótkötélpályán vannak tárcsák és csákányok is. Nagy-nagy szerencsémre, mert nekem a csákány a halálom, igaz, nem esek ki belőle, de hatalmas koncentrációt igényel, hogy benne maradjak. Ezért aztán mindig megvártuk, míg jött egy tárcsa, mert azzal gond nélkül fel tudok menni és még a lábaimba se áll bele a görcs a felvonózás végére :-) Ez a lift ugyan gyorsabb, mint a Szent Lajhár, de a sok kezdő miatt nagyon sokszor megállítják, így ezt elneveztük Szent Csigának. De csak azért, mert nem keressük a csomót még a kákán is :-)

Az elején egészen jó volt a pálya, de 1-2 óra csúszás után már egyrészt nagyobb lett a tömeg, másrészt a pálya állapota is hagyott némi kívánnivalót maga után, harmadrészt az emberek nem igazán vannak tisztában a sípályák írott és íratlan szabályaival. Hiába a mesterséges hó, a snowboard-osok nagyon könnyen szét tudják gányoln a pályát, tiszta bucka lett az egész már délelőtt 11-re. Ennek megfelelően hiába a jó léc, a jó cipő és az atombizots térdvédő, nekem bizony már a harmadik-negyedik kör körül fájni kezdett az amúgy sem túl tökéletesen szuperáló térdem. Így hát pihentünk egy kicsit, ettünk egy kis főtt virslit ebéddel egybekötött tízórai gyanánt.

A vendéglátóipari egységben két érdekes dolgot fedeztünk fel. Az egyik, hogy a mosdó az étteremtől egy szinttel lejjebb van, ami önmagában még nem gond, általában így szokott lenni. Igen ám, de csigalépcső vezet lefelé, és írd és mondd, egy darab korlát sincs, így az ember sícipőben, ami amúgy is jelentősen korlátozza a mozgást, csak a falhoz tapadva, vadul kapaszkodva-támaszkodva tud csak lejutni. Pont úgy éreztem magam, mint valami százéves mámika... A másik pedig: a falban, kisgyerekek által is jól elérhető magasságban teljesen szabadon álló villanyvezetékeket vettünk észre, amit ha egy kisgyerek puszta kíváncsiságból megfog, amikor épp nem figyelnek rá 100%-osan a szülők, hát akkor megnézheti magát...

Na mindezektől és a sí-kreszt még hallomásból sem ismerő honfitársaktól függetlenül jól éreztük magunkat, jól esett egy kis mozgás. Látszik viszont, hogy nagyon ellustult életet élünk, mert Biyadhoo-val együtt mindketten úgy elfáradtunk ettől a néhány óra síeléstől, mint ha egész nap szenet lapátoltunk volna :-)

Ennek megfelelően miután hazaértünk, ettünk egy finom meleg levest és vettünk egy forró fürdőt, így most már egész tűrhetően érezzük magunkat. Hamarosan vacsorázunk egyet, aztán irány az ágyikó, mert kissé kialvatlanok vagyunk, holnaptól pedig folytatódik a robotolás.


Read More

Az idén még nem jelentkeztem, pedig az utolsó bejegyzés óta történt ez-az.

Például január első napjaiban megérkezett a szép új hitelkártyánk, amire vártunk, mint a Messiásra, hogy befizethessük végre az utazásunkat (tudjátok, meséltem, hogy épp karácsonykor törölték a másik utunkat). Ezt meg is tettük, úgyhogy most már semmi sem akadályozhat meg bennünket, hogy az idén is nyaraljunk, nem is akárhol, és nem is akármivel megyünk oda! Nézzétek csak meg az Eseményeink oldalt :-)

Ezen felül rászántam magam, hogy letudjam a "kötelező" orvoslátogatásaimat, amik már régóta várattak magukra. A házban meg már megint küzdünk a hülyeszomszéddal: ember és a gyereke, képtelenek lábtörlőt használni, ettől aztán az egész lépcsőház tiszta retek, már a heti takarítás másnapján is. Biyadhoo gyártott gyönyörű sárga papírra szépséges szöveget a lábtörlő használatának mikéntjéről, felkínálva alternatívaként a seprűt és a lapátot a behordott mocsok felszámolásához. A kiírás célba talált, mert másnap reggelre hülyeszomszéd leszedte :-) Biyadhoo újra kitette, hülyeszomszéd megint leszedte, Biyadhoo harmadszor is kitette, hülyeszomszéd pedig harmadszor is leszedte, ámde most már a kis rajzszögeket is magával vitte, hogy tutira ne lehessen újra kiszögelni a papírt :-) Ha ezt a sok energiát, amivel a papírokat eltünteti, arra fordítaná, hogy lábat töröljön, mielőtt bejön a házba, és hogy erre megtanítsa a szellemi téren kihívásokkal küzdő (elég polkorrekt megfogalmazás? :-)) gyerekét is, akkor olyan ragyogó tisztaság lenne, hogy ihaj!

Mindezeken túl, képzeljétek, Biyadhoo is elkezdett blogot írni! Úgyhogy most már két blogunk is van, és több olvasnivalótok lesz :-)


Read More

Magamról

 A Maldív-szigetek nagy rajongója lévén e csodás ország egyik szigetéről neveztem el magam a virtuális világban. Csak nézz rá a képre, hát nem gyönyörű? :-)

Régebben történt

Search